Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 839. DftLM A fi YA RORSZ AG 13 Ausztria legnagyobb zeneszerzői a modem zenéről, i magyar kiválósásokról, a régi nagyokról és a lövő ufiiairól Érdekes beszélgetés oz uf Irány és a réal isicola kéí-két európaszer le ismert képviselőjével Langy! Vilma (A Délmagyarország munkatársátólA zenében Európaszerte válságok és forrongások dúlnak. A legnagyobb figyelem talán Bécs felé fordul, mert a ra­gyogó osztrák főváros még mindig egyik cent­ruma a világ zeneéleté­nek. Az uj irányok neves képviselői mellett nép­szeröségtől környezve élnek és működnek itt a tradíciók ismert hívei is és a magyar zeneélet terepén igen sok hason­lóságot találunk az osztrák zencélethez. Ezért véljük, hogy kultur- és zenetörténeti érdekessége van. ha az alábbiakban megszó­laltatunk különböző irányokhoz tartozó bécsi zeneszerzőket, akik világszerte ismertek s tájé­kozottak a magyar viszonyokról. Albán Berg Hielzing egyik csendes uccájában él, ahova tülkölés, lárma nem ér el. A csöngetésre fehérbóbitás szobalánv nyit ajtót. — Berg ur már várja. — mondja és még bc sem fejezi a mondatot, Albán Berg horihorgas, gcrmáuos a'akja megje­lenik a fogadószoba kü­szöbén. — íme a külföldi sajtó, amely érdeklődik, — fo­gad barátságosan és ne­vetve. — Néhány nap előtt az amerikai, most a magyar sajtó. Érdekes és mintha szimbolikus lenne. — Tebál kíváncsiak, szembe akarnak nézni azzal a bátor emberrel, aki a zenei klasszi­cizmus városában a Z'-nci forradalom zász­laját lengeti, akit túláradó kedve merész har­móniák felé vonz, aki elföldelte a régit és álmának tétova érzelmességét a ritmus száz­féle uj formájával énekeli meg? — Talán most végre uj hajnal tör be az ajtómon, mert az ablakomon aligha törhet be. Nézze csak! — mondja nevetve. Az ablakokon vastag, átlátszatlan üveg. — Miért? — kérdezem. — így zárkózom el a világ elől, — mondja Albán Berg, — amely hosszú évekig nem akart rólam tudomást venni. Én nem láthatok innen senkit és engem sem láthat senki. Aki uj ösvényre lép. aki járatlan meredek szélén néz a Végtelenség felé, annak veszélyes az ulja és csak kevesen követik. — De hiszen a ^Wozzecknak« példátlan si­kere volt egész Európában. — És Amerikában, — teszi hozzá Berg, — majd igy folytatja: — Iligyje el, magam voltam legjobban meg­lepve, amikor ez az operám olyan váratla­nul nagy sikerrel beütött. Mióta dolgozom én már itt türelemmel. A hitemet Schubert és Mozart esete tartotta fenn, hiszen majd ébenhallak, meri a kortársak nem érlelték meg őket... — Hogy viselkednek a bécsiek az atonális muzsikával szemben? — Alonalitás nincsen, — válaszolta heve­sen Berg. — Ezt a szót az ellenségeink találták fel. Minden, ami muzsika már melódia is, csak falán nem értik, Wagnernál sem ismer­ték fel a melódiát, Bach is konstruktív volt, sőt Mozart is. Nekem is van időm várni... A hitem szent, érte a szenvedést is elviselem. Szivem és ösztönöm vágyai szerint német vagyok, — mondta további kérdéseimre Berg. — Germán lélek nagy titkainak életét élem, mint Wagner és Brahms, gaztíag polyfoniák­kal, duzzadó harmóniákkal és alapjában véve mi fiatalok is a tánc formáiban leljük muzsi­kánk májusi kedvét, csak éppen nem a me­nüett és lándler, valcer és bostori, hanem a mai táncformák' s a jazz ritmusában. El kell-e érte kárhoznunk? A jövő majd megadja a választ erre a kérdésre. Slrauss Bichárd körül is marakodtak'. A ma és a jövő viszont már mi vagyunk. A magyaroknál pedig Bartók, aki kolosszális zseni. Albán Berg Elmereng, közben tekintetem mulatozva jár körül a puha, kényelmes pol­gári lakásban, ahol modernizmusnak, ato­nális, forradalmi szellemnek nyoma sincs.' — Mit gondol, elő fogják-e adni a Wozzeckot Pesten? — kérdezi Berg. — Az Operában még Bartókot se adták. — Ach so! A cigaretta füstje elszállt. A déli harangszó kedvesen csilingel be a szobába. Menni kel­lett. Berg még utánam szólt: — A porosz akadémia most választott meg tagjának. Uj operám címe pedig Lulu, a Wcdekind-dráma. • > Az autó már Grinzing felé robog, a téli délulán sötétjéből csak egy-egy elsuhanó kül­városi lámpa világit be. Wellesx Egon kicsi villája előtt megállunk. Mint egy baba­otthon olyan a ház, ahol komoly és rajongó élet folyik művészi ihletettséggel és vidám kedéllyel. Finom kis szalon után a profesz­szor dolgozószobája jön. Nyitott Bechstein-zongo­rán egy uj partitúra.; A fal mellett körös­körül könyvállvány, sok virág, honbon, cigaretta, művészi dísztárgyak, ke­vés. de jó kép — egyszó­val kultura és lakályos­ság. Wellesz Egen hirtelen­szőke, lobogó haja mé­lyen belecsúszik a szemébe, folyton igaz­gatja. Vidám, kedves, igazi bécsi. — Clemens Krausz előtt bizony rosszul álltunk mi fiatalok itt Bécsben, — kezdi. — Az osztrák komponisták vagy operát, vagy kamarazenét írnak, Schalk pillantásra sc mél­tatta az uj zenét, kvartett-társaságok pedig itt már nincsenek, mint ahogy vannak a legkisebb német városban is. Nekünk kese­rűen és daccal oda kellett fordulnunk a néme­tekhez, ahol előbb mindent meg akarnak is­merni, azután mondanak ítéletet. A német és az angol kritika a legnagyobb jelentőségű ma, mert müveit, képzett és nem a hóhér, hanem a közvelitö szerepét vette át közönség és mü­vemé esft- és sitim legdrágább kincsét — arcának üdeséget! 4?» n csodás hatást, amit POMD's COLD CREAM-Je esíe bőrének táplálásával és pórusainak tisztításával elért, a szabad levegőn POND's VANISHING CREAM­mel fogja megvédeni. POMD's CREAM-ek a késő korig tiszta, üde és hamvas arc* bőrt biztosítanak! Ponds. Vanishimj &Co1d Oreams Kapható mindenül!! Főraktár: Neruda Nándor, Budapest IV., Kossuth Lajos u. 10. vészét között. Ma ott bukás, vagv katasztró­fális blamázs nem számit; ha ujat hoz a szerző, uj érdeklődés várja, a jó pedig ke­resztültöri magát. — Milyen jövőjét látja a zene mostani sok' próbálgatásának? — A zenében visszakozó! észlelek, — mond­ja Wellesz. Azok az elemek, amelyek felelőt­lenül behatoltak az uj birodalomba, most húzódnak vissza. Balga akarással nem pótolhatják", amit isetni elhiva­tottság szivárvánvhidján épit fel a zseni. Az ujak az epigonok korát döntötték le, itt a fej­lődés megfeneklett, csak szajkózni és kopi­rozni lehetett volna. Uj élményért hát uj Prométheuszok vállalták a harcot a művészet örök szépsége s az emberiség haladása nevé­ben, — önmagukért.. — 1910-ben jöttek az első apostolok, akik megérezték az időket és hírnökei voltak. S most már ez a kor a megváltóra vár, aki az ujat végleg klasszikussá érleli... — Osztrák vagyok és az osztrák opera tra­dícióihoz horgonyoztam le magam — foly­tatja Wellesz. — És látja, az Alkestis cimű operámat mégis 40 német színpadon játszák, Bécsben pedig csak most, márciusban lesz az első premierem a Bachánsnökkel. Ezt is Clemens Krausznak köszönhetem. Berlinben a Festspiel ek alatt adták ezt a müvemet, amelyben a zenekar szerepének egy része és 223 meglepő olcsó árak! Az összes cikkeknél mint minden évben, megfelelő árengedmények. Pollák Testvérek

Next

/
Oldalképek
Tartalom