Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-15 / 37. szám

DfXMAIiYARORSZAÖ 1931 február 15. Ssegedi őercegség (IHópla a múltban) k demokrícla szép és nemes dolog, érte küzdeni mindenki kötelessége. A költő se vonja ki magát a boldogabb jövendőt igérő eszmék harcából s szóban. Írásban igyekszik közönsége elé tárni a megértés, a békesség, a harmónia országát. Utópiákat ir, hogy a jelen észszerűden súrlódásaitól távol egy képzelt világba csalogassa hiveit. Ámde a demokrácia hálátlan a költővel szemben, komoly rendeltetését nem szivesen akceptálja s lendítő munkásságát igen-igen fukarul honorálja. Belekapcsolja őt is a munkások hasznos tömegébe, (aminek igazságosságát maga a költő is elismeri) s utilitáris szempontokból értékeli. Mi történik hát a költővel! A világi javak intézői és gondnokai rájönnek arra, hogy a vérinél fontosabb a dinamó, az eposznál szükségesebb a villanylámpa, a drámán^', lényegesebb a szoszociális kérdések parlamentáris megoldása, A költő tehát mind összébb zsugorodik s vagy vezércikkíróvá válik, vagy mérnökké, attól függ. hogy melyikben nagyobb a kereslet. A társadalom aztán megszikkad, a furcsaságok intézményesekké alakulnak, a költő pedig bolyong, koplal s csak nagy erőfeszítéssel tud a demokratizált világ komoly és méltányos formáihoz Idomulni. A költő utópiákhoz menekül, hogy nj jövendővel áltassa magát. Bőkezű fejedelmeket képzel el, duhaj főurakat a városi adminisztráció felelősségteljes képviselői helyett, egyszóval mindent agy alakit át, hogy testi és lelki szükségletének a dolgok változása teljesen megfeleljen. Ahogy igy álmodozik, rájön, Iwgy ilyen világ már volt, s habzsolva tur történelmi israeneteibe, hogy a >mult utópiájával' vigasztalja csüggedő lelkét. Kiül a Széchenyi-tér platánjai alá és álmodik a rent*-Anszról. A korzón alabárdosok (rendőrök) állnak sorfalat A nép ujjong s kíváncsian tolong a hercegi palota (városháza) körül. Néha a moraj egyöntetű. lelkesült kiáltássá tisztul: Éljen Szilveszter hercegl Aztán újra zsibongás. Egy ügyes szónok kihasználja a fegyelmezetlenség és ünnepélyes•ég mámorát, érvényesülni Igyekszik s éktelen ordítással lendíti föl magát a szoborra. — Szegedlek 1 — harsogja bele a harsogó löfnegbe. — Fenséges hercegünk. Szilveszter, dicsőséges uralkodásának tiz éves jubileumát ünnepli. Minden •segedi polgár kötelessége, hogy jelenlétével és Őszinte szeretetével emelje »z udvar fényét és pompáját. Történelmi nap ez, melyre büszkén gondolnak majd unokáink • mely bátoritója lesz majd azoknak ls, akik kétségbe esnek a Szegedi Hercegség válságos napjaiban. De ilyenek nem Js lesznek, mert nem is lehetnek. Érdemes hercegiünk mindent elkövet, hogy dinasztiális kapcsolatokkal egyengesse a jővendő békéjét Erre egy másik demagóg ugrik a szoborra. Erőteljes és impozáns. A nép figyel. — Szegediek! — dörgi a szónok. — Tudatom veletek, hogy Makó hercege elismerése és nagyrabecsülése bizonyítékául békejobbot nyújtott Szilveszterünknek s hogy e Jóbarátságot tartóssá tegye, tizenkétéves leánykáját, Amália hercegnőt eljegyeztette a ml trónörökösünkkel, Béla hercegMEGJELENT UMBERTO MOBILE tábornok könyve: OZ „ITflUfl" ÉSZflKSflBKI UTJfl 432 oldalnyi mű, az expedíció tagjainak fényképeivel, Illusztrációkkal és térképekkel. fl könyv bolti ára 10 P, a Délmagyarország előfizetőinek 7 P. gel. Az eljegyzésre diszhiutóján, kétszíz fegyveres testőrével eljön maga Péter is, Makó baráti fejedelme. — Éljen Makó hercege! — zug a tömeg. Egy harmadik igy folytatja a szónoklatot: — Polgártársak! Makó váratlan megbékélésének messzebbmenő okai és céljai vannak. Én, mint az udvar benfentense, közlőm veletek, hogy o barátkozásnak véd- és dacszövetség jellege van. Az álnok szentesi köztársaság s a soproni dogé uj hadjáratra készülnek ellenünk. Hiába lépett közbe az esztergomi szentszék, a hitszegő köztársaság, mint mindig, most is fondorlattal akarja nagyobbítani területét. Értsétek meg, hogy el kell pusztítanunk Szentest, ha békén akarunk élni. Koalíciót fogunk létesiteni, melyből a vásárhelyi őrgróf a hős György, a dorozsmai báró és a csongrádi lovagrend nagymestere tűnnek ki. Higyjetek Szilveszterben és győzni fogunk! — Éljen Szilveszter, le az álnok szentesi köztársasággal! — morajlik a tömeg Végre én sem birom türtőztetni magam, Kezembe veszem kiérdemelt babérkoszorúmat, mit a herceg feleségétől kaptam kétszáz arany kíséretében (nem beszélve az ingyen lakásról és kosztról) s a szoborra ugorván, elszavalom a véletlenül nálam lévő s hozzá a szentesieket becsmérlő hatásos költeményemet A nép tómból az elragadtatástól, úgyannyira, hogy újra el kell szavalnom1 a ragyogó verset Innen-onnan áhítatos női szemek villognak rám. A fiatalok körém sereglenek s költő-fejedelemmé kiáltanak ki. (Ezer aranyért elfogadom a megtiszteltetést.) Egy szépséges kurtizán, aki éppen most ugrott ki gyaloghintójából, néhánysoros üzenetet dob felém. Elkapom, elolvasom. Este legyek a szalonjában — irja a csudás nő. Biccentek neki, hogy bár sok dolgom van, mégis elmegyek. Egy udvari ember, aki közelről ismer, minthogy magam is a trónörökös palotájában (bérház) lakom, fülembe súgja, hogy holnap jelentkezzem kihallgatáson Szilveszternél. Föl fogja emelni évdijamat. Rengeteg dolgom van. Boldogan rohanok a hercegi étkezdébe (Dréher), hol barátaim már várnak. Dezső, a szobrász, uj kompozícióit mutatja, melyeket tegnap mutatott he a hercegnek s kettőre rögtön előleget is kapott. Az egyik Szilvesztert, mint tápai győzőt ábrázolja, kígyókkal körülvéve, a másikon Béla trónörökös, mint Herkules tőr az ellenségre, persze dicsőségesen. Péter, a festő, Amália hercegnő portréját festi a makói trónörökös számára. Olt ül Mihály, a zsoldosvezér is vezérkarával. Politizál: — Kérlek, ha igy kerítjük be a szentesi köztársaságot s ha ügyelünk arra, hogy kiküldött ügynökeink és kémjeink föllázitsák kormányuk ellen a szentesieket, akkor számithatunk a köpönyegforgató soproni dogé barátságára ls. A dogé meghizbatatlan kalmár s jaj annak a fejedelemnek, aki csak rá akar támaszkodni. Én tudom, mert őt évig szolgáltam Sopront, mig végre Szilveszter magának kaparintott meg. — És fölkacagott. — Pénz beszél, kutya ugat. — Ferenc zsoldoskapitány — mondta egy másik — átpártolt a vásárhelyi őrgróftól a szentesiekhez. Nagy veszteségünk nekünk. — Eh, Ferenc! — legyintett a vezér — tőlem >anulto a haditudomány!, rajtam nem Igen fog ki. Ha elfogom, azonnal kivégeztetem s főinégyelve külóím a szentesi tanácsba Mindannyian nevettek a kedves mókán s nagyokat hörplntgettek a boros kupából. — Igyunk; ma ünnep van! — ordítoztak". — Mit szólsz a makalakhoz? Most aztán elárasztanak bennünket hagymával ét hercegekkel. Péter hercegnek azt hiszem öt leánya és négy fia van Egyik sem valami lángész, mi? — röhög az egyik. — De pénzük az jócskán van! — kiáltja a vezér. — Sehol annyi műkincs nincs, mint Makón s micsoda könyvtár, micsoda paloták! — Pedig, ahogy értesültem — szól a másik — Péternek még annyi érzéke sincs a művészetekhez, mint Szilveszter hercegnek... — Csöndesen te — inti le a vezér — a fejeddel játszol, ha igy beszélsz. Fizet, a többihez semmi kőzünk. Hé! művész urak! — ordit aztán felínk a nagy hadvezér. — Épül-e már az uj vár? Dezső, aki épitész is, odaszól: — Olyan erődítményt terveztem, hogy ötven ágyúval sem törnek rajta át. Néhány-száz év múlva egyetem és püspöki palota is lehet még belőle. — Te meg — Int magához a zsoldoskapitány engem is — ird meg a hőstetteimet Tudód, nem maradtam senki adósa még. S bizalmasan nyom a markomba egy zacskó aranyat #JEGY VED _ Sxáraselemek és telepek zseblámpa és anédtelepek számára. M.3 Teljesítményük felülmúlhatatlan. Minden szaküzletben kaphatók. — írom már a Mihályászt — újságolom neki föllelkesülve. — Nyolc énekből fog állni s tekintettel leszek dicső származásodra is. Rímes hexameter, cimer paprika fölfűzve... Remek... Neved őrökké fog élni — jóvoltomból... Aztán hazarohanok a palotámba s a kurtizán meglálogatására készülődöm. Bckenelcm magam Illatos olajjal és ruhát váltok. A nép kínt zsibong morajlik. Ágyuk bömbölnek. Isteni reneszánszl — Éljen Szeged hercege! Éljen Makó! A balkonra megyek, néhány tanítványom dicsőit engem Is: — Éljen Károly mester! Éljen a Poéta! Mester... — Hé, uram, izé, mester... ráz meg valaki Én fölriadok és körülnézek. A korzón ülők a bérszéken. Néhány ember kőszál le-föL A városháza előtt egy rendőr ácsorog. A szobor körül kutyák pajzánkodnak. — Kérek négy fillért! — szól a jegyszedő. — El tetszett aludni! — Persze, persze — szólok én s aranyaim után nyúlok, hiszen most kaptam a zsoldosvezértől. — Majd holapn... írja föl... — kutatom végig csalódottan zsebeimet. — Csak nagy pénzem van... A jegy szedő gyanúsan, néz rám és köszönés nélkül odébb áll. Én pedig lehorgadt fejjel cammogok Éhónapoa szobám felé s azon gondolkozom, hogy hány ódát kellene irnom ma egy tisztességes vacsőriért. írok valamelyik városatyáról — villan át agyamon a nagyszerű ötlet. — De akkor megsértődik a többi! írnom kellene hát valamennyihez, sőt az egész toronyaljához együtt é.s külön, még pedig olymódon, hogy cimek és fizetés szerint « magasabb renguakhoz Irt ódák mindig egy-egy strófával lennének terjedelmesebbek. A napidijashoz egy strófás... és Így tovább, egészen a polgármesterig. De hiszen akkor egy évig kellene dolgoznom s akkor Is a városi tanács elé terjesztenék ügyemet s ha szerencsém lenne, egy év múlva kapnék husz pengő gyorssegélvt. ó demokratikus világ! Egy barátommal találkozom Festő. Rámszól*. — Nem ülsz le? — Nem — mondom határozottan. — Csak gyere, éppen annyi pénzem van, Kegy ketten leülhessünk. Erre leülünk és művészetről beszélgetünk. Berezeli Anzelm Károly. Villany? Villany motorok jang Andrásnál részletre. Szécgenyl tér 9. Tele ion 19-29. Uzletáthelyezés! Van szerencsém érlesiteni a -mavírdemü hfilqyközflnséget, hogv nOt dlVOÍíermemét Főrész ucca 8. szóm aló* Attila UCC4) 3. szám aló helyeztem át. Kertész József, SÍ n«! usbO. Káráöz uccai helyiségem axennal kledé. Méltányolva, a középosztály mai helyzetét könyvkötő áraimat leszállítottam •80 - „ 1— Szépirodalmi alak Tudományos „ Aranyozás — — — ,, —'60 egyébb munkálatok is az eddiginél lényegesen olcsóbb áron készülnek a már szokott qont >» és Ízléses ki-vitelben WELLISZ LAJO könyvkötéssete ÍM Arany iánes n