Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-26 / 168. szám
DítSUGVAltOTíSZiG fTTTT fíflTUS Szobafestést, mázolást isMTBS! Szabó István SEBŐ 2. Reformátns palota festéküzleÚ^efon 19-88. lalkózásu. A fiatal népiskolai tanitók népművelési kiképzéséről a bizottság külön tanfolyamok rendezésével gondoskodott. Végül beje'entétte Hübner titkár, hogy a DMKE az elmúlt évben 1600 pengővel támogatta a népművelési bizottság munkáját. A titkári jelentést a bizottság egyhangúlag tudomásul- vette, majd P ál f y József javaslatára köszönetet szavazott támógató munkásságáért Kogut o w 1 c z Károlynak, S i m s a y István szatymazi igazgató-tanítónak és'Hübner József titkárnak; dr. Horváth József segédlanfelügyelőnek pedig a népművelési dalárda megszervezéséért elismerését fejezte ki Menyasszonyi kelengyék ágy- és asztalnemüekeV>Cí?r Pollák Testvérek •KSES AZ ÉLET MOZIJÁBÓL1 (rt-gi katonáról) A század elején Walentics Dániel volt a régi szí" edi hónvédkérület parancsnoka Hatalmas da. rab ember, meglehetősen gazdag is, akinek nagyon, nehezére esett a magyar nyelv, amit fiatal korában — horvát származású lévén — nem tanult meg Egyáltalában Ferenc Józ ef nagyon favorizálta a horvát tiszteket, igen sokan jutottak'közülük magas pozícióba, mintha titokban arra gondolt volna, hogy sose lehessen tudni, mire jó ez. Ha még egyszer... • Walenticsben azonban meg volt a jó szándék, magyar könyveket, magyar újságot olvasott, hogy belejöjjön a gyakorlatba. Annál nagyobb szükség volt erre, mert különben alig értették volna meg. Beköszöntője alkalmával beszédet intézett a tisztikarhoz, valahogy igy: — Urak! Katonaság megvan egy nagy gépezet, abban tiszt urak a csavargók. Vannak fontosabb és nem fontosabb csavargók, de muszáj, hogy együtt működjenek, mert csavargók nélkül gépezet megáll. Természetesen csavarokat gondolt, csak nem tudta még jól kifejezni magát. Amúgy említésre való, hogy szegedi parancsnoksága alatt nem is lehetett szó csavargókról. Nem szerette az uccán látni a tiszteket,, találkozásnál hazaküldte őket, belekapaszkodott ezért egész apró előirásellenességekbe, .aztán külön foglalkoztató órákat, tanfolyamokat rendezett, ugy, hogy a végén nem minden ok nélkül hangzott fel a tréfás panasz a Hági árnyas kertjében. — Mit ajánlta hát akkor a csavargást? Mikor nyugdíjba vonult, Palcrmóba költözött, örökös napfénybe. Elcsalta magával a kutyamosóját is, derék magyar fiút, annyit beszélt a lelkére olasz borról, lángoló szemű talián lányokról, hogy az — számba véve az anyaci előnyöket is — vele ment. Azonban a nyugalom megártott őrök tevékenységhez szokott egyéniségének, eleinte sehogy sem érezte magát. — Hallod-e, mondta a legényének, reggel őt órakor megállasz az ablakom alatt és elkezded fújni az ébresztőt, de olvan keservesen, ahogyan csak tudód. ötkor csakugyan felriad, felrántja az ablakot ts szörnyen ordiloz. — Gazember, eltakarodsz mindjárt! Aludni se hagytok, hát ma azért se megyek inspiciálni. Kimérgelüdte inasát, visszabujt az ágyába és azial az elképzeléssel, hogy ő most itthon marad, édesen aludt tiz óráig — Reggé' megint trombitálsz! A fiu nem értelte a dolgot, de engedelmeskedett, megint összeszidták, elkergették, Walentics jóízű aludt. Az élete végéig nem tudta megszokni a foglalkozásnélküliséget. Ez az ébresztő hozzátartozott az egészségéhez, agész ka'onai múltjához. — Mindig én menjek inspiciálni? — morfondírozott magában. Majd bolond leszek. Menjen egyszer a beosztott tábornok is. Igy szerezte meg magának a tökéletes álmot (A bajtársi szellem) Ha egyszer elkezdené az ember (elsorolni, hogy á régi osztrák hadseregben micsoda szellemet fej-, lesztett ki a copf, —" napestig sem lennénk készen Mutáló e.z is a sokból, szereplőjétől hallottam. Civilek ülnek együtt katonatisztekkel, azt mondja beszélgetés közben a polgár. — Rátarli ember ez a (mondjuk) Kovács főhad, nagy, mint egy lovas tuzt Egy soha meg nem komolyodó bajtárs felugrik — Ne merészelj ilyet mondani I Nyomban maga mellé veszi egyik kamerádját s elégtételt kérnek Kovács nevében A segédek összeültek. — Mi a sértés? — Ez relatív fogalom, mi kérjük az elégtételt, még pedig fegyverest. — Isten neki, egy 'kis kardforgatástól mi sem ijedünk meg Azonban a párbajt eí kellett halasztani, mert Kovács szabadságon van és. c?ak három nap múlva érkezik haza. Ez is elintéződött. Kovács megjött, a jóbarát fogadta az állomáson. — Pajtikám, holnap verekedni fogsz. Magamé, vá tettem egyik ügyedet s utólagos jóyáhagyásod reményében intézkedtem ... — Helyes, köszönöm. Mi volt a sértés? — Azt mondták, hogy rátarti vagy, mint egy lovastiszt .•!••• .— Hát aztán? - . — Nincs tovább Ez az egész.. Kovács egész nyugodtan csak annyit felélt. — Édes pajtikám, ha már olyan szives voltál, hogy magadévá tetted áz ügyemet, talán meg is verekednél, mert én sehogy sem érzem magam sértve. — Már engedj meg...» . — Megengedek, de ezzel a »sértéssel« az én becsületemnek semmi hlJja — Nem gondoltad át jól az ügyet — Ha ennyiből van, amennyit referálni szives voltál, akkor nagyon is átgpmloltam. — Mégse léphetsz vissza, mert a segédek már mindenben megegyeztek, csak az időpontban nem. — Én nem adtain megbízást a tárgyalásra, a provokálásra még kevésbé. A verekedéstől nem félek, de a krakélereskedést utálom. Többet nem is lehetett vele a dologról beszélni. S a vége? Kovács főhadnagynak hamarosan le kellett mondania a rangjáról, mert súlyosan vétett — » baj társi szellem ellen. Szerencséje, hogy futni engedték, mert lehetett volna nagyobb baja is. Teszem azt, hogy lefokozzák. • Bob. Karlsbadba utazó szegediek és szenedkörnyékiek figyelmébe! Karlsbad legfőbb és legszebb helyeinek »(T?lkén — a Gar'onzellpn — fpks7fk n VILLA TSCHAMLER Minden kényélemmel és komforttal legelsőrendöbben berendezve Hideg és melegvíz. Központi iUtés. ' Citt. Teleion.FUrdölc a házban. 45 szoba. Egész Karlsbadban az első magyar villatulajdonos, aki mindenkor készséggel áll magyar honfiársai rendelkezésére. ... . Hazafias üdvözletfel Antal Bertalan. Uj, értékes bronzlélet a szegedi muzeumban A városi muzeum igazgatósába jelenti: AJ szomszédos Klárafalva főjegyzőjének, Somogyi Imrének utján a nyár elején egy bronzkori.kis cserépedény került a muzeumja. Ennek véletlen leletnek a nyomán Móra Ferenc mu-j zeumigazgató régészeti kutalú ' it kezdett a falu határában. A Hajdova nevü parton, kö-j zel a Maroshoz, ahonnan az edény előkerült, Fakólovas Tóth István birtokán szokatlatt nagy kiterjedésű, bronzkori telepet találtJ amelynek aránylag kis részéből is öt láda ém és törölt edényt ástak ki egy-két méter mély-i ségből. (A sokat igérő, körülbelül 4000 évnSí telep teljes feltárására nem futotta a muzeurtt ötödére lecsökkentett dotációjából.) Nagy eredJ ménnyel jártak a falu belső területén vé&zeti kutatások is. Egy hosszú főldgerinoen, özvu Molnár Ignácné és Tóth Mihály telkén olyan népvándorláskori temetőt találtak, amelybeköj rülbelül ezer éven át egymásra temdkéztek a jazigok, hunok, avarok, gepidák, szlávolé és az első keresztény királyok idejéből valS magyarok. Az innen kikerült leletek közül leg* nagyobb jelentősége van egy bronzból öntötÉ övdisznek, úgynevezett szíjvégnek, amely a hun korból származik és vad ász jelenet el áb* rázol. Egy vágtató lovon ülő férfi, övében to-j gézzel, őzekre nyilas:. A jelenet élénken, emu lékeztet az úgynevezett Attila-kincs aranykorsójáról ismert vadászjelenetre és fontosságál éppen ez adja meg. Ez a szijvég az Attila* kincset, amelynek kora sok vita tárgya vol< már, sokkal közelebb hozza a hunok koráhoaj mint ahogy eddig tartották. ••/••. Asz olvasó rovata A Tisza Igen tisztelt Szerkesztőség! A Tiszán-üdülők n<* vében kérjük a t Szerkesztőséget, tegyék' szóvl sérelmünket, amely egy nvugati kulturvárosbaij aligha fordulhatna elő. A mult évben a város, mé^ alkalmazott — számtalan hírlapi harc után -j úgynevezett dőghalászokat, akik a Tiszán lefelé úszkáló szépszámú állati tetemeket kifogták éa nem engedték ezeket a borzalmas bűzt terjesztd tetemeket leúszni Szegedre. Az idén azonban e» zel az elsőrendű közegészségiiggye' nem törődií senki. Az evezősök és úszók nagyon sokszor lat 1 átkoznak elhullott, vagy a Tiszába fulladt áJÍ latok tetemeivel, most meg már két nap óta; Sz» ged nagyobb dicsőségére a »Sárgán« fekszik égj oszlásnak indult birka tetem, amelynek rettenete* szaga az egész környéket megfertőzi. Szépen fes( igy Szeged — mint fürdőváros, — nemde?" Kiváló tisztelettel: F.gy liszai lürdőz$ A Korona-ucca Tisztelt Szerkesztő U'l Kérem, szíveskedjék alát* bi soraimnak b. 'apjában helyet adni. Helyes) hogy a város takarékoskodik a villágitással, d« az már még sem járja, hogy a város szivében levő Korona-uccában este félkilenckor még iW égjenek a gázlámpák. Pénteken este a zsidd templomból kitóduló tömeg mé'tat ankodvá lát ta, hogy a város ennyire figyelmetlen az egyiS felekezet híveivel szemben, akiknek koromsötét ben kell kibotorkálni a Konona-uc~ából. Tisztelettel: Egy olvasójufcj A korzó Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! A korzón az esi} órákban már egészen rendes állapotok uralkoct lak az utóbbi időkig. Az ember nyugodtan ki mehetett családjával és nem volt kitéve annalq hogy az estivilág hölgyei kihivó magaviseletük? kel "megbotránkoztassák a korzón ülőket és s6 lálókat. Néhány nap óta azonban újból mutat koznak ilyen jelenségek, sőt egy igen durva ja lenelnek szem- és fültanuja voltam. Az egyíK hölgy rátámadt a méllettem helyet foglaló urí. nőre és sértegetni kezdte, gúnyos szavakkal illettel A moleszlálások most már ismét napirenden vau. nalc. Talán a rendőrség tehetne itt valamit ' A közlésért köszönetet mondok és vagyok , teljes üsztelettel K. B. magántisztviselő