Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

1930 november 1. DfiL>!\r.Y ARORSZAG 3 Magániogl akadály egy trafik körül a Taniték Háza építésénél Megkezdődtek a bontási munkálatok (A Délmagyarország munkatársától.) Még az ünnepségek előtti héten közölte a kultusz­miniszter a város hatóságával, hogy az ün­nepségek után azonnal megkezdik a Tanilók lláza építésének előkészítését, vagyis lebont­ják azokat az épületeket, amelyek a Tanilók Háza számára kisajátított telektömbön állanak a Boldogasszony-sugárut sarkán, szemben a DMKE-palotával. Alig multak el az ünnepsé­gek, megcsendültek a kisajátított épülőiken a falbontó csákányok és a bontás már javában folyik. Az épületeket a város bontatja le. A bontás során felszabaduló építési anyagra a mérnöki hivatal ajánlatokat kért az épitési vállalko­zóktól, azonban a teljes építkezési pangás Soha t'y?n pazar látvány A legnagyobb opereüet ts meg^aíidó Zeneileg a legtökéletesebb Minden tekintetben grandiózus Jazz király Paul Wlttmann nagyszerű revDíilmJe óitási sikert aratott. Műsoron vasárnapig a Belvárosiban Budapesti 73 gás dtióKoKssoí legelsőrendü minőségben házhoz szállít a \7w* # & Szénkereskedelmi • Részvénytársaság Boldogasszony sugárut 17. szám. Telefon 9-58. jeleként, eddig egypttan ajánlat sem érkezett a felhívásra és igy valószinü, hogy az ócska anyag a város nyakán marad. A mérnöki hi­vatal megítélése szerint ezt az anyagot a vá­ros másképen is értékesítheti, még pedig ugy, hogy felhasználja majd a városi épületek tata­rozásánál, vagy pedig kisebb arányú városi épitkezéseknél. Az egyik lebontásra kerülő ház lakásainak parkettanyagából kiparkettoz­zák például a főispáni hivatalt. A bontási munkálatok elé most váratlanul egy magánjogi akadály került. Az egyik csá­kányhalálra itélt régi épületben ugyanis a Boldogasszony-sugárut felé néző fronton trafik van. amelynek tulajdonosai hadiárvák. A trafikjogot a pénzügyigazgatóság kifejezetten erre a pontra adta ki, igy a pénzügyigazga­tásán hozzájárulása nélkül nem lehet szó ar­ról. hogy a város más helyen jelöljön ki he­lyiséget a trafik számára. Ha tehát az épü­letet lebontják anélkül, hogy ezt a trafikkér­dést megoldanák, a trafiktulajdonos hadiárvák" elvesztik megélhetési forrásukat. A polgármester kijelentette, hogy a trafik tulajdonosai nem szenvednek kárt, mert a vá­ros hatósága már megtette a szükséges lépé­seket érdekükben a pénzügyigazgatóságnál. Valószínűleg a pénzügyigazgatóság átírja tra­fikengedélyüket valami más, hasonló forgalmú helyre. Szó van arról is, hogy a lebontott há­zak helyén épülő palota földszintjén üzlet­helyiségek is lesznek, ebben az esetben a trafik megmaradhat régi helyén, az építkezés idejére pedig a közelben bódét állítanának fel, ahol ideiglenesen berendezhetnék a trafikot. A polgármester véleménye szerint ehez a meg­oldáshoz nem járul hozzá a kultuszminiszter, mert az üzlethelyiségek megbontanák a ter­vezett épület harmóniáját. Elmondotta még a polgármester azt is, hogy a Tanitók Háza Boldogasszony-sugáruti front­jából egyelőre csak körülbelül tíz méter hosz­szu részt építenek, annyit, amennyi a bolt­íves városkapu megépítéséhez szükséges. A Gizella-téri frontot azonban teljesen kiépítik. LETmKZERÖ 3*1 CSÖVES VÁLTÓÁRAMÚ HÁLÓZATI RÁDIÓ Ok m"ard 3a k&PUATÓ 6. IZ18 HiVI RÉSZLET8E. Sok családnak egy a vágya, Hogy Rubintól legyen ffotelágya! Kossuth Lajos sugárut 8. ALAPÍTVA 1876 58 Telefon 14-65. giségtár helyett megcsináltuk a mai négyszobást. Akkor szétküldtünk városunk előkelőségeinek négy­száz meghívót. El is jöttek négyen, s az is na­gyon szép volt. mert utóvégre mi csak muzeum vagyunk. Azóta aztán nem is lehet engem rá­venni semmiféle parádéra. Nem kell oda senkit se hivni, ahová mindenki hivatalos.) Hát ezért nem hívogattunk most se senkit, mégis sokan voltak. Szegediek is, meg idegenek is. S az idegenektől hallottam az első kritikát a sze­gedi szobáról. Akik meg voltak elégedve a kép­tárral, akiknek tetszett a néprajzi osztály, akik alig tudtak megválni a régiségtártól — különben évek óta annak van legtöbb nézője — azok a szegedi szobára azt mondták: — Ejnye, de szegényes ehhez a nagy város­hoz képest. Hát ez szórói-szóra igy igaz. csakhogy ebben nem a muzeum a hibás. A helytörténeti gyűjte­mények anyagát mindenütt a közönség szokta ösz­szehordaní... S ugv látom, ezt a közönség maga is érzi. Mostanában ugyanis divat nálunk mindent a mu­zeumban keresni. Testületek is. magánosok is szo­rongatnak bennünket, hogy ilyen, meg olyan cél­ra kölcsönözzük ki nekik, amit ők annak idején megőrzés végett beadtak a muzeumba. Mi e:-re mindig azt mondjuk: Nagyon szívesen, csak tes­sék bizonyítani. Mi elismervény nélkül semmit el nem veszünk, tessék azt felmutatni. De elismer­vény nincs, olyan sincs, aki meg tudná mondani, ki adta, kinek, mikor, amit adott. A végén a*tán ki is derül, hogy megvan a régi holmi, pardon, azt hittük, beadtuk a muzeumba, mert egyszer beszéltünk róla, hogy ez odavaló volna. Persze, beszéd volt róla. csak éppen hogy. nem lett be­lőle semmi. Amivel azonban nem akarom azt állítani, hogy mink öt perc alatt elő tudunk adni mindent. Nem, öt hét is beletelhet, míg a leltári tárgyat e'fíkerit­iük. A muzeumí anyagunknak legalább fele el van duggatva ládákba, fiókokba, szekrények tetejére, asztalok alá, nyilvántarthatatlan zeg-zugokba. Ha a kultúrpalotát ki lehetne tágítani még egyszer akkorára, mint amekkora, rögtön meg tudnám ' tölteni s akkor mfndent meg lehetne találni. A mai zsibvásárban eligazodni erőnket meghaladó művészet. Tiz évvel ezelőtt még hárman voltunk, akik sötétben is mindent megtaláltunk volna a házban. A jó Isten, én, meg a János, öt évvel ezelőtt már bejelentettem a tanácsnak, hogy eb­ben az épületben és ekkora személyzettel nem vállalom a felelősséget a házunk rendjeért s az eljövendő zűrzavarokért. Akkor már csak a jó Isten tudott nálunk eligazodni, meg a János. Most már elértünk az ammenra. Most már csak a jó Isten tud keresés nélkül előadni mindent. S azt is meg kell vallanom, hogy ezen az álla­poton nem sokat fog segíteni az se, ha a kultúr­palotát csakugyan hozzá csatolják a várromhoz. (Azért szövegezem igy a mondatot, mert a rom előkelőbb. Arról már régebben lehullott a vakolat.) * Mindezek megírását pedig nemcsak az tette most aktuálissá, hogy a kultúrpalotának kéretlen szó­szólói akadtak. (Negyedik hónapja nomadizálok s csak egy-egy vasárnapra szaladtam haza az ősök hamvait lefürdeni magamról. Különben is azt tartom, hogy ahol annyi a kulturember, mint a szegedi közgyűlésen, ott szégyen volna, ha ki­lincselni kellene a kulturának, mint egy napi­díjas aspiránsnak. »Tessék rámszavazni, rnáreny­nyi, meg ennyi esztendőt szolgáltam, mint ideig­lenes«.) Éppen ej. a második aktualitása ennek az Írás­nak: a kultúrpalota szolgálati ideje. Bizony az szépen felszaporodott: a Somoijgi-köni/vlár a: idén töltötte be. az ötven esztendőt. Most már meg me­rem inii, mert április 30-án elhaladtuk az év­fordulót: akkor mult ötven esztendeje, hogy So­mogyi Károly felajánlotta Szescdnek kincses könyvtárát. Az ilyesmit nagy dinom-dánommal szokás megülni, de én, ahol lehet, elsikkasztom a jubileumokat s meg vagyok róla győződve, hogy ez Istennek, embernek egyformán tetsző cseleke­det. Hiszen azért ünnepeltünk mi a magunk mód­ján, ugy szegényesen, ahogy hozzánk illik. A mi jubileumunk annyi volt, hogy május elsején egy virágos kökénygallyat tettem a szent öreg képe elé. akit Somogyi kanonoknak hivtak. Hoztam ne­ki a makkoserdei ásatásokból, öröme telhetett benne, mert tiz napig tartotta az ág a virágot. Szerettem volna, ha ezzel be is fejeződött volna a jubileum s maradt volna minden a régiben. De ahogy az újságokból olvasom, a városi segélyün­ket íöbb, mint felével leszállították s örülhetünk neki, hogy még rosszabbul nem jártunk. Ebből legalább szimulálhatjuk az életet, ha a fejlődés­nek vége van is. Most még attól félek, hogy az or­szág pénzügyi egyensúlyát is a szegedi muzeum kárával akarják helyrebillenteni. Még megérjük, hogv az államsegélyünket is leszállítják. Az pedig már évek óta nem kevesebbet tesz, mint évi ezer pengőt. Kereken egy egész ezret, bizony. Nem hiá­ba mondják azt a fconkurrens városok, hogy az ál­lam mindenét Szegedbe öli. Most már csak a mecénásokban marad bizodal­mam. Már olyan mecénásokban, amilyeneket eb­ben a szegény városban találni lehet, a muzeum szűkebb baráti körén kiviil. Az volna az aláza­tos kérésem a félszázados jubileum alkalmával ah­hoz a közönséghez, amely együtt érez a múzeum­mal: szánjon meg bennünket az ásatásokhoz való dobozokkal amelyekbe á helyszínén belecsomagoL juk a földből kiszedett régiségeket. Az idén nagyon gazdag volt az eredmény, elhasználtuk az utolsö skatulya-akció eredményét s ezen a héten már csak ugy zsebbe csomagoltuk a fehértói hunnok és avarok hagyatékát. Gyufaskatulyától kalapdo­bozig minden áldozatnak hasznát vehetjük a sze­gedi muzeális kuliura ujabb félszázadának kü­szöbén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom