Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-19 / 162. szám

2. «m ihl i IWIWII nwimi'iiiii ÍM1 julius J9. ' van szó. amelyeknek az a céljuk, hogy az általános helyzetet tisztázzák, hanem ellen­kezőleg az, hogy különleges gazdasági és pénz­ügyi problémákat oldjanak meg, amelyk nemcsak Németországot, hanem egész Euró­pát érintik. A dolog ilyetén ujabb alakulásá­nak talán még bizonyos előnyei is vannak, mert a mai helyzetben, amelyben világosan érvényesül valamennyi nép érdekeinek szoros összefonódása, valamennyien kénytelenek va­délután 4 órakor tórtént és egy óra hosszat tartott. Közben megérkeztek a belügyminisz­tériumba Briand, Pietre és Flandin miniszte­rek, majd a németek: Curtlns, Hors'h, bü­low és a többiek. A belügyminisztérium ter­mét. ahol a tanácskozások folytak, pazar fény­nyel, örökzölddel, virággal, képekkel, gobe­linekkel díszítették fel. A német-francia miniszterkonferencia esíe félnyolc órakor kezdődött Befejezése után rövid kommüni­két adtak ki. amely szerint a konferencián Brüning kancellár a legapróléko abb részletes­séggel ismertette a franciák előtt Németor­szág gazdasági és pénzügyi helyzetét és meg­vllági'otta a különböző szempontokat. Ezután Flandin pénzügymi i zier elő'er jeszt;t'e Fran­ciaország javaslaJát Németország megsegélyc­zése ügyében. Ez a javaslat ha nem is a válság eloszlatására, de az enyhítésére alkal­mas. zEután nvilt és baráti jellegű eszmecsere következett, amelyen nemcsak a pénzügyi válságról, ha­nem a német-francia viszont teljességére is történtek megbeszélések Mindkét részről olyan nyilatkozatok hangzottak el. hogy a két ország •'őzőlt tartós együttműködést hozzanak létre. A tanácskozásokat vasárnap délután folytatják. Vasárnap délelőtt lesz az általános konferen­cia, amelyen azok az államok vesznek részt, amelyek a londoni konferencián is megjelen­nek. Londonból jelentik: Henderson angol külügyminiszter vasárnap dé'elő't részt­vesz a nemzetközi konferencián délután pe­Mire huszonnégyet ütnek az órák . . Irta Móra Ferene. Rómában V. Sixtus idejében nagy divatban vol­tak az olyan uccai verekedések, mint amilyennel a Rómeó és Júlia kezdődik. Egyszer, éppen hús­vét reggelén a Péter.templom közelében rendeztek valami nagy öldöklést az uri duhajok. (Talán éppen ott. iihoi most, négyszáz év múlva bomba szaggatta fel a földet} A felháborodott pápa más­nap parancsot adott ki, hogy tilos az uc'cán fegy­vert viselni Akinél fegyvert találnak, azt felkötik, ha közrendű ember, a nemes urnák pedig fejét "eszik. Történt azonban, hogy ekkoriban Rómába ér­kezett Ranuccio Farnese, a pármai herceg egyet­len fia, nagybátyjának, a hatalmas Farnese bíbo­rosnak látogatására A pármai herceg hűbérese volt a pápának s ragy beesülésben állt előtte hasz­nos szolgálataiért Az ifjú Ranuccio pedig ked. vrs és szép legényke volt, egyformán jártas a hadi­tudományokban és a táncban. lovagi tornákban és szonettköltésben s egyformán kedvelt Isten és emberek előtt, mint az hcrcegurfiakkal lenni szokott. A pápa igen szivesru fogadta leghatalmasabb hűbérese fiát, akit a bíboros nagybácsi mutatott be neki s áldását adván rá, liszta szívből kívánt tielcj hasznos és kellemes időtöltést Rómában A fiatalember pedig még azon az estén a Cesarini­palota ünnepelt vendége volt, s ott poharazás kő­zött szöba került a pópa fegyvertilalmi rendelete is. Berzenkedtek az urak ellene, de azt is bevallották, hogy ellenszegülni netu mernek neki, mert a Szent Atya ebben nem érti a tréfát. — Már pedig én megtréfálom, — ütött az asz­talra boros fejjel a kis herceg — En legközelebb gyünk kölcsönösen fáradozni azon. hogy lo­já'ff és biza'omlrljrs együttműködéssel meg­találhassuk azokat az eszközöket, amelyekkel le lehet küzdeni a mindnyájunkat magával ragadó válságot. Igy alkalmunk nyilik be­bizonyítani a nemzeteknek, hogy a legnehe­zebb helyzetekből is ki bhet intni, ha min­den oldalról bizonyságát adják a jó aka­ratnak. dig visszautazik Londonba, hegy jelentést te­gyen MacDo- aldnak a tárgyclások eredményé­ről. Az angol kormány hétfőn délelőtttre mi­nisztertanácsot hívott össze, amelyen megálla­pítják a londoni konferencia programját. A konferencia, amely este 6 órakor kezdődik, a kormány határozata értelmében akkor is összeül, ha a párisi konferencia eredménnvel, vagy eredmény nélkül végző "ik. Berlinből jelentik: A német szélsőjobboldali, lapok tudni vélik, hogy Brüning és Curtius a birodalmi kormánytól felhatalmazást kap­tak arra az esetre, hogy adott esetben a tár­gyalásokat megszakítsák. Politikai feltételeket nem szabad elogadniok. még abban az es?'b-n sem. ha semmi remény sem lenne többé arra. hogy angol, vagv amerikai részről a kölcsön­ügyeben nem tárgyalnának Németországgal. Norman Európába utazott fBudapesti tudósítónk telefonjelentés».} Neiuyorkből jelen'Ik: Pierpont Morgan ame­rikai bankár pénteken este váratlanul Ang­liába utazott. Morgan állítólag novemberig tar­tózkodik Európában. „Ha Üém«»t<jr5íáq elfogadta a vámbevétel ellenőr­zését, a réai Törökország sorsára jut" London, julius 18. A hosszúlejáratú német kölcsön ügyében folyó párisi angol-francia­amerikai tárgyalások a Daily Telegraph diplo­máciai tudósitó'ának értesülése szerint lon­doni politikai körökben meglehetős elkrdvet­lenedést okoztak. Kormánykörökben egyálta­lán nem helvesllk a franciáknak azt a tervét. maga elé Őszentsége elé állok oda fegyverrel s sze­retném látni, ki merne ezért nekem szólni!­A vendég szeleskedését senki se vette komolyan, csak ő maga. A született nagyúr egészen jó tré­fának tartotta azt, hogy a pásztorfiuból lett pá­pát zavarba hozza. Pár nap mufva audencján je­lentkezett nála s ugy intézte a dolgot, hogy a harmadik térdhajtásnál egy töltött pisztoly gu­ruljon ki az övéből a pápa lábaihoz. Aztán tér­delve maradt s gúnyos tekintettel leste a hatást a pápa méltóságos arcán. Csak akkor sápadt el, mikor a pápa odafordult testőrtisztjeihez s egy szemrebbenés nélkül azt mondta nekik: — A pármai herceg ur halálra ítélte magát Vezessétek az Angyalvárba! A testőröknek ugyan megrebbent a szemük, de azért teljesítették a parancsot, amelynek pillanatok alatt hire futott a városban A legtekintélyesebb bibornokok bátorságot vettek maguknak arra, hogy a várható bonyodalmalíra figyelmeztessék őszent­ségét. Attól féltek legjobban, hogy az öreg pármai herceg Róma ellen fordítja kardját, amelyet ed­dig a szentszék védelmére forgatott Sixtus hi­degen csak ennyit felelt: — Jöhet, de csak fia holttestét kaphatja meg. A törvény törvény­Farnese biboros családi gőgjén erőt véve, sirva könyörgött kegyelemért a pápa lábainál. Hivat­kozott a szeles fiu fiatalságára, az apja érdemeire, az európai udvarokkal való rokonságára. A pápát nem lehetett megingatni: — A derék apát megjutalmaztuk, a vakmerő ifjút megbüntetjük. A törvény nemcsak az ősz­vérhajcsárokat kötelezi, hanem a fejedelmeket is. Az európai udvarok pedig tanulják meg, hogy a törvényt először a törvényhozónak kell tisz­teletben tartani. hogy a kibocsátandó százmillió font sterlin­ges kölcsönt a német vámbevételekkel fedezik. Á franciáknak nyilvánvalóan az a szándékuk, hogy kezükbe kaparin 'suK a ném< t vámbevé­telek ellenőrzését. Az ellenőrzés hivata'osan ugyan nemzetközi lenne, az oroszlánrészt azonban Franciaország követelné magának. Az általános vélemény! Londonban az, hogv Németország nem frgad­hatja el ezt a fellételt, hiszen akkor a régi Törökország sorsára jutna Ha a franciák tíz­évi időlartamra valóban megszereznék a né­met vámbevételek ellenőrzési jo rát. akkor ter­mészetesen feltétlenül megakadályoznák a né* met-osztrák vámunió létrejöttét. Londonban azon az állásponton vannak!, hogy a nagy nemzetközi kölcsőbőln Francia­ország sem veheti ki nagyobb mértékben <1 részét, mint például Anglia, vagy Amerika. A franciák kétségkívül csak nzért akarnaW nagyobb kvótát jegyezni a német kölcsönből, hogy azután jogot formálhassanak mcguknall -Néme'országgal szemben támasztott gazdasági és .politikai követeléseik kierőszakolására. Hétfőn tárgyalják Hágában a német—osztrák unEót Hága, julius 18. A hágai állandó nemzet-, közi biróság hétfőn kezdi meg a tárgyalást; Németország és Ausztria csatlakozásának kér­désében. A tárgyaláson Adatci elnököl.­Külföldi utazás: 100 márka Berlinből jelentik: .Ma este hozták nyilvá­nosságra a birodalmi elnök uj szükségrendec letét a külföldi utazásokra kivetett illetékekről, Eszerint a birodalom minden belföldi alatt­valója minden egyes külföldi utazása alkal­mával — mint tegnap már jelentettük. — Í00 birodalmi márka illetékei fizet. A ren­delet julius 22-én lép életbe és október 1-én válik hatálytalanná. A^ szükségrendeletet. Hin­denburg birodalmi elnökön kivül dr. DittrickJ a birodalmi kancellár helyettese és dr. Wirlht, a birodalmi belügyminiszter irta alá. Shaw Oroszországba utazott (Budapesti tudósítónk t»l? for. jelentése.) Londonból jelentik: G. B Shaw szombaton, hosszabb tartózkodásra Szovjetoroszországba utazott S azzal hivatta Ser Angelit az Angyalvár pa­rancsnokát — Mikor az Angyalvár órája ma délután hu­szonnégyet üt. le fogja ön fejeztetni Ranuccio herceg urat Addig van neki ideje fölvenni a halotti szentségeket. (Abban az időben huszon­négyórás időszámítás volt Rómában, este hattól este hatig.) — Mindössze két óránk van, — futott a biboros kéztördelve Olivarez grófhoz, a spanyol' követhez, — s mit tehetünk két óra alatt? Ha egy napot nyerhetnénk, föllármáznám Nápoiyt és Pármát De hát ki állithatja még a napot, mint Józsue? — önt — villant fel a szeme Olivareznek. — Ha jól tudom, eminenciád a felügyelője Róma minden toronyórájának? — Én vagyok. — Tehát azonnal tolassa vissza eminenciád a mutatót minden toronyórán husz perccet — Mit nyerünk azzal? — Majd azt is megmondom. Előbb azonban adja ki az intézkedést eminenciád, mert a fiu élete percek hajaszálán függ. A biboros azonnal szétküldőtte embereit az óra. igazító paranccsal, aztán a két ur tanácsot tartott A spanyol követ felsétált az Angyalvárba, a bi­boros pedig sürgős kihallgatásra futott a pápához. Az Angyalvár udvarán már akkor kezdtek gyü­lekezni a katonák a vérpad körül s a börtönök felől behallatszott a barátok éneke, a Dies irae. Angeli idegesen jött-ment a várudvaron s nem igen hallgatott a hozzácsatlakozott spanyol kö­vetre. aki hazájabeli udvari pletykákkal igyekezett mulattatni. — Bocsássa meg a szórakozottságomat, kegyel­mes uram, — pislogott az Angyalvár órájára, — Mikor az óra ütni kezd, az ítéletet végre kell hajtani. Hihetetlen, milyen lassan telik ma az idő. Brüning és Laval első találkozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom