Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

DCLufAGYARORSZAG 1931 március 5. SSSSSST'""'"'üzlete ismét megnyílt mélyen lcsxdniílft arh^^naUfuK IcL FlSCQer ISZSÓ TtétSZJFX1 U 71 & €lf)ííZZ KÖlCSCy-U. ÍO. és kérjük a I. hőlgykőzönség szíves pártfogását. Szinkronizált riport 1931 hőséről, vh lőzészdrok helyett putt mögött áll és karabély helyett röföt szorongat kezében (A Détmagyarorsxfg mankalándtót.) Néhány vég rászon, szines mosók, barchetok a polcon, e* Uós 1931 miliője. A pulton kopott rőf, fényes olló és a kassza mellett, a néptelen necára bámuló, reménytelen szemekkel: maga a Hós. Az üzlet olyan, mint egy meghitt családi kripta: üres, kongó, barátságtalan. A kirakat l>első üvegén finom porréieg fekszik, a kassza fölött szövögeti hálóját Csak a piros barchetok mosolyognak, velők született kényszerűségből, máskép ők is ásitoznáKtcmór Oyuiff nak. A segéd már két hét óta twm jár be. Finóm ember volt, egy nap odalépett • főnök elé és azt mondta: — Főnök ur, én mindent látok. Kuncsaft nincs, »mJ van, azt a főnök ar is el tndjt látni... Kérek egy hónapi fizetésű éilcüH szabadságot... Finom gyerek volt, egy igen előkelő nagy cégnél szabadult fel. A főnök majdnem sirt, amikor megadta neki a szabadságot. Mióta elment, a főnök teljesen kiszakadt az életből. A segéd legalább reggel mosolygós képpel jött nyitni. Mindég volt valami jó hire, minden reggel bejósolta a helyeet változását... Azóta ez sincs. Aru hónapok óta nem jött az üzletbe. Még a tavalyi holmi ls ott szerénykedik az öblös polcokon.,. A főnök minden reggel szomorú, de szeretetteljes pillantással méregeti végig őket Nem Igaz, hogy nincs a kékfestőknek lelkük, ezeknek legalább is van... A kis kopasz főnök megmondhatná, ő tudja, hogy milyen melegen tudnak kezébex tapadni olcsó anyagukkal. Néha-néha bevetődik egy-egy vevő is. A főnök ur ilyenkor olyan izgalomban van, mint amikor, kisinas korában előszór vágott bele ollójával egy finom anyagba... A pultra rakja boltja egész készletét, szinte eltűnik a feltornyosodott vásznak között... Mintha 20 éves volna, ugy fnt föl a létrán... — Ép most szaladt a segédem az állomásra, egy nagyobb szállítmány érkezett —, mondja vérvörös arccal. — Jóska, Jóska, — szól a kifutónak... — De Jóska nem jelentkezik, mert fclftitó • f lilIM * —• rPK™ ninn.i Megtörli a kopott széfet és betetessékrfl a Vevflt_ laeg-moTOg. lelkét önti a kuncsaft elébe. Most látszik, bogy milyen kitűnő kereskedő, bogy ért a vevő nyelvén, milyen szépeket tnd mondani aszsaonynak, lánynak... Oly szorgalmas, bogy szinte megható. Jobbra fut, balra fnt szétbontja a végeket: - ó kérem, nem fáradtság, majd a kifutó összerakja... A Jóska... A vevő végül vesz két méter rózsaszín szalagot... A főnök nr kimerülten, kétségbeesetten gnritja a kasszába a M tinM: a* aznapi Mnnilvi, azután mint Jóska szépen visszarak mindent a polcra és visszasülyed a reménytelen kétségbeesésbe... Nem tudja, hogy ő a Hós 19St, csak végtelenül szerencsétlen, nyomorult küzködő páriának érzi magát és ha nem várná otthon a felesége, akkor... skkor... Hát akkor régen itthagyott volna mindent... Az üzletet, amelyet bossza évekkel ezelőtt olyan büszkén hozott össze, a kirakatot a sok poros áruval, a rőföt és mindent amit valaha szeretett és amit most szivéből gyűlöl... A felesége néha benéz az üzletbe, de riadtan menekül, amikor látja férje feldúlt arcát Nincs már annyi ereje, hogy vigasztalja, bátorítsa, torkán akad a szó, ha férje becsületes, megtört szemébe néz... >llfis 1931*-nek már mlndm mindegy. Felemeli fejét, végigsimítja bomlokát: — Vergődünk, vergődünk... — sóhajtja. — Kincs t>*u6, nincs élet, nincs pénz és nincs semmi remény, hogy valamikor lesz... Mire várok, magam se tudom. Ugy vagyok, mint a fronton: hetekig feküdtünk a vizes lövészárokban, nem tudtuk miért, nem tudtuk meddig, csak vártunk, éhesen, piszkosan, dideregve, sirva. Ez az üzlet is, ha jobban megnézi ar ember, lövés zárokra basónlit Benne a kopaszodó főnők a Hős, hátán a kétségbeesés borjúja, kezében a kimerültség Mánlichgre és szemében... no, ott valódi éhség... — Lemondok mindenről, amit valaha szerettem. Jól esett a régi időben ebédután egy szivar, este egy" fekete... Először a feketéről mondtam le, elvégre ez igazán nem kell nekem... Aztán a szivart Is el kellett hagynom. Hiszen, napokon keresztül nem keresek annyit, amiből egy szivart vehetnék magamnak. De mégha esak ezekről volna szó... ' A főnök nr Újra kimered az uccára.,. Látszik rajta, bogy küszködik. — Hja, az étkezést is meg kell szorítani — mondja és ugy tesz, mintha mosolyogna, mintha valami frappáns skót viccet mesélt volna el azon melegében, ahogy hallotta. — Hát nem reggelizem, mondja, ehez a megerőltető munkához, amit itt végzek, igazán felesleges túlterhelni a gyomrot... — legyint fáradtan. — Ebédre is csak keveset.. A főnők ur 52 éves. 30—35 évig dolgozott és most eljutott oda, hogy >ebédre is csak keveset. Főnök ur éhezik. Otthon mindenféle ravaszsággal ámítja el a feleségét: nem fog ezentúl reggelizni — mondja, — mert nem tesz jót neki, keveset eszik délben, mert máskülönben egész délután gyomorfájás kínozza... fis éhesen ül a boltban, tapogatja reumás lábát, saorongatja szétpattanni akaró homlokát... — öregember vagyok már, komolyan beszélek.Néha azt hiszem, elvesztem józan eszemet Azon kapom rajta magamat sokszor, hogy hangosan beszélek, amikor pedig egyedül vagyok Ez a sivár üzlet felőrli idegeimet Sokszor megteszem, hogy amikor már nem biroci, tejembe csapom a kalapot, bezárok és elmegyek sétálni... Nézem azokat az üzleteket, ahol még van vevő. Hál Istennek mondom, magamban, van még, akinek jól megy... Tessék elhinni, nem Irigykedem, volt ugy, hogy nekem Is ment.., Pillanatra felcsillan a saeme . — Három segéd is állott ott — rontatja. — ...Dőlt a pénz ....Fütyörészve mentem haza ebédelni, fütyörészve jöttem nyitni..* Ez a szőrnyű gazdasági helvzet minden tönkretett Most egy vevfi lép be az üzletbe A főnők csodálkozó arccal fogadja és már ott ugrál a pult mögött tele tavasztváró reménnyel, hogy hátha ez az elsó fecske és utána második, harmadik jön... A vevő komiszkodik. Az eléje rakott áru nem tetszik, mindent kifogásoL A főnők nr izzad, szaladgál. de minden hiába: a vevő elmegy, anélkül, hogy valamit vásárolt volna. — Hát lehet ezt birnit — kérdL — Ez volt ma az első ember, aki nálam meg. fordult Ezután már nem nyitja rám senki az ajtót Künn sötétedik. Csnnya, hideg tavajzi délután van. Az üzlet szürke félhomályba burkolózik. A fftnök ar szava most megered. — Husz esztendővel ezelőtt nyitottam meg az üzletemet Már nem voltam fiatalember, sokáig tartott, amig eddig elvergődtem, örültem, hogy végre a magaméban vagyok. Dolgoztam reggeltől estig egy kis inassal Kezdett jobban menni, segédet fogadtam, egyet, kettőt, hármat... Egész nap csattogott az olló, küldöncök jártak, postakocsi állott meg az ajtó előtt, nagy cégekkel állottam összeköttetésben. Aztán kitört a háború. Nemsokára engem is elvittek. Feleségem vezette az üzletet, már ahogy tudta... Mire visszajöttem njból kellett kezdenem mindent. — Betegen fáradtan. Nekifeküdtem a munkának, még többet dolgoztam, mint valaha. Az üzlet kezdett ismét fellendülni, de már nem volt a régi. Azután már nem hogy javult volna, de mindig rosszabbodott Ugy álltam jtt, mintha etty agonizáló mellett állanék. S most már halott mellett virrasztok és várok, várok valami nagy csodára... Vevőköröm elszegényedett A tanyaiak a föld bérét sem tudják megkeresni Régi vevőim egymásután munkanélküliek lesznek. Inkább eladnának, ha volna mit, nemhogy vásárolnának. Bevezettem ® részletüzletet Ha bejött egy biztatóarcu ember, őrömmel adtam oda hitelbe az árut Aki kért, az kapott. Majd csak befolyik, gondoltam... Hát nem folyt, nem folyik. Nincs pénz. ' — Lopni csak nem mehetek — mondta a napokban egy adósom. — Isten őrizze meg attól — feleltem. ...Nézzen körül ebben az üzletben... Jóformán teljesen üres. Mindent kihiteleztem. Tizenötezer pengőm fekszik künn Elsején nyakum!>a veszem a várost és megyek inkasszálni. Tiz. tizenöt pengővel Krek vissza... Az uccákon felgyújtják a lámpákat Szemközt egy üzlet cégtábláján felvillan a fényreklám. A bolt sötét — Többször gondolok az öngyilkosságra, mint nem. Fel&égem is megérzett valamit, mert valamelyik este azzal jött oda hozzám, hogy haljunk meg együtt ö se birja már ezt az életet 20 fillérrel megy ki a piacra. A konyha hideg, a lakást egész télen nem fűtöttük... Átöleltük egymást és egész éjjel sirtnnk. Azt hittem, hogy nem éljük meg a reggelt Talán Jobb is lett volna... Hát mire várjunkt Aztán megvirradt. A feleségem a sok sírástól elfáradva, elaludt, én pedig elszöktem hazulról és nyitásig künnsétáltam a külvárosban ... Azóta csak lopva nézünk a feleségemmel egymásra... Ott van közöttünk az elintézetlen, megoldatlan kérdés, egymás szeméből lessük: mt fe«r? Remegve nyitok be este a szobába: nem onta-e «# a feleségem mégl bírja-e még, vár, megvár!..«• At 6 szeméből is ezeket olvasom ki. Néha riadtan beront Ide hozzám, megnézni, élek-e még... A barchetok misztikus árnyékot vetnek a falra. A főnök nr összegörnyedtem, fejét kezébe temet-, ve üL — Annyit rfrok, mint egy gyermek... Nem to»j dom elhatározni magamat Kinyissam-e egy este a gázcsapot, Vessem magam a Tiszába, vagy várjak még, reménykedjek még? Az adómat nem t»dom fizetni, a villany, gázszámlát dettó. Jövő hónapban leszerelik az órámat Csak annyit tudnék! inkasszálni, amiből ezeket fizetni tndnám... Csak-, jam be a boltot, menjek fi toolrtuínt?... Szavat a szívre, könnyei a pultra zubognak. Kis, kopasz fejével, a bolt homályában olyan,; mint egy hirtelen megöregedett gyerek. Olyan gyámoltalan és mégis olyan hős. Ahogy oda áll minden reggel a pult mögé és félméter rózsaszín szalag levágása közben arra gondot hogy netrt volna-e jobb, ba a kis begyes acélollót a torkába döfné... — Micsoda tavasz, micsoda tavasz...4 — nyögj a főnők nr. , ö a fífo 1931, ezer és ezer névtelen társával együtt Ott áll a kasszára támaszkodva, a sötéf boltban... Hátán a kétségbeesés borjúja, kezében! a kimerültség, a reménytelenség Manlichere... A kassza fölött pók szövögeti csöndesen hálóját. Klnmár GyiiH. -iwTirn 1 ' melltartók # haskötők orron' rendel** Mertet le«moderaeM>, leooloifthb 19 StelnernénAI, Kölcsey ucca IX. tz. —a——— maian e.^uifm—— Megérkeztek • legújabb OPEL é, WONDER csodakerékpárok WOLF gépáruházban, Híd ucca 1. Dozzi szalámi világmárka! Mindenütt kapható.