Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

1930 november 1. DfiL>!\r.Y ARORSZAG 3 Magániogl akadály egy trafik körül a Taniték Háza építésénél Megkezdődtek a bontási munkálatok (A Délmagyarország munkatársától.) Még az ünnepségek előtti héten közölte a kultuszminiszter a város hatóságával, hogy az ünnepségek után azonnal megkezdik a Tanilók lláza építésének előkészítését, vagyis lebontják azokat az épületeket, amelyek a Tanilók Háza számára kisajátított telektömbön állanak a Boldogasszony-sugárut sarkán, szemben a DMKE-palotával. Alig multak el az ünnepségek, megcsendültek a kisajátított épülőiken a falbontó csákányok és a bontás már javában folyik. Az épületeket a város bontatja le. A bontás során felszabaduló építési anyagra a mérnöki hivatal ajánlatokat kért az épitési vállalkozóktól, azonban a teljes építkezési pangás Soha t'y?n pazar látvány A legnagyobb opereüet ts meg^aíidó Zeneileg a legtökéletesebb Minden tekintetben grandiózus Jazz király Paul Wlttmann nagyszerű revDíilmJe óitási sikert aratott. Műsoron vasárnapig a Belvárosiban Budapesti 73 gás dtióKoKssoí legelsőrendü minőségben házhoz szállít a \7w* # & Szénkereskedelmi • Részvénytársaság Boldogasszony sugárut 17. szám. Telefon 9-58. jeleként, eddig egypttan ajánlat sem érkezett a felhívásra és igy valószinü, hogy az ócska anyag a város nyakán marad. A mérnöki hivatal megítélése szerint ezt az anyagot a város másképen is értékesítheti, még pedig ugy, hogy felhasználja majd a városi épületek tatarozásánál, vagy pedig kisebb arányú városi épitkezéseknél. Az egyik lebontásra kerülő ház lakásainak parkettanyagából kiparkettozzák például a főispáni hivatalt. A bontási munkálatok elé most váratlanul egy magánjogi akadály került. Az egyik csákányhalálra itélt régi épületben ugyanis a Boldogasszony-sugárut felé néző fronton trafik van. amelynek tulajdonosai hadiárvák. A trafikjogot a pénzügyigazgatóság kifejezetten erre a pontra adta ki, igy a pénzügyigazgatásán hozzájárulása nélkül nem lehet szó arról. hogy a város más helyen jelöljön ki helyiséget a trafik számára. Ha tehát az épületet lebontják anélkül, hogy ezt a trafikkérdést megoldanák, a trafiktulajdonos hadiárvák" elvesztik megélhetési forrásukat. A polgármester kijelentette, hogy a trafik tulajdonosai nem szenvednek kárt, mert a város hatósága már megtette a szükséges lépéseket érdekükben a pénzügyigazgatóságnál. Valószínűleg a pénzügyigazgatóság átírja trafikengedélyüket valami más, hasonló forgalmú helyre. Szó van arról is, hogy a lebontott házak helyén épülő palota földszintjén üzlethelyiségek is lesznek, ebben az esetben a trafik megmaradhat régi helyén, az építkezés idejére pedig a közelben bódét állítanának fel, ahol ideiglenesen berendezhetnék a trafikot. A polgármester véleménye szerint ehez a megoldáshoz nem járul hozzá a kultuszminiszter, mert az üzlethelyiségek megbontanák a tervezett épület harmóniáját. Elmondotta még a polgármester azt is, hogy a Tanitók Háza Boldogasszony-sugáruti frontjából egyelőre csak körülbelül tíz méter hoszszu részt építenek, annyit, amennyi a boltíves városkapu megépítéséhez szükséges. A Gizella-téri frontot azonban teljesen kiépítik. LETmKZERÖ 3*1 CSÖVES VÁLTÓÁRAMÚ HÁLÓZATI RÁDIÓ Ok m"ard 3a k&PUATÓ 6. IZ18 HiVI RÉSZLET8E. Sok családnak egy a vágya, Hogy Rubintól legyen ffotelágya! Kossuth Lajos sugárut 8. ALAPÍTVA 1876 58 Telefon 14-65. giségtár helyett megcsináltuk a mai négyszobást. Akkor szétküldtünk városunk előkelőségeinek négyszáz meghívót. El is jöttek négyen, s az is nagyon szép volt. mert utóvégre mi csak muzeum vagyunk. Azóta aztán nem is lehet engem rávenni semmiféle parádéra. Nem kell oda senkit se hivni, ahová mindenki hivatalos.) Hát ezért nem hívogattunk most se senkit, mégis sokan voltak. Szegediek is, meg idegenek is. S az idegenektől hallottam az első kritikát a szegedi szobáról. Akik meg voltak elégedve a képtárral, akiknek tetszett a néprajzi osztály, akik alig tudtak megválni a régiségtártól — különben évek óta annak van legtöbb nézője — azok a szegedi szobára azt mondták: — Ejnye, de szegényes ehhez a nagy városhoz képest. Hát ez szórói-szóra igy igaz. csakhogy ebben nem a muzeum a hibás. A helytörténeti gyűjtemények anyagát mindenütt a közönség szokta öszszehordaní... S ugv látom, ezt a közönség maga is érzi. Mostanában ugyanis divat nálunk mindent a muzeumban keresni. Testületek is. magánosok is szorongatnak bennünket, hogy ilyen, meg olyan célra kölcsönözzük ki nekik, amit ők annak idején megőrzés végett beadtak a muzeumba. Mi e:-re mindig azt mondjuk: Nagyon szívesen, csak tessék bizonyítani. Mi elismervény nélkül semmit el nem veszünk, tessék azt felmutatni. De elismervény nincs, olyan sincs, aki meg tudná mondani, ki adta, kinek, mikor, amit adott. A végén a*tán ki is derül, hogy megvan a régi holmi, pardon, azt hittük, beadtuk a muzeumba, mert egyszer beszéltünk róla, hogy ez odavaló volna. Persze, beszéd volt róla. csak éppen hogy. nem lett belőle semmi. Amivel azonban nem akarom azt állítani, hogy mink öt perc alatt elő tudunk adni mindent. Nem, öt hét is beletelhet, míg a leltári tárgyat e'fíkeritiük. A muzeumí anyagunknak legalább fele el van duggatva ládákba, fiókokba, szekrények tetejére, asztalok alá, nyilvántarthatatlan zeg-zugokba. Ha a kultúrpalotát ki lehetne tágítani még egyszer akkorára, mint amekkora, rögtön meg tudnám ' tölteni s akkor mfndent meg lehetne találni. A mai zsibvásárban eligazodni erőnket meghaladó művészet. Tiz évvel ezelőtt még hárman voltunk, akik sötétben is mindent megtaláltunk volna a házban. A jó Isten, én, meg a János, öt évvel ezelőtt már bejelentettem a tanácsnak, hogy ebben az épületben és ekkora személyzettel nem vállalom a felelősséget a házunk rendjeért s az eljövendő zűrzavarokért. Akkor már csak a jó Isten tudott nálunk eligazodni, meg a János. Most már elértünk az ammenra. Most már csak a jó Isten tud keresés nélkül előadni mindent. S azt is meg kell vallanom, hogy ezen az állapoton nem sokat fog segíteni az se, ha a kultúrpalotát csakugyan hozzá csatolják a várromhoz. (Azért szövegezem igy a mondatot, mert a rom előkelőbb. Arról már régebben lehullott a vakolat.) * Mindezek megírását pedig nemcsak az tette most aktuálissá, hogy a kultúrpalotának kéretlen szószólói akadtak. (Negyedik hónapja nomadizálok s csak egy-egy vasárnapra szaladtam haza az ősök hamvait lefürdeni magamról. Különben is azt tartom, hogy ahol annyi a kulturember, mint a szegedi közgyűlésen, ott szégyen volna, ha kilincselni kellene a kulturának, mint egy napidíjas aspiránsnak. »Tessék rámszavazni, rnárenynyi, meg ennyi esztendőt szolgáltam, mint ideiglenes«.) Éppen ej. a második aktualitása ennek az Írásnak: a kultúrpalota szolgálati ideje. Bizony az szépen felszaporodott: a Somoijgi-köni/vlár a: idén töltötte be. az ötven esztendőt. Most már meg merem inii, mert április 30-án elhaladtuk az évfordulót: akkor mult ötven esztendeje, hogy Somogyi Károly felajánlotta Szescdnek kincses könyvtárát. Az ilyesmit nagy dinom-dánommal szokás megülni, de én, ahol lehet, elsikkasztom a jubileumokat s meg vagyok róla győződve, hogy ez Istennek, embernek egyformán tetsző cselekedet. Hiszen azért ünnepeltünk mi a magunk módján, ugy szegényesen, ahogy hozzánk illik. A mi jubileumunk annyi volt, hogy május elsején egy virágos kökénygallyat tettem a szent öreg képe elé. akit Somogyi kanonoknak hivtak. Hoztam neki a makkoserdei ásatásokból, öröme telhetett benne, mert tiz napig tartotta az ág a virágot. Szerettem volna, ha ezzel be is fejeződött volna a jubileum s maradt volna minden a régiben. De ahogy az újságokból olvasom, a városi segélyünket íöbb, mint felével leszállították s örülhetünk neki, hogy még rosszabbul nem jártunk. Ebből legalább szimulálhatjuk az életet, ha a fejlődésnek vége van is. Most még attól félek, hogy az ország pénzügyi egyensúlyát is a szegedi muzeum kárával akarják helyrebillenteni. Még megérjük, hogv az államsegélyünket is leszállítják. Az pedig már évek óta nem kevesebbet tesz, mint évi ezer pengőt. Kereken egy egész ezret, bizony. Nem hiába mondják azt a fconkurrens városok, hogy az állam mindenét Szegedbe öli. Most már csak a mecénásokban marad bizodalmam. Már olyan mecénásokban, amilyeneket ebben a szegény városban találni lehet, a muzeum szűkebb baráti körén kiviil. Az volna az alázatos kérésem a félszázados jubileum alkalmával ahhoz a közönséghez, amely együtt érez a múzeummal: szánjon meg bennünket az ásatásokhoz való dobozokkal amelyekbe á helyszínén belecsomagoL juk a földből kiszedett régiségeket. Az idén nagyon gazdag volt az eredmény, elhasználtuk az utolsö skatulya-akció eredményét s ezen a héten már csak ugy zsebbe csomagoltuk a fehértói hunnok és avarok hagyatékát. Gyufaskatulyától kalapdobozig minden áldozatnak hasznát vehetjük a szegedi muzeális kuliura ujabb félszázadának küszöbén-