Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-18 / 135. szám

1931 junius 18. DÉLMAGYARORSZAG 3 Szerdán este nagyszabású népgyűlést tartott a szociáldemokrata párt Peqer Károm, Kémig Anna es Szeder Ferenc hatalmas wmtú elöff mondották el programbeszedelkef -A mai rendszer kataszfrOlába viszi az országot" — „Nem akarunk egg ojaDD Összeomlást de azt kívántuk, Hogy Haggarország beíekapcsolOdfon a demokratikus államok életébe" JPoIIflkai demokrácián keresztül gazdasági demokráciához Akartuk segíteni az országot* (A Délmagyarország munkatársától) A szociáldemokrata párt szegedi képviselőjelöltjei szerdán este mondották el programbeszédjüket a Korzó Mozi nyári helyiségében, amely erre az alkalomra zsúfolásig megtelt- A szociáldemokrata pártnak — mint emlékezetes — az volt eredetileg a terve, hogy vasárnap tartja meg ezt a programgyűlést, a vasárnapra hirdetett gyűlést azonban a rendőrség betiltotta. Majdnem ugy alakult a helyzet, hogy a szociáldemokrata jelöltek Szegeden nem is juthatnak szóhoz, mert valószínű, hogy a választás napját megelőző hétre kiadják a gyüléstilalomra vonatkozó rendeletet, az utolsó pillanatban mégis sikerült a szerda esti népgyűlésre megszerezni az engedélyt A gyűlés háromnegyednyolc órakor kezdődött A hatalmas tömeg nagy lelkesedéssel ünnepelte a pódiumon megjelenő képviselőjelölteket Peyer Károlyt, Kéthly Annát és Sz d'T Ferencet, akik a szegedi pártvezeí.őség tagjaival vonultak fel az emelvényre. A gyűlést Láler Dezső párttitkár nyitotta meg. üdvözölte a megjelenteket, néhány szóval bemutatta a jelölteket, majd felkérte a hallgatóságot, hogy nyugodtan hallgassa i végig a szónokokat Ezután Peyer Károlyt kérte fel I programbeszédének elmondására Peyer Károly be&széde Nagy taps fogadta a szónoki asztalhoz lépő Peyer Károlyt, aki nagyhatású és állandó helyesléssel kisért beszédében a következőket mondotta: — Amikor legutóbb beszéltem Szeged dolgozó népéhez, akkor még csak hire járt, hogy esetleg feloszlatják ezt a parlamentet. Megmondtam akkor, hogy senkisem fog simi utána, mert ez a parlament már születése óta beteg volt. A természetes mégis az lett volna, ha a feloszlatott parlament előbb megalkotja az általános titkos választójogról szóló törvényt (hosszantartó éljenzés) és csak azután bizza a népre a döntést. A parlament feloszlatása mégis a választójogi törvény megalkotása nélkül történt meg, nem változtatták meg a régi rendszert, amely szerint a kerületek túlnyomó többsége nyilt szavazással választhat és csak nagyon kevés helyen van meg a titkos szavazás. Változatlanul megmaradt a külföldi országokban el sem képzelhető ajánlási rendszer, amely még a nyílt választásnál is több visszaélésre ad alkalmat és kizárja, hogy a választók szabadon megnyilatkozzanak. Miért kellett feloszlatni a parlamentet a mandátumok lejárta előtt? Nem azért kérdem ezt, mintha sajnálnám, de mégis fontosak azok a körülmények, amelyek szükségessé tették az idő előtti házfeloszlatást. — Erre a kérdésre csak egy lehet a felelet: a gazdasági válság olyan súlyosan érinti ugy a mezőgazdaságot, mint az ipart, ma már éhezik a falu éppen ngy, mint a város, nyomorog az iparos, a kispolgár, a kereskedő, az ügyvéd, az orvos, a tanár, mindenki elérkezett a nyomorúság mélypontjára és a kormány az elégületlenség levezetésére nem tudott más eszközt találni, mint a házfeloszlatást. A kormány ugy gondolta, hogy a vízipuska mégis jobb csillapitószer lesz, mint a rendőrkard. — Az egész országban megnyilatkozó feszültség késztette főleg a bankokat és a nagyvállalatokat arra, hogy a kormányt a választások minél gyorsabb kiirására késztessék. Azt gondolták, hogy ügyes módszer ez, mert a nép figyelmét a valóságos bajoktól elterelhetik vele. Ha azt hiszik, hogy a választási izgalmak megszüntetik a feszültséget, tévednek. Hiába szorítják le mesterségesen a lázmérő higanyoszlopát, ez a lázt nem szünteti meg. Ha ilyen politikát akarnak csinálni Magyarországon, ez nagyon súlyosan megbosszulja magát, mert ha alkalmas is a választás arra, hogy a lakosság érdeklődését pillanatnyilag a választási küzdelemre irányítsa, de arra semmiesetre sem alkalmas, hogy az ország betegségét megszüntesse. Kérdés, hogg a húsznapos hal* tóvadászat után milyen lesz a beteg ország hőmérséklete ? — Arra hivatkoznak majd a választás után, hogy ^z ország népe a kormány mögött áll. Maga a miniszterelnök mondotta legutóbb, hogy legfeljebb husz-huszonöt kerületmandátum cserél gazdát. A jelenlegi választási rendszer mellett lénjeges változást el sem lehet képzelni, pedig az utóbbi időben számos olyan kerületben fordultam meg, ahol azelőtt nem volt talaja a szociáldemokráciának, ahol soha szociálista gyűlés nem volt, ahol alig lakik ipari munkás, mégis hatalmas lelkesedéssel fogadták pártunkat. Ha ez a lelkesedés az ur. náknál is szabadon megnyilatkozhatna, akkor fordulópontot jelentene ez a választás a magyar politikában. Ez azonban nem következtetik be, mert a mai választójogi törvény arra kényszeríti az embereket, hogy csenbenhagyják" saját meggyőzödésüket, hogy hazudjanak az urnák előtt. — Apponyi Albert legutóbbi parlamenti beszédében kijelentette, hogy a titkos választójog a politikai tisztesség alapja. Erre a belügyminiszter azt válaszolta, hogy a titkos választójog nem politikai, hanem hatalmi kérdés. A kormány tehát tisztában van az-ral, hogy hatalmát csahls mailt választótog mellett tarthatta lenn. — Kell néhány szót szólnom arról a tehetetlenségről is, ami ebben a feloszlatott parlamentben uralkodott. A parlament munkaját a tehetetlenség, a. képviselői kötelességek iránti közömbösség jellemezte. Amig Budapest titkosan megválasztott közgyűlésein ott van minden pártnak úgyszólván minden tagja, mert a törvényhatósági bizottsági tagok érzik a felelősséget választóikkal szemben, addig a képviselőházban ha harminc képviselő van jelen, az már jól látogatott ülésnek számit. Ha azután Belvárosi Mozi Csütörtöktől vasárnapig I RICBAPD BAR i HELMESSt maikért aratott fllmjo: | Hajnali őrjárat. Dráma 12 felvonásban. Azonkívül: Kísérő miisor. Előadások kezdete 5, 7 órakor a téli, 9 írokor a ny&rí he ylg^gben. vasárnap 8, r>, 7. 9 órakor. szavazásra kerül a sor, az elnök csak erős csengetéssel tudja összeszedni a szavazáshoz szükséges negyven képviselőt. Sokszor látni az ülésteremben teljesen idegen arcokat, akikről mindenki azt hiszi, hogy csak a karzatról tévedt oda. és csak később derül ki, hogy kép. viselő. — Sok külföldi parlamentet láttam már, a képviselők mindenütt csaknem teljes számban jelen vannak az üléseken, de nálunk nincs az a földrengés, amely kilendítené a közömbösségből a honatyákat. Ennek az az oka, hogy nincs meg a választók és a képviselők kózótt a sztlkséges Kapcsolat. — Az egységes párt vezérkara egyszerűen leküld vplakit a kerületbe, az pedig onnan hűségesen hozza a mandátumot. Egészen máskép nézne ki a Ház, ha a képviselőket a titkos választójog alapján választanák meg. A képviselők akkor éreznék a felelősséget, mert oda kellene állaniok a választók elé és be kellene számolniok végzett munkájukról. A mai rendszer mellett a választás után nem igen látja egy kerület sem a képviselőjét, legfeljebb akkor, ha lejár az őt év és közeledik az uj választás. Ilyenkor azután záporoznak az Ígéretek. — Aki olvassa a miniszterek választási beszédeit, megdöbbenve látja, hogy a legszélsőbb ellenzéki gyűléseken sincs annyi demagógia, mint egy-egy ilyen miniszteri beszédben (taps). De ki az, aki hinni tud ezeknek a beszédeknek, ezeknek az Ígéreteknek, amikor a tények rácáfolnak mindenre. Többek között magas búzaárakat igér a kormány, mert tudja, hogy oratás előtt lehet még ígérni, aratás atán azonban már nem. — Az okos államférfiak előre látták a bekövetkezett gazdasági bajokat és gondoskodni kívántak arról, hogy a válság idején legyen miből eleget tenni állami kötelezettségeknek. Nálunk azonban nem vonták le a helyzetváltozás konzekvenciáit, a nyolcmillió lakosa országot ngy kormányozzák, mintha még mindig haszonegymillió lakosa lenne. — A régi, huszonegymillió lakosú Magyarország kormányzási terheit változatlanul hárítják át a nyolcmillió lakosú ország népére. A bolsevizmus és az ellenforradalom után, amikor végre stabilizálták az államháztartást és felvették a nagy külföldi kölcsönt, azt hirdették, hogy a magángazdaság szanálása következik, hogy jön a jólét nogQ ml lOtt és ml van, azt mindenki láthatta, — Amig szükség volt a háborúban el-. vesztett javak pótlására, addig volt munka. De ma, amikor minden ország berendezkedik az önellátásra és magas vámfalakat emel a magyar buza ellen, mindent elpusztít a válság. Másfélszázezer a munkanélküliek száma és egyedül Magyarországon nem gondoskodnak róluk. Nem látták meg a szociális kötelezettségeket, ezeket legteltebb tOzoitóiecskendóvel akarják elintézni (taps). A kis országban változatlanul megmaradt a nagy ország adminisztrációja, az adóterhek emelkednek, az állami költségvetés évről-évre nő. 1913-ban Nagymagyarország minden egyes lakosára 89 pengő adó esett. 1927ben Kismagyarország minden lakosára 141, 1931-ben pedig 151 pengő adó esik átlag, a csecsemőktől egészen az aggokig. — Nagymagyarország költségvetése 2404 millió volt, Kismagyarországé ma 1404 millió. A tisztviselők száma 1913-ban 28.252, 1930-ban 22.561. A csendőrség létszáma 1913-ban 1919, ma 11.809. Az állami költségvetésbői 55 szú. zalék megy el az állami tisztviselők fizetésére, az egész állami adminisztrációra pedig 70 százalék. Ezek azok a sulyos bajok, amelyekre ml igen sokszor rámutattunk és igen sokszor kifejtettük, hogy a balokon csakis egq egészséges töldrelormmal lehet segl tenl. — A háború után nemcsak trónok dőltek össze és nemcsak az uralkodó dinasztiák kény-