Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-25 / 241. szám

IS DÉLMAGYARORSZAO <930' оИбВег Z3T 13 Pengő havi részletre Standard 23 » Г) Kerékpárok Há!<Nfi Rádi к Varrógépek Gramofonok c»e ély részletfizetésre 16 ТГкЛгжг öremolonlemez uldonsAgok. liery ueparuiiaz. Nagy javlló mUhely. IMI mum tsimma гад IRTA: UMBERTO NOBILE 87 Szép Idő az állójégen. Végül is beköszöntötl a szép idő. Junius 15-ikc óta liz napon át, megszakítás nélkül a képzelhető legszebb időnk volt. Az ég ra­gyogó kék, a levegő lágy és áttetsző. Ideális időjárás repüléshez. Keserűen konstatáltam, hogyha az »Italia« ed­digi repülései alatt csak két napon át lett volna ilyen szép időnk, mily könnyen learat­hattam volna az expedíció fáradságos, körül­ményes és hosszú előkészítésének gyümölcsét. Ilyen nagyszerű látási viszonyok, ilyen nyu­godt légköri állapot mellett nem egyszer, de többször is meg lehetett volna valósítani a jégre való leereszkedést, amelyet kellően elő­készitettem. így az könnyen s minden veszély nélkül ment volna. Megtehettük volna azo­kat a megfigyeléseket, amelyeket tervbe vet­tem, a tengermélységet és a viz hőmérsékletét illetőleg. E tiz nap alatt helyzetünk csaknem válto­zatlan maradt, legfeljebb egy-két mérfölddel sodródtunk tovább. Általában azt mondhat­nók, hogy meglehetősen ugyanazon a helyen maradtunk, keletre a Foyn-szigettől. Természetesen, amint azt vártuk is, hébe­hóba újra meglátogattak bennünket a medvék. Ezúttal első látogatásuk nappal történt. Tro­jani éppen kint volt a sátor előtt őrségen. A többiek- mind a sátorban pihentek. Az hirtelen megjelent a-sátor bejáratánál és hal­kan beszólt: »Itt egy medve.« Olyan hangon mondta ezt, mint amikor a szolga egy fon­tos, de kellemetlen személy látogatását je­lenti be. Biagi felfegyverkezett a pisztollyal és ki­ment. Néhány pillanat múlva lövést hallottunk, majd Trojani hangja mondja: »Megsebesült, de elszaladt.« Egyébként ez volt a leggyakoribb eset, ha egy-egy medve arra a szerencsétlen gond tv latra jött, hogy kíváncsian sátrunkhoz köze­ledjék, mi dolgunk is van tulajdonképpen az állójégen. Később, mikor már felszereltek ben­nünket puskákkal és lődöztünk a medvékre, akkor is mindig újra vissza-visszatértek. Mikor Biagi visszatért közénk, elmondta, hogy kénytelen volt lőni, bár meglehetősen távol volt még tőle a medve, de ahhoz a helyhez közeledett, ahol szegény Pomellát te­mettük el. Már kaparni kezdte a havat és a halott egyik karját ki is szabadította. Ezen epizód után kértem Biagit, hogy rressze a hullát a tengerbe. Mialatt ő távol volt, hogy szomorú kötelességét teljesítse, mi többiek együtt üldögéltünk kedves, halott baj­társunkat kereső gondolatainkkal. • • • Junius 17-én délután, a szép idő harmadik napján, nagy esemény történt. Megláttuk az első repülőgépeket. Ketten voltak, délről jöttek", irányunkba re­pültek. Sátrunk kicsi világában mindjárt nagy izga­lom támadt. Parancsot udtam, hogy gyújtsanak jelzőtü­zet, hogy fü l képződjék és lőjenek ki Very­rakétákat, d mindez hiába volt. A két repülő­gép 2—3 km-nyire közelitett meg bennünket, azután eltávoztak. Később megtudtuk, hogy norvégek voltak: Biiser Larsen és Lutzow Ilolm. A felfogod újsághírek nyomán figyelem­mel kisértűl- I- Hzow-Holm első kalandos re­pülését és hallottunk arról is, hogy a két repülő az Északi-foktól vissz tért a »Hobby« fedélzetére. Nagyon jól esett látnunk, hogy milyen készséggel siettek ők ketten segítsé­günkre; különösen pedig az indított meg, hogy a »Norge« útjából régi bajtársam ugy nyilat­kozott egy uj 'girónak, hogv csak azt saj­nálja, milyen kicsi a gépje, mert nem hozhat el mindent nekünk, amire, szükségünk van. Ennek ellenére sem jön ő üres kézzel, talán még az állójégre is leszáll, ha erre alkalmas területet találna. Gyorsan sürgönyöztem a »Cittá di Milano«­nak. »Ma két, déli irányból közeledő repülőgépet láttunk, amelyek két-három -:m-nyire jutot­tak hozzánk anélkül, hogy cV.revettek volna bennünket. Az időjárási- és k mösen a látási viszonyok most nagyon kedvezőek. Ezért kér­jük, használjátok ki ezt az alkalmat és küld­jétek el nekünk azokat a dolgokat, amiket kértünk. Kérjétek meg Biiser Larsent, hogy még az éj folyamán térjen vissza, mielőtt megváltoznék az idő. Ha elindult már, jelez­zétek, hogy megadhassuk neki a szükséges jeleket. Az első alkalommal váratlan meg­jelenése miatt csak akkor jelezhettük hol­létünket, mikor már nem lehetett annak semmi hatása sem.« Sajnos azonban, a norvégek nem tud­tak már azon éjjel visszatérni, mivel gépük' megsérült. Ezt a hirt másnap reggel a hajnali órákban vettük: »A repülőgépek visszatérnek majd hozzá­tok, mihelyt a mótort kicserélték. Biztosan reátok találnak. Legyetek nyugodtak. Biiser Larsen tudatja, hogy az állójég egészen a Leigh Smith-fokig szilárd.« Ez az utóbbi híradás nagyon megnyugta­tott bennünket, ugyanis arra következtethet­tünk, hogy bajtársaink útját, akik még május 30-án elhagytak bennünket, nem szelik át minduntalan rianások széles, szabad vizsáv­jai. Ezekután most már vártuk, hogy egy-kél nap múlva megkapjuk a hirt, hogy megérkez­tek az Északi-fokhoz. Megnyugtató szavuk, — »biztosan reátok találnak«, — bizakodó optimizmust öntött be­lénk. Valóban most már magam is biztosnak láttam, hogy a mozgósított repülőgépek egyi­Domán Mihály és Fia Kárász ucc© 12. Alapítási év 1857. 369 Bebizonyosodott tenu, hogy ha háztartási szükségletét olcsón és (61 akar|a beszerezni, azt csak füsze csemege , ma<T- és termén;üzletében (Tisza Lajos körút és Kígyó ucca sarok) eszközölheti. 355 Gerle Magyar Kender-, Len- és Jutaipar rt. Szeged—Budapest Telefonszámok i 19, 755 és 592 387 inát fiái Szeded! Gőzmalma és Vízvezetéke RT. Musza- és rosss&rlemén yelc. Paprikamalom. 384

Next

/
Oldalképek
Tartalom