Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

ff DCLMAr.YATÍOTtSZAG 1ÍÍ30 november í. SZEGEDI GYEREKEK GALÉRIÁJA Nagy Ibolya Karból testvérek vez és hiteligényüket együttesen jelentették be. Ezt az akciót a kultuszminiszter igen melegen támogatja. Az egyetemiek már ki is szemelték maguknak azt a területet, amelyen fel akarják, vagy fel szeretnék épiteni lakótelepüket. Ez a hely pedig a Szukováthy-tér lenne, amelyen jelenleg Szeged korcsolya- j pályája van és amelyen a körletparancsnokság I AZ ÉLET M (Az a Mikszáth...) Jó ismerősünk az a tipus, amelyiknek semmit se mondhatunk el anélkül, hogy rá ne duplázna: — Hasonló eset tőrtént velem is. Ez azonban még a jobbik eset, mert a másik a szaporább, hogy tudniillik beszélni sem enged. Te nem mondhatsz érdekeset, egyáltalában semmit, csak ő, aki türelmetlenül félbeszakit. A másik fajta pláne önmagának sajátítja ki szinte a világtörténelmet. Valahogy az utóbbi sorba tartozott Pataki János is. nyugalomban levő gazdász, nagyon sok minden tudója, sőt jobban tudója, mint bárki. Ott ült állandóan a Tisza kávéházban, vagy Felmayer Jánossal vitatkozott séta közben, — már pedig »János irótárs« is a különleges okosok közé tartozott. — de mindig fölényben akart maradni. Egyszer vadászatról mesélt, amit ő rendezett grófokkal, hercegekkel és hasonló férfiakkal. Olyan messze, ahol a madár se jár, erdőn Innen, hegyen tul, mérföldekre az Óperenciás tengertől. — Én voltam a tótumfak, mindent rám Mztak, — hej, de sokat tudnék mesélni, ha nem kötne még mindig a köteles diszkréciói — A vadászattal kezded, János... — Hát ugy volt az. hogy az öreg hercegnek szörnyen fájt a foga egy tizenhataggancsosra. Ott járt a hajtásban, mindenki izgatottan leste mikor kerül puskavégre. Intettem az uraknak ne rontsuk az öreg herceg kedvét. Nem is rontottuk. .Tőtt a szarvas, — lelőtte. Odaszaladunk, nézzük, hát ugy fordult fel a szegény pára, hogy ránehezedett az aggancsára, az letört, — mi pedig megtaláltuk benne a srófokat. Az elbámuló társaság egymásra néz, hogy mit Kell most már elhinni ebből? Temesváry Géza azonban, aki hűséges hallgatója volt Patakinak, merészen közbeszóit. — Szép história, jó história, csakhogy megírta már vagy harminc év előtt Mikszáth Kálmán. Pataki János nem iött zavarba, ő csodálkozott a legjobban. — Megirta? Ejnye, az a Mikszáthi Neki Is én mondtam el, de mindig azt hittem, hogy elfelejtette. (Magyarok) Az Ámbitus Kovács bepanaszolta az Ábrahám Illést, mert hogy az, — jó az ilyesmit szó szerint feljegyezni — a becsületében gázolt. rendezte be a nyári hónapokra sporttelepét. Valószínű, hogy ez ellen a megoldás ellen sokan állást foglalnak, mert hiszen ha itt felépülne a lakótelep, Szeged tereinek száma eggyel ismét csökkenne, már pedig a belvárosban is, de a város egész belterületén annyi a beépítetlen üres telek és telektömb, hogy a kevés tér feláldozása fölöslegesnek látszik. OZIJABÓL — Bolond kend. sógor, csitítgatta váltig a szomszéd — hát jobb lett volna, ha a gyomrába gázol kendnek? Mindez azonban csak oktalan beszéd, a java ott kezdődik, hogy hazaérve Ábrahám, sorolja elő rendre a tapasztalatokat. — Csak a városban van az igazi tőrvényi — Ott-e? — Ott. Mert hogy megbecsülik az embert, még ha ilyen magamfajta paraszti sorban van is. — Mondja márl — Ugy volt. hogy hasztalan panaszolt be, mégis csak engem ültettek előre, neki hátul kellett maradnia. A biró ur pedig — haló porában is áldani fogom — csak ügön gyakran kiküldte a szobából a tanúit, de ütet is. Aztán mindig engem kérdezett. Egy pár szót ugyan tüle is néha, csakhogy engem négyszer annyit engedett beszélni. — Azér mégis kendet Ítélték éli — Persze, hogy engem, hiszen én mondtam rá. hogy akasztani való kutya disznó, mint ahogy igaz is. De mégis én ültem elül. Annyira elül, bátyó, hogv éppenséggel csak a lécek választottak el a biró úrtól. (Örökség) Ezt a históriát tessék ugy értelmezni, ahogyan tetszik. A művészet valamely ágazatához tartozó apának van egy csöppnyi gyereke; bájos, okos teremtés. Még csak azt se áruljuk el. hogy fiu-e, vagy lány. Nem akarjuk, hogy erről ismerjenek rá. Már mint a családra Ha azonban ugy tetszik, hogy inkább a históriáról, — az ellen nincs szavunk. A csöppség arról nevezetes, hogy féltékenyen őrködik a paritásra. Az anyját csak annyiszor csókolja meg. ahányszor az apját; négyszemközt se vallja be egyiküknek sem, hogy kit szeret jobban. — Egyformán mind a kettőt. Bokon előtt produkálják a napokban, nagyon kedveseket mond. hiszen Isten legszebb ajándéka a gyermekész, amely huszonnégy óránkint mértani haladványban fejlődik s napról-napra ujabb virágokat nyit. A rokon-néni ölébe kapja, összecsókolja. — Azt mondd meg, kis aranyom, honnan veszed azt a sok észt? — Hát kaptam. Kitől 1 Mózes Illés \ npnnO darab'a r5vld "elg használt • JlVllgU gramofon lemezeknek. 3

rr P 011 y 0 da£ab'a 8 le0ulabfe sláger lemeFonyó rédlószaküzletében, Kölcsey ucca 4. szám. — Apukától, meg anyukától. De ugy, hogy megkaptam az apukám fél eszét, meg az anyukám fél eszét. ¡.. Ezek után ha Árkádiában találkoznak egy boldog apával, még ne gondoljanak róla rosszat. (Péter bácsi utazik) Minden idők nagy színésze, Mezey Péter, aki szinte meghalni jött Szegedre, az ő második szülővárosába, — fiatal korában éppen olyan kimaradós ember volt, mint a többi bohém. Aradon volt akkor színész, ott pedig kötelezettségeket rótt mindenkire a Hegyalja a maga csodálatos, aranysárga boraival. — Péter, Péter, korholta szelíden a hajnali órákban a felesége, járja ez? Péter bűnbánóan lehorgasztotta a fejét — Nnna, utoljára történi Utoljára 1 Harmadnap megint a hatoson járt a mutatő, mikor megérkezett. — Péteri Egy szó volt csak, de annyi szomorúság és szemrehányás benne, hogy Mezey egész lesujtottnak érezte magát. További három napok elteltével azt mondja az asszony. — Nem magamért szőlők, hiszen J5I tudod, Kogy őrülök, ha jól érzed magad. De mit szólnak a házbeliek? Egész nap rajtunk mulatnak. Péter nem szőt semmit, de egy hét múlva nyolckor érkezett haza, kezében kofferrel. Nem Is várt« meg, hogy szóljon az asszony, ő kiabált meszsziről. — Szerbusz asszony, megérkeztem. Tyü, de öszszerázott a vonat, alig állok a lábamon. Átölelte, megcsókolta a feleségét, ugy súgta a fülébe. — Jól van így? Elhiszik, hogv utr'ől jövők? Ettől kezdve aztán hetenkint háromszor is utazott Péter, aki lassankint összevásárolta az aradi zsibárusok minden ócska kofferjét. ő mondta öreg szinész korában: — ötven évi működés után jövök rS, hogy milyen keveset tudok. Ujabb ötven évre volna szükségem, hogy ugy játszak meg minden szerepet. ahogy azt elképzelem s ahogy az a lelkemben él. Bob. •i f • r • a csalid) képet, csoportképet, B"0l11IUOinnMÍ9f levelezőlapokat legolcsóbban f GII f íi G jjJ G n G 1,2 siMONYl fényképésznél, Széchenyi tér 8. lerney házban, Korzó Mozival szemben. Képkeretezés képszalonban Klauzál tér. ai Oroszlán ucca sáré*.