Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-13 / 256. szám

1930 november 13. DÉL MX n YÄRÖft SZ IG AZ MIM- mmma HTM IRTA: UMBERTO NOBILE 101 Maddalena kifejezesre juttatta előttem, hogy nagyon kételkedik a különben oly szükséges repülés lehetőségében. Utait arra a kockázatra, amely ebben az esetben fennállana. Az ő nagy hidroplánja nem lenne erre olyan alknlmas, mint a kis repülőgépek. Az ö hidroplár j-ínak raótorját, amely már eddig kb. 80 órát dolgozott, mindenesetre ki kellene cserélni Erre semmi ellenvetést sem tehettem. Beértem azzal, hogy meghagytam neki. azonnal hozassa meg a mötorokat Olaszországból a szükséges pótalkatrészekkel együtt. Indítványoztam, hogy mihelj-t a meteorológiai viszonyok kedvezően alakulnak, a két olasz hidroplánnak és a hárommótoros svédnek is azonnal el kell repülniök, hogy felkeressék a sátrat és néhány nélkülözhetetlen holmit dobjanak le nekik. Majd ettől a ponttól kiindulva az általam megadott szektor mentén, melynek középtengelye a 110. fok irányával esnék össze, megkezdhetnék kutatásaikat az eltűnt léghajó után. Megállapodtunk ebben és én magam szövegeztem meg azt az irást. amelyet a repülők ledobtak volna az elveszett léghajó személyzetének, ha megtalálják őket. Mialatt a finn repülőgépre a szántalpakat szerelték, valamint a többi hidroplánt is előkészítették, mondták', hogy a fedélzeten nagyon szkeptikusan gondolkodnak annak a lehetőségéről, hogy leszállhatnának repülőgéppel ugyanazon a helyen, ahol Lundborg szerencsétlenül járt. A leszállást nagyon veszélyesnek tartották, mivel Maddalena nagyon elcsüggesztő híreket hozott a terep kiterjedéséről és állapotáról. Szerinte tul kicsi. Meg 200 m hosszú leszállótér nem is lenne elég a finn aeroplánnak. Még rosszabb az, hogy felszíne teljességgel szabálytalan, kiszőgellések, puposodások, itt-ott elszórt iégtuskók zavarják azt. Az a személy, aki ezeket tudatta velem, hozzátette, hogy a finn repülő egészen elhűlt ezekre a kétségekre. Mondtam neki, mennyire csodálkozom ezen. Hát persze! Nem sürgönyöztem-e meg az állójégről, hogy a terep 325 m hosszú, 250 m széles és tökéletesen sima? Hát Viglieri és Biagi nem állapították volna meg gondosan ezeket a méreteket? És nem állapitottam-e meg magam is elutazásom alkalmával, hogy a terep tökéletesen sima és nincs rajta semmiféle törés sem? Fontosabbnak tartották a repülő egyszeri impressziója után nyert véleményt. mint magán a jégen tett megfigyeléseket? Annál inkább felháborított ez, mikor meghallottam. hogy a svédeknek is ugyanezen hamis híreket adták be a terep kiterjedésére vonatkozólag. Az az állítás, hogy a sebes repülés közben a repülőgépekről jobban meg lehet iLélni a térszin állapotát, mint magáról a jégtábláról, az ésszel ellenkezett. Egyébként maguknak repülőinknek volt már alkalmuk arra a megállapításra, hogy milyen könnyen rsalódhatik ?/. ember. Vagy nem állitotta-e Maddalena, hogy engem ugrani látott a jégen, engem, kinek lábszára és karja eltörött és lábam is megsebesült? Mégegyszer magamhoz kérettem Sarkot, hogy megnyugtassam a terep állapotát illetőleg. Pontosan tájékoztattam a helyzetről. Újból serkentettem, hogy siessenek az előkészületekkel. Emellett, ha közben a terep állapota megváltoznék, társaim úgyis leintenék, mikor átrepül felettük s le akarna szállni. Nem volt hát semmi oka a nyugtalankodásra. Sarkot — ugy láttam — meggyőztem. Azután Penzoért küldtem. Ezt a fiatal repülőt már első találkozásunkkor nagyon szimpatikusnak találtam. Kiöntöttem neki szivemet, Miért kedvetlenitik a finneket ezekkel a pesszimista, az enyémekkel egészen ellentétes hirekkel, miért tartiák vissza őket ezekkel attól, hogy a leszállással megpróbálkozzanak? Beszélgetésünk alatt Penzo egész bátor lelkét kitárta. Szomorú volt, hogy, nem tehet éleget kérésemnek. Szívesen megmentette volna ő társaimat a sátorból, meg is tehette volna ezt hidroplánjával, ha találhatott volna egy elég hosszú rianást a sátor közelében. Nem volt fontos, hogy széles legyen. Tiz méter szélesség már elegendő lett volna. Az a fő, hogy nagyon hosszú legyen. Lehet-e remélni, kérdezte, hogy egyik napról a másikra ilyen rianás képződjék? Igen, ez lehetséges. Említettem neki azt a nagy rianást, amely talán 60 m szélességben és olyan hosszan, hogy a végét nem is látta szemünk, a katasztrófa utáni első napokban képződött, alig pár lépésnyire tőlünk. Semmi akadálya tehát, hogy ismét képződhessék ilyen rianás egyik napról a másikra, sőt most sokkal inkább valószinü volt, mivel a hó felengedett és az állójég olvadozni kezdett. Ha a szántalpas repülőgép nem jutna célhoz, meg kell próbálkozni hidroplánnal. • * * A ^afogyasztás egy nemzet kulfuréjának fokmérője. Aki rájön arra, hogy miként kell a (eát fogyasztani, az sokat fog teázni, mert a tea nagy szerO élvezetet nyújt. Jó teát és Jól bevált főzőutasítást adunk Tea-szaküzletünkben Meinl Gyula Rt. 192 Kárász ucca 6. Junius 26-án a következőket sürgönyöztem Viglierinek: »Mihelyt megjavul az idő, amit egy-két napon belül várhatunk, a két olasz hidroplán és a svéd hárommotoros a sátorhoz repülnek, onnét pedig megkezdik kutatásukat az eltűnt léghajóburok roncsai után a 110" irányában. Ez alkalommal ledob néhány dolgot, amit már előkészíttettem számotokra. Penzo is elhatározta, hogyha sátorotok közelében rianás keletkeznék, íeszállna abba és elhozna egyszerre valamennyiteket. A finn készülékre szántalpakat szereltek, most rendezik meg próbarepülésüket, ölellek titeket. Üdvözlőm Lundborgot. Adjatok naponta rövid jelentést az időjárásra, különösen pedig a látási viszonyokra és a szélre vonatkozólag.« Eközben szükségesnek láttam, hogy megkérjem a tromsői geofizikai intézetet, hogy speciális meteorológiai szolgálatot tartson számunkra, főleg a köd előrejelzése miatt. Másnap junius 27-én ismét sürgönyöztem a sátorba: »A jégtörő holnap estére ide érkezik. Vasárnap még két sport-tipusu svéd repülőgép érkezik. A három nagy hidroplán és a finn szántalpas repülőgép együtt indulnak majd. Minden gép a számára kidolgozott program szerint jár el. Tudassátok velem, a leszállótérhez viszonyítva, hogyan helyeztétek el a sátrat. A finn pilóta és megfigyelő biztosnak és nyugodtnak érzik magukat. A hidroplánok visznek nektek a rádióhoz szükséges anyagokat, kis kályhákat és vizhatlan vászonfalat. Mindezeket a dolgokat csak azért küldjük, hogy minden eshetőségre biztosítsunk benneteket, de nem azért, mintha feltételeznők, hogy még mindezt elhasználjátok. Adjatok hírt mindegyitekről Családjaitoknak sürgönyöztem. Üdvözlöm Lundborgot.« Sajnos, nemsokára alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a többiek kétsége és szkepticizmusa már befészkelte magát a finn repülők lelkébe is. Ezenkívül a Krassin« előrehatolásáról és a kis svéd repülőgépekről kapott kedvező hírek olyan optimizmust váltottak ki a »Cittá di Milano« fedélzetén, hogy már nem is látták olyan szükségesnek, hogy a finn repülőgépeket kitegyék a jégreszállás veszélyének Ebből az következett, hogy az ideális meteorológiai feltételeket várva, amelyek azonban semmiképp sem következhettek már be, a repülést halogatták egyik napról a másikra, mígnem a Ieszállólér állapota tényleg megromlott és már csupa óvatosságból is fel kellett adnunk azt a gondolatot, hogy ott szálljunk le, ahol Lundborg már kétszer, — sőt harmadízben — bár jóval később — Schyberg is leszállott könnyű kis gépével, a »Tignola«-val, noha most már a hó felengedése miatt a terei) nagyon megromlott. Ámbár kellemetlen ezt kimondanom, meggyőződésem, hogy a finn repülőgépek egészen veszélytelenül szállhattak volna le az állójégre, hogy társaimat megmentsék. Nagyon valószinü, hogy ez meg is történt volna, ha nem kezdenek jogtalanul kételkedni. Ez késleltette az előkészületeket és nagyon megingatta a finneket. Ha a hasonló körülményét visszatartották volna a svédeket, akkor sem engem, sem Lundborgot, sem Sorát, sem Van Dongent nem mentették volna meg az állójégről. De szerencsére a svéd repülőknek szabad kezük volt, ezért vághattak' neki bátran és ezért is értek el eredményeket. (Folyt, kőv.)' okkaziú LUSZTIG IMRÉNÉL Nagy tömeg női, férfi kabátokat, pulowereket P 25— 30 helyett P 8 80, 9-80, 12 egységárra szállítottam le. Széchenyi tér Z