Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-14 / 132. szám

1931 junius 14. DÉLMAGYAROHS7 7 A salzburgi játék Iria: Vér György Auguszfus elsején — egy évvel czclölt — délután őt óra előtt őt perccel az ősz érsek fölemelkedik helyéről, két lépést előre lép, főiemeli jobb kezét és az egész ezres tér nyil­vánossága előtt őszintén és melegen megszo­rítja Max Reinhardt kezét. A professzor meg­hajlik, néhány szó, üdvözlés, köszönet, aztán az egész ezres tér tapsolni kezd. A leginter­nacionálisabb taps ez a Dóm előtt — és eb­ben a percben megkezdődik a tizedik salz­burgi szabadtéri Jedermann. Ez az érseki kézfogás, ez az internacionális taps és ez az augusztusdélutáni ünnepélyesség ,nyitja meg a tizedik salzburgi szabadtéri já­tékokat, — és ez a nyitány Reinhardt őszinte diadalát jelenti Tiz év kellett hozzá, amig a szinházi játé­kok érdekes szenzációja eljutott a feltétlen elismeréshez és a hivatalos hódolathoz. Rein­hardt úttörő munkára indult el a Salzburgi Dóm előtt, de mennyi kétség, kishitűség és küzdelem volt, ameddig — Max Reinhardt nevéről uecát neveztek el Salzburgban... És ma már tul a rendezői produkción, a költői elgondoláson és a konzervatív állomássá me­revedett kísérleten, tömegszenzációvá tudott nőni ez a Salzburgi Jedermann. Ma már in­kább idegenforgalmi attrakció ez a szabad­téri Szinház, mert Reinhardt bevárta a hi­yatalos sikert, a föltétlen elismerést, — és nem indult tovább ezen a nagyszerű és mesz­Szire (előre) látszó uton. Megállt a tizéves Szabadtéri Hoffmannsthal-misztériumnál és nem szélesítette ki a salzburgi Dómplatz szín­padát a romantikus szimbólumoktól a mai 'élet tömegproblémái, a színpadi agitáció prog­resszív lehetőségei felé! A tizéves salzburgi Jedermann ma már konzervatív állomás, de kísérlet diadal, és e diadal párhuzamot tud nyújtani a mai első szegedi szabadtéri játék­hoz. Reinhardt elgondolása egyszerű és egye­nesvonalu volt. A Salzkammrrgut pompáza­tos ege alatt, az alpesi sziklák árnyékában egy ódon tér barokk" pompájában és művé­szi nyugodtságban. Egy teljesen lezárt tér, amelynek főoldalán a Dóm fehér márvány­frontja fénylik és amit rövid árkádsorok köt­nek" a városhoz. ÉS egy kis tájékozódás a nap sugaraiban, amelyek lenyugváskor ráőm­lenek a Dóm fehér márványfalára, — és egy kis. orientáció a geográfia vonalai kőzött (az egész alpesi vándorlás kapuja és centruma a nyár hónapjaiban!), — és még egy kis históriai szemlélődés Mozart emlékei között, — és csupa régi hangulat, csupa történelmi levegő a régi uccák bolthajtásos házal kö zött: — itt kell és itt lehet szinházat játszani szinház és színpad nélkül, kulisszák és ref­lektorok" nélkül! Egy kis középkori emlék a színjátszás hőskorából: a Passió a piacokon és a templomok lépcsőin... Micsoda hőskor és milyen bátorság: szinházat játszani szinház nélkül; eszméket, históriákat és legendákat dokumentálni az összegyűlt nép előtt... A leg magasabb szószék, a leghatalmasabb színpad, — a legátütőbb erő. Játék' (cirkusz, vagy film) a piacterek népsége előtt; legenda és szó­noklat a templomok lépcsői alatt... Régi hős­kor reinhardti keretek kőzött. És geográfia és história, éghajlat Ss 'épít­kezés: a feladat készen állt Max Reinhardt számára. A naturalisztikus színpad mesteré, aki már » film hőskorában megnyitotta a színpadot a filmszerű lehetőségek számára. Egy ren­dező, aki ismeri a mozgás és a változás di­namikáját, aki ismeri a cirkuszi porondokat és aki meglátja a felvonulások" és tömegek optikai szimfóniáját. Csak tér, terület és 'épü let kell ennek a mesternek, hogy kibontsa a színpad legszínesebb filmjét. És itt volt előtte Salzburg, egy ősi Dómmal, egy le>­zárt térrel, histórikus hangulattal, a bolto­zatok levegőjével az alpesi ég alatt... A szín­pad nagy bűvésze elindult a salzburgi uton. És Leopoldskrone bokrai között fölmerült a dómplatzi játékok anyaga. Ahogy az arisz­tokratikus kincsek csöndességében ellátszott ide a régi város nyári kaleidoszkópja. Pas­siót vagy misztériumot? Reinhardt Hofmann­sthalt választotta, a romantikus költő emberi misztériumát. Villámcs gondolat: a Dómplatz histórikus hangulatában kibontogatni Jeder­mann misztériumát... A Dóm lépcsőin: já­ték a Gazdag Ember haláláról... Korlátlan keretek az emberi misztérium reinhardti do­kumentálására. És e választás tömegszenzá­cióvá telte a szabadtéri játékot; Akárki misz­tériuma megfogta, megkötözte, fölemelte és összetörte a salzburgi Vásáros népséget. Mi lyen kulisszák és milyen dekorációk sokszo­rozták meg Jedermann szavait! Egy barokk templom a háttérben, lezárt falak az oldala­kon, franciskánus fejek az ablakokban, haran­gok a márványtornyokban, IfpeSi sziklák a tér mögött, csodálatos eg a kupolákban és felzúgó orgonaszó a rimek kőzött!... És e dekorációk velencei ünnepében a legzengőb­ben életrekelt német szavak, Moissi orgonáján! Micsoda kulisszák és milyen kellékek e rein­hardti keretben... Reinhardt győzött, elgon­dolásban és kivitelben. Az ember misztériunia kfteljesült e keret­ben; a tér nyári népsége emberi szavakat, halálos víziót, döbbenetes összeropanást kapott bűvészi eszközökkel varázslatos színekben és a Szépség döbbent hangulatát megrázó taka­rőval teritette be a Dóm fénylő márványa. Reinhardt nem a mai élet misztériumát, nem a mai problémák agitációját adta; Reinhardt régi korok' kosztűmjeit hozta, de közel tu­dott kerülni minden emberi szívhez, amely még meg tud rendülni egy döbbent perc fojto­gató csöndjében. Embert tudott adni az em­bernek és a kincses dekorációk gazdag va­rázslatán ki tudták bontani a sziveket vastag és jeges takarójukból. Mindegy, hogy milyenek az eszközök, csak az eredmény a fontos; — és a tér piaci nép­sége megejtve és összeroppanva, döbbent csendben és félelmes átélésben vonul el a Dóm szinpadja alól. És van még valami, ami még teljesebb?, még döbbenetesebbé mélyíti a hatást. Rein­hardt kulisszák és technikái apparátusok nél­kül dolgozik a Dóm színpadán, de a fények és sugarak" világában megkereste a legmeg­rázóbb reflektort, ami a geográfiai, história!, éghajlati és építkezési adottságok között a maga égi nagyszerűségében ömölhet szét a márványokon. A legmegrázóbb reflektor.- a nap. Délután öt órakor kezdődik a játék a Sza­bad ég alatt. A festetlen padsorok és a Dóm bejárata között: a színpad. Mindössze szürke deszkák" és szürke pódium. Hátul láthatat lan lépcsők, amelyek fölvezetnek a pódium­ra, — és oldalt szürke közlekedő hidak, ame­lyek' elvezetnek" a templomi rácsokig. De itt a hidakon, a templomi utakon csak az an­gyalok járhatnak" és a Gondolat, akik az or­gona szárnyaló bugása között jelennek' meg az összeomlott Jedermann előtt. És sehol sem­mi több. Sehol egg díszlet, sehol egy kellék, egy zászló és sehol egy reflektor és címer, egy zászló és sehol egy reflektor és sehol rivalda. És ahogy megkezdődik a já­VEZÉRKÉPVISELET RÉVÉSZ ERNŐ és Társa Budapest, V.( Nádor ucca 30. ték e Szürke, üres pódiumon; fönt a teret kör- j nyező falak peremén megszólal a heroldok nagyszerű kórusa. Elragadtatott csönd a tér nézőterén, aztán a Dóm falai mögül felbúg az orgona és felszárnyal egy kórus a pódium : mélységéből. A játék elkezdődött és megérkezett a pó­diumra Alexander Moissi (a legzengőbb J©-, dermann). Fiatalon és frissen, önfeledten és gazdagon áll itt egyedül a szürke pódiumon és fiatalos, zengő szárnyalása orkeszterekkel I tölti be a teret és a távolságot. És az önfeledt, j bűvösen szárnyaló fiatalságban ideőmlik a. hegyek közül az augusztusi nap. Ráömlik a Dóm márványára, Reinhardt szürke szinpa-^ dára és megaranyoz, megfürdet mindent: te-' ret, épületet, játékot, rímeket, embereket A'j legnagyszerűbb^ a legmegrázóbb reflektor: i\ nap. ÉS a pompázó aranyfürdőben kiömlik .Te. dermann játszi boldogsága, könnyelmű élete, vétkes vidámsága. Sehol egy folt, ami befele hőzné ezt a kezdetet. Aztán a játék ritmusá­ban bontakozni kezd Jedermann megrázó misztériuma. És ahogy halad és fejlődik ez a megrázó vonal, az érkező alkonyattal sá­padni kezdenek' a sugarak, tűnik az arany­fürdő és végül elbukik" holtan és halványan a hegyek mögött. Jedermann ott áll a szürk'fli pódiumon tragikusan és összeomolva — és a nap eltűnt és nincs egy folt, ami megenyhí­tené e döbbent perc fojtogató csöndjét. Csak a szivek vernek e tragikus összeomlásban és egy boldog aranyfürdő fájó emléke kisért a beteljesülés megrendülésében. Reinhardt díszlet, kellék és rivalda nélkül állt ki a Szürke pódiumra, de megkereste a legmegrázóbb reflektort és azt a délutánt, ami­kor a diszletezők" es szinpadi apparátusok nélkül ráömlőtt a játékra a boldog aranyfürdő és meghalt a Jedermann misztériumán. A tér piaci népsége megejtve és összeroppanva vonul el a Dóm Szinpadja alól. Csak a boldog nap édes aranyfürdőjének emléke kisért ős a halál nagyszerű víziója, ahogy Jedermann gyötrő, kétségeiben hegyele, falak, egek, tor­fu'ius hó folyamán Városi bérház Károlyi uccai oldalára (Dr. Salgó és Társa mellé) helyezem át. UlVatSZIECSUZieieiüei Addi9ls özIe,em Kizárólag Tábor ucca 7 b. sszám alatí van. Kérem a n. é. közönség további szive* támogatósát. TiszieleMg MGUÍUS MlKlÓS dlvatSXUcS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom