Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

2 OP.LMAfîT'ABORSZWî 1930 november í. Bége. azután lady Hay Drumond, ismert újságírónő és Charley Wyegand. Fríedrichshafenből Amsterdamba, repül a gép, majd Lisszabonba, ahonnan november 10-én indul az Atlanti Óceán átrepülésére. Irány: az Azoriszigetek, Pernambuco, Newyork. A „Temps" Bethlen és Venízelosz ankarai találkozásáról (Budapesti tudósitónk telefon jelenté se.) Párisból jelentik: A Temps pénteki száma vezércikkben foglalkozik a legutóbbi napok ankarai eseményeivel, köztük Bethlen István és Venízelosz tárgyalásairól. — A magyar és görög miniszterelnök ankarai utjának — írja a lap — nagy politikai jelentősége van. A közel keleten a helyzet tagadhatatlanul megváltozott. Bethlen és Venízelosz együttes ankarai útját a lap véletlennek tartja. Venizeloszt csak az hozhatta zavarba, hogy Bethlen a banketten a békeszerződések revíziójának szükségessé, gét hangoztatta, holott a görög miniszterelnök á lausannel békeszerződést mindén körülmények között változatlannak akarja látni Alig valószinü, hogy a görög kormány, amely a lausannei szerződéssel sohasem remélt előnyökhöz jutott, hajlandó lenne a revízió merész útjára lépni. Számos halottja és löbbszáz sebesültje van az olasz földrengésnek Rima, október 31. A marchei tartományban lezajlott földrengés, áldozatainak pontos számát még nem állapították meg. A mentők szakadatlanul dolgoznak a romok között és sürün akadnak halottakra és sebesültekre. A legutóbb kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a földrengésnek SenégaHiúban 11 halálos áldozata és 275 sebesültje van, akik közül huszonháromnak az állapota igen súlyos. Senegalliában mintegy száz ház omlott be. Itt okozta a legnagyobb károkat a földrengés. A város az éjszaka üres és sötét volt, mert |Kép— taUaMgp» díjúiul) "ifi ViltíQ Hírnevét az angol u* isége L fotolemez és film minősége révén Szerezte. Kaphatói fiphmnnn Idisxerésxnél, UCÜIIlUIlfl Kelemen ucca. ss a vlllamosáraim vezetékeket a földlökés megszakította. Gyertyaláng és villamos zseblámpák fénye mellett kellett folytatni a mentés munkálatait: Alig van -ház, amely alaposan meg ne rongálódott volna., EzérL a hatóságok rendeletére az egész lakosságot kitelepítették és kültelki barakkokban helyezték el. A halottakat a templomban ravatalozták fel. Maga ar templom is erősen megrongálódott, a tornya fclóldalra dőlt és az óra nem működik. Mutatói nyolc óra 17 percnél állottak meg: ekkor érezték Senegalliában az első földlökést. Különösen- az óvárosban vitt véghez nagy rombolást a földrengés. Ennek a városrésznek, minden uccáját romhalmaz torlaszolja el. • Másfelé is erősen pusztított a földrengés. Ancona környékén alig van parasztház, amely ne állana teljesen romokban. Anconában az eddig megtalált halottak száma három, a súlyosan sebesülteké 54. Pesaro járás 58 községében 33 sebesültje van a földlökésnek. Négy sebesült állapota igen súlyos. Pesaro járásban Mondolfi városát sújtotta a legerősebben a földrengés. Itt valamennyi ház többé-kevésbé megsérült. Anconában a polLegédesebb GRETE A B legédesebb CSOKja a jövő hét attrakciója a Belvárosi Moziban. gármester kiáltványt tett közzé, amelyben nyugalomra szólítja fel a lakosságot. Montemarciano. pályaudvara erősen megrongálódott. Ezen a vidéken a vasúti őrházak is sokhelyütt beomlottak és a sínek 15 centiméternyire lesülyedtek. I Horváth Dreher éttermében jól és olcsón I | étkezhet napi és havi abonomára. | Letjlohb, letfo'csóbh Steiner Tibor hangszerkészítő Kelemen u. 7 Tanuló hegedi) P 12-től. DÉLNU Telefon 306 SAUER EMIL zongoraestje november 6-én Harmonía n. bérlel Saner mÖTészetéríl a Pesti Hírlap irfn 1930 március 4-én: ,,Tünemény maga az ember, ez a zseniális műrész, kinek szemében és szivében olthatatlanul liobntr a zene romantikus szépségeinek imádata. Mint egy szebhl lelkesebb, rajongóbb korszak örökségét közvetíti nekllnk Saner az 6 fiatal korának művészi eszményeit. Chopin költészete senkiben sem él ma oly tisztin, mint őbeone, tolmácsolásával megbaboijázza hallgatóit.'* Jegy Délmagyarország |eg;irodánál 2 pergőtől. Pro Domo Irta: Móra Ferenc. Arról a házról vetem papírra ezt a pár sor írást amelyet Szeged a közművelődésnek szentelt s hálás szívvel ajánlom annak a néhány embernek, aki a közgyűlésen jó szót szólt érte, maga jószántából. • Mikor Szeged legrégibb közművelődési intézményének a fundamentumát letették, azt mondták róla. hogv ez a rekonstrukció záróköve. Ugyan ezt csak a hivatalosak mondták, azok is csak azért, mert illett ugy tenni, mintha szegény Lázár Györgynek még ezt is clhinnék. A nem hivatalos szegedi nemzet azonban nem volt ilyen udvarias. A Mi ne ka'? és a Mán m ögént? családok tagjai — pedig, elhigvje nekem Szabó László barátom, azok a legrégibb és máig is igen tekintélyes szegedi családok közé tartoznak — nagyon sokáig nem tudtak abba beletörődni, hogy ilyen oktalan nagy házat építettek a a könyveknek. Csak az volt a szerencse, hogv a bádogtető már az avatásra beázott s abban lehetett bizni, hogy az eső, meg a hólé majd csak elrothasztja valahogy a könyveket s akkor föl lehet használni a szép nagy házat valami praktikus dologra. Bégi ujságokból és régi emberektől tudom.hogy -okáig görbén néztek az intézet első igazgatójára, Beizner Jánosra, aki a főjegyzői hivatalt hagvla •ott a kultúrpalotáért. Azt mondták rá. hogy a munka elől menekül. Az az ember, aki olyan molumentális négy kötetben irta meg Szeged történetét. hogy ha egyebei nem csinált volna, már csak azért Is megérdemelt volna egy márványtáblát a muzeum valamelyik sarkában. Ugyan azokból a kövekből is nagyon szép piramist lehetett volna neki rakni, amikkel életében is, holtában is meghajigálták. Az utóda. Tömörkény, megkapta a márványtáblát. ha a sók szoborból' egy se jutott is neki. (Pedig arra is van fogadalom!) De hát életében ő is mást kapott. Például azt, hogy a könyvtárigazgató nem oszlopos tisztviselő, az csak olyan többel jobb. Meg azt, hogy ő vagy tárcát ir a hivatalban, vagy tárcát oüvas, mert mi a ménküt lehetne otl mást csinálni? Meg azt, hogy beállított hozzá Sári János, becsületes alsóvárosi hentes és szavas városatya. — No mi baj, János? — fogadia csodálkozva Tömörkény a ritka vendéget. János egv kicsit zavarba jött, ahogy a Tömörkény becsületes szemébe nézett. De azért csak kimondta, hogy ugy hallja, baj van a lepkények körül. Időbe került, "míg kitudódott, hogy a lepkények alatt azok az exotikus pillék értendők, amiket valami nagy űrtől vett a város. (Nem a pillangók kedveért. hanem a nagv ur kedveért. Háromszáz forint nagy pénz volt abban az időben.) — Szóval a szurinámi pilléket akarod látni? — esett a második ámulatba Tömörkény s még csak azt se kérdezte meg a városhoz atyai jogokat formáló hentestől, hogy mért akar akadémiai pályára lépni, hanem fölvezette az emeletre, s kihúzta neki a pillésdobozokat. — Tessék, János élvézkedd ki magad, van ezekközt nemzeti szín is, ha jól megnézed. János, aki pirospozsgás ember volt különben, nemzeti szinre változott a felháborodástól. Nem győzte szorongatni a Tömörkény kezét. — Bocsáss meg. édös Pistám, de valami akasztófáravaló azt beszélte neköm. hogv te a Iepkényökel hazajiordtad játszani a gyerekeidnek Be akart ugratni, hogy interpelláljam meg a polgármestert, ha már muszáj lenni ennek a hodálynak, mért nem röndösebb pedinfört tösz bele Azóta nagyot fordult a világ, ámbár a Tiszán is sok viz lefolyt azóta Ma is lehetnek valami akasztófáravalók, akik azt susárolják. hogy én már eladtam a képtár felét s hogy azt a várkastélyt, meg azt az ezer holdacskát, amit az unokámra hagyok, mind a várostól loptam. De azért ugy veszem észre, olyan bolond ember már nincsen Szegeden, aki azt kérdezné, hogy minek a könyvtár. meg a muzeum. Legalább azok közt, akik járnak bele, nincs ilyen, — pedig nagyon sokan járnak bele. Nincs Magyarországon olyan vidéki muzeum. amelyiknek — tíznek együtt — annyi látogatója volna, mint a miénknek. S gondolom, ezt szabad arra magyaráznom, hogy a szegediek mégis csak megszerették a muzeumukat. Nem is a szegediektől hallottam én panaszokat az ünnepekben, hanem az idegenektől. Azoktól is csak akkor, amikor a muzeum »szegedi szobájá«ba értek, amit most nyitottunk meg, hogy a föltámadás jubileumából a muzeum is kivegye a részét. Ha csak olyan muzeumos — szegéiiyesen is. Hanem itt meg kell állnom addig, míg megmondom, mi az a »szegedi szoba«. A muzeumnak az a terme az, amelyiknek várostörténeti emlékekkel kellene tele lenni. A régi szegedi polgári élet relikviáival, ur; házak ódon bútoraival, "kosztümös képeivel, porcelánjaival, zenélőóráival. Egyházaink használaton kívül helyezett szerelvényeivel, hivatalok régi pecsétjeivel. céhek emlékeivel. Bégen érezzük ml azt. hogv a szegedi muzeumban lenni kell egy szegedi szobának s most aztán meg is csináltuk. Illetve megcsinálta három muzeuml. kollégám, — hogv szabatosan fejezzem ki magam: megcsinálta Sebestyén Károly tervel alapján Sebestyén Károly. Czógler Káimán és Banner János.' Először kiszorítottak egy-két termet erre á célra s ez volt a munka legnehezebb része, aítán összeszedegették a szétszórt anyagot és egyesítve elhelyezték formásán, Ízlésesen Ma egy hete aztán meg is nyitottuk, szép-csendesen, dobszó nélkül, ahogy ilyen ütött-kopott házhoz illik, mint a mienk. (Egyszer próbáltam, őt, vagy hat éve, akkor se a magam jószántából, úgynevezett ünnepélyes megnyitást csinálni Mikor a rózi egyszobás ré-