Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-18 / 135. szám

4 OÉIJVIMÍYAROHS/ ' 1031 junius 1H repülfl menyassiony Nóü Károly vlgláléka mm szerültek tartományaik elhagyására, a háború konzekvenciáit más téren is le kell vonni. (Helyeslés.) Meg kell szüntetni a hitbizományokat, a nagy uradalmakat, a százezer holdas állami, megyei és papi és magánbirtokokat, ezeknek helyén virágzó községeket kell építeni, hogy a felesleges állami alkalmazottak és az éhező városi lakosság ezekben megélhetést találjon. Amerika búzatermelési rendszerével szemben mi tehetetlenek vagyunk. Mái termelési rendszert kell bevezetni, gyümölcsöt kell termelni, állatot kell tenyészteni, különben elsorvad az egész mezőgazdaság. Más országokban is jelentkeznek súlyos bajok, de ott, ahol demokratikus uralom van, se* gitenl igyekeznek. A demokratikus berendezkedésű államokban nem történhetett volna meg, hogy a költségvetési iöieslegekbfll és a szanálási kölcsönökből Követségi palotákat vásároljanak, 116 csendőr- és vámörségi laktanyát építsenek, gázálarcokat vásároljanak, folyamőrséget fejleszszenek és végül, hogy stílszerű legyen a befejezés, tiz és félmilliót költsenek fogházakra és törvényszékekre. Ahol ilyen gazdálkodás folyik, ahol ilyen célokra fordítják a pénzt, és nem vasutakat, utakat, gyárakat építenek és nem igyekeznek olcsó kölcsönökkel életrekelteni az alélt magángazdaságot, ott nem érdemel bizalmat a kormányzat. Milyen mérhetetlen haszon származott volna abból, ha a költségvetési feleslegekből az Alföld csator. narendszerti készítették volna el és ezzel mentesítették volna a termőföldeket az időjárás szeszélyeitől. — Szomorúbb gyászbeszédet, mint Bethlen debreceni beszéde volt, még nem igen hallottam. Kijelentette többek között a miniszterelnök, hogy a szociáldemokratákkal nem kiván foglalkozni, mert azok egészen más társadalmi rendet akarnak, mint ő. A miniszterelnök azt hiszi, hogy csak addig van az ország, amig ő van. Nincsenek pótolhatatlan politikusok és ha nem lenne nyilt \ álasztásl rendszer, akkor már régen más ülne a székében. Igen, « szoddldemokratAH más rendszeri akarnak. — Nem lelkesedhetnek egy olyan társadalmi rendszerért, amelyben az egyik oldalon millió és millió mázsa buza a felesleg, a másik oldalon pedig milliók éheznek, amelyben egy külföldi bankmanöver következtében máról-hoŰ napra két százalékkal emelik a bankkamatot, hogy a kisiparos és a kiskereskedő utolsó koldusfilléreit is elveszitse. Ezért a rendszerért nem lehet lelkesedni. Allitom, hogy a kapitalista rendszer túlélte magát. Egész Európa erjed, uj társadalmi rend van alakulóban és az uj rend kialakításánál a tempót Anglia fogja diktálni, ahol szocialista kormány van és Franciaország, ahol kétségtelen, hogy a legközelebbi választáson a szocialisták kapják meg a többséget és Németország, ahol a kormány csak a szociáldemokrata párt kegyelméből létezik. Ezekben az államokban már mutatkoznak a szocialista rendszer kibontakozásának tünetei és ezt csak azok nem akarják észrevenni, akik a homokba dugják a fejüket. — Kérdés, hogy ki jár jól majd ebben az átalakulásban, az az állam-e, amely szembeszáll az egész világgal, vagy pedig az, amelyik igyekszik belekapcsolódni ebbe a demokratikus folyamatba. Jellemzi a helyzetet az a választási plakát, amelyet nemrégen ragasztottak ki Budapesten. A plakát felírása szerint támogassa a polgárság Bethlent, aki az egész világ ellen küzd. Nekünk nem küzdelem kell! Nekünk barátság heil az egész világgal, mert esak igy boldogulhat ez a nép, csak igy lehet tisztessége, becsülete a munkának. Ha ezt a programot valósítsuk meg, akkor les? munka, lesz kereset, nem kell a buzaföjösleget denaturálni, akkor a széles néprétegek visszanyerik fogyasztóképességüket. Most az igazságtalanul megosztott közterhek kétszeresen sújtják a kisembereket, mert egypengo* napszámok vannak és félmillió pengős évi fizetések oatmak. LIANE HAID — Nagymagyarországon az államot 40 milliós nyugdijköielezettség terhelte. Ma 240 millió a nyugdijteher. Annyi nyugdíjas miniszterünk van, hogy egész Európát elláthatnánk velük. A nuuigdii annak tar, aki meg dolgozott érte es aki rászorul. De nem annak, aki jómódban él- Amikor megvizsgáltuk legutóbb Folkusházy volt budapesti polgármester 131.000 pengős fizetését, kiderült, hogy ebben 27.000 pengő a nyugdíj. Ha ki lehet nullázni a hadirokkantakat, a hadiárvákat, a hadiözvegyeket, a vitézségi érmeseket, ha nem valorizálják azokat a hadikölcsönkötvényeket sem, amelyeket szegény kisemberek jegyeztek, hogy íjuk, testvérjük, vagy apjuk legalabb egy hétre hazaszabaduljon a frontról, akkor mi jogon vesznek igénybe ezek az urak ilyen hatalmas összegeket? Azt mondják, hogy mi osztálypolitikát csinálunk. Osztálypolitikát csinál á kormány, amikor a szegényeket nem látja el, de az optánsgrófokat kielégíti, amikor a kisembereket forgalmiadóval, I házadóval, borfogyasztási adóval, kereseti adóval zaklatják. Ezt a rendszert meg kell végre szüntetni. — Ebben a harcban a szociáldemokrata párt egyedül áll. A polgári ellenzék támogatására nem számithatunk, mert amikor döntő küzdelemről lenne szó, mindig megfontolja, hogy szabad-e a mai viszonyok között megbuktatni a kormányt. Meg vagyok győződve róla, hogy a mai rendszer rossz es Katasztrófába viszi az országot. Nem akarok egy ujabb összeomlást, azt akarom, hogy Magyarország kellő időben kapcsolódjon bele a demokratikus államok életé-\ be. Csak ez indíthatja meg a békés fejlődést, csak ez biztosithatja a nagyobb darab kenyeret. Ehhez a munkához kérem az önök támogatását. Látták, hogy az elmúlt tiz év alatt mit tettünk, miért küzdöttünk. A néppel, a népért akarunk tovább harcolni. (Sokáig tartó taps és éljenzés.) Meg-megujuló ovációk közepette szólalt fel ezután Kéi&ly Anna a szociáldemokraták szegedi listájának második jelöltje. UR A parlament időelőtti feloszlatása következtében harmadízben állunk Szeged választói előtt. Miért kellett ezt a parlamentet feloszlatni? Nem a többség engedetlensége miatt. Megszavaztak azok mindent, még a saját életük meghosszabbítását is. A parlament csak a törvényes formákat szállította, a többiről gondoskodott a bürokrácia, amely mélységesen lenézte a laikus parlamentet. Szünetek minduntalan, tanácskozásképtelenség állandóan, csak a parányi szociáldemokrata csoport tartotta az inspekciót. Ez a helyzet tehát nem volt ok a feloszlatásra. Aratás előtt még le hzi választatni, utána aligha, — A miniszterelnök beismerte, hogy nem 1 lesz külföldi kölcsön. Akárhogy is tagadja, de ebbdl adóemelés lesz, aminek megint esak a dolgozók látják' majd a kárát.'őszre itt mindenki háborúja lesz mindenki ellen, ha nem lesz javulás. Bethlen ezt jól látja és most még utoljára akarja összehajtani a maga parlamentjét. Ha végignézünk a jelöltek listáján — folytatta beszédét —, látjuk a sok sógorság-komaságot, mindenki igyekszik képviselő lenni, Kolonichi politika: Magyarországot előbb kob dússá, azután szolgává, azután egységespárlivá tenni. Az első része ennek a politikának már végre van hajtva. Az iparosok tömegével adják vissza iparengedélyeiket, mert nincsen kinek dolgozni. Buzafeleslegeink vannak, de miért? Mert nem tudjuk megvásárolni! (Ugy vanl) — A szociálpolitika terén tiz év alatt semmit sem tettek. Felpanaszolják, ho-/ világválság van, de a világválság áldozatait nem akarják megsejteni. A nagybirtokról cs a nagyiparról gondoskodnak a gyufakölcsönnel, az optánsterhek vállalásával, a harci vámtarifákkal, a karteltörvénnyel. A hadirokkantakról, a hadiözvegyekről, a hadiknlcsönjegyzőkről senki s«.m gondoskodik, pedig ezek mendenüket elvesztették. A má sjk oldalon a nagyipart nem szorították rá a tisztességes munkabérre és munkaidőre, nem védik a kispolgárt és a munkást a kari telek ellen. ! -*r Szolgává akarják tenni 9 népet » taoa! dottq ezután Kéthly Anna ~ a nyomorúsága : révén. A kereskedő és iparos reszket a finánc' tói, az adókivetéstől. A szavazócédulákkal i együtt kézlxsilellék ki az adókivetéseket és zálogolásokat. Az egész ors?ág egy nagy ál* larni eltartó intézetté alakult át. Mindenkinek letörték az önérzetét. Minden uj törvlnrf,1 egy uj belenyúlást jelent a polgári független-\ ségbe. — Azt akarják', hogy egy akol legyen, egyi pásztor és egy egységes párt. A miniszterelnök • ugy látszik a tízéves jubileum után az ötvenediket akarja megülni. A polgárság idege* és türelmetlen, mert már nem bírja tovább. A szociáldemokraták felé kiáltanak, hogy csináljanak valamit, tör-' ténjen valami, mert már kibírhatatlan a nyomor. Konszolidációt beszélnek, mert senkit sem dobnak a Dunába és nem verekednek az egyetemen? Ezt a csöndet használja ki Bethlen, amikor a mi programunkat osztályprogramnak bélyegzi és ezzel ludbőrőzteti a polgárság hátát. A polgárság pedig nem akar gondolkozni, menekül a felelősség elől. Mi ez? A polgárság már nem harcol és meghal, mielőtt történelmi szerepét b""'-'ötte volnat fieg nem síületettmeg Maguarországon a polgári demokrácia. A munkásság harcainak jórészét az foglalja el, hogy a polgárság helyett hareol. Elfáradt a polgárság, nem követel jogokat, nera harcol a jogokért, hanem atyai gondoskodást kér ettől a kormánytól. Ez a rendszer ígérget a polgárnak, hogy biztosítja neki a kis üzletét, dei követeli, hogy mondjon le arról, hogy iga^ zán polgár legyen. — És hogyan áll szemben a munkás ezekkel az állapotokkal? A munkás itt van a magai nyomorúságában és megvetettségében. Az ül-, dözés a szélsőbaloldalra veti. Másutt regerr megadták már neki a munkanélküli segélyt, a politikai jogokat. Itt azonban azt látja, hogy nálunk nincsen politikai szabadság, saltószabadság, nincs esküdtszék. és elveszti a törvényekbe vetett hitét. A munkásságnak most a választások előtt a fejlődet útját kell kiverekedni. Akik rendszerváltozást akarnak, azok velünk jönnek. Azok, akik! a reakciónak nem kitartottjai, akii: nem kívánj ják ezt a politikát támogatni, azokra ennU a választásnál rettenetes felelősség hárul. Ml szociáldemokraták érezzük a felelősséget. Arról vagyunk meggyőződve, hogy az össze* pártok között mi érezzük ezt a legmélységeseh. ben és ezért nemcsak a szorosan vett munkástóm egekhez fordulunk, hanem mindazok* hoz, akik ezt az országot féltik és szeretik,, Azért akarunk a parlamentbe bemenni, hogy követeljük a népakarat meg*