Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-14 / 132. szám

DFCLMAGY \ROHSZAG 1931 junius 14. nyok,messziségek és poklok zúgták Jedermann nevét. A játékba belejátszott az alpesi nap és a díszletek, reflektorok helyett belevonták a színpadba a tornyok magasságát és a nlncék mélységét. Reinhardt szabadtéri játékot adott mesterséges apparátusok nélkül, mindössze Telhasználva a tér adottságait, az éghajlati és épitési lehetőségeket. És a szabadtéri játék természetes stihisa megvan a többi salzburgi játék- j nál is. Mozart-egyfdvonásos, a Rasticn und Bastienne a Mirabellgarten színpadán. A szökőkutak és pázsitok kőzött Naturtheater a nyeselt bokrok között, a Mirabellgarten lombjai alatt, ahol a kulisszák a sötétzöldi egyenesre nyesett bokrok. Vagy egy Goldoni komédia (Der Diener zweier Herren) a hercegi hippodronon sziklapdlholyai alatt. Játékok a szabad ég alatt, technika és színpad nélkül. És ez a stilus tőmegszenzáciővá lette a sziniátszási és színrendezői kísérletet. Női és férfi fehémemüek kí«Mn p* r nde ésre mindenféle ff% ^ I | JL 1* TA oitwA HM k „KELENGYE" anyagok nngy választékban rOl99K IcSlVCrCK Üzletében 25 A magyar Alföld öntözése Tanulmányul az alföldi Öntözések lehetőségéről Ma dr. B*od» Liszté geológus, oki. mérnök. öntőrőcsotórnák és azok mentén gálériáerdök! Mit is jelentenének ezek számunkra? Azt jelentik, hogy nem leszünk ráutalva csupán az akácra, vagy a serevényfüzre (nyulvessző, Sallx rosmarinlfolla) és a tetemtoldófüre (Hellanthemum fumana), ezekre a szárazságot is jól biró, homoklakó fáinkra és cserjéinkre, hanem a csatornák mentére a legváltozatosabb 'omboslevelü erdőket telepithetjük majd. (A botanikusok nagyon haragusznak az ákácra, a ómagyar* ákácra, mivel, kitúrja a többi fát a közeléből. Igy az öntözéssel kapcsolatban az ákácokat is vissza tudnánk szorítani az őket megillető helyre és csak annyi ákácunk maradna, amennyit szerszám- és tüzelőfának igényelnénk.) Hanem inkább a többi lomborfát kellene előnyben részesíteni. A homokos, de nem tul- j ^ágosan száraz helyeken, lápos rétek kö?elé ben a nyírfának volna jó helye. Az öntözőcsatornák közvetlen közelébe és a folyók mentére, futóhomokterületek körül evezései céljából, főleg enyves- és hamvas égerlát (Almtis glutinosa és A. Ineana) ültethetnénk. Ezek a fák gyönyörűen díszlenek megfelelő | körülmények között, kellően nyirkos talajban, hamar és erőteljesen szöknek sudárba és tömött falat alkothatnának a futőhomokvidékek lábánál. Azonban a buckás, homokos hátakra már nem alkalmasak, ott elpusztulnak. A csatornák mentének kedves növénye lehetne a fekete diófa (Junatans nigra) is. Szépen díszlik, minden jó erőben lévő, üde, kövér, nem túlságosan száraz, de nem is tul nedves talajban. A közönséges-, vagy fekete nyárfa (Pöpu(us niara), valamint rokona, a kanadai nyárfa, Alföldünk nedvesebb vidékein, mind a fekete televányben, mind a futóhomokon, egyaránt kitűnően fejlődik, sürü árnyékot vet és igen gyorsan nő. Ezért is különösen alkalmas volna a csatornák és folyók mentére. Homokra kevésbbé való, de még Itt is -szép eredményeket lehet elérni vele. Annak idején, a XIX. század elején, amikor a Duna—Tiszaközi homokbuckás vidékek fásítása kezdődött, feketenyárfa- és kanadai nyárfaerdőket is ültettek. Amint a gyakorlat mutatta, mindkét fafajta mintegy 100 évig volt uralkodó és még ma is vannak az első telepítésből származó 180—140 éves példányaink belőlük. A feketenyárfa azonban kétségkívül szívósabbnak, ellentállóbbnak bizonyult kanadai rokonánál. Kevésbé kedvelik a fehérnyárfát (Populus alba), noha ez is bírja a szárazabb területeket is, nedvesebb területeken pedig éppen nagy erőre kapna. Szeged határában, a »Rivó-erdő« szélén ott áll -»Kiss Ferenc fájam, egy 180—190 éves fehérnyárfa s bizony nem a legkedvezőbb viszonyok közt. Bizonysága annak, hogy ez a fa is alkalmas volna az alföldi erdősítések céljaira. Ugyancsak a szegedi >Kiss Ferenc erdeje* szélén áll a 140 éves »Galambosfa«; ez is fehérnyárfa. Az Alsóásotthalmi erdő északnyugati sarkán meg a 180 éves fehérnyárfa, a Rózsa Sándor betyárjairól elnevezett »Rúzsaía« áll. Mindeme fák körül ujabb telepítésű erdők húzódnak. A fehérnyárfaerdők, ahova özek az ősi erdők is tartoztak, 80—100 évet élhetek meg zárt formában, azután a gyengébb faegyedek elpusztultak. Nagyon hálás volna telepítési célokra a közönséges szilfa (Ulmus glabra) is, mert szereti a kötött, kövér talajt, akár száraz, akár nedves legyen is az, sőt még ha szikes, azt sem veszi fel. A mérsékelten nedves, jó, üde talajokban gyorsan nő a platánja is. piszfáqak is. nagyon alkalmas. A tamarlszkusz (Tamarlx gallica) nem női meg ugyan fává, de szereti az Alföldet és a szikes talajokon is megállja a helyét. A szárazabb területek fásítására kiváltképen alkalmas az ezüsthársfa (Tilia argentqa, T. alba). Nagyon szereti Alföldünk éghajlatát, megelégszik a futóhomokkal is, csak ne kapjon fölöslegesen sok talajvizet. Nagyon alkalmas volna szárazabb fekvésű községek uccáinak fásítására is. Levele miatt sokszor összecserélik az ecetfával az Ailanthus glandulosa-t. Kötött, kövér talajon igen gyorsan nő, sürü árnyékot ád, A fölös talajnedvességet és a rendkívüli mehanikai sérüléseket nem tűri, de egyébként 5^2 MEGIS^r Liebmann fotócikkekben. nem kényes fa. Ha száraz helyen van, még fl szikes talaijal is megelégszik, azon is szépen díszlik. , , , A jóféle, kövér földek hálás fája lehetne, a vaclgesztenyefa is. Az uccák forróságát nem' szereti, de kint, a szabadban, elvétve ültet-i hetnénk ezt is. Telepítési célokra kiváltképen alkalmas volna a körlslevelü (amerikai, vagy zöld) juharfa (Acer Negundo). Homokos, vagy kötött talajon egyaránt gyorsan nőv koronája árnyékot^ adó, terebélyes. ., A kövér, sőt a mérsékelten szikes talajban is szépen fejlődik az Elaeagnus augustifolia. Tévesen »olajfának« szokták nevezni. Száraz, de jó talajokban hálás a vasfa (Gym-1 nocladus dloica). , Vizek partjára és fekete talajokba igen alkalmas a magas kőris. Kisebb termetű, de Alföldünk éghajlata alatf otthonos és szépen fejlődő fa a Sophora japO'\ nica. Egyaránt alkalmas homokos és agyagos talajokra. Telepítési célokra elsőrendű. A fenyőfélék a most tárgyalt erdőtelepítési célokra nem alkalmasak, de a lombos fák közül tudnék még felsorolni vagy egy tucatot, amelyek alkalmasak volnának. Ezek a fajok, amelyeket felemiitettem, a legalkalmasabbak. Ezek közül is a legfontosabbak talán a nyárfák volnának. A nyárfa igen sok vizet párolog-j tat el, igy a talajvíz körforgását nagyon hat ( konyán segíti elő. Az eddigi vizsgalatok szerint a törökvilág előtt valóban nagy nyárerdőink voltak az Alföldön. (Megjegyzem azonban, hogy merőben téves az a felfogás, hogy, az alföldi erdők kipusztulása és az alföldi bel-; vizek lecsapolása okozta a mai klima erősen száraz, forró jellegét. Ha az egész Alföld csupa erdő, vagy csupa mocsár Tett volna is és az erdők az utolsó fáig, a mocsarak meg az utolsó pocsolyáig el is pusztultak volna, akkor sem lett volna az egész folyamat befolyással az Alföld klímájára. Amint már az előzőkben említettem, Alföldünk éghajlatát egyesegyedül az Alföld centrális fekvése határozza meg, amennyiben a három kontinentális klimarégió találkozási pontjában fekszik.); SAVOLIN A TÖKÉLETES BOROTVAKRÉM. HabZÓ vagy győreborotválkoziihoz Gyártja: nem habzó. SAVOLY RT. BUDAPEST. 229 Egész nyáron át fiirödhet Sdnd?SÍ«4rmé?:,T; DudáS fodrásznál n legújabb rendszeri! géppel klondoléltatja Olcsó és Jó. 64 Tisza Lajos körut 19. BuJ ape§ ti fi ázLoLtz legjooL, legolcsóbb tüzelőanyag minden vasulés trafóállomásra szállítÖa tó ^ 222-' V éríe s H$se0edf Boldogasszony sugárut 17. ssám