Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 25. orvosnak Ííájgv ambícióval fogtam a közegészség, ügyi szolgálathoz. Megvettem Grünwald Bélának a »Közigazgatás kézikönyve« cimü háromkötetes nagy munkáját, áttanulmányoztam elejétől végig s meggyőződjem r<51a, hogy Magvarországon a közegészségügyi intézmények elméletben mintaintézmények. Nemsokára ezután Alsótanyán kanyarójárvány ütött ki., Akkor még nem voltak autók. A város négyesfogatán siettem a helyszínre, megtettem a szükséges intézkedéseket s jelentést tettefn a belügyminiszliírnek. Tudomásul vették s Tisza Kálmán, az akk-ori belügyminiszter rámparancsolt, hogy a járvány állásáról hetenként tegyek jelentést. A tanyán akkor még nem voltak orvosok, én szerveztetfem az első tanyai orvosi állásokat. — 1893-ban, miután magánorvosi gyakorlatom minden időmet igénybe vette, folytatta dr. Kováts, megváltán* a közegész. ígügyi szolgálattól, 58 éves koromban pedig a magánorvost gyakorlattól is visszavonultam. Eszembe jutott egykori tanáromnak, Balasay Sándornak az a mondása, hogy a jó színész akkor vonul vissza a színpadtól, amikor r,nég tapsolnak neki s nem akkor, amikor már kifütyülik. Jellemző epizódok is adódtak közben és a Doktor bácsi élwzetftsen adja elő ezeket — ötven évvel ezelőtt nemcsak a gyógyítás volt AZ orvosok feladaia, mondja dr. Kováts, hanem a népnevelés is. Hozzá kellett szoktatni a kuruzsláshoz szokott publikumot a racionális orvosi kezeléshez. Szemmel látható és kézzel fogható eredményt kellett felmuta'nL A külterületen nemcsak orvos nem volt, de még bába sem- Parasztasszonyok végezték a segédkezést a szülőnők körül. Elképzelhető, hogy milyen eredménnyel. Hogy az ágynemű ne piszkolódjék, az istállóból behozott fejőszéken ülve hozták világra a gyedeket. — Mikor Szegeden felállították az állami bábaképezdét, megkértem a vezető igazgató-tanárt, hogy azt a 20 ösztöndíjat, melyet évenként kiosztanak, adja tanyai parasztbábáknak, hogy lehetővé tegyük nekik a féléves kurzus tartama alatt a városban való tartózkodást. Elsősorban ugyanis ezeket akartam kiképeztetni, mert hozzájuk bizalommal volt a nép. Mann professzor készséggel teljesítette kívánságomat s ezzel nagyot lendítettünk a közegészségügyön. — Hogy milyen volt a paraszt gondolkodása, mondja, arról sok mindent tudnék elmesélni. A legfontosabb volt nekik, hogy egyszerre legalább 25 port írjunk fel a betegnek. Ha csak 3-at irtunk fel, másnap Jöttek az egyforinttal. »Úgyse kell már oda az orvos, ha csak háromat Írtak elő, nem marad az meg« — bölcselkedett a paraszt. — Járványos betegség ütött ki egy házban Nyomban elrendeltem a többi gyerek elkülönítését. Bejövök másnap és a szoba tele van gyerekekkel. »Hát nem megmondtam, hogy vigyék el a gyerekeket?« — ripakodtam rájuk. »El is különítettük menten őket« — mondták a parasztok, ezek csak a szomszéd guerekek, elqyütlek mögmutatni a leckét... — A vízibetegséget a parasztok pelyhes békával gyógyították. Volt egy ilyen békája Alsó- és Felsővárosnak. A döglött béka vagy tíz esztendeje lehetett rongyba varrva, ugyanannyi idő óta rakodott le rá a piszok. De azért kenegették vele a beteg testrészt. Mennyi időbe tellett, míg lebeszéltük a csodaszerről a parasztot! További érdekes és jellemző epizódok, de már nem a paraszt életéből. — Ellenőriznem kellett, hogy a cukrászdákban ne használjanak sárgaréz, cinezetlen edényeket, hogy a női kelméket ne arzénes festékkel fessék, hogy romlott hust ne hozzanak a piacra. Még ma is az eszemben van egy eset, mondja mulatozva dr. Kováts. Az istenes Lippai, disznóvágó feleségétől elkoboztam a piacon a disznóhúst, mert férges volt. »Mit okvetetlenkedik mindég az ur?« — méltatlankodott Lippai. »Hát borsókás volt a húsa, nem szabad az ilyet árulni « »Megmondtam a Jóska fiamnak, aki vágta — pattant fel az öreg, — hogy ha borsókás a hus, kolbászt csináljon bclSte, ott a fene se veszi észre* — Az 188fi-iki kolerajárványig szüretlen Tiszavizet ivott $zegecl lakossága A járvány alatt Vásárhehirfil lajtokban szállították ide a baclllusmenles ártézívizet. A jobbmódu lakosság azt itta, a szegények forralt vizet. A járvány után furattuk meg Szegeden- Zsigmondgvat az elsO ártézi kutat. Azóta nem volt kolerajárvány, tifusz is kevés. De felzúgtak az orvosok, akiknek száma egyre szaporodott. Nem tudták, hogy abban az esetben, ha a közegészségügy nagyon helyreáll, mi lesz az orvosok egzisztenciájával. — Biz az meg Is romlott — mondja csendesen Kováts doktor, de nem a jó Ivóvíz miatt — Két fiam volt, beszéli dr. Kováts, mindkettőt orvosi pályára neveltem, mert nagyon szerettem a foglalkozásomat. Az idősebb fiam, mint mütőorvos, ezredorvosi rangban szolgálta a hazát a világháborúban, Valjevóban szerb fogságba került. 1915-ben ott halt meg kiütéses tífuszban. Másik két fiam egyetemi magántanár és a városi kőzkórház belgyógyász-főorvosa Mint tartalékosfőorvos ő Is végigcsinálta a háborút, elejétől végig a harctéren. Magam is reaktiváltattam magam s az itteni Vöröskereszt-kórházban teljesítettem szolgálatot — Mindenféleképpen teljesítettem tehát emberi és polgári kötelességemet Meaérdemlem a pihenést. Ebben Igaza van a derék doktorbácsinak, aki ma is, 76 éves korában, amikor megérdemelné a pihenést, százfelé tevékenykedik. Az aranydiplomások között a legidősebb dr. spttzer Ignác főorvos, aki most 80 esztendős és 56 esztendeje orvos. Ezt a 80 esztendőt kevés kivétellel Szegeden töltötte el. Még akkor jött Szegedre, amikor az árvízkatasztrófa után ájultan feküdt romjaiban a város. Kiváló tudása, emberszeretete nagy népszerűséget szerzett neki, A főorvos még ma is friss, életerős. Praxisát még ma is folytatja. Leginkább belgyógyászattal és urulógiával foglalkozott Egyike a legkiválóbb díagnosztáknak. A fiatal orvosok nem egyszer keresik fel tanácsért A DéImagyaror»zág munkatársa felkereste a főorvost, hogy a kitüntetés alkalmából mondjon el egyetmást magáról és arról a korról, amikor még ő volt egyetemi diák. Az előszobában egyik leánya, Sándor Ibolya fogad. — Még mindég dolgozik édesapám — mondja —, azonban most már csak mint háziorvos. A régi házai ragaszkodnak hozzá... Egy pillanatig se pihen. Ha nincs elfoglalva, akkor tanul, olvas... Ugy vigyázunk rá, mint egy virágszálra.» Közben a főorvos megérkezett Szürke sapkájában, öreges télikabátjában is fiatalos, eleven. Járásán nem látszik meg az idő. A rendelőben beszélgettünk. — Szabadkán, azután Szegeden, a piaristáknál végeztem a középiskoláimat 1869-ben érettségiztem, azután Pestre mentem az egyetemre. A professzoraim közül emlékszem Wagnerre, dr. Kovács Józsefre, Lippayra, a szemészre, Dischartre, a szülészre és az igen elegáns Rupp Nepomukra. Igen kiváló emberek voltak ezek mind, igaz, hogy őket, ha jól emlékszem, nem méltóságos umak, hanem csak nagyságos urnák szólították. Az osztálytársaim közül már csak kevesen vannak életben. Akikről tudok, az DoMnger professzor, Imre professzor, Tauffer Vilmos. — Szép idők voltak azok. Meglehetősen Jó tanuló voltam, egy alkalommal 250 forint ösztöndíjat Is kaptam. Az egyetem elvégzése után leszolgáltam az őnkéntesi évemet a 16-os helyőrségi kórházban, Budapesten Mondhatom, ezalatt az idő alatt olyan jó dolgom volt, mint soha. Teljesen gond nélkül éltem. Innen a Zsidó-kórházba kerültem, ahol minden ágban szereztem orvosi gyakorlatot Később, egy rokonom hívására Szegedre jöttem és azóta itt vagyok. Az első rendelőmet a Szentháromság-uccában nyitottam meg 1880-ban. Főorvosa lettem a Munkáspénztárnak és 30 esztendőn keresztül dolgoztam ott A beszélgetés további része rapszódikusan folyt le. — Dohányzik főorvos ur? — Nincs semmi szenvedélyem. Nem dohányzom, nem Iszom, kávéházba se járok. Ellenben szeretem a mozit, de különösen a színházat, az operát... — Ezenkívül ? — Olvasok és tanulok... és főleg az unokámmal foglalkozom, aki ezévben iog érettségizni a gimnáziumban. Büszke vagyok rá, hogy kiváló tanuló és hogy orvosnak készül... — Főorvos urnák mi a véleménye a régi és a mai orvosokról. Mikor volt jobb? — Anyagiakra nézve talán az én Időm orvosának jobb volt a helyzete, mert kevés volt az orvos, azonban igaz, hogy akkor nem Is volt euyk nyl beteg, illetve nem fordultak ennyien az orvoshoz. Erkölcsileg a mostani orvos helyzete előnyösebb. A régi orvos nem tudott ugy gyógyítani, ahogy kellett és ahogy szeretett volna. Nem volt orvosszer és hiányoztak a segédeszközök is. Szerencsénk volt, hogy mégis volt egy-két hatásos orvosszerünk, igy a kinin, amely igen nagy szolgálatokat tett a váltólázas Alföldön. Az orvostudomány azóta óriásit fejlődött minden tekintetben. Voltak például betegségek, amikre nem volt direkt gyógyszerünk és amit legföljebb csak tünetileg kezeltünk. Bizony sok halál volt akkor. Ilyen betegség volt » dlftéria, a tetanum, a sar. lach. az orbénc. De a diagnosztika sem állott magas fol on. Például a vakbélgyulladásnál bekövetkezett a hashártyagyulladás, természetesen nem tudtuk, hogy a baj okát a vakbélnél kell keresnünk« — Volt-e akkor olyan sok neurasztcnias beteg, mint most? — Nem voltak az idegbetegségek igy elterjedve, A mai élet nagyon tönkreteszi az emberek idegrendszerét. De jó is. hogy nem volt akkor, mert nein tudtuk gyógyítani és megbolondult volna a félvilág... — Ellenállóbb volt az akkori ember a mainál? — Föltétlenül. A mai generáció sokkal satnyább, betegesebb, gyengébb az akkorinál... Az én időmbeli diák határozottan erősebb volt. — És ezek az egyetemi ifjak tüntettek-e a főorvos ur Idejében? — Akkor tanultak a diákok, nem tüntettek. A« egyetemen nem volt politika és ncm volt frleke. zetl különbség. A keresztény diák testvéri szeleteiben élt a zsidóval. Soha eszébe se jutott senkinek, hogy valakire haragudjon, mert az zsidó, Egy volt a fontos, hogy tudjon és tanuljon... — Főorvos ur 56 eszteendeig volt orvos. Ismeri mesterségét Ezalatt az idő alatt sokat tapasztalt. Véleménye szerint mi a jó orvos kötelessége, illetve: milyen a Jó orvos? — A jó orvos kötelessége betegét legjobb tudása és lelkiismerete szerint kezelni. Ne ijesztgesse a betegét, hanem inkább vigasztalja, mert ez már magában véve is siker. Sokat kell tudnia. Jó diagnosztának kell lennie. Főleg az a fontos, hogy betegével jól bánjon... A mai orvosnak sokkal könnyebb a helyzete, mint a miénk volt Abban az időben a beteg látni |s akart a pénzéért, vagy alul, vagy felül. Csak olyan orvosság kellett neki, amelyik meghányatta, vagy meghajtotta. Ha ez nem történt meg, akkor nem lekin'ette semminek as orvost... Velem történt meg, hogy egy váltólázas betegnek kinint rendeltem. Néhány nap múlva eljött a beteg. — Na, használt-e az orvosság? — kérdeztem» — Nem használt az kérem semmitl — Hogyan? Hát még mindég rázza a hideg? — Iláí a hideg nem ráz, de nem hajtott meg egy cseppet sem.. # — A mai orvosnak már nem kell ilyen emberekkel küzdenie. Abban az időben a szegdl or. vos dolgát rendkívül megnehezítette a rossz ot I8. Mint munkáspénztári orvos, a Móravárost jártam, Se ut, se világítás nem volt. Gyalog kellett naponta bejárnom az óriási kerületet... — Főorvos ur még ma is funkcionál? t — Igen. A betegeim ragaszkodnak hozzám. — Egy utolsó kérdést: Mint 80 esztendős orvosnak: mi a tanácsa azok számára, akik keresik »a hossza élet titkát?« — A hosszú élet titka? Én a mértékletes életben látom Semmi kilengés, mert az csak ártalma« lehet. — Dohányozni? — Az az egyéniektől függ. Van, ald 100 évet Is elél és dohányzik. A tornát a sportot is üdvösnek tartom, de ezt is csak mérsékelt tempóban..< (K-) Újévre i Hői divafkülönlegességek I bel «s ktllfaidl legjobb 138 • ij Harisnyák | ! i leszállított áron j ! Kildor J. és Tsa cégnél S Szeged. KAr&iz ucca G. C ; | vá»áro)h»tók legjobban. Telefon Antom»ti 21-02. J Akkumulátorok i). m. anödl-, fűlő-, autó-világitásl, starter, motorko<sl«vllágltásl akkumulátorok állandó töltése korlátlan mennyiségben d y n a m óval! AlclcumuiaioToicdtJandóellenőrxéae és idUlvlsagáltisa i Ingyenes savpóttósi Havi töltési abonomal Mélyen lcizdlll/o ( leqolcaótih áratt Az összes typusu akkumulátorok Javlté«* " Z A VIZA akkumulátor-gyártó és javító üzeme Szeged, Horváth Mihály u. 7. Telefon 21-04.