Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-05 / 100. szám

1931 május 5. DELMAOYAKUtO&Ab mmm & ME6N0TTEK CS ELINDULNAK REOÉNY Panni, hogy kifelé ment, ránézett az ab­lakra s látja, az most be van függönyözve. Ml az, mi van hát vele? Tévedt volna az plőbb. Nem, ez lehetetlen, tisztán látta, hogy hárman ölnek a szobában. Titkos dolguk' le­het, nem akarják, hogy ő is megtudjon vala­mit? Vagy kiközösítették maguk közül, mint múltkor Sanyit? Nem valószínű, hiszen jó­ban van valamennyiükkel s azért csak nem lehet őt kidobni, mert elmondta, hogy ő még beszélni szeretett volna akkor Sanyival. Ér­telmetlenül összezavarodik benne minden. Ugy indult el. mint aki a legjobb barátjához készül és ugy megy el, mint akit könyör­telenül fejbevertek". Mennyivel máskép képzelte el az egész napot. A fiatalságának, függetlenségének utolsó szabad napját. Holnap már beleáll a robotba, holnap már kormányozni fogják, mint valami gépet, holnap már leszidhatják, mint ahogy a szolgákat szidni szokták'. De estére még visszajön Ide, nem akar elsza­kadni tőlük. Nem is tudna elszakadni tőlük. Lehet, hogy nem is volt itthon Kolacsek. Lehet, hiszen annyi mindenféle különös tör­ténik" az emberrel. Lehet, hogy beteg vagyok. Lehet, hogy fantáziálok anélkül, hogy észre­venném és így magam keverem össze a való­ságot a képzelgéssel. — Istenem, még nem szeretnék meghalni. S lehet, hogy az igazi szép élet még csak' most következne a számomra. Alkonyodott már. Szél fujt s éles körmök­kel belemart a bőrébe. Felgyűrte a kabátkája gallérját és Igy lépe­getett • XXIV. Laci csakugyan faképnél hagyta a szüleit. Azután az éjszaka után, hogy az uccalányok­kal kitanaködta magát a nyomorus'ágos kis­kocsmában, azután, hogy a barátai előtt már­tírnak kiáltotta ki magát, nyakába vette a hajnali várost, elkezdett uj életéhez illő lakás után keresgélni. Nem ment kl a kültelekre, a belső negyedek' szük kis uccáiban bolyon­gott az öreg, alacsony házak között, meg-meg­állt az esőverte, szukirágta kapuk' előtt és elolvasta a kifüggesztett cédulákat. Ócska papirdarabkákon, bizonytalan ákom-báko­mokkal, vagy butaképü, kaligrafált betűkkel irott hirdetések voltak ezek. Mindenféle ócska dolgokat kínáltak" rajtuk az emberek egymás­nak, asszonyok mosni, vasalni, takarítani ajánlkoztak, szobát kínáltak fiatal házaspár­nak" s végül tiszta, jókarban tartott ágyhelye­ket tisztességes családból származó fiatal­embereknek. Laci elolvasta a cédulákat és nem sok bizalma volt hozzájuk. Kegyetlen nyomorúságról és egyéb gyanús körülmények­ről árulkodtak' ezek az irások. De nem igen válogathatott. Ez az az ut, amin elindult, nem kanvarodhatik le róla, ha csak nem akarja megtagadni fogadalmát. Az egyik ház előtt elszánta magát és be­ment a lakásba, ahol ágyat kínáltak egy jóravaló fiatalembernek. Harmadik emelet, kettő. Egy kövér, elpuhult asszony nyitott előtte ajtót, térdig érő barhet szoknyában, nagy mellei egy férfi mellénybe voltak' be­húzva s csomóra kötött kendő lógott a nya­kán. — Mint valami nőstény zsivány, — gondolta Laci, de ahelyett, hogy megijedt volna tőle, halározottan megtetszett neki, bi­zakodva kérdezte: — Kivehetném azt az ágyat, amit hirdetni tetszik a kapu alatt? Az asszony gyanakodőn végignézte, aztán kissé félrehúzódott és beeresztette a kony­hába. — Hogyne! Azért írtam ki, hog^ valakit találjak bele. De mikor akarna aludni az ur? Éjszaka, vagy napppal? — Nem értem. — Tudniillik csak nappalra szabad. Éjsza­Irta: KOSSAK LfltOt kára már van benne valaki. Lacit ez sem riasztotta meg. Ugy látja, ha keresett volna sem találhatna megfelelőbb helyet. Héíne futott eszébe a matrac-sírral. Ez az ágy ls ilyesvalami lehet. Igazán már­tírnak való hely. — Tehát nappalra venném ki. — Reggel hétkor- már hazajöhet, de csak nyolckor feküdhet le. Én megmondom őszin­tén, egy nő fekszik benne éjszakára. Egy vidéki lány, idősebb már szegény s most gyárba jár dolgozni. Tetszik tudni félnyolc­kor kezd s mire az ember újra megveti az ágyat, meg miegymás, bizony nyolc is van. Megegyeztek' s mivel még csak hét óra volt, Laci visszament az uccára Jó. hogy igy tör­tént, most jut eszébe, az otthoniakat mégis csak értesíteni kellene elhatározásáról. Kü­lönben képesek a rendőrséggel utána 'keres­tetni s fülőnfogva haza vitetni. S nincs ki­zárva, hogy az Apja csakugyan rápuffan­tana a revolverével. Igaz, hogy ő már ki­szedte belőle a golyókat, de lehet, hogy az öreg azóta njból megtöltötte Jó vicc lenne, ráfogná a revolvert s ő csak állna nyugod­tan és a szeme közé röhögne abban a tudat­ban, hogy nem jöhet ki abból golyó, ha ő már kiszedte belőle. Puff, szólna a fegyver s ő csak akkor jönne rá a tévedésre, mikor már halott lenne. — No ez igazán marhául eldőntene. — Ha jól siet, még találkozhatik a lánnyal, aki ilyen időben szokott lemenni tejért Esöernyök női vagy férfi, Íélsílynm 7-30 'íiI 256 Pollák Testvéreknél. Bundáiét | nyaraltassa Szőrméiét Téli kabátját » iav?llassa ifj. Mentus Miklós »iuc*n»«»»«r molykAr ellen mrqúvó intCzeleben Tibor ucca 7. >5 Olcs* árak, Az Alföldi cipő meglepően olcsó ét Jó Károlyi UCCA 3. 93 Komiszul hideg reggel volt. Tél a javából. A levegő mozdulatlan és kemény, mint az üveg, a száraz faágakról nagy deres baju­szok lógnak alá. néhány ember lohol az Uccán. kapkodó lépésekkel s a sarkaik éle­sen kopognak a megfagyott köveken. Ha egy­egy kocsmaajtó előtl haladt el, érezte, hogy imelyitő. áfizzadt szagok áradnak kl a rése­ken. A sarokra húzódott és várakozott. Valö­szinü, hogy a lány még nem jött le. Neki­támaszkodott a falnak, lábai átfáztak igy az egy helyben állástól, sarokra ereszkedett á összeveregette a cipőjét Az ut felső részéből egy rendőr jött errefelé, mint valami'mumus, behúzta magát a bundájába, keményen és hosszukat lépett. Megállt az elágazásban, zseb­retett kezekkel, erre-arra nézelődött, aztán egyhelyben állva ő is topogni kezdett, (Folyt, köv.) DllSChák Sf enril*. festőiparvállalatát Kálvária ucca 2/b. sz. alól Margit ucca 14. sz. aSá helyezte át. 81 Szobafestést, mázolást és butorfényezést legjutányosabb Árért fele" TELEFON 17-71. lösség mellett véllal. TELEFON 17—71. SoraogQltelep vi. ucca 284. köBcsönkönyvtáraiban Aradi ucca 8. Dorozsmai országul 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom