Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-20 / 287. szám

SZEGED. Síci '.cízIOsftq: Somogyi uccu •it. L em. Telelőn: 23-33. - Kladóblvalal, kdlcMnkOnynlAi Éí fegylroda : Aradi ucco S. Telefon: 13-00. - Nyomda ! Löw LIpól ucco 19. Telefon • 26-34. TAvlrnfl ét levélcím: DélmagyaronzAg Szeged. Szombat, 1930 december 20 Ara 16 fillér VI. évfolyam, szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3*20 vidéken és Budapesten 3-ÖO. KUIf»ld«n 6-40 pengő. -- Egyes SlAm Ara hélkdznap 1(), vaíAr- és Ünnepnap >1(1. Illrdelé«eK felvétele tarifa szerint. Megjelenik oétft Elvételével naponta reggel Nagyon drága a házikezelés Ennél különb színház aztán csakugyan liem kell. Némuljon is el mindenki, aki eddig azzal érvelt, hogy a házikezelés nem ért el eredményeket. Hát az nem eredmény, hogy. Hódmezővásárhely, amelynek kegyeiért és szinházáért három város versengett, megint nem Szegedet választja, amelytől 30 kilométeres távolságban fekszik, hanem Miskolcot, amelytől csekély 500 kilométer választja el? Elvitassuk-e a hazikezeléstől annak az érdemét, hogy Móricz Zsigmond sokkal jobbnak tartja legújabb vígjátékának debreceni előadását, mint a szegedit s mivel adjunk kifejezést afölött érzett végtelen nagy örömünknek, hogy hódmezővásárhelyi urak, akik meg szokták nézni a szegedi színtársulat és a miskolci színtársulat előadásait, jobbnak, művészibbnek, irodalmibbnak és tetszetősebbnek nem a szegedi színház teljesítményét mondják? A törekvő északmagyarországi kulturvárosé minden megbecsülésünk. De talán Szegednek mégis sokkal különbet kellene nyújtania, mint amit Miskolc nyújt. Anynyival mindenesetre különbet, hogy fölényünket, elsőbbségünket, különb voltunkat épp ugy kénytelen legyen mindenki elismerni, mint ahogy nem vitás, hogy a budapesti Salamon-kabaréban igen gyakran lehet kitűnően mulatni, de irodalmi célok és teljesítmények tekintetében a Teréz-köruti müintézet nem veheti fel a versenyt a Nemzeti Színházzal. Szegeden négy éve dívik a házikezclés. Megtudtuk volna érteni, ha a magánvállalkozási rendszer alatt se egészben, se részben nem lett volna meg az általunk vitatott, sürgetett s elérendőnek jelzett pozíció, de ahoz kétség nem férhet, hogg a házikezelés elköltött százezreivel meg lehetett és meg kellett volna csinálni az ország vitán fölül legkülönhl) városi színháza!. Olyan színházat, amelyért most versenyezni kellene Vásárhelynek, Makónak és más szomszédos városoknak, amelynek vidéki kirándulásait megtiszteltetésnek vennék hatóságok, bizottságok, magánosok s amely esetleg meg is gondolta volna, hogy kezébe vegye-e a vándorbotot. Ezzel szemben az ország szine előtt való kulturális megszégyenítés az a legnagyobb eredmény, amellyel ezt a naptári évet a házikezelés lezárja. Beszéljünk-e annak a gyakorlatnak áldatlanságáról, hogy amikor egv-egy darab bemutatójára lejön Szegedre a szerző és az éjszakai órákban konvencionális bókokat mond az igazgatónak az előadásról, ez a bók — ha ugyan elhangzott minden egyes alkalommai — a színházi iroda révén ugy kerül bele a sajtóba, mintha az illető író a szegedi előadást és a szegedi színházat tartaná a legjobbnak az országban. Ez detaíl kérdésnek látszik. De csak látszik. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezek az úgynevezett reklámok, amelyeket Móricz Zsigmondnak a hódmezővásárhelyi szinügyi bizottság ülésén felolvasott levele ugyancsak pőrére vetkőztet, nagymértekben hozzájárultak a szeÍ

edi színházi állapotok destruálásához. lirtelenében most nem jut eszünkbe a kérdéses regénynek a cime. A szerzőjét se tudnók pontosan megmondani. De nem is fontos. Nagy szerző. Alkotásai révén fölötte áll nemzeteknek. S olyan robusztus erejű, mint maga az élet. Ez a hatalmas szerző rajzolt meg egy kicsike alakot. Sovány, szürke, beesett arcú emberke. Jelentéktelen teljesen. Alaposan semmit se tud. Képessége semmihez sincs. De a kor igényei és gyöngéi szerint tud élni. A legkiválóbb színésznőkről a keresztnevükön beszél. írókhoz mindig intim barátság fűzi s ha nagy zeneszerző vagy zongoraművész a városba jön, gondoskodik arról, hogy azt higyjék, hogy vele vacsorázott. Az az ember, aki teljesen jelentéktelen volt és maradt mindvégig, elérte ilgen trükkökkel, hogy számítóit valakinek és valaminek. Annak a beállításnak, hogy ma ez a nagy szerző, tegnap az a zenei kiválóság és tegnapelőtt az a közéleti nagyság nyilatkoztatta ki legjobbnak a szegedi szinházat, nagy a reklámereje. De talán ez a kisebbik baj. Sokkal nagyobb baj, hogy ezeknek a reklámoknak a hatóság egyes tagjaira van a legnagyobb hatásuk. Addig kürtölték világgá nagy embereknek a színházról elmondott állítólagos kitűnő véleményét, hogy most már a hatóság is, sőt a színház is elhiszi, hogy valaki és valami ebben az — országban. Ez a tévhit beláthatatlan bnjok forrása lehet s ez az oka annak, Iiogy a hódmezővásárhelyi eset kapcsár. újból szóvá tesszük a színház problémáját. A házikezelésnek erre a szezonjára is t'20 .ezer pengő szubvenció van előirányozva. Ma már nem kétséges, hogy ez az összeg nem lesz^elég. Mindenki, aki a helyzetet ismeri, szívesen kiegyezne még százezer pengő deficitben. De vannak olyanok is, akik még háromszázezer pengőre becsülik a további veszteséget. Nem vagyunk olyan naivak, hogy a felelős személyt keressük. De olyan könnyelműek és fölületesek se tudunk lenni, hogy ne gondoljunk szívszorongva arra, hogy minden munkanélküli karácsony előtt is csak hat napon át kap munkát, tehát 12 pengő az a legnagyobb összeg, amelyet a szent ünnep előtt megkereshet, kalácsra és kenyérre, ruhára és cipőre, fűtésre és husikára, örömre és boldogságra a szent fa szerényen égő gyertyáinak melege mellé. De lehetetlen arra is nem gondolni, hogy annak idején állítólag az örökös anyagi bajok miatt határozta el a hatóság, hogy a szinházat házikezelésbe veszi. A bajok azonban megmaradtak, sőt elmélyültek. Mintha nem is a szinházat, hanem a bajokat vették volna házikezelésbe. Válság formailag nincs. Csődkérés sincs. Hiszen a város fizet. Gavallérosan fizet. Rongyos pár százezer pengő oda se neki. De ha a színház nem lenne házikezelésben, ha i tehát nem á várost terhelnék a fentartás összes költségei, mi mindent lehetne csinálni ezen a rettenetes télen azzal a sok százezer pengővel, amibe a színház kerülni fog. Milyen áldás lett volna kereskedőre, iparosra és gazdára, ha ezt a hatalmas összeget ledolgoztatták volna munkanélküliekkel. Ennyivet több pénz ment volna át a gazdasági élet egvre jobban elsatnyuló vérkeringésébe. Álért hiszen a színház azért fennállt és működött volna. Színészek és adminisztráció legalább annyit elköltöttek volna, mint amennyit most elköltenek. Esetleg többet. Ha a színház jobban ment volna, egészen biztosan többet. A különbség csak az lenne, hogy a kényelme«. miniszteri ajánlás, a hozzánemértés, az állandó balfogások, a művészi tespedés és az üzleti tehetetlenség árát nem a város fizetné. f) Csak szabálytalan pénzkezelésről leiiet szó, de nyoma sincs a hűtlen kezelésnek", — mondotta a miniszterelnök Fábián Béla vádjairól Izgalmak a képviselőházban a népjóléti minisztérium és a „Magyarság" levelei körill Budapest, december 19. Izgalmas ülése volt pénteken a képviselőháznak. Napirend előtt Bethlen miniszterelnök szólalt fel a Fábián-iéle vádak ügyében. Beszédét igy kezdte: — Most csak azokat az adatokat közlöm a Ház tagjaival, melyeket a népjóléti minisztériumiban lefolytatott házivizsgálat állapitott meg. A Mátrai szanatórium építkezési munkáinak vállalatba adásáról a szakértők meghallgatása után maga Vass József népjóléti miniszter határozott. Az a körülmény, hogy az építkezés többe került, mint amenynvit arra előirányoztak, azt egyrészt a drágulás okozta, amely az épitkezés ideje alatt előállott, másrészt az, hogy a tervekben a közegészségügyi tanács ajánlatára változtatást kellett eszközölni. 6,600090 pengőbe kerül az épitkezés, a felszerelésre pedig egymillió pengőt irányoztak elő. Előreláthatólag 1931 nyarán lehet majd megnyitni a szanatóriumot. Az építkezést szakértői bizottság fogja átvizsgálni. Jendrassik államtitkár nem a szanatórium építése, hnnem betegsége miatt mondott le állásáról és ment nyugdíjba. — A kórházélelmezési üzem és az egészségügyi anyagraktár a háború alatt alakult. Később mind a két intézmény részvénytársasággá alakult át, valamennyi részvény azonban az államkincstár birtokában van. Vass miniszter maga állapította meg, .hogy kik foglaljanak helyet a részvénytársaságok igazgatóságában. Rothenstein Mór: Vass ezeket nem tudja megcáfolni. — Én hivatalos helyről beszélek — válaszolt a miniszterelnök —, követelnem kell, hogy szavaimnak hitelt adjanak. A vállalatok nem részesülnek állami kedvezményben és nyílt versenytárgyalások utján nyerik el a szállításokat. Téves az, hogy ezek a részvénytársaságok a minisztérium részéről a kórházak figyelmébe vannak ajánlva. Fábián Béla: Itt van a miniszteri átirat a kezemben. Bethlen: Az ajánlatok elbírálása csak egészen kivételes esetben kerül a minisztérium elé. Téves az, hogy egyes tisztviselőkre a részvénytársaság igazgatóságában való helyfoglalás és az ebbőt származó dotálás összeférhetetlenséget jelent. — A harmadik tárgy a rokkantak ügye. Több mint 150.000 ügyirat várt a leggyorsabb felülvizsgálásra. Mindössze öt tisztviselő állt azonban rendelkezésre. Erre a miniszter elrendelte, hogy