Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-22 / 138. szám

1930 junius 22 0ÉLMAGYAT10RS7AG 3 Váration fordulat a színházi szerződtetések ügyében A polgármester szombaton hirtelen eltávozott a bizottság üléséről — Az eddigi megállapodásokat érvénytelenítenék, a Jövőben egyedül Kürihy György szervezkedik (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton este ujabb fordulat történt a szinházi Szervezkedések körül, amely nagy konsternációt keltett mindenütt. Mint ismeretes, a szegedi színtársulatnak azokat a tagjait, akik az elmúlt héten szerződtetési ajánlatot kaptak a — polgármestertől, de akik gondolkozási időt kértek, írásban hivták fel arra, hogy legkésőbb szombaton délután öt óráig irás*<an jelentsék be, elfogadják-e az ajánlatot. A felhívás eredményeképen több színész, kőztük Sziklai Jenő, Patkós Irma és Herczeg Vilmos szabályszerű módon bejelentették a polgármesteri ajánlat elfogadását, de a többiek is megjelentek már öt óra előtt a színház gazdasági hivatala előtt és várták a fejleményeket . ., . A gazdasági hivatalban időközben összeült a régi szerződtető bizottság. Ott volt Pálfy József intendáns, Scultéty főszámvevő, Kürthy György, majd megérkezett Somogyi polgármester. Zárt ajtók mögött kezdődött meg a tanácskozás, a színészek türelmetlenül várták, mikor kerülhetnek a bizottság elé. Valamivel később látták, hogy a -polgármester ingerült hangulatban eltávozik. Az ajtó mögötte ismét bezárult, a többiek folytatták a tanácskozásokat. Hét óra után eltávoztak a bizottság tagjai, a szinház fekete táblájára pedig a következő cédulát ragasztották ki: Értesítés. , Értesítem a színtársulat mindazon tagját akikkel a polgármester ur, vagy az intendáns eddig szerződtetési tárgyalást folytatott, hogy ezek a tárgyalások egyik félre sem kötelezőek. További tárgyalások folytatására egyedül és kizárólag Kürihy György igazgató jogosult. Minden szerződtetési ügyben egyedül hozzá kell fordulni. Pálfy intendáns. A színészek konsternálódva olvasták az érszemmelláthatóan erőt vesz a lelkeken. Még Barát Pál uram is közénk fúrja a fejét, aki mint mecénás van jelen, még pedig mint dupla mecénás. Az ásatási engedélyt is ő adta, meg a borocskát is ő adja. Igazán nagyon szép tőle, hogy ötvenholdas gazda létére leereszkedik közénk. Hiába a tudomány igézete alól ő se menekedhet. Csak azt nem szeretem, hogy Barát Pálon oíyan különös formában vesz erőt a megilletődés. Végig mosolyogja az egész előadásomat Nem is állhatom tovább, megkérdezem tőlCj mi tetszik ugy neki. — Tetszik nekőm ez az egész kitalálás, — mondja zavartalan derűvel. — De hát mégis min mosolyog, Pali bácsi? — Azon, hogy mi lösz abbul, ha egyször az én öregapámat mögtanálják az urak. — Hát mi lenne? — Vonok vállat. — Ha ilyen szép nagy 6zál ember volt, mint maga, nagyon neki őrülnek ezer esztendő múlva és beviszik a muzeumba. Azt hiszik, hogy ő volt a Budolf trónörökös. — De hisznek arrul mást is, hallja. Mert tudja, különös törvénye volt ax. én öregapámnak. Nyolcvanhárom éves korában halt mög, mindön foga régön kihullott már akkor, de azért mind magával vitte a sirba. — Volt neki egy bőrzacskója, abba gyűjtötte össze a kihullott fogait, mind a harminckettőt, oszt möghagyta% hogyha möghal, tögyük az ölibe a zacskót, mert ő ugy szeretné^ hogy a föltámatdáskor kezeügyében lögyenek a fogai. Hát azon mosolyogtam én most, hogy milyen kitalálás lösz abbul, ha egyszer olyan ősembert tatálnak, akinek az ölibe vannak a fogai. Hát azt magam is szeretném látni, akár onnan felülről, akár innen alulról, milyen lázba hozza ezeresztendő múlva a Barát Pál öregapja a Bégészeti ^Akadémiák Nemzetközi Szövetségét. tesitést, amelyből természetesen azt vették ki, hogy " az eddigi tárgyalások semmisek, a konkrétnek hitt megállapodások érvénytelenek. A szinészbejáró előtt valóságos társulati ülés keletkezett Vitatkozó csoportok alakultak és az a vélemény jegecesedett ki, hogy a polgármester, aki az eddigi tárgyalásokat irányította, sőt személyesen tette meg ajánlatát egyes színészeknek, eljárásával nemcsak jogi, hanem erkölcsi obligót is vállalt önmagára is, a városra is. A Délmagyarország munkatársa dr. Pálfy Józsefhez fordult aki a következőkben ismertette a történteket: — Kürthy György kijelentette, hogy az eddigi tárgyalások konzekvenciáit nem vállalhatja, ilyen körülmények között nem vállalkozhatik arra, hogy a megszabott keretek között megszervezze a társulatot. Ugyanilyen nyilatkozatot tett Scultéty főszámvevő is. A polgármester erre kijelentette, hogy tovább nem kíván a szerződtetések kérdésével foglalkozni, ránk bízza az ügy elintézését és eltávozott a színházból. — Mi ezután tovább folytattuk a megbeszélést Kürthy kijelentette, hogy még ma is vállalkozik arra, hogy nem is a megszabott 18.000, hanem 16.000 pengő keretében megszervezi a társulatot és azért teljes művészi és anyagi garanciát vállal, ha szabad kezet nyer a szervezkedésben. Ez természetesen ugy értendő, hogy a szerződések fixirozása továbbra is a polgármester hatáskörében marad Én Kürthy nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglaltattam, belevettem a jegyzőkönyvbe azt is, hogy legkésőbb julius l-ig köteles a komplett társulat névsorát bemutatni, amelyet először a szinügyi bizottság birál el és azután kerülmegöS legyet, moly* két, svábbogarat, hang) tetat stb. ós azok petéit» illetve lárváit únyogoi, polc ;, svábbogarat, Hangyát, boshát, Meni bagy fottot! Ügyeljen a FLY-TOX Nem méreg! vétIjeggref Mindenütt kaphatói Prospektust kívánatra küld Rávéss EroS és Tá rsa Budapest, V., Nádor uooa 30 Telefán: U 998-25 nek a szerződési javaslatok a polgármester elé. A jegyzőkönyv aláírása után függesztettem ki a hirdetőtáblára az értesítést Megkérdeztük Pálfy Józseftől, hogy ml lesz azokkal a színészekkel, akik a polgármester ajánlatát elfogadták. — Szerződést még senkivel sem kötöttünk, csak Tárayval, akinek szerződését Kürthy akceptálta — mondotta Pálfy. A színészek, de a közönség ís ezekután Kíváncsian várja a fejleményeket A helyzet bizonytalanságát fokozza, hogy a polgármester kedden Velencébe utazik. A hitfelekezetek / segélyének ügyét megfelebbazlk a közigazgatási bírósághoz Bab 6 László református lelkész éles nyilatkozata a polgármester határozata ellen (A Délmagyarország munkatársától.") Részletesen beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a polgármester milyen módon osztotta fel az idei költségvetésbe felvett harmincezerpengős hitfelekezeti segélyt A felosztás, illetve a polgármester feltűnést keltő határozata szerint a katolikus felekezetek huszonötezer pengőt kapnak, ezzel szemben az összes többi felekezetekre mindössze ötezer pengő jut. " . Megírtuk' azt is, hogy a polgármester határozatát az érdekelt hitfelekezetek megfelebbezik a közigazgatási bírósághoz. A nem katolikus hitfelekezetek, a hirek szerint, megállapodnak abban, hogy abban az esetben, ha a közigazgatási birsóág nem változtatná meg a polgármester határozatát, nem fogadják el a rájuk jutó segélyt, hanem lemondanak a polgármesteri gyorssegélyalap javára. Bakó László, a szegedi református egyház lelkésze a polgármester határozatáról egyébként a következő nyilatkozatot tette: — A polgármester urnák ezt a határozatát a legnagyobb megdöbbenéssel ve'tem tudomásul, mert ilyen határozatot még ma sem, söt még Somogyi Szi-vesz'értől sem vártunk. Hangsúlyozom, hogy amikor ezt az egész kérdést birálom, minden felekezeti szempontot kikapcsolok, mert meg vagyok győződve, hogy ezt a polgármesteri döntést Szeged józan és a többi felekezetekkel együtt működni kivánó kathoükus társadalma is a legnagyobb méllatlankodássalxutasitja vúsza. Ez a döntés elejétől végig Somogyi Szilviszíer egyéni müve. Ennél következetlenebb és ellentmondóbb indokolást ugyanis nem igen láttam még. — Mindenesetre a határozat megszövegezésében van egy-két derűs momentum is. Ilyen például az, hogy amikor a hitfelekezetekre vonatkozólag egy életbevágóan fontos kérdésről dönt a polgármester ur, mégis az egész kérdésnek a tárgya: »A Jézus tái'sasági rendház évi segély kiutalását kéri.« Minden mellékes tehát, csak egy a fontos, hogy a jezsuiták megkapják azt az évi négyezer pengő segélyt amelyhez csak azért juthattak hozzá, mert 1927-ben a kisebbségi hitfelekezetek a közgyűlés egyhangú határozatával felemelt segélyükből a katholikusok javára lemondtak 13.000 pengőről. hogy végre a hitfelekezeti segély kérdésének tengeri kigyója és nyugtalanító vitája véget érjen. — Beszéljünk azonban komolyan, mindenekfelett pedig tárgyilagosan a kérdésről. A régi jó békevilágban, amikor még nem hangsúlyoztuk anynyira az egyházak munkájának és szolgálatának fontosságát, különösképen pedig a különböző felekezetű polgárok egymásközti viszonyának sorsdöntő horderejét a nemzet jövendője szempontjából, a helyzet Szegeden az volt, hogy az 1914. zárószámadás szerint hitfelekezeti segélyekre adott a város kereken 21.000 aranykoronát, a kegyúri cimen a római kathoükus egyháznak 109.000 koronát. A segélyezés mértékének ez az aránya ezekben az időkben hozzávetőlegesen megfelelt a lélekszám arányának. 1930-ra odáig romlott a helyzet, hogy a költségvetés adatai szerint a római kathoükus egyház kegyúri segélyezése felemelkedett 331.000 pengőre, tehát az 1914. évi összegnek több. mint háromszorosára, mig a hitfelekezeti se-