Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

1031 április 5. DÉLMAGYARORSZAG Legbiztosabb a Johnson csónakmotor üzeme, 3 HP—32 HP erőfclfe/iésig minden méretben szállit§ató! /Íz uf typusu THE HEW ROYAL CORD autó ötíségesen szol- pneumatikkal a legjobb gólja gazdáját fiomokos tapasztalatokat szerezsáros rossz utakon is! ték vevőink! ALFÖLDI GÉPKERESKEDELMI RT. Ford-Service. Javítóműhely. • SZEGED • FEKETESAS UCCA 22. Castrol kannás olaiok. 4 Eberhardt ekék. Kühne kisgépek. A burleszk-ember Az ember sajáttnagával foglalkozik legszívesebben. Az a jóbarátunk, aki türelmesen végighallgatja mondókánkat s akkor mulatunk igazán, ha folyton ránk figyelnek, ha mink mondhatjuk ei S legpokolibb vicceket, mert az ember nevetni Is csak akkor tud szívből, ha valamilyen vonatkozásban neki is köze van a kómikumhoz. Az ember tehát amilyen meghatottan gondolja végig saját szomorú sorsát s amilyen fölemelő részvétet tud tanúsítani önmaga iránt, ugyanannyira boldog, ha megmosolyoghatja apró félszegségeit is és szivesen kohol valótlan történeteket, csakhogy kiélezze azt a tulajdonságát, mely benne eredetien nevettető, groteszk és humoros. Szivesen hencegünk azzal, hogy kapukulccsal akartunk fésülködni, mert ez érdekes és mulatságos szórakozottság, elmondjuk fünek-fának, hogy a rádió hatása alatt három ezüstkanalat vágtunk zsebre a kávéházban, mert ez eredeti idegesség s ujjongva ujságoljuk, hogy a szél belefújta a pocsolyába kalapunkat, mert ez pokoli, ez remek s az általános kacagás centrumában még a szél bohózati érzékét és érdemeit is magunknak tulajdonítjuk. Majdnem ugyanugy szeretünk nevetségesekké válni, mint ahogy egész lényünkkel epedünk valami grandiózus martirsors után. Akár nevetünk, akár sirunk, a fő az, hogy mindig rólunk legyen szó. Üs ez a nyitja minden korszerűségnek is. Az ember változik, alakul s folyton ujuló tartalmának megfelelően mindig más és mái siratni vagy nevetni valót talál önmagában. Egyszer egyéni küzdelmeinek heroikussága rendíti meg, máskor eszmék és szimbólumuk bukását gyászolja. S ugyanugy, amig előbb jellemek furcsaságán szórakozott s kacagva ismerte föl saját ideáljainak ^fonákságát valamilyen kiélezett, eredeti figurában, később éppen azon mulat, hogy nem is a jellem a furcsa, hanem a helyzet, amibe az ember kerül s akkor ezen keresztül neveti ki a maga jelentéktelenségét Az ember tehát azt követeli müvésseitől, hogy hozzásegítsék ehhez az őszinte együttérzéshez (vagyis önérzéshez) s hogy olyan műfajokat produlkáljon, melyek lehetővé teszik a művészet teremtményeivel való akadálytalan azonosulást. Valamelyik műfaj egyeduralma vagy túlsúlyra futása mindig az ember önmagával szemben elfoglalt momentán 'álláspontjáról tanúskodik. Van drámai-ember, van regény-ember, van plakátember, még pfcdig annyira van, hogy legtöbbszór nem is magunknak, hanem a művészetnek tulajdonítjuk az elsőbbséget. És ehben valóban igazolódik a wildei paradoxon,-hogy a természet utánozza a mflvészeket és nem fordítva, mert a művész érzi meg legtöbbször a kialakult nj embertípust s ugyancsak a művész teszi lehetővé, hogy fölszabadultan és megtisztultan ráismerjünk azokra a formákra, amelyekbe lelkünk önkéntelenül belekívánkozik. A modern ember burleszk-ember. S ebben nincs semmi szégyenletes, mert ha volna, akkor is be kellene vallanunk, hogy semmi a világon nem köt le bennünket olyan mértékben, mint az igazi burleszk. És ez minden téren érvényesüL A regény is csak annyiban hat ránk, amennyiben a burleszkre emlékeztet, a kép, a rajz, a dráma és a művészet minden mai megnyilatkozása ebben a komlikált és mégis ősi formában csúcsosodik ki a legkorszerűbben. Képtelen helyzeteket akarunk, sirnivalóan nevetséges embereket, akik ügyetlen bábokként dobálódnak a pokoli szituációk kánkánjában. Mert ezek mi vagyunk és a mai ember önmagát ismeri föl a jelentéktelen és szerencsétlen figurákban, akik saját maguktól is függetlenül, tehetetlenül sodródnak ide-oda, ugy, ahogy a külső és fölső tényezők áradata akarja. Az igazi burleszk, ha nevetünk is rajta, uem csak kómikus, hanem tragikus is, mint a mai ember. Állandóan lehetetlenségek történnek vele s egyik csodából a másikba szédül. A világot éppoly kevéssé érti, mint önmagát s ismeretlen lélekkel harcol az ismeretlen halalom: a helyzet ellen. A burleszk nem ötteteskedés és olcsó trükk-hajhászat, hanem a mai ember tragikus költészete s a burleszk nevetséges figuráiban nevetve siratjuk szánalmas jelentéktelenségünket. Mert a jelentéktelenség, ha mammut-tényezők ell m hadakozik, mindig kómikus és nevettető, de szörnyen tragikussá válik, ha a magunk bolond és parányi életére döbbenünk a játszi helyzetek alattvalőságában. Mert a burleszk.embernek éppen az a sajátossága, hogy bábu t hogy semmisem olyan másodrendű sorsában, mint éppen a saját akarata. A háború utáni ember önmaga keresésében és kifejezésében eljutott a burleszkig. Egyénileg elvesztette jelentőségét, hite megfeketedett s nem maradt más számára, mint kétségbeesett, görcsös kacaj, önmaga elsilányulásának tragikus kómikuma. A burleszk-hős nem hisz és nincs istene, mert sorsát a főlényes és közömbös vaksors intézi. A burleszk-hősnek nincs jelleme, merev és szigogoru egyénisége, mert hiába is volna ott, hol csak a szeszélyes helyzetnek, mint kiszámíthatatlan, fölsőbb akaratnak van irányító ereje. A burleszk-hősnek célja sincs, mert érzi a maga tőrpeségét s gyámoltalanul bizza magát a véletlenre, hogy az vágjon utat jövendőjének. A burleszk-hős elszánt akar lenni és heroikus, 'mindenkin segíteni igyekszik, hogy más is segítsen rajta s fölmentse a szörnyű Helyzet, a rettenetes Szituáció esztelen alárendeltsége alóL És a háború utáni ember ugyanez. Nincs magja, nincs karaktere, csak helyzete van. Nem számit, mert a kollektív küzdelemben jelentéktelenné vált és riadtan kapkod erre-arra, hogy indítsák valamerre, mert egyedül nem tud mit kezdeni önmagával. Személyes értéke minimális és nevet és sir, hogy már semmisem az övé, hogy fel kell oldódnia a helyzetek rabszolgájában: a közösségben, a tömegben. A háború utáni ember tehetetlen alázattal várja az események tőle független alakulását Dobálódik, sodródik és fél, iszonyúan fél, mert csak óriási tereket lát maga előtt, ahol pillanatok alatt változhatnak a történelem kulisszái s ahoí neki osztották ki a legszánalmasabb szerepet. A háború utáni ember burleszk-ember és magunkat siratjuk, nevetjük a Chaplinekben, kapkodó mókái a mi jajveszékelésünk, fin forgatásai a mi kétségbeesett lemondásunk tükörképe. A burleszk a háborít utáni ember drámája s ahogy a burleszkhős vetődik ide-oda, ugyanugy támolygunk mi is és várjuk a szeszélyes villogásokat, a nagy történelmi helyzeteket, mert magunktól nem tudunk mit kezdeni magunkkaL Chaplin most járja Európát Mindenütt ünneplik és lelkesednek érte- Legyen ez a néhány sor a mi hódolatunk. Berezeli Anzelm Károly. Női kalap Kntttelnél Széchenyi fér 2 Kárász ucca 15 Nézze meg a kirakatainkat. EgyedUl nálam kaphatók a -világhírű STYRIA és TRIUMPH kerékpárok CSEPEL kerékpárok 165-- P részletre. Szántó Sándor ffi^* "-5; Szőnyi fürdő és csónakkikötő WW modern berendezésével minden i?ényt kielégít. — Ked' vezményes és mindenkinél olcsóbb kombinált fflrdó és Kéir/elmes részletfizetés Erkélye 200 ülőhellyel. — HüsüMhely ponyva alatt. — Rádió, gramofonbekaposoUssal. Bércsónakok válthatók. Április 1-tól biiffé hideg-meleg ételekkei és frissítő italokkal.