Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-26 / 94. szám

- - DELMAGYARORfc/.AG 1931 április 2«. WW «i,»j<m nIW. JJJJBk.'WIUIIgBm'mmi•».• |im . 111 NSCHER UC7IMIINWAyÁ7 Kölcseyu.IO. iüStfrUtt JSpt^L-WSS — iXliAill^lWIll^MriMA —» iuqgönyök, aszlallerliők, pórna' __ " — lapok leszállllo't árban kaphatók. K.eximunKa anyagokban a legolcsóbb bevásárlási forrás, m Kérjük a 1. HBlgvk«z«ns6g további szlvas támogassál. A szegedi kir. törvényszéktől. E. 725-1930-15. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN I A szegedi kir. törvényszék, mint büntető birósig sajtó titjá n elkövetett rágalmazás vétsége miatt Klamár Gyula ellen dr. Széchenyi István főmagánvádlónak B. 725— 1930-10. számú vádiratában foglalt vád felett Vild Károly kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, dr. Apczy Ernő kir. törvényszéki bíró és dr. Schaffer Lajos kir. törvényszéki biró, valamint dr. Menhárdt László kir. törvényszéki joggyakornok mint jegyzőkönyvvezető réstvételével, dr. Széchenyi István mint magánvádlónak, a szabadlábon levő vádlottnak és dr. Balassa Jenő ügyvéd mint védőnek jelenlétében Szcgectea 1930. évi junius hó 18. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után meghozta a következő mit itt: Klamár Gyula vádlott 24 éves, r. k. vállára, kolots«"ári születésű, szegedi lakos, magyar állampolgár, nőtlen, hirlapiró, katona nem volt, kereskedelmi érettségit tett, vagyontalan, bűnös a Bv. 1. g-ába ütköző és a Bv. 3. g. 3. bekezdésének 1. pontja szerint minő* ülő sajtó ntján elkövetett rágalmazás vétségében, amelyet ugy követett el, hogy a Szegedfen megjelenő »Délmagyarországi cinifi napilap 1930. évi január hó 18 án megjelent V|. évfolyamának 14-ik számában »I.évay ügy. véd bjróküldésl kérelmet terjesztett elő a Szérhlenyisajtóperben pénteki táblai tárgyalásán* cimü cikkben főmagánvádlóra vonatkoztatva a következő kitételeket használta: Lévay cikkében megirta, hogy a bombaper felmentett vádlottjaiból alakult pártelnökség nem alkalmas arra, hogy Széchenyit képviselővé tegye. Széchenyi közéleti szereplésével- foglalkozva megirta, hogy a ich«-t jogtalanul használja nevében. A kortes körutakon ugyan elhallgatta neve mellől a grófi cimet, de megválasztása esetére beígérte, hogy ő mint kései unoka, a környékbeli ősi birtokokat kiosztja a nincstelenek között Széchenyi, hogy a grófi »ch«-t használhassa, keresztlevelét is meghamisította. Mindezeket azért tette, hogy a közéletben érvényesülni tudjon. Szécsényi egyébként Zen tán a szerb megszálló csapatok bejövetele ntán önként sietett a hűségesküt letenni. Cikkében ezután idézett Rassay Károlynak az >Asszetartis<-ban megjelent cikkéből, amelyben Bassay azt irta Szécsénylről, hogy ifjú koriban büntetlenül megpofozták. Megírta Lévay, hogy Szécsényi a háború alatt felmentés érdekében futkosott, családja mindent elkövetett felmentése érdekében. Először mint vöröskeresztes titkárt próbálták felmenteni, később mint tűzöltófőparancsnokot Végül is mint hírlapírót mentették fel, de esak azért, mert nagyon szép lampionos felvonulásokat tudott rendezni. Szécsényi volt az, aki a megszálló szerb csapatoknak hust szállított, szerb tisztekkel pezsgőzőit, majd mikor Szegedre költözött, akkor Itt a menekültek pénzével kufárkodott, laprészvényeket vásárolt, csak hogy a lap segítségével főispán lehessen«. Miáltal Széchenyi István dr. főmagánvádlóról olyan tényeket állított, melyek valódiságuk esetén alkalmasak arra, hogy ellene a bűnvádi eljárás megindittassék s őt közmegvetésnek tegyék ki. A kir. törvényszék ezért Klamár Gyula vádlottat • Bv. & g. 2. bekezdése alapján 1 (egy) hónapi fogházra itéli. A srabadságvesztésbüntetést megkezdésének napjától kell számítani. A vádlott a Bp 480. §-• értelmében köteles az eddig esetleg felmerült és az ezutin felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Köteles a vádlott a Bp. 480. §-a értelmében dr. Széchenyi István sértettnek 50 pengőt Agy védi költség fejében, továbbá a St 39. §-a alapján 1000 (Egyezer) pengő nem vagyoni kárt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Köteles a St 43. §. 3. bekezdése értelmében a •Délmagyarország" cimü lapot előállító >Délmagyarország tet Indokaival együtt az Ítélet jogerőre emelkedése után megjelenő legközelebbi, vagy azt közvetlenül követő számában a lap elején rendes nyomással minden példányon közzétenni, amely célból az Ítéletet a lap szerkeszt tőjével közölni rendeli. Az ítéletben megállapított bűnügyi költségért és kártérítésért a St 40. §-a és 42. S-a alapján elsősorban a biztosítékul letett összeg erejéig Pásztor József, mint a »Délmagyarország* kiadója, amennyiben a biztosíték nem fedezi, Klamár Gyula elitélt felelős, ha tőle behajthatók nem volnának, Pásztor Józseftől, mint a • Délmagyarországi kiadójától, végsősorban pedig a •Délmagyarország" című lapot előállító >Délmagyarországi Hirlap- és Nyomdavállalat Bt.-től )képv. Klein Sándor) kell behajtani. I ndokoldt. A kir. törvényszék Szeged szab. kir. város polgármesterének a főtárgyaláson felolvasott 1849—193a eln. száma átiratának tartalma alapján előrebocsátva tényként megállapítja azt, hogy a Szegeden 1930 január 18-án megjelent »Délmagyarország" cimü időszaki lapnak abban az időben felelős szerkesztője és felelős kiadója Pásztor József szegedi lakos a •Délmagyarország Hirlap. is Nyomdavállalat Rt szegedi eég, szigi Hírlapkiadó- és Nyomdavillalat Rt szegedi eég, amelynek részéről bejelentett felelős személy Klein Sándor szegedi lakos s hogy a lapnak 1 P «0 fillér készpénxból álló birlapbiztositékát a szegedi m. kir. pénzügyigazgatásig 6452£ számú betétszámlán 63. naplószám alatt kezelik. Tényként megállapítja a kir. törvényszék a főtárgyaláson felolvasott, a • Délmagyarország" cimtt időszaki lap 1930 január 18-án megjelent VI. évfolyam 14-ik számának vonatkozó tartalma alapján a?*, hogy dr. Széchenyi István főmagánvádlóra . soMU^ou »Lévay úgyvéd bjróküldésl kérelmet terjesztett elő a Szécsényi sajtóper pénteki táblai tárgyalásán" cim alatt cikk jelent meg, amely egyebek kőzött a kővetkező kitételekét tartalmazza: • Lévay cikkében megirta, hogy a bombaper felmentett vádlottjaiból alakult pártelnökség nem alkalmas arra, hogy Szécsényit képviselővé tegye .Szécsényi közéleti szereplésével foglalkozva megirta, hogy a •ch«-t jogtalanul használja nevében. A korteskörutakon ugyan elhallgatta neve mellől a grófi cimet, de megválasztása esetére beígérte, bogy ő mint kései unoka a környékbeli ősi birtokokat kiosztja a nincsetlenek között Szécsényi, hogy a grófi cimet használhassa, keresztlevelét is meghamisította. Mindezeket azért tette, hogy a közéletben érvényesülni tudjon. Szécsényi egyébként Zentán a szerb csapatok bejövetele után önként sietett a hűségesküt letenni. Cikkében ezután idézett Bassay Károlynak az »összetartás«-ban megjelent cikkéből, amelyben Rassay azt Irta Szécsénylről, hogy ifjú korában büntetlenül megpofozták. Megirta Lévay, hogy Széesényl a háború alatt felmentés érdekében futkosott, családja mindent elkövetett felmentése érdekében. Először mint vöröskeresztes titkárt próbálták felmenteni, később mint tüzoltófőparancsnokot. Végül is mint hírlapírót mentették fel, de csak azért, mert nagyon szép lámpionos felvonulásokat tudott rendezni. Szécsényi volt az, aki a megszálló szerb csapatoknak hust szállított, szerb tisztekkel pezsgőzött, majd mikor Szegedre költözött, akkor itt a menekültek pénzével kufárkodott, laprészvényeket vásárolt, csakhogy a lap segítségével főispán lehessen<. Dr. Széchenyi István főmagánvádló a cikk tartalmát magával szemben sértőnek találván, a főtárgyaláson ismertetett 1. és 10. alszámu irat tartalmából megállapítottan a •Délmagyarország" cimü időszaki lap felelős szerkesztője, illetve a cikk szerzője ellen a cikkben foglaltak miatt 1930 január 24-én, tehát a Btk. 112. g-a és a St. 48. g.ában Irt határidőn belül megtette a Bv. 6. g-ában irt magáninditványt, majd pedig, amikor a folyamatba tett bűnvádi eljárás folyamán megállapítást nyert vádlott szerzősége, 10. alszám alalt ez ellen vádiratot nyújtott be. Vádlott a főtárgyaláson is beismerte s ez alapon a kir. törvényszék lényként megállapítja, hogy vádlott irta a vádiratban inkriminált és a rendelkező részben megjelölt kitételeket is magában foglaló cikket, tehát ezért, mint a St 33. §. 1. bekezdése szerinti szerző felelős. Vádlott tagadta bűnösségét s azzal védekezett, hogy cikkét közérdekből irta, miután főmagánvádlót az inkriminált cikkben foglaltakra tekintettel, közszereplésre alkalmatlannak tartja s ezt sükségesnek tartotta a társadalom tudomására hozni. Vádlott, vagy védője a valódiság bizonyítását nem kérte, utóbbi azonban a főtárgyaláson kérte a szegedi kir. törvényszéktől a B. 66—1927. számú bünügyi iratoknak beszerzését dr. Lévay Ferenc ügyvéd tanúként! kihallgatását annak bizonyítására, hogy utóbb nevelett—ügyvéd a kir. Ítélőtáblai főtárgyaláson az- általa előterjesztett bjróküldésl kérelemmel kapcsolatban elmondotta . mindazt, aminek alapján vádlott a vád tárgyát képező kitételeket magában foglaló cikket megirla s a lapban közzétette, ekként a St. 44. §-ának rendelkezéséhez képest a nyilvános főtárgyalást hiv. szellemben s igazán közölte, minélfogva a Bp. 326. §. 3. pontjának esete forog fenn. A kir. törvényszék a védelem részéről felajánlott bizonyítást mellőzte mert a vádlott maga is beismerte s igy bizonyítást nyert az a tény, hogy a kir. Ítélőtáblai nyilvános főtárgyaláson a B. 66—1927. számú bünügyi iratok ismertetve nem lettek, miért az inkriminált cikk tartalmából is kivehetően dr. Lévay Ferenc ügyvéd a felebbviteli főtárgyaláson biróküldési kérelmet kért azért, mert nem tartolta a bíróság tagiait személyével szemben elfogulatlanoknak, ily kérelmet pedig dr. Lévay Ferenc a Bp. 68. §. végbekezdésének rendelkezéséhez képest csak a felebbvjtsli főtárgyalás megnyitása. de a főtárgyalás érdemleges megkezdése s igy dr. Lévay vádlott kihallgatása előtt terjeszthetett elő, tehát dr. Lévay Ferenc az inkriminált kitételeket a felebbviteli főtárgyaláson el nem mondhatta; vécüi, mert a kérdéses bünper iratai nem nyilvános iratok s hogy azok közlésére vádlott engedélyt kapott (1912:LIV. 96. g.) azt maga vádlott sem állította. A most kifejtettek értelmében tehát az a tény, hogy vádlott a kérdéses bünper kir. ítélőtáblai felebbviteli főtárgyalás! hiv. szellemben, igazán közölte volna, bizonyítást nem nyert Minthogy pedig az inkriminált kitételek valóság esetében alkalmasak arra, hogy főmagánvádló ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindittassék s öt körmegvetésnek tegyék ki s miután vádlott azokat sajtó ntján tette közzé, a kir. törvényszék vádlottat, mint a St. 33. g. 1. bekezdése szerinti szerzőt a rendelkező részben megjelölt bűncselekményben bűnösnek mondotta ki. A büntetés kiszabásánál súlyosító, vagy enyhitő körülményt nem észlelt s ily körülmények között szabta ki vádlottra alanyi s tárgyi bűnösségével arányban álló fogházbüntetést A kir. törvényszék a St. 39. g-a alapján a főmagánvádló, vádlott, valamint a lap kiadójának és a lap előállító nyomda tulajdonosának vagyoni viseonyait Ismerő s méltányosnak jelentkező 1000 P nem vagyoni (erkölcsi) kárösszeget állapított meg elégtétel gyanánt főmagánvádló részére, mert vádlott sajtóközleményével a sértett főmagánvádló személyének, társadalmi hclyzelének, ügyvédi foglalkozásának, emberi méltóságinalc kijáró tisztelet, megbecsülés, bizalom csökkentését, esetleg megszűnését is okozta, de hírlapi támadásával vádlott érzékeny lelki fájdalmat okozott főmagánvádlónak s reá szégyent is hárított Az ítélet egyéb rendelkezései az ott felhívott törvényhelyeken alapulnak. Szeged, 1930 junius hó 18. Vild Károly s. k. kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, dr. Schaffer Lajos s. k, kir. törvényszéki bíró, előadó. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás főtiszt A szegedi királyi ítélőtábla. B. t. 1383—1930—18. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN! A sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Klamár Gyula ellen folyamatba tett bűnügyet melyben a szegedi kir. törvényszék 1930. évi junius hó 18. napján B. 725—15—1930. szám alatt Ítéletet hozott, a vádlottnak és a védőnek a bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett bejelentett felebbezése folytán 1930. évi november hó 8. napján tartott nyilvános felebbviteli főtárgyaláson, melyben Skultéty István tanácselnök, dr. Hubay László és dr. Juhász István itélőbirák vettek részt, a főmagánvádló képviseletében dr. Kornis Béla ügyvéd járt el, viszont a vádlottat dr. Barta Dezső védő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Stammer László tanácsjegyző vezette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vette és a következően itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a II. Bn. 28. gáhan meghatározott semmiségi okból a Bp. 423. g-ának 2. bok. értelmében megsemmisíti és Klamár Gyula vádlottat a Bv. 3. g-ának 2. bek. alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a II. Bn. 5. és 6. g-ának felhívása mellett az Ítélet jogerőre emelkledése után 15 nap alatt végrehajtás terhével a szegedi kir. ügyészségnél az 1892 XXVII. tc. 3. g-ában irt célra fizetendő egyszász (100) pengő pénzbüntetésre itéli, amelyet behajthatatlanság esetén a II. Bn. 8. és 10. gg-ai értelmében húsz (20) pengőnként egy (1) napi, összesen tehát őt (5) napi fogházra kell átváltoztatni; a kir. tőrvényszék ítéletének a sértett részére megítélt nem vagyoni kár összegéről rendelkező részét a Bp. 423. g-ának 3. bek. értelmében megváltoztatja akként, hogy ezt az összeget kettőszáőtven (250) pengőre leszállítja; ugyanannak a* Ítéletnek a rendelkező részét akként helyesbiti, hogy a vádlottat mint szerzőt mondja ki bűnösnek s hogy kiadőként nem Pásztor Józsefet, fcanem a Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat részvénytársaságot marasztalja és végűi kimondja, hogy nemcsak bünügyi költségért és kártérítésért, ,de a pénzbüntetésért is az imént eszközölt helyesbítéssel az elsőfokú Ítéletben felsoroltak az ott megjelölt fokozat szerint felelősek, s hogy a szabadságvesztésbüntetést a St 41. § áho» képest csak akkor kell a pénzbüntetés helyett foganatba venn\, ha utóbbi minden fokozaton behajtatlan marad; egyebekben a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokold t: A védő a beszerezni kért B. 66-1927. sz. bűnügyi iratok ismertetésének megtagadása miatt a Bp. 384. g. 9. pontjában meghatározott semmiségi okból bejelentett felebbezést visszavonta, miután ezeket az iratokat a kir. Ítélőtábla beszerezte és tartalmukat a felebbviteli főtárgyaláson ismertette. A védőnek ugyancsak ilyen alaki semmiségi okból amiatt bejelentett felebbezése, hogy dr. Lévay Ferenc tanukén ti kihallgatása mellőztetett, alaptalan, — mert a beszerzett iratok tartalmával szemben annak egyedülálló vallomása ügydöntő ogy sem lehetne, e bizonyítási kérelem elutasításával tehát az elsőbiróság a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét, vagy rendelkezését nem sértette. Aszal a helyesbítéssel, hogy a •Délmagyarország" eimü napilapnak nemcsak a nyomdatulajdonosa, de a kiadója is a Délmagyarország Hirlap- és Nyomdayállalat részvénytársaság s Pásztor József csupán e jogi személy részéről kijelölt ügyvitelre jogosított és sajtójogi felelős személy, akit azonban a kiadásból folyóan a Bp. 40. g-a élrjelmében marasztalni a saját személyében nem lehet, — a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletében megállapított tényeket, mint amelyek a bizonyítás anyagának megfelelnek, valóknak fogadta el. A védő indítványára beszerzett B. 68-1927. sz. törvényszéki bünügyi iratokból megállapította még a kir. ítélőtábla tényként azt, hogy a kir. ítélőtáblának a dr Lévay Ferenc elleni bűnügyben 1930. évi január hó 17-én tartott felebbviteli főtárgyalásán, melyről a vádlott a most tárgyalás alatt álló sajtóközlést tette,. nem lett ismertetve sem. a vád, sem a bűnügy egyéb anyaga, sőt még az ottani v$d alapjául szolgáló hírlapi cikk tartalma sem, hanem a tárgyalás megnyitása útin a vádlott azonnal előterjesztette a biróküldési kérelmet ét miután ezt a bíróság tagjairól feltételezett elfogultság-