Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-26 / 242. szám

rtÉLMARYARORSZ/lG kormányzó is feleségével. A" kormányzó gyalogsági ezredesi egyenruhát viselt. A fogadtatás gyors iramban, percek alatt zajlott le. A kormányzó először Shvoy tábornok jelentését fogadta, majd tisztelegtek előtte: Falta László vezérkari ezredes, vitéz Füleky Dezső és Pintér Ferenc ezredesek, a vitézi törzskapitány, a székkapitány és a járási hadnagy, a vámőrkerületi, csendőrkerületi parancsnok, a folvamőrkapitány, dr. Szalay József, dr. Buócz Béla. A tisztelgések után dr. Áfgner Károly diszmagyaros alakja előtt állott meg. A főispán a következő szavakkal üdvözölte a kormányzót: — A nemzeti újjáéledés városának százezernyi lakója kiált éljent, amikor Főméltóságod ismét közénk jött. Főméltóságod atyai jóságában újjáéledt e város, de a lélek a régi maradt. Templomot épitettünk az Istennek, 1930 október 28. hajlékot a tudománynak és mindezt az állam és a város együttes megértése hozta létre... A kormányzó közvetlen szavakkal köszönte meg az üdvözlést: — Köszönöm a lelkes üdvözlő szavakat, örömmel jöttem Szegedre, a nagy és szép ünnepre, amelynek tiszteletére még a nap is kisütött. Tegnap már élvezettel hallgattam a rádión keresztül a szép beszédeket. Ezután Ezután dr. Somogyi polgármester beszélt: — Kitárja szivét és kapuját a város hogy hódolattal üdvözölhesse Föméltóságodat. Nagy világválság áll: a lelkek válsága és a gazdasági válság. Mi is érezzük ennek a súlyát, de ha tekintetünket a kormányzóra emeljük, uj lelket ad nekünk az ő magabirása. A kormányzó ezután a vitézek sorfala között indult el, hogy a Mars-téri laktanyában átvegye ezredét. A perronon Davida vásárhelyi vitézt megszólításával tüntette ki. A Mars-léri laktanyában fl Himnusz fogadta a kormányzót. Az előkelőségek, köztük József főherceg, Klebelsberg, Scitovszky miniszterek, Haász, Shvoy püspökök, Rezzegh-Huszágh Miklós főkapitány, Sztranyavszky államtitkár, Wlassits Gyula a díszsátor alatt foglaltak helyet. Ott voltak a kisebbségi felekezetek képviselői, dr. Fránkel Jenő rabbi, Kutas Kálmán, Teleki Sándor lelkészek. A kormányzó először Shvoy tábornok jelentését fogadta, majd elhaladt a laktany udvarán négyszögben állított katonaság arcvonala előtt. A kormányzó ezután a kitüntetendő tisztek mellére tűzte föl a kitüntetéseket. » Az ezredet a következő beszéddel vette át: — Azért jöttem Szegedre, hogy a Hunyadi János gyalogezredet 9 tulajdonomba vegyem, örülök, hogy újra láthatom az ezred lobogóját, azt a zászlót, amelyet lelkes honleányok keze himzettés amelyet 1919 junius 19-én szenteltek fel jelenlétemben ugyanezen a helyen, amelyen most állok. E zászló és az alája gyűlt csoport alkották annakidején azt az erős oszlopot, amelyen a vörös vihar ereje megtörött. E maroknyi had lelkes elszántsága rázta fel az agonizáló nemzetet. Ez a zászló volt a Nemzeti Hadsereg első lobogója, ez az ezred volt a Nemzeti Hadsereg legelőször megalakult csapatteste, amelynek lépte alatt dübörögtek a Dunántul lankái, a főváros uccái, a TiszánA fogadásra összegyűlt közönség a kormányzó különvonatát várja: elől Rassay Károly. tul rónái, majd Bácska felszabadult része hirdette a nemzet élniakarását. — Az ezred története benne rejlik a nemzet megujhodásánaak egész történetében. Ezért választottam ezt az ezredet, kifejezni akartam a gyalogság iránti elismerésemet és csodálatómat. A gyalogság a hadsereg döntő neme. Az ő vállára nehezedik a csatatéren a legnagyobb teher, őt illeti a dicsőség oroszlánrészel is. Ezzel a tudattal kövessétek a zászlót, veszélyben és dicsőségben egyaránt, jelszavatok maradjon a régi: ezzel, vagy ebben. A beszéd után a csapatok diszmenetben vonultak el a kormányzó előtt. Glaftfelder püspök, Menyhárt Gáspár, Rerrich Béla, Várhelyi prelátus, a főispán és a polgármester kitüntetése A' hivatalos lap közli, hogy a kormányzó gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek, Berzeviczy Albert akadémiai elnöknek, Dohnányi Ernő zeneművészeti főiskolai igazgatónak, Herczeg Ferenc írónak, Hubay Jenő zeneművészeti főiskolai igazgatónak, báró Korányi Sándor orvostudós egyetemi tanárnak, Ravasz László református püspöknek, gróf Teleki Pál földrajztudósnak, báró Wlassits Gyula közigazgatási birósági elnöknek, Zala György szobrászművésznek a magyar Korvin-láncot adományozta. A Korvin-koszorúval kitüntetettek kőzött az egyes tudományok és művészeti ágazatok reprezentánsai szerepelnek. A kormányzó a kultuszminiszter elűterj ztésére dr. Petri Pál államtitkárnak a II. fizetési osztály jellegét adományozta. A' kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére dr. moóri Glaftfelder Gyula Csanádi püspöknek az I. osztályú magyar érdemkeresz-t tet adományozta, dr. Menyhárt Gáspárnak, a szegedi tudományegyetem tanárának a II. osztályú magyar érdemkeresztet, Rerrich Béla építőművésznek a II. osztályú magyar ér_ demkeresztet adományozta. Megengedte, hogy! dr. kismagyari Magyary Zoltán budapesti egyetemi tanárnak, Várhelyi József prelátusnak, dr. Aigner Károly Szeged főispánjának és dr. Somogyi Szilveszter Szeged polgármesterének odaadó munkásságukért elismerése tudtul adassék. Ugyancsak megengedte, hogy; Geyer Róbert rk. kat. lelkésznek, továbbá Angster Emil orgona- és harmóniumgyár műszaki igazgatójának elismerése tudtul adassék. Legenda a régi templomból Irta: Móra Ferenc. Ahogy kinézek az ablakomon az éjszakába, látom a fekete égen a reflektorfényes uj templom két tornyának óriási árnyékát. Felejthetetlen kép, szinte szebb magánál a kivilágításnál, mert az csak Szőregről, vagy a Fehértóról nézve érvényesülhet igazán. Mintha az a létra volna megduplázottan az éghez támasztva, amelyiken Jákob látta le s fel járkálni az angyalokat. Egyszerre csak a zeniten, ott, ahol az árnyak belevesznek a végtelenségbe, mintha valami szikra csillanna meg a fekete kárpiton. Mint mikor moziban ül az ember s a vászon, meg a vetitögép közt elröppen valami apró esti pille. De ez a szikra nem lehet földi eredetű. Abba a magasságba <nég a reflektor se érhet föl, csak az imádság. Mi lehet hát? Most már nem is egy szikra, hanem kettő. Két csillagszem, amely átsüt a felhőkön. De hát melyik két csillag? Ahogy én az égen tájékozódni tudok, ezen a tájon, a pólus körül a Sárkány nevű csillagkép farka kanyarog. De abban nagyon apró csillagok vannak, azok nem bírhatnak ezzel az őzőnvizi sötéttel. A két fénypont pedig egyre erősödik s most már egész közel ért egymáshoz. Mintha két kimondhatatlan szelidfényü emberi szem ragyogna ott. Igen, mintha már tudnám is, kicsoda. Ez nem lehet más csak a Flórián atya két szeme; csak az ragyoghat igy, mikor elgyönyörködik abban a kőcsodában, amelyik az ő régi temploma helyén nőtt ki a földből. Van annak már vagy másfélszáz esztendeje, mikor Flórián atya szolgálta a palánki templomban az Urat. Piarista volt, a szegedi társház história domusa feljegyzi a teljes nevét is.' Hempel Flóriánnak hivták s azért került bele a történelembe, mert följelentették a csanádi püspöknél, hogy — papucsban mondla a misét A kegyes atyák azidőben a Hatrongyosban laktak. így bérmálta el a néphumor azt a hatszobás viskót, amely a lebontott palánki templom délkeleti oldalához volt ragasztva. Valamikor pestises betegeknek szolgált lazarétumul, de mikor már arra se volt jó, akkor a piaristáknak csináltak belőlük enyhelyet. Szelemenjeit megőrölte a szu, zsindelyét lerothasztotta az eső, a padlata penészes volt, a falai repedezettek és nem volt egyetlen ablaka se, amit becsületesen be lehetett volna csukni. (A Hatrongyos persze azóta rég eltűnt a föld színéről, még mielőtt, mint az öreg templom, de a városi házak ablakai ma is tartják magukat a régi tradíciókhoz és nem engedik magukat becsületesen becsukni.) Most már tessék elképzelni ebben az időben egy téli hajnalt, mikor havaseső esik, a Tiszáról üvölt a szél és csak azért nem viszi el a Hatrongyos tetejét, mert már nincs is neki teteje. Még súrüllik a sötét mindenütt, csak egyetlen ablakon szivárog ki a mécsvilág: az öreg Flórián atya már talpon van, készül a templomba, ő a soros, hajnali misét mondani. Körülményes dolog a készülődés, mert törődött agg ember már Flórián atya és sok motyót kell öreg testére szedni, hogy kibirja a templom gyilkos hidegét. Mert palánki házában igen szegényesen lakott a jó Istrn. Igaz, hogy ami szél a repedt ajtón bejött, az kimehetett a törött ablakon, de közben a csontja velejéig dideregtette az embert. Különösen a láb, a láb, — azt nem győzi már felfűteni a lassú, fáradt öreg ur. Szerencsére Flórián atya jól el van látva meleg lábbelivel. Bornyubőr csizma, bélés is van benne, husz esztendeje szolgál már, de csizma az még most is. Nem hiába hogy a keresztapja cselekedte. aki hires-nevezetes vargamester volt valaha Perjámoson, az Isten nyugtassa szegényt Éppen a hosszuéletü csizmába igazitja bele a lábát Flórián atya, mikor megzörgetik az ajtaját. — Ki van ott? — Buborék Szilveszter. HJCCÍDUIUS syntaxista. Landetus Jesus Christus. Mlnistrálós vagyok, ö&* mine páter. — Maeternum, amen. Gyere be, surculus. Becsusszan az ajtón Buborék Szilveszter syntaxista diák. Csupa lucsok a gyerek, átáztatta a hólé a felsővárosi Latrán-uccától idáig. Vacog a foga az istenadtának, tócsa marad a lába nyomán. — Peramorem Dei — hőköl vissza az öreg pap, — hát a te lábadon mi az a kék? — A büröm, — mondja Buborék Szilveszter. — Hát csizmád nincs? — De van, csakhogy azt, mikor az édős atyáménak nem köll, az édös bátyám hordia, mert ü székálló legény. Flórián atyának fáztában ts melege lett, agy elborzadt. Hogy lehetne ezt az Istenadta eyereket félóráig állatni a templom tégláján? — Gyere ide, te trifurcifer, huzd le a cslzmámatt Buborék Szilveszter megtette. — No most huzd fel. De magadrat Buborék Szilveszter könnyen szótfogadhatott. Derékig belesuttyant a csizmába. — Most eredj, zörgess be a harangozóhoz, aztán várj meg a sekrestyében. S ahogy a gyerek elment, Flórián atya előkaparászta az ágy alól keshedt papuccsát. Bizony a lábujja kikéredzett belőlük, mire az oltár elé került, de hát azért a rorate ooeli igy is csak megtalálta az útját az éghez. Hogy a káptalan mit szólt a papucsos miséhez, arról nem emlékezik meg a följegyzés. Valószínűleg elmosolyodott az együgyű följelentésen s békénhagyta Flórián atyát. Mikor pedig megindult a páter a nagy útra, a csillagok közé, a jó Isten, aki csak a sziveket nézi, a legkedvesebb angyalkáit szalajtotta elébe, hogy papucsban katytyogó öreg lábai elé a legpuhább felhőcskéket terítsék szőnyegül. S ahogy most lemosolyog Flórián atya az uj templomra, bizonyosan visszamosolyognak rá a kőszentek és festett szentek s ez a mosoly-csere reggelre talán el is süti az égről a felhőket