Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-22 / 138. szám

¿ÉT.MAGVARORSZJG í03f> junius 22. Az Iskolaszék dr. Szabó Géza kulturtanácsnokot választotta meg a bizottság elnökévé Máfusl A 450/0 zsírtartalma HORTOBÁGYI fuhturó viszonteladói ára M.5 20%-kal olcsóbbodott TelszSvetkezetl Központ, Budapest 4. postafiók 20. PA D'élmagyarország munkatársától.) Hosz­Szu és szenvedélyes előcsatározások után vég­re szombaton eldőlt az a harc, ami az iskola­Bzéki elnöki állás megszerzéséért indult Az oj közgyűlés által megválasztott iskolaszéki tagok délután négy órakor alakuló ülésre gyöltek össze a városháza közgyűlési termé­ben és betöltötték az iskolaszék tisztségeit. Ax ülést dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester nyitotta meg rövid beszéddel. Ismer­tette azt a nagy feladatot, amely az iskola­székre vár, hivatkozott Leibnitz hires mondá­sára, amely szerint az, aki a kezében tartja az ifjúság nevelésének irányítását, megváltoz­tathatja a világot. Az iskolaszéket arra kérte, bogy egyik legfontosabb feladatának, a tanító­választásnak teljesítése közben kapcsoljon ki minden személyi szempontot és a pályázók Személyében csak a hivaloltságot, a képessé­get is a jellemszilárdságot tekintse. Mert a város jövő polgárságának mentalitása függ •ttól, hogy az Iskolaszék milyen tanítókat vá­laszt az ifjúság nevelésére. Az iskolaszék tagjai az eskü letétele után Bokor Pál nyugalmazott polgármesterhelyet­lest választották meg korelnökké, aki azután elrendelte a titkos szavazást az elnöki tiszt­Bégre. Az iskolaszéki tagok egyrésze dr. Tóth Béla főjegyzőt éljenezte, másik része pedig ¡ritéz dr. Szabó Géza kulturtanácsnokot. A szavazás elrendelése előtt dr. Berecz Já­nos egyetemi tanár szólalt fel és arra kérte az iskolaszék tagjait, hogy független embert válasszanak meg elnökké, ne pedig köztiszt­viselőt, aki ezerféle befolyás alatt áll. Bokor Pál dr. Szivessy Lehel kérelmére néhánypercnyi szünetet rendelt el, hogy a tagok a Berecz János által felvetett kérdést megtárgyalhassák, majd elrendelte a névsze­rinti titkos szavazást A szavazás nem sokáig tartott. Néhány perc múlva Bokor Pál korelnök kihirdette az eredményt, amely szerint az iskolaszék vitéz dr. Szabó Géza kulturtanácsnokot szótöbbség­gel elnökké választotta meg. Szabó tanácsnok huszonhét szavazatot kapott, dr. Tóth Béla főjegyző tizenötöt. Az iskolaszék ezután alelnökké megválasz­totta dr. Galamb Sándort és Tihanyi Bélát, jegyzővé pedig Weszelovszky Józsefet Vitéz dr. Szabó Géza, az iskolaszék' uj el­nöke mondott ezután kisebb beszéd keretében köszönetet megválasztásáért. Hangsúlyozta, hogy odaadó hive a tettekben megnyilatkozó kulturdemokráciának, mert csak ez adhat megbízható alapot a magyar kultura épületé­nek. Felvetette azt a gondolatot, hogy az óvodákon kivül az elemi iskolákban is meg kellene honosítani a napközi otthonok intéz­ményét, amelyre ma, a nagy gazdasági nyo­mor és munkanélküliség idején fokozott mér­tékben van szükség. indította a nyomozást Az ügyet komplikálja az, hogy Titz öngyilkosságában a legközelebbi hozzá­tartozói sem hisznek. Eltekintve attól, hogy sem­miféle búcsúlevelet nem hagyott hátra, semmi jel sem mutat arra, hogy oka lett volna az ónggih kosságra. Titz Jakabnak nemcsak a halála, de az ftttc is rendkívül titokzatos volt Polgári foglalkozásra nézve szobafestösegéd volt de ezt a mestersé­get évek óta nem folytatta. Lemezjátékkal kereste a kenve 6!. Emiatt gyakran meggyűlt a baja a ható­ságokkal, nem volt olyan hét, hogy el ne Ítélték volna. Rengeteg büntetőügye volt a vidéki járás­bíróságokon is. Legutóbb Gyulán töltött le több­heti fogházbüntetést Gyuláról csütörtökön érkezett meg súlyosan összeverve. Hogy hol verték meg és ki verte meg, azt a kérdezőskődésekre sem közölte. Megérkezése után lefeküdt és többé fel sem kelt A rejtélyes ügy tisztázásán négy detektív fárado­zik. Állítólag olyan adatok merültek fel, amelyek gyanút keltenek arra nézve, hogy Titz Jakab halálánál eddig nem ismert okok is közrejátszottak. Épp ezért elrendelték Titz holttestének a törvény­széki orvostani intézetbe való szállítását és fel­boncolását Orák, ékszerek 6 havi részletre Alpakka evőszerek 12 99 99 V JL fit órisnU, KSlosey nocs 7. Naijy j»v]Mmflh«1y! T8rt I Olil arany, estist, régi pőns hevAltA». A.B.C. hemarsés. Fűzök, ES'i&í^ orvosi rendelés szerint legmodernebb, legolcsóbb 31 Stelnernénál, Kölcsey-ucca 12. sz. Gyapjú fürdőruhák és ftlrdfiolkkek készen én mértéle szerint Boros Antal cégnél Sz^c.lienyl-16r 15. 292 A titokzatos élelü vásári mutatványos titokzatos halála (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton reggel a szegedi közkórházban eddig még felderítet­len körülmények között meghalt Titz Jakab 28 éves vásári mutatványos, Szeged éjszakai életének egyik Jellegzetes alakja. Titz Jakabot pénteken reggel szállították be a ttentők a közkórházba a Kigyó-ucca 12. szám alatt lévő lakásából. Pénteken reggel Titz szom­szédjai arra lettek ugyanis figyelmesek, hogy a hónapos szobából gyanús hörgés szűrődik ki. Ko­pogtattak az ajtón, de senki sem jelentkezett a hörgés sem szűnt meg. A szomszédok rosszat sejtve betörték az ajtót és ott találták Titz Jakabot az ágyon fekve, eszméletlen állapotban. Azonnal értesítették a mentőket akik a mutatványost be­szállították a közkórházba. Itt megállapították, hogy ismeretlen méreggél mérgezés történt. Titz Jakabon gyomormosást al­kalmaztak, azonban az orvosi kezelés már nem segitett rajta és szombaton reggel, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A rendőrség a titokzatos haláleset ügyében meg­Nincs szebb dolog a tudománynál Irta: Móra Ferenc. Barát Pil uram diófái alatt elegyítjük a kelle­mest a hasznossal. A kellemes a savanyu borocs­ka, amelyet méltán megilletne a lakrimae Chrísti név is, mert ennek a bornak olyan tulajdonsága van, hogy nincs az az égetni való destruktív, aki­nek eszébe ne juttatná Krisztus urunk kínszen­vedését. De mivel mink csak célszerű szegény emberek vagyunk, nem cifrázzuk a szót és csak három emberes bornak hívjuk ezt a tavaly szűrt üdítő italt. Tudniillik három ember kell hozzá. Egy, aki issza és kettő, aki fogja ezt az egyet, hogy világgá ne szaladjon. Hát ez a kellemes jelen ioglalkozásunkban. A hasznos pedig az, hogy élőszóval műveljük a tudományt az ásós és lapátos tanyai nemzet oku­lására. Mikor az ásók és a lapátok munkába van­kába vannak és az ősök csontjait kooogtatják, olyankor nincs helye a beszédnek. Olyankor leg­feljebb rövid dialógusok vannak, amelyeknek na­gyon kevés a tudományos értékű. Úgyszólván csak akadémikus ériékük van. Például mikor tisztá­ba teszünk egy csontvázat, vagyis lehámozzuk róla a földet egy söprüvel, kefével megagyusztáljuk, olyankor, csak a meghatódás szuszogásai hallha­tók. A szivére mén az embernek az a gondolat, hogy lám, ezerötszáz év alatt mi lesz az adófizető polgárból. Istenes Takács András majd sirva fa­kad, mikor megszólalt; — Ugy lőhet, ezt még pap nélkül temették az Istenadtát. — Nono — mondja rá Sahin Ugró Mihály, hát kentek felé pappal temetik a halottat? Mert itten a mi tartományunkba nem szokták vele temetni a papot. Erre csöndes elmosolyodások történnek a szűr­te bajuszok alatt, de tovább nincs a diéta Mert ha már olyan bolond ez a városi úrféle, hogy ilyesmire költi a pénzét, az Isten tartsa meg so­káig a tökéletlenségében, hát ne mondhassa, hogy nem szolgáltak meg érte a népek. Hiszen annyi esze úgyis van az embernek, hogy egy kormos cserép bögréért, vagy egy rozsdás bicskáért nem szakajtja meg magát a dologbnn. de sok olyan fajtája van a naplopásnak, amiírt nem érheti szó az embert. Például bemén a kútra inni és csak félóra múlva jön vissza, de akkor veszi észre, hogy nini, a pipáját meg odabenn felejtette, visz­sza kell érte menni, mert anélkül nem egész az ember. A másiknak megvan a pipája, de az meg az acskót keresi félóráig. A fene teremti, hová lehetett mikor oly biztos helyre tette az előbb mérgében, hogy akkor is ugy elbujt? Biz az a ga­tyakorcban tartózkodik, mert itten másféle re­tikül nem használatos és nem is azért ^an kere­sőben, mintha elvitte volna a markoláb, hanem ezzel is csak telik az Idő. Az is bele van értve a napszámba, mint megengedett dolog, hogy az ember időnként vasával fordítja fölfelé az ásót, végighúzza az élén az ujját, azlán megcsóválja a fejét és morog is hozzá valamit. Hogy mit, azt nem érteni, de az különben sem miránk tartozik, hanem távollévő vásárosra, aki most valami hűvös sörházba üldögél, nem is sejtvén, hogy minden órában egy ördög küldetik hozzá a pipáshalom­ról azzal az instrukcióval, hogy bújjon bele a vásárosba. Ez az ásónézegetés valami ősi szertar­tás lehet, épen azért nem is tehet ellene kifogást az ember. Egészen más az, mikor ón magam mondom a népeknek, hogy tegyék le a szerszámot és hú­zódjanak egy kicsit az árnyékba, mig a nap mérge elhalad a kopasz hatóm fölött Reammur találmánya negwen fokot mutat a napon, ugyan ő mutatna többet ts, de az üvegfujó zsu­gorí ember volt és kurtára szab'-a a csővet a kén­esőnek Én magam állom a meleget, de ha meg­szédülnék is bele, én crlem nem ¡enne kár, mert engem nem sorolnak a nemzeffeniitartó elembe. Ellenben a népekért felelős vagyok és azért elk&­vetem a fegyelmi vétséget. Lehevertetem az em­bereket a gyepszélbe. Most aztán kezdődik a vizsga, ök teszik fel a kérdéseket, én állok elébe minden vallatásnak, hogy miféle népek voltak azok, akiket itten fel­turkálunk? Alighanem dudások lehettek, mert még most is mindnyájának félre áll a szája. Aztán meg, hogy meg nem ette a föld őket annyi idő óta? Bizonyosan leöntötték őket spiritusszal. Én erre azt vetem, hogy még akkor nem volt pá­linkafőző, de világos, hogy ilyent csak nagyon tudatlan ember mondhat. Pálinka meg pipa min­dig volt, mióta Isten a világot megteremtette. — Hat nézze, itt vannak ezek a kis bögrék a holttetemők fejinél, — kacsint rám az egyik szittya. — Mit gondol maga. mire valók voltak ezök? — Ezekbe ételt tettek a halottaknak, hogy ne éhezzenek, még átérnek a másvilágra. — Látja, ezt nem jól tudja. Ezekből Pipáltak az ősök. — Az ám, — mondom, — csak az a bajL hogy még akkor nem ismerték a dohányt. — Hiszön nem dohányt pipáltak azok kérőm. Vizet öntöttek a bögrébe, abba mákcsővet dug­tak, azon bugyborékoltak, igy mulasztották az időt. Be kell látnom, hogy ez sokkal észszerűbb ma­gyarázat, mint az enyém. Viszont én is tudok olyant, amit Ők hagynak jóvá. Az nagyon tetszik nekik, hogy a nagy úrral a szolgáit is eltemették és sajnálják, hogy ez a szép szokás kiment a di­vatból Milyen jó lenne, ha a pénzügyminiszte­rekkel a financokat is eltemetnék.' Előszödem a régészeti atlaszokat és mutoga­tom nekik a mindenféle csontból, kőből, bronz­ból való cifraságokat. Elmagyarázom azt is, me­lyik mire szolgálhatott. Közelebb hajolnak, elné­mulnak, van, aki a száját is eltátja, a tudomány

Next

/
Oldalképek
Tartalom