Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

V92i IpríTfs S. OíLMAGY ARORSZ AG 13 Van-e alapja az optimizmusnak? Irta Lájer De*8«, szociáldemokrata párttitkár. Halljuk • biztatást, hogy a gazdasági krízis elérte legmélyebb pontját, amely alá már nem gflllvwUjftt tiKót r^sak optimizmusra van szükség, vagyis higyjen mindenki a gszdasági fellendülésben és az el fog következni. A húsvéti ünnepek alatt van időnk efölött gondolkozni, a tavaszi napsugár meg épen segítségünkre volna az optimizmus felkeltésében. Vizsgáljuk meg tehát, hogy valóban hihetünk-e a gazdasági viszonyok jobbrrJorflnlá. sában, vagy pedig csupán a tavaszi évszakkal együttjáró Láj., Dézsa átmeneti javulással állunk szemben^ ha ugyan javulásnak lehet mondani a kényszerű mezei munkákat A munkás, magánalkalmazott, iparos, kere kedő és mezőgazda szemüvegén — akik az ország lakosságának nagy többségét képezik — vizsgálom ezt a kérdést és azt látom, hogy a gazdasági válság még sokakat fog maga alá temetni, mielőtt rlj-tunk a tény. leges javulóhoz, ha ugyan ez egyáltalán elérhető azokkal a segítő eszközökkel, melyeket a kormány és a törvényhozás alkalmazni fog. Optimizmust már évek óta követel a kormány és ez alatt a gazdasági helyzet évről-évre roszizabbodott, a munkanélküliség nőtt, a munkabérek alázuhantak, a csődök és kényszeregyezségek szaporodtak, mind többen vetették el maguktól az életet, az eladósodás fokozódott, a vagyon elleni deliktumok emelkedtek. Mindezek bevezetője a munkanélküliek abnormis számban való megjelenése volt a munkapiacon a inunkásbeneslettel szemben és amilyen mértékben szaporodtak a munkanélküliek^ olyan arányban nőtt és terjedt a válság az iparban, a kereskedelemben és csapott át a mezőgazdaságra és az intellektuális foglalkozásúakra is. A válság rombolását a mult évben meggyorsította fiz ipari és mezőgazdasági munkabérek lezuhanása, a paprika, hagyma, bor és gabonakrach és igy legördültünk abba a mélységbe, ahonnan a felemelkedés szinte kilátástalannak látszik. Tanácsot azonban kaptunk, hogy takarékoskodtunk. mert ez egyik legfontosabb tényezője a válság ellen való védekezésnek. Ellátottunk a fogyasztóképtelenség Icgmé. , Iyére, ahova mind többen sorakoznak és ahol a munkanélküli családok már nemcsak éheznek és rongyoskodnak, hanem formálisan pusztulnak. És amilyen mértékben terjed ez a munkásság soraiban^ ugy rántja maga után a vele gazdasági kapcsolatban levő foglalkozási ágakat, amelyeknek űzői szintén tönkremennek és elvesznek nemcsak a közvetett, de a közvetlen fogyasztás számára is. De nézzük meg a »szerencsést dolgozók helyzetét: mit jelentenek ma már ezek is a fogyasztásra nézve? Mai keresetük a 2—3 év elő'tiaek felére, sőt még annál is mélyebbre szállott. Ez a kereset az egyedülállókra nézve talán elég arra. hogy magukat szűkösen é'elmezzék, arra azonban semmi esetre sem, hogy egyéb szükségleteiket (ruha, lakásbér, minimális kulturigényt, stb.) fedezhessék. Az meg agyenesen talány, hogy a családosok mi. képen képesek esaládjuk élelmezésről gondoskodni mai keresetükből. Ám nem sokkal külőmb a kisiparosok, kereskedők. mezőgazdák helyzete sem. Vad verseny dul közöttük, ha áruikat akarják értékesíteni, vagy nagyritkán megrendeléshez akarnak jutni, aminek természetes következménye, hogy a két év előtti jövedelmüknek csak egyrésze maradi, meg, sőt a ráfizetés is gyakori, ami adósságokba döntötte őket é* rxzel elindultak a tönkremenés útjára. Nem tnhsls tehát^ ha azt mondom, hogy a fogyasztás wárnár» a munkások, magánalkalmazottak, iparotok., Kereskedők és mezőgazdák míg felét k*h Jelentik annak, amit ezelőtt két évvel még jelentettek. 81 ha ezekhez még hozzáadjuk, hogy terheik m csökkentek, hanem emelkedtek, tisztán áll ottttftnk a válság Igazi képe. HTM «*ár *m reménytelin valóságot lát m, mlre lehet •tapifcmt as optimizmust? Aaokta aa tatázkadósekre talán, melyeket a korkSátásb* helyezett? 100 millió' az eladósodott birtokosoknak, 10 millió az iparosoknak, ittott közmunkák kiadása, elégség"srke arra, ho y optimisták lehetünk? Távolról sem azok. Még ;irra sem elégségesek, hogy a gazdasági válságot a mai elviselhetetlen szinten feltartóztassák. Van-e mód mégis a segítésre és ha igen, mi volna az? Véleményem szerint még volna mód a segítésre. Csak figyelemmel kell kisérnünk a válság fellépését és eddigi lefolyását, amit röviden végigvezettem és rá kell jönnünk arra az igazságra, hogy a válság kiindulást alapja a munkanélküliség aránylalanoi nagy megjelenése volt, amely lehetővé tette a keresetek mélybezuhanását és ezek a tényezők, — mint a gazdasági élet legelőször jelentkező betegségei — átragadtak az összes termelési ágak kereseti lehetőségeire is. Mindezek hátterében pedig a nagytőke húzódik meg, mint a munkanélküliség és tehát az egész válság előidézője, mely a maga mohóságával és kíméletlenségével racionalizált és a munkásságot egyre nagyobb számmal küldte ki az uccára. a termelést fokozta, de a spnnkabéneket kegyetlenül letörte, kartelljeivel a termelést és piacot .nonopolizálta, a védővámokat a maga és csakis a maga számára gyümölcsöztette. És tehette mindezt anélkül, hogy terveinek végrehajtásában a kormány "és a törvényhozás a munkásság és a fogyasztók érdekeinek megvédésével akadályozta volna. Felelek mindjárt arra is, hogy miért nem tehette meg ezt a kormány & a tőrvény hozás? Mert a kormány a közterhek csökkentése helyett a növekvő munkanélküliség és fogyasztói válság ellenére felemelte a vasúti díjszabás' a dohány, gyártmányok árát, a vám l; teleket Bele kellett tehát egyeznie abba is, hogy a cukorka rteli megdrágítsa — éppen a kartelitörvény tárgyalásakor — a cukrot Most pedig részesei vagyunk a liszt- és kenyér drágulásának, mialatt a keresetek tovább csökkennek. A nagytőke kapzsiságára és vele szemben a kormány tehetetlenségére vezethetjük tehát vissza a munkanélküliséggel együttjáró elviselhetetlen válságot I^gelsősorban a nagytőkét kell az államhatalomnak — ha már eddig elmulasztotta — törvénnyel kényszeríteni olyan cselekvésekre, amelyek ezt a megdermedt gazdasági életet megmozditjál-_ de jó példát magának a kormánynak kell erre adni. Azt mondják, tőkeszegény ország vagyunk. Ha igaz is ez az állítás, de még igazabb, hogy vannak üt is álló tőkék, amelyek helyes gazdaságpolitikával cselekvésre kényszeríthetők. Olyan mély a válság, hogy annak meggyógyítása ra az itthoni tőke nem elég. Igaz. De az is igaz. hogy sok állam tőkefölösleg fölött rendelkezik és hozzá a kamatláb is alacsony ezekben . az államokban. Kfrtcsftul, <fe minél nagyobb kftlesflot keft tehál felvenni. annyit, amennyi a gazdasági élet talpraállitásához -zükséges. A kölcsön terhei súlyosbítani fogják ország helyzetét Ez is igaz. Beszélhetnék arról is. hogy az eddig felvett kölcsönök és a költségvetési felesleg mire használtatott fel. De most nem erről van szó, hanem arról, hogv a válság végpusztulásba taszitsa.e az országot, vagy pedig vállalni kell a kötcsfln trrheit? Azt hisiem. bátran állithatom, hogy az ország lakosságának Szenzációs ajánlat! Hibamentes O*10 l-a mUstlycm vékonyszálú Hibamentes 4 I-n műselyem, gnran- 4 Mit tarló*. eröaszAlu . ® 1 1 E harisnyák minden párjáért szavatolok. Magyar áru! s LUSZTIG IMRE Szeged, Széchenyi tér 2. sz. 90 százaléka az utóbbit akarja, mert ez Mel meg érdekeinek. A kölcsönt természetesen csak olyan célokra szabad felhasználni, amelyek valóban hasznosak. Ha ilyen módon ugy az itthoni mozdulatlan tőke cselekvésre kényszerül és kiadós külföldi tőke is belekerül a gazdasági élet ••érkeringésébe. nem annak megnagyobbodott szivén, a nagytőkén keresztül, hanem a végerekbe, a munkásságba való bő befecskendezés utján, tehát munkaalkalmak hí H^ntésév el, kezdhetüak optimisták lenni, mert a munkásság talpraállásával talpra fog állani az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság egyaránt Tennivaló, elvégezni való olyan sok van és mohón várják a munkásság százezreinek tétlen leeresztett karjai, hogy munkára emelkedhessenek feL És most fel kell vetnem a kérdést : képes-e ezeket a feladatokat megoldani a mai kormány, a mai törvényhozás? Határozott nemmel kell felelnem. Ne követeljenek tehát optimizmust, amikor nagypéntekek a vasárnapok is a dolgozó kisemberek számira és megmaradnak a nagypéntekek, ha nem nyilik ki a szeme minden dolgozónak és nyitott szemével nem látja meg, hogy van még feltámadás is, de ennek előfeltétele egy nagy öszszefogás és annak erejével a titokban tartott választáskor ennek a rendszernek olyannal való felcserélése, amelyik a dolgozó magyar néptől függ, mert attól nyeri hatalmát TÁLT kíszít a legmoticrnebft kivitelben tervek szerint leglutángosabb árban ormiéin és Kiss vasszerkezeti üzeme, Kossuth Lajos sugornt 52. sz. Kérjem költségelőirányzatot éa tervra|zot ts? ",el6" tanassi és nyári ruhsszüksiflletéf SSSZi önnötí Ff.TfE\C kési féri; rufíadzuSdxdi, Sxéc&enyi tér 16 (Teleim 17 -63), ahol felöltők. öUfenytfk. »*.V«iorc$íHc, bör- és gumiköpenyek. íren^ooí* fel#7iök, hIIlön r.adrdgolc ra^y válaszban. m oici">' *»oI««* Arah melltll, mtrttk tzerlntH ponto» küniolo^A^