Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-11 / 57. szám

1931 március 11. DÉLMAGYARORSZAG 9 Megérkezett ai 15 ni ifputu MERKÚR kerékpár részletfizetésre P185 CSEPEL kerékpár részletfzetésre.... . P165 Déry Gépáruház, Kis ucca. NEGN0THK ÉS ELINDULNAK REGÉNY IRLA: KASSAK LOLOS 37 "Átpillantott a fiúra, az is éppen feléje fordult. Amint igv a hallgatókkal a füleiken meglátták egymást. mintha valaki megcsiklandozta volna őket, hangosan, gonoszkodÓn összenevettek AIIII Egyedül Sanj*i adhatna rá választ, hogy a hosszú kárpitos tü kiszámított irányítás mellett, vagy pedig ügyetlen véletlen folytán Szuródott-e bele az ujjába. S hogyan történt azután? Erre a kérdésre is csak ő adhatná meg a választ De ki hiszi el azt, amit ő mond. A gazdája seinmiesetre sem. Ravasz, minden hájjal megkent kujon az őreg, nagyon jől ismeri az ilyen kamaszok természetét. S azt is tudja, ha egy becsületes kárpitos kezébe véletlenül bele is szalad a tü, ebből semmi komolyabb dolog nem szokott adódni. Az ember kiszopja a vért, nehogy piszok maradjon a sebben és dolgozik tovább, mintha misem történt volna. Sanyinál azonban nem igy van. öreg szállodai bútorokat javítgattak a műhelyben. Annyi volt a munka, hogy két uj Segédet is felvett a mester s tessék, éppen ekkor ütött be a baj a kölyökkel. Világos, hogy gonoszság van a játékban. — Mester ur kérem, megszúrtam a kezem, — mondta Sanyi és előre jött a homályból, ahol egy divány foltozásán vakoskodott. Tessék megnézni, mennyire belement. A mester türelmetlenül rámordult: — Hát csak el ne veszítsd az eszméletedet! Nem vagy te kisasszony, mit nyavalyogsz az Ilyen semmiséggel. Mondtam, hogy huzd k! az udvarra azt a dögöt. Most hát szenvedj egy kicsit, — Fáj ám kegyetlenül, — nyöszörögte a kamasz és sápadt volt, akárha félkarját harapta volna le valami ragadozó. — Azt akarod talán, vegyelek az ölembe, ebadta fajankó. No eridj, eridj 'a szemem elől. Ez a kis ügy nem zavarhatja meg a műhely rendjét. Ennyit is kár volt vele foglalkozni. Ha becsület van a kamaszban, ezzel a semmiséggel nem is kerül a mester elé. Csoda, hogy meg nem vadult az ember és menten nyakon nem ütötte. Akkor majd bőgött és átkozódott volna. Ezt is nagyon jól tudja a mester és azzal is tisztában van, nem más ő az inasai és segédei szemében, közönséges hajcsárnál, hóhérnál, aki ugy tesz, mintha gondokkal lenne tele a feje, mintha egész nap a munkában törné magát s közben szép lassan kiszipolyozza a közelében élő emberek vérét. Nagyon jól tudja, hogy azok, akiket 5 lát el munkával, akiknek pénzt ad szombatonként, hálából legjobb szeretnék eltenni lábalól. Ezért is van állandóan résen s ha valahol lát valami gonoszságot, lecsap rá, mielőtt még komoly bajok adódhatnának belőle. Nem kellemes majális az ő élete, egy cseppet sem kellemes. De hát kínlódik tovább magáért és ezekért az ingyenélőkért is, akik gondtalanul szabdalják föl az anyagot, válogatják a szőröket és andalognak ide-oda a nagy tűvel, olyan érzéssel, mintha hegedülnének. Az inasok, mikor idekerülnek hozzá éretlen, semmiházi kölykök s ő véres verítékkel embereket nevel belőlük. Alig mailt negyven éves s már epebaja van s az inasok azt mondják »a mi vérünkön hizott ilyen kövérre a gazember.® Azelőtt persze nem igy volt. Az ő korában hálás volt az inas a mesterének, mert tudta, hogy neki köszönheti az eledelét, a tudományát s általában azt, hogy egyszer becsületes polgár lesz belőle. A háború azonban véget vetett ezeknek az időknek. És a forradalom. Vitte volna el az ördög azt, aki az elégedetlenség első gondolatát vetette el a népek kőzött. Igaz, hogy a forradalmak megbuktak, a kutyák behúzták a farkukat, de többé ezért nem lehet őket visszaszorítani a régi helyükre. Immel, ámmal dolgoznak, ugy tesznek, mintha megadták volna magukat a sorsnak, de ha az ember hirtelen rájuk pillant, akkor láthatja, vicsorgatják a fogaikat s több kárt, mint hasznot tesznek a szerszámmal. A segédek összejátszanak az inasokkal s a rendelők mindenért a mester veséjébe gázolnak. Meg van róla győződve, hogy minden társának ilyen az életie s a segédek és az inasok hálát adhatnának az Istennek, hogy mindeddig sikerült magukat a gondok és bajok alul kiszabadítani Sanyi nem látta ilyen kétségbeejtőnek a mester helyzetét. Nem volt ő vak, hogy rte látná, mikor a mester vajaskenyeret és sört tízóraizik és nem volt süket, hogy ne hallaná, milyen áron vállalja föl a munkát, amit aztán velük, majdnem ingyen, csakúgy os3Z??ó;-ceItet. S a mester feleségét Is ismeri s a három gyerekét is. Az asszony olyan, mintha vattával lenne kitömve. Alig tud tipegni a magassarku cipőiben, a haját rövidre vágatta 8 a szoknyája alig ér a térdéig. Azt mondja »Apuka kérlek, Szeretnék egy kis édességet. A Pucika is akar. Ugy-e Pucika, te is akarsz?* A mester pénzt ád a feleségének s megcsókolja a Pucikát, csakúgy cuppan. A' Pucika az a lányuk. Egy sárgahaju, vizesszemü fruska, olyan, mintha viaszból gyúrták volna a fejét. Tizenhárom éves lehet s ha bejön a műhelybe, ugy megnézi Sanyit, mintha föl akarná falni. Az asszonynak két aranyfoga van elől, Pucinak pedig hosszú aranyfüggők hintáznak a fűiében. A két fiu gimnáziumba jár, s ha betévednek a műhelybe, akár a macskák prüszkölnek a portól. Sanyi mindezt nagyon jól látja, és mélyen a lelkébe vési. Ravasz kölyök, ugy tesz, mintha elmerülten bajlódna a holmikkal 8 a hátán is szemei vannak,, semmi nem kerüli el a figyelmét. Azelőtt csakúgy kíváncsiságból lesett kl mindent s nem Is vette észre, hogyan és mrért ülepednek meg benne az emlékek, most azonban számítással tartja nyitva a szemét s okoskodón bontogatja, mérlegeli a dolgok értelmét. Tudni véli, hogy a többiek mért olyanok, amilyenek s azt Is tudja maga mért csinálja ezt vagy azt, igy vagy ugy és nem éppen máskép. Bizonyos, hogy arról is pontosan számot tudna adni, hogyan tőrtént a baj a kezével. De van esze, hogy az ilyesmiről ne beszéljen. Fogóval sem lehetne kihúzni belőle egy szót. Jajgatni azonban szinte vidáman jajgat. Mikor a mester félrekergette, eloldalgott, de nem kezdett bele újra a munkájába. Nyomogatta a kezét és fől-fölszisszent, mintha időnként késsel szurkálnák. A mester rápillantott, elöntötte a düh, de kicsit meg is sajnálta a gyereket, szemet hunyt a mókái előtt. Sanyi pedig szerette volna, ha dühbe gurul az öreg, megvadul és kikergeti a műhelyből. Régen tudja már, nincs őneki ilyen szerencséje. Ha levágná a kezeit, akkor a lábaival kellene kotorgatni a szőröket és huzigálni a tűket. Halálra van ő Ítélve, hogy süllyedjen el az egész világ. De, hogy a keze nem fog holnapra behegedni, ez egyszer bizonyos. Este kiment a parkba a barátai közé. A karja már föl volt kötve a nyakába, bepólyált kezefejét ugy tartotta, a mellén, mint valami bunkót. A barátai nevetve fogadták. — No mi az, mi történt veled? Talán csak nem a mesternéd harapta le az egyik ujjad? — El van intézve. — Mondotta Sanyi vidáman. — Holnap ugy lapdázok, mint egy Isten. — Nem mész be dolgozni? — Bemegyek, de azután elájulok. Panni is ott volt a csoportban, már eg'észen közéjük élte magát, ő is nevetett a tréfálkozó fiun. Aztán elkomolyodott és gyöngéden megkérdezte: — Mond hát, mi tőrtént veled? Megvágtad vagy eltörted? Mit csináltál? Sanyi vidáman feleltei — Tudod, a tenveremet összetévesztettem a sárga köpperrel és áthúztam rajta a tűt. Igaz, csak át akarlam húzni, de mikor félig benne volt, akkor észre vettem, hogy nem is a köpperbe, hanem a saját tenyerembe szúrtam bele. De ez nagyon jól jött. — Vérzett? Mi?? Nagyon vérzett? — Hadd már, — szóltak közbe a többiek. — Nem azért jöttünk össze, hogy téged megríkassunk. — Ne is sírj, burzsujka — mondta Sanyi is. — Ez csak olyan katonadolog. Várj, egyszer c6ak különb sebeket is kaphat az ember.' (Folyt k"őv.) Bámulatba ejt mindenkit olcsó áraival BLAUIGNATZ női, férfi, fin és gyermekrnha áruháza Kelemen ucca 5. Győződfőn meg véíelkényszer nélkül ezen példátlan olcső árusításról. A sok közül néhány tájékoztató ár: Női tavaszi kabát legalább 20-tói NöíTved „ „ 30 MI Női Doubl „ „ 28-tói Női selyem csőköpenyek . . 15-tm Férfi divatöltöny . . 25-tai Kék és fekete öltöny 32 so-tm Tavaszi felöltök . . 28-MI Hubertus kabát reklámár. .24Szevet gumikabát. . 20Gyermekruhák . . . 8-ui Tiroli nadrág . . . 5"Fiu és leányka matróz kabátok „ . . . 18'Elsftrangu szabéságomban öltönyök 80 P-től készülnek. Részletfizetésre is készpénzérban.