Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-23 / 265. szám

1930 november 23. DÉLMA Г. ТАГ. с T.ZZ AG Felmentették Fodor Jenő nyugalmazott helyettes polgármesteri, aki a város autójával eiüíöíí egy fekeleszéli gazdái A törvényszék szerint Fodor Jenő nem követett el gondatlanságot NAGY I KÖTÖTTÁRU OKKAZIO LUSZTIGI IMRÉNÉL Nagy tömeg gyermek i kabátokat, pullowereket | 6,7,8 pengő | Széchenyi lér Z f (A Délmagyarország munkatársától) Fodor Jenő nyugalmazott helyettes polgármester a mult év október 22-én Pusztamérgesről Sze­ged felé haladt a város egyik személykocsiján. A kormányt személyesen vezette, mellette ült ifj. Farkas Sándor városi soffőr, a hátsó ülésen fog­laltak helyet: Korom Mihály gazdasági tanácsos, Molnár Jenő és a városgazda. Az országút egyik részén szerencsétlenség történt, amelynek áldo­zata: Tombácz István feketeszéli gazda. A Fodor Jenő által vezetett autó nekiszalad! Tombácznak, elütötte és keresztül gázolt a jobblábán. A kocsi ezután Tonibáczot behozta a szegedi közkórházba. Az ügyészség vádiratot adott ki Fodor Jenő és a soffőr ellen. A vádirat szerint a szerencsétlenség ugy történt, hogy Tombácz, amikor az autó jött, az egyik dűlőútról egy paprikával megrakott egy­lovas szekeret segített fel a köves útra. Az autó nem állott meg, hanem a szekér mögött, a nyári uton akart elsurranni, közben elkapta a szekeret toló Tombáczot, aki a sérülések következtében eszméletlenül esett össze. Fodor Jenő tehát azáltal kővett el gondatlanságot — az ügyészség sze­rint —, hogy nem tért ki eléggé, illetve nem várta meg, amíg a parasztszekér felért a kocsiutra. Ugy Fodor Jenő, mint ifj. Farkas Sándor ellen gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt "ndult meg a bűnvádi eljárás. Az ügyet szombaton tárgyalta a szegedi tör­vényszék Gömöry.tanácsa. Fodor Jenő nyugalma­zott helyettes polgármester kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát, a szerencsétlenséget nem ő, hanem Tombácz István vigyázatlansága okozta. Hivatalos útról tértek haza, a kormánynál ő ült. Az elnök kérdésére kijelentette, hogv nem volt hajtási igazolványa, ő vezette a város autóját, mert vezetni tanult, de mellette ült egy vizsgázott soffőr. Tudomása szerint nyl!t országúton, sofför felügyelete mellett vezethetett autót. A szeren­csétlenség előtt mintegy 100 méterről rátülkölt HONMENTŐ Irta: Ton Sajnos, olyan időket élűnk, hogy menteni kell a hazát. Rosszak a gazdasági viszonyok, válsággal küzd a mezőgazdaság, pang az ipar ás kereskedelem és mindenekfelett hiányzik a dolgok legfontosabb emeltyűje, a pénz. Nem lehet csodálni, hogy vannak pihent agyú és ráérő idejű emberek, akik hivatást éreznek magukban, hogy megmentsék a hazát. Ha a középkori alchimisták nem nemes anya­gokból próbáltak arnyat csinálni, ők a papirt akarják arannyá változtatni. A vélet­len szerencse hozzájuttatott néhány ilyen ter­vezethez, közrebocsájtom őket a nagyközön­ség okulására. Az egyik honmentő magyar a következő­képen okoskodik: A csonka országnak leg­nagyobb baja, hogy állandóan növekszik a külföldi adóssága. Külkereskedelmi mérlegünk passzivitása tiz esztendő alatt meghaladta az egymilliárd pengőt. Tavaly és az idén kül­kereskedelmünk aktívra változott ugyan, de a fizetési mérlegünk ennek dacára e két év alatt hétszázmillió passzívumot tüntet fel. Minthogy mi nem vagyunk abban a szeren­csés helyzetben, mint a nyugati tőkeerős or­szágok, amelyek a kereskedelmi mérleg pasz­szivitását helyrehozzák az idegen országban elhelyezett tőkéik kamataival, ezen a helyze­ten csak kivitelünk fokozása és behozatalunk csökkentése révén változtathatunk. Eddig az okoskodás teljesen helyes. A bökkenő csak abban van, ami ezután következik. Azt mondja a honmentő magyar, hogy a kivitel hazafias kötelesség, tehát minden módon elő kell moz­dítani. Az állam tehát adjon az exportőrök­nek minden kivitel után az áruérték tiz száza­lékának megfelelő kiviteli jegyet. Ez az ál­a kocsira, ezután letért a nyári útra, hogy a sze­kér mögött haladjon el. A szekeret toló ember közvetlenül az autó odaérkezése előtt felegyenese­dett, azután, anélkül, hogy körülnézett volna, hir­telen hátralépett. A kocsit már nem lehetett le­fékezni, a szerencsétlenség elkerülhetetlen volt. Kihallgatták ezután Tombácz Istvánt, aki a sze­rencsétlenség óta jobblábára sántit. Szerinte az autó tülkölését nem lehetett hallani. Nem igaz, hogy hátralépett volna, mert a szekér hátulja még a homokban volt, igy ő még akkor is tolta, amikor az autó sárhányója elkapta. A bíróság megidézte tanuként és kihallgatta az autó utasait is. Ezek ugy vallottak, ahogy Fodor Jenő védekezett. Dr. Szögi Géza, a sértett képviselője indítvá­nyozta ezután, hogy a bíróság idézze meg azokat a tanukat, akik szemtanúi voltak az esetnek és indifferensek. Dr. Szarvas János ügyész hozzá­járult a bizonyitás kiegészítéséhez. Nem akarom a tanukat meggyanúsítani — mondotta —, de tapasztalatból tudom, hogy az autó utasai a tár­gyalásokon mindig a soffőr mellé állanak. Ezért fontos, hogy érdektelen tanukat is meghallgasson a bíróság. Az indítványt a törvényszék elvetette. A bíróság ezután ismertette a kórház igazolvá­nyát a sérülésekről. Dr. Szögi tőrvényszéki orvos­szakértő meghallgatását kérte. A bíróság nem adott helyt a kérelemnek. Dr. Szarvas János ügyész igazolva látta a vádat és kérte a vádlottak megbüntetését. Tombácz kép­viselője 15 pengő havi tartásdíj megítélését kérte a vádlottakkal szemben, egyúttal bejelentette, hogy polgári perre tartja fenn a kártérítési igé­nyét ugy a vádlottakkal, mint a várossal szemben. A bíróság ezután ugy Fodor Jenőt, mint Ifj. Farkas Sándort felmentette a vád alól, az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomása alapján. Az Ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelen­tett be. MAGYAROK i Sándor. fi lamnak semmibe sem kerül, merfínszen CM^t egy cédulát kell kiállítani. A cédulák', — # vezzük őket kiviteli bolettának, — a keres­kedelmi forgalomban adás-vétel tárgyát ké­pező értékpapírok. Megvásárolni az tartozik őket, aki valamit behoz az országba. A kor­mány ebből a szempontból megállapítja, hogy mely külföldi cikkek nélkülözhetetlenek, me­lyek pótolhatók és melyek teljesen feleslege­sek. Ennek megfelelően megállapítja, hogy a behozatalt eszközlő cég az áru értékének hány százalékát tartozik kiviteli jegy bemu­tatásának formájában a vámhivatalnál le­fizetni. A boletta tehát megjutalmazza a ki­vitelt és megbünteti a behozatalt. Erről a szellemes megoldásról azt állítja a javaslat­tevő, hogy nem ütközik bele a kereskedelmi szerződésekbe és hogy az idegen országok nem Tulnagy leltárunk leépítése miatt luxus cíkkein­ket és étkező kész­leteinket mélyen leszállítón árakon kiárusítjuk. Ajándéktárgyak Igen Jutányos áron. Schillingéi1 Mór cég Klauzál fér S. 105 fogják észrevenni, hogy a vámtarifán kivül még pótvámokat is szedünk. így a legrövidebb idő alatt aktiv lesz a kereskedelmi és fizetést mérlegünk. Esetleges veszedelem csak abban jelentkezik, hogy huszonnégy óra alatt vám­háboruba keveredünk az egész világgal. A' másik tervkovácsoló, akinek a javaslata terjedelmes memorandum formájában fekszik ^az íróasztalom fiókjában, még sommássabban •«intézi el a kérdést. Azt mondja, hogy a tőke tuKágosan nagy haszonszázalékra dolgozik. Állítólag vannak iparok, amelyekben a tőke tiszffin 67 százalékot keres. A megoldás tehát kézenfekvő. Maximálni kell a tőbe megenged­hető legnagyobb hasznát. De hogy a viszonyok rendezésének egész terhét ne csupán a tőke viselje, ki kell mondani a másik oldalon törvényhozásilag, hogy mindennemű fizik'ni és szellemi munkának kötelező munkaideje napi tizenkét óra. Kisebb tőkehaszon és hosz­szabb munkaidő mellett kevesebb lesz bár­milyen cikk egy darabjának előállítási költ­sége. Ez lesz a gazdasági megigazodás utja. Bizonyára nagyszerű lesz, ha ezen az alapon tizenhat pengő lesz egy. pár csizma előállí­tási ára. A szerző csak a következő kérdé­sekre marad adós a felelettel: Miként kell megoldani a tizenkét órai munkaidőt a mező­gazdaságban télen? Mit csinálnak azok az ipa­rosok, melyek már most sem tudják elhelyezni termelésüket és egymásután leállanak? Hogyan kényszerítsem én, akit felkért tervé­nek propagálására, Móra Ferencet arra, hogy szellemi termékeinek olcsóbb előállítása cél­jából pont tizenkét órát gürcöljön minden­nap az íróasztala mellett. Hol értékesítse akármelyik lap vezércikkírója a tizenkét órás szellemi munkaidő alatt kitermelt felesleges. vezércikkeit? Jóformán még nem is végeztem ezzel af termékeny ötlettel, mikor úgynevezett komoly helyről egy másik memorandum került a kezembe. A szerzője nem kevesebbet akar, mint annak megoldását, hogy az állam, hon­nan teremthetne elő minden megerőltetés nél­kül pénzt a gazdasági élet hiteligényeinek! finanszírozására. Pedig hát a dolog rettenete­viiianyszereiő-váiiaiatomat álheluezíem "ük Gábor József f. éii november lével Aranv János ucca 7, exím «Д vui Vili T«|eion But. 22-78. Szives pártfogást kér VMMWI MVWW»'»

Next

/
Oldalképek
Tartalom