Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

Í930 november T. WEOfAGYAHORSZAG 7 Asc, olvasó rovata a helyzet nyugodt mérlegelése, egy pillanat .... kijátszik, impássza sikerül: megnyeri o rubbcrtl Helyes következtetéssel megállapi!« ja ellenfelének gyöngéit. Dominálja a játékot. Sikert arat az életben; Mert nyugodt. F

árad! testben nem lakhai éber lélek I Aki naponta ezer és ezer lépési iesz kőkemény bőrsarkon, ahelyett, hogy az olcsóbb és ruganyos járási biztositó PALMA KAUCSUKSARKOT viselné, nem csodálkozhat, ha iesfe kifárad, idegei kimerülnek. Minden fizikai- és szellemi munkásnak szüksége van a PALMA KAUCSUK-SAROKRA. Egy kísérlet meggyőzi a hitetlenekei is. Fgéjuéfl, kényelem, (ak«réko»ép megköveteli • PALMA KAUCSUK-SARKOT. MAGYAR GYÁRT^A-XT. VASÁRNAPI KONFERANSZ A Panteon Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjuk tegnapi számának »Az olvasó rovatá«-ban »Egy előfizető« aláírással levél jelent meg, amely a Szegedi Nemzeti Emlékcsarnok cimü kiadvánnyal foglalkozik és kifogásolja az abban található német fordítást. Helyesírási és értelmi hibákat említ — egyetlen konkrét adat szolgáltatása nélkül —, amelyek, szerinte, kompromittálnak bennünket a németek előtt. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy e vádakra az alábbiakban feleljek: Noha a német fordítást nem én készítettem, azért mégis vállalom a felelősséget. Nem hogy felháborodnék a teljesen és kizárólagosan magyar- szövegű. munkára beállított nyomda teljesítménye fölött, hanem egyenesen meghatott hálát érzek iránta, hogy csak oly kevés hibát lehet a német részben találni, amennyi abban tényleg van. Aki ismeri a gépszedés technikáját, megérti, hogy ide "\n nyelvű szövegnél, még többszörös revízió r tt sem lehet egykét becsúszott lapszust rülni. Állítom és hajlandó vagyok a füzetol bármely szakértő fórum bírálata alá hocsájtani arra nézve, hogy a hatalmas anyagban igazán elenyészően csekélyszámu sajtóhibát lehet csak találni. Ami a fordító rossz német tudását illeti, erre vonatkozóan csak arra hivatkozom, hogy a kezeim között van egy ismert és tökéletes német tudással rendelkező szegedi közéleti férfi által korrigált Pantheon-példány, amelyben a közölt 52 szoborleirás közül 4-0-ben egyetlenegy hibát sem talált az illető ur, míg a hátralévő 12-ben olyan szöveget és kifejezéseket korrigált ki, amelyek nagyrésze mások véleménye szerint föltétlenül helyesebbek és az értelmet jobban fedik, mint az eszközölt javítások. Még csak annyit, hogy a konkrét formában kifogásolt részeket mi szakértő zsűri ítélete alá bocsájtjuk és akkor majd kiderül, hogy a tényleges hibák valóban oly nagyok-e, amelyek igazolják a levélíró rideg kritikáját. Ki fog derülni, hogy »az elkövetett bűn« valóban olyan méretü-e, hogy annak következtében hetek fáradságos és lelkiismeretes munkáját egy ilyen levéllel diszkreditálni lehessen a nyilvánosság előtt. A tek. Szerkesztőségnek' soraim közléséért hálás köszönetet mondva, maradtam tisztelő hive Gerö Dezső, a »Pantheon« kiadója. MagyaronzAr legtöbb hlrnevU Arátcége BRAUSWETTER JÁNOS " Orút Apponyl Albert (Iskola) ucca 23. »arám. Pfi 17 K t melltartók 1. U^iU j haskötők orvosi rendelt« szerint legmodernebb, legolcsfibb 20 Hölggeim és Uraim, most már, hogy elmultak a szegedi ünnepek harangzugásos napjai, kicsit kipihenve a forgatagot: talán vissza lehet emlékezni a kis mosolyokra, apró humorokra, édes tréfákra is, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonulásnál, mégha akármilyen kitűnő is volt a körülte, kintő rendezés. Ne tessék kérem megijedni: nem a miniszter estélyéről lészen itt szó, amelyhez hasonlatos alig volt még Szegeden fényben, rangban és rendjelekben (primás, főherceg, érsek, őt püspök, három miniszter, őt tábornok, őt államtitkár, hat gróf, tiz főrend, tizenöt kegyelmes, ötven méltóságos és egy nagyságos url), ö, nem lészen itt sző a »sz. kir. városi hulláról« sem, sőt a leángzóról sem, aki nem halt meg, csak álmodik, — és nem lészen itt szó Adg Endréről, Csemegi Károlyról, Vámbéry Árminról, Bethlen Gáborról, Tömörkény Istvánról, sőt Kossuth Lajosról sem, akiknek márvány-másuk lemaradt e fényes ünnepségről, akikről elfelejtkezett a szegedi Panteon, — ó nem lesz itt szó szomorú nekibusulásokról, fájó sebekről; csupán néhány mosolygó történetről, apró humorokról, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonulásnál. Hát kérem szombaton reggel például, olyan szigorú és kérlelhetetlen volt a rend az állomáson, hogy amikor egy őszes hajú, elegáns ur érkezett a fogadtatásra, nem akarták beengedni az állomásra. Az elegáns ur hiába erősködött, mosolygott és magyarázott, hogy neki mégis csak ott kell lenni a fogadtatásnál, a szigorú kordon nem akarta keresztül engedni, mert az elegáns urnák nem volt belépőjegye. Riadva érkezett aztán egy másik ur és riadtan ismerte fel a helyzetet, hogy az elegáns ur, akinek nem volt belépőjegye és nem volt igazolványa — a belüggminisztcr volt... Délben fényes ebéd volt a Kass-ban, amerikai mintára apró asztalokkal. (A főasztalt kétszer kellett szétbontani, annyi illetékes és kegyelmes jelentkezett, akinek mind ott volt a helye a kormányzói asztal mellett.) A kordont már délelőtt felállították a hotel körül, lélek az ajtón se be, se ki. Akkor két pékinas érkezett fütyürészve boldog áriákkal és két hatalmas puttonnyal a hátakon. A két lisztes inasgyerek mezitlábasan és puttonyosán mindenáron be akart kerülni az asztalokhoz. A kordon azonban kérlelhetetlen volt és hiába zengték a lisztes kis inasok, hoav nélkülük nem lehet megkezdeni az ebédet, csak nem engedték át őket a Rubiconon. Hiába mondták, hogy friss és ropogós zsömléket hoznak az ebédhez, elkergették őket a kapuktól. A két kis inasgyerek riadt félelemmel hazafelé indult És a pékmester ur nagyon fölindult zsömléi e szigorú megsértésén és kimondta az Ítéletet, hogy már pedig ő nem küldi el mégegyszer a puttonyokat Telt-mult az izgalmas délelőtt és az asztalok körül egyre nőtt az izgalom. Már minden készen volt, csak a friss, ropogós zsömlék hiányoztak. Félegykor izgatott telefonverseny kezdődött a zsömlék után. A mester pedig megbántva és szigorúan válaszolt, hogy ő bizony nem küldi el mégegyszer a lisztes kis inasokat, ha már ugy elzavarták őket a kapuktól. Végre is ott vibrált már a díszebéd kezdete és a zsömlék még mindig hiányoztak! Tiz perccel a start előtt rendőr futott el a tészták és kenyerek közé és a két puttonyos kis inasfiut (fütyürészve és boldog áriákkal a nevető ajkakon) szigorú rendőr ur kisérte be az asztalokhoz... Két-két zsömle a tányérokon — rendőri kísérettel... Szombaton délután a Templom-téren a hivatalos program lebonyolítása közben általános feltűnést keltett — egy váratlan felszólalás. A püspök, a miniszter, a rektor, a polgármester diszes beszédei után hirtelen és váratlanul egy fiatal disz- . magyar ugrott fel az emelvényre. Messzire csengő hanggal beszélni kezdett a fiatal díszmagyar és a tömeg csak állt és várt: ki ez a váratlan díszmagyar? A fiatal szónok gróf Széchenyi Istvánról beszélt, dicső dédapjáról. A szónok: a fiatal Széchenyi gróf volt. És most derült ki, hogy a fiatal gróf huszáros felszólalása után kétezer pcn_ göt prezentált a nagy Széchenyi panteoni szobrára ... És még egy történet a miniszterelnökségi államtitkárról, aki szombaton hirtelen eltűnt Szegedről. Bárciházi Bárczy István délelőtt még feszesen csillogott fekete diszmagyarjában és oldalán a csillagokkal és estére már riadtan robogott Pest felé. Amíg ő Szegeden csillogott az ünnepi harangzugásban, addig Pesten kisfiát hirtelen megoperálták. Este már otthon volt kisfia perzselő ágyánál... A színház körül egyébként változatlanul áll Siliga ur Dankó Pistája. A nótafa körül bajok is akadtak. Azt tetszenek tudni, hogy a lumDoló Zsótér urat Stelnernénál, KÖIcsey-ucca 12. sz. KUSS ÉTTERMÉBEN c*^ ma és minden este Hort Hella művésznő a zongoránál Hangulatos esték! friehes seritfz számoh! Intérnafionális Jazz-műsor?