Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-19 / 162. szám

Vasárnap, 1951 julius 19 Ara 24 fillér VII. évfolyam, 162. szám ELŐFIZETÉS! Havonta helybea 3.20 vidéken és Budapesten V60. kUllUldH* 6*40 penqrt. ^ Eciyes szám Ara hélkifz­nap 16, viwAr- és Ünnepnap 2-4 11(1. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megfő* len'k hélf« kívMe'i'vl re"«iet SzeOEO. SzerHeszlöség: Somogyi ucca 22.Lem. Telefon: 23-33.^Kladótilvatal, krtlcsdnkílnyvlAr és tegylrodo Aradi ucca S. Telefon: 13-06. ^ Nyomda s LBw Uoól ucca 19. Telefon r 26-34 Tévlrnfl és levélcím DélmaayaronzAa Szenest. •HWIWPM^iAlgljPIIWWIIIIIll Hl laiUMlillUMBIi Az uj parlament Uj remények megvalósítója lesz-e az uj parlament? Nem hisszük, hogy tulsok optimizmus tekintene az uj képviselőház működése elé. Ki tud még bizni abban, ami Keményt alig váltott még valóra? Az az atmoszféra, " ami általában a parlamentarizmust körül­lengi, nem ennek a bizalomnak torkából lengedezett elő. Az a sokféle válság, ami a sokféle »átértékelést« követte, nem kí­mélte a parlamentarizmust sem. Beszél­tek már eleget a demokrácia válságáról, talán még többet beszéltek a parlamenta- . rizmus válságáról s ha ez a sok beszéd" nem is volt arra alkalmas, hogy a ténye­ken változtasson, arra alkalmas Volt, hogy a komoly meggyőződések eresztékeit is meglazítsa, a könnyű meggyőződéseket pedig éppen visszájára fordítsa. Vájjon a most összeü'ő képviselőház alkalmas lesz-e arra, hogy propagandát jelentsen működése a parlamentarizmus mellett? A parlamenttől voltaképen csak ezt lehetne várni. Mintahogy az orvosnak, az ügyvéditek, a mérnöknek foglalkozása nem lehet más, mint az orvosi, ügyvédi és mérnöki hivatás nagyszerűségének a' bizonyítéka, éppenugy a parlament műkö­désétől nem is lehetne mást várni, mint a parlamentarizmus igazolását, ennek a "álságba jutott rendszernek rehabiHiását. Az angol alsóház valóban ezt a mirsziót végzi s aki a parlamentarizmus válságára hivatkozott, még nem sok példát merített a francia kamara működéséből sem \ho! a népképviselet a népnek a kép­viselete, ott ez a képviseleti rendszer még nem is jutott el a csődhöz. ISIí a parla­ment ereje? -\ nép, amire támaszkodhalik. Mi a pari áment tekintélye? A nép, melyet képvisel. Vagy igazi népképviselet a par­lament s akkor r.incs válsága, nincs kon­junktúrája és dekonjunktúrája, vagy nem népképviselet s akkor hiába szolgáltatja ÍZ uralom alkotmányosságának látszatát, látszatot szolgáltat, ide látszaterő marad maca is s uralma addig tart, mig urának szüksége van az alkotmányosság látsza­tára. A most alakuló képviselőház sem lehet ígazi képviselete azoknak, akik nevében és akik számára törvényt hoz. Amig nincs titkos választójog, addig a népképviseleti rendszer lényegében meg nem valósul. A nép igaz akarata csak olyan szavazáson keresztül nyilatkozhatik meg, ahol sen­kinek nem kell tartani szavazatának kö­vetkezményeitől Minél szegényebb, minél gvőngébb a társadalom, ö nemzet igaz érdekeinek annál nagyobb szüksége van a választások titkosságára. Minél több szál fűzi a társadalom tagjait az állam­hatalom gyakorlásához, annál nagvobb, annál nélkülözhetetlenebb biztosítékot je­lent a titkos választójog. Arról még le­hetne beszélni, hogy a választójog kiter­jesztésének hol legyen a határa, de arról hogy a titkos választásnak hol legyenek a határai, arról az európai felfogás nem engedi meg a diskussziót. A másik aggodalom, mely a parlamen­tünk népképviseletének problémája vet fel, a kisebbségi képviselet hiányát ki­fogásolja. A mostani választáson mintegy nyolcszázötvenezer szavazatot kapott a kormánypárt és ötszázhetvenezer szava­zatot az ellenzék. A képviselőházi pártok erőviszonya egyáltalában nem felel meg a választók számának. A kormánypártnak csak egyharmad többsége lehetne az ellen­zéki pártok felett, ha aránylagos lenne a képviselet s nem fordulhatna az elő, hogy egyrészt hat-hétszáz szavazó választhat kormánypárti képviselőt, amikor egyik­másik ellenzéki mandátumhoz 10—12.000 szavazat kellett s amikor nem egy esetben hat-hétezer szavazat még nem adott man­dátumot, másrészt tiz-husz szavazatkü­lönbség nem foszthatná meg az ellenpárt 5-6000 választóját attól, hogy közvetlenül is befolyást gyakorolhasson a törvényhozás­ra. Titkos választójog és kisebbségi kép­viselet elengedhetetlen feltételei annak, hogy a parlament népképviselet legyen. Es ha még ezek a feltételek meg is vannak, még mindig nem kétségtelen az eredmény. Még szükség van arra is, hogy például a közigazgatás ne avatkozzon be PenSés: (Budapesti tudósítónk telefor.j lantése.) Párisból jelentik: A német birodalmi kancellár és a német külügyminiszter történelmi jelen­tőségű első párisi látogatása megtörtént Dél­után 2 órakor futott be az északi pályaudvarra az az express, amely a német államférfiakat vitte. Már jóval a vonat megérkezése előtt mintegy 5000 főnyi közönség gvült össze. Laval, Briand és magasrangu állami tisztvi­selők álldogáltak az elkerített helyen. Amikor a német államférfiak megjelentek a kuné aj­tajában. „fljen a béke!" kiáltás hallatszott ezer és ezer torokból. So­kan Briandot és Franciaországot éltették. A találkozás rendkívül szívélyes volt A né­meteket Hoesch nagykövet mutatta b3 a fran­cia államférfiaknak. A fogadtatáson száz és száz újságíró, fotóriporter jelent meg. Az üd­vözlések után az államférfiak mosolyogva ál­lottak a fényképezőgépek lencséi elé. Brüning és Curtius. ezután a német nagykövetségre siettek, ahol lakosztályt rendeztek be a szá­mukra. Brüning kancellár a követség utján rövid közleményt juttatott el a sajtóhoz, amelyben elmondja, hogy ennek a találkozásnak sokkal nagyobb jelentősége van. mint akkor volt, ami­kor erre az útra néhány héttel ezelőtt létre­jött a megállapodás. Ma már nemcsak Német­ország és Franciaországot érdeklő pénzügyi és gazdasági érdekű kérdéseiről van szó. ha­nem egész Európa aktuális problémáiról. Bizalomteli együttmű­ködést akar Németország Franciaországgal te­a választás kimenetelébe, a közigazgatás elégedjen meg a pártatlan rendfentartás kötelességének végzésével. A közigazgatás számára »szábadon< kell futni minden je­löltnek s mégis nem egy esetben azt lát­tuk, hogy még a jelöltek sem futhattak szabadon. A közigazgatás a maga tekin­télyét és erejét távol kell, hogy tartsa a választástól, mert ellenkező esetben a képviselőház sokkal inkább a közigazga­tás képviselet lesz, mint a népé. Már pedig a főbiró urak, még a szolgabíró urak bizonyára kitűnően alkalmasak arra, hogy hivatali teendőiket ellássák, de arra aligha birnak képességgel, hogy a magyar nép helyett ők válasszák ki a törvényhozókat. Mert ha ezt megteszik, a nemzetnek volna kára belőle s aligha lehet a közigazgatásnak hasznára az, ami­ből a nemzetnek kára van. Az uj képviselőháznak legfőbb köteles­sége: megvalósítani azokat a feltételeket, melyek majd az igazi népképviselet meg­alkotását teszik lehetővé. vasárnap remtení — mondta Brüning —, mert tudjuk", hogy enélkül Európa java és a világ prosperi­tása állandóan kockán forog. — Beméljük — mondja végül a közle­mény —, hogy a két nemzet megtalálja az együttműködés bázisát és kölcsönös bizalom­mal, a legjobb erőik latbavetésével fognak a problémák megoldásán dolgozni Az érkezésről a kővetkező hivatalos kommünikét adták ki: Páris, julius 18. Brüning és Curtius délután 2 óra 5 perckor érkezett meg az északi pálya­udvarra Velük együtt érkezett meg Hoesch párisi német nagykövet, aki reggel elébük uta­zott a határra. A német államférfiakat Laval miniszterelnök és Briand külügyminiszter fo­gadta az állomáson. A pályaudvarról a német nagykövetség palotájába mentek, ahol szá­mukra lakást rendeztek be. A tanácskozást megelőző program szerint Brüning kancellör Laval miniszterelnöknél, Curtius pedig Briand külügyminiszternél tesz látogatást. A holnap délelőttre kitűzött általános tanácskozáson a német és francia államférfiakon kivül részt­vesz még Henderson angol külügyminiszter és Stimson amerikai államtitkár, továbbá Grandi olasz külügyminiszter, aki holnap reggel jön . meg Bómából és Mellon, aki délelőtt érkezett meg Párisba. Brüning kancellár Párisba érkezésekor nyi­latkozatot tett, amelyben többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Párisi utazásunk terve már néhány he­tes, azóta azonban csak nyert jelentőségében. Most már nem csupán olyan megbeszélésekről Brüning és Curtius történelmi Jelentőségű látogatása Párisban „tllen a telte!" Kiáltással fogadták a nemet minisztereket a párisi állomáson Szombaton délután megtartották az első német-francia miniszterkonferenciát «

Next

/
Oldalképek
Tartalom