Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-08 / 128. szám

1930 Junius 8. DELMAGYARORSZAG h 'A Yirágh-cukrászda. Szökőkút a ligetben. 'Az nfszegedi Vigadó. A Bertalan-emlék. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Verébtragédia) A Zsóter-ház Feketesas uccai oldalán, ahol az autóbuszok hűsölnek, várakozva az indulásra, nagy ribilliót találok a reggeli órákban. Vannak a tömegben felnőttek, meg gyerekek is, egy öreg asszony nagyon közel áll az elérzéke­nyüléshez: — Szegény kis árvám I — mondogatja szaporán. Már attól félek, hogy elgázoltak valakit, amikor kiderül a szenzáció. Az egyik ereszet aljában verébfészek van, három apróság a lakója. Még sárga a csőrük, de a tollazatjuk majdnem egé­szen kinőtt. A gyenge szárnyukat akarták kipró­bálni, aztán lepotyogtak a fészekből. Előbb az egyik hajolt ki túlságosan, megszédült, már ahogy megesik ez más verébbel Is, ha túlságosra nő az ambíciója. Aztán utána bámult a másik kettő és ők is lódultak lefelé. Hát nagyon nem ütötték meg magukat, az a fejlődő szárnyacska dolgozott ösztönszerűen és kétségbeesetten, szerencsésen földet értek. Ott buj­bujkáltak a csatorna-cső mellett — Hogy tegyük őket vissza? — érdeklődött egy suhanc, szemében az el tagadhatatlan vágygyil, hogy elcsizeli az apró verebeket. Egy érettkoru autóbusz-soffőr közeledett — Adjunk helyet nekik ,ne zavarjuk őket Szélesítette is az embergyürüt, mert hogy két óreg veréb kétségbeesett röpülést végzett Lecsap­tak az aszfaltra, hamar vissza az üzletvezetőség párkányára, remegett minden ponikájuk. Látnivaló volt azonnal, hogy ők a szülők. A párkányon heves csipogásba kezdtek, rázták a szárnyukat, szörnyen billegett a fejük. — Te vagy az okai — mondta az egyik. így lehessen rád bizni a gyerekeket 1 Ez az apa volt A másik szapora válasza azt sejttette: — Csak koptasd a csőrödet! Holtra repülöm ma­gam, hogy néhány rongyos szitakötőt keressek szegénykéimnek, mert ugyan tőled felfordulhat­nának éhen. Hol voltál most is? Ott lebzselsz egész nap a városháza párkányain. Láttam azt a puf­fadt kisasszonyt, akit kerülgetsz. — Én? Nem sül ki a szemed? Ha nagyon akarod tudni, a cijánvokat lesem, amikor a lóügyleteket kőtik. Az autóktól meghalhatsz éhen. Valaki közel talált menni a fiókákhoz, erre abbahagyták a vitát és megint lecsaptak. Ami most következett, annál szebbet Jí«v«set láttam életemben. Verébapa és verébanyó meg­fogták csőrükkel az első fióka két szárnyatővét és felröpflltek vele a fészekbe. Ez, persze, szaka­datlan izgalomban történt, remegtek a fáradtság­tól, utána elvonultak pihenni. A jelenet ugyanis annyira meglepett mindnyájunkat, hogy örömünk­nek hangosan adtunk kifejezést. Egy ütköző ba­juszu diáklegény mámorosan rátette a kezét egy csinos kis lány vállára. — Mit szól hozzá, kisasszony? Nem ragyogó dolog? Pardon, mondta sértődötten a lány és elhúzta vállát az előzékeny kéz alól. Egy veréb még nem ok a bizalmaskodásra. — Kérem, kérem, mentegetőzött a diák, én csak meg vagyok hatva. Labdarugómérkőzésen láttam már idegeneket, akik csókolóztak. Egyébként a nevem Szabó Pál. — Molnár Piri vagyok, felelte a lány s mint­hogy ezzel beköszöntött a spanyol etikett, most már közösen figyelték az eseményeket. Ezalatt a verébszülők megint egyességre lép­hettek, mert elszánt irammal újból levágták, ha­sonló módon hónaljon fogták a másik cseme­téjüket és ezzel is felrepültek a fészekbe. Épp csak hogy a harmadikkal nem boldogultak. A bátorságuk fogyott-e el, vagy kimerültek, de csak röpködtek, izgatődtak. — Tegyék az autóbusz tetejére a fiókát, ajánlta valaki. Az magasabb hely, onnan kisebb utat kell megtenniök a fészekig. Az indítványt elfogadták. A verébszülök itt is körülröpülték csemetéjüket, de már nem vitték el. Nekem is más dolgom volt, csak délután kér­dezem a soffőrt. — Mi lett a harmadikkaTT — Vártunk sokáig, de aztán betettük az üzlet­vezetőség kertjébe, hogy ne legyen itt belőle préda, i — Az öregek? — Sokat tartózkodtak ott is, nem tudom, ml lett a kicsi sorsa­Mi lehet? A macska. Ami a sárgacsőrüek vég­zete a tollatlan kétlábuaknál is. r (Szerkesztés közben) Reinlger Jakab, a nagytekintélyű néhai ügyvéd, a század elején szerkesztett egy Jogász-lapok cimü szakközlőnyt Nemsokáig tartott az egész dicsőség, de amig az njság megjelent, tele volt értékkel; A szerkesztés munkája meglehetősen idegesen ment s ebbeli tevékenységét heti két részre osz­totta Reiniger. Hétfőn és kedden nagyon ideges volt Szerdán mérsékelte magát, csütörtökön az utolsó ideghullámokat rezegtette, péntekre pedig rózsás kedélylyel ébredt Mindez abban a mérték­ben történt, amint kéziratért zaklatták. Pénteki napon történt, amikor éppen a kefe­levonatokat nézte át, hogy az előszobában beszél­getést hallott A lánya biztatott valakit. — Csak menjen be, édes apa már készen van. Egy szurtos fiu belépett — Szépen kérem, elküldtek, hogy_. Be se fejezhette, Reiniger közbevágott. — Itt az egész, fiam. Gyere csak, majd meg­magyarázom, hogy mit kell kijavítani benne. A vezércikk fontos, azt szedjétek nagyobb betűből. A második cikket ritkítsátok meg, aztán figyel­meztesd a mettőr urat, hogy a pont nélküli i betűket cserélje ki. Egyébként ebből a számból nyomjatok száz példánnyal többet Megértetted? — Meg. El is tudod mondani? — Kérem szépen, hiába mondanám, • gazdám! nem érti meg. — Ejnye, hát te okosabb vagy á gazdádnált Miféle ember az? — Szabó, kérem. — Szabó? Tán susztert (A nyomdászvilágban a legnagyobb becsmérlés, ha valakire azt mondják, hogy suszter). — Nem suszter kérem, hanem szabó. Én pedig azért jöttem, mert elkészült a télikabát, majd tessék felpróbálni. Bob. Szeged, rehefesos o. 22. Teleion 942 Készil elsőrendű kivitelben lotánvos árban szobafestést, mázolást, batorlénvezést, clmfestést és aranyozást. termelő szövetkezete NAGYON MELEGE VAN ? Vegyen ventillátort Jani Andrásnál] Primo áru, olcsó Arak.! lrodAJa í« lakása kelleme* hUvbs lesz. Üzlete Széchenyi tér 8. 1.5 Telefon 1©— ZS. I Ford. Ut typusu autóval a legfőbb tapasztalatokat fog fa szerezni, CMS" kérjen Ingyenes bemutatást ~SK9 Alföldi Gépkereskedelmi RT. Alkatrész. ' Szeged, Feketesas u. 2.2.. Mii hely. Jo&nson csónakmotor Képviselet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom