Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-19 / 136. szám

4 Dto,*nGVARORSZAG 1930 junhis 19. Riport a Tisza fi^e^edi partjáról A Szegedi Regatta Egylet klubháza. A SzUE háza. Az SzTE tiszai háza. fl LévaySzécsénvi-pör után— egy hónapra ítélték az újságírót Mi történt a táblai tárgyaláson ? (A Dilm<ig;;arország munkatársától.) Érdekes sajtópőrt tárgyalt szerdán a szegedi törvényszék VíVd-tanácsa. Az ügy vádlottja Klamár Gyula hír­lapíró volt, akit dr. Szécsényi István jelentett fel sajtórágalmazás miatt. A sajtópör az ismeretes Lévay—Szécsinyi-f éle pörökböl keletkezett. Dr. Lé­vay Ferenc ügyvédnek a csongrádi választások alatt differenciái támadtak Szécsényivel, akit az egyik csongrádi lapban megtámadott A cikkben foglaltak miatt Szécsényi sajtópőrt indított Lévay ellen. Az ügyet a szegcdi törvényszék ViM-tanácsa tárgyalta és' olik'lle Lévayt. A felebbvitelí főtár­gyaláson, a szescdi ítélőtábla Skultéty-tanácsa előtt l évay blróküldési kérelmet terjesztett elő. Erről a tárgyalásról Irt február 18-áu tudósítást a Dél­magyarországban Klamár Gyula. A cikknek az a része, amelyet Szécsényi inkriminált, a következő­képen bangzr.'.t: »I-évay d!<l>é'.>en mejita, hogy a bombapör fel­mentett vádlottjaiból alakult pártelnökség nem alkalmas arr<i, hogy Szicsínglt képviselővé tegge. Szécsényi közéleti szereplésével foglalkozva meg­írta, hogy a »c/i«-t jogtalanul használja nevében. A korteskőrutakon ugyan elhagyta neve mellől a grófi cimet, de megválasztása esetére beígérte, hogy ő, mint kései unoka, a környékbeli ősi birtokokat kiosztja a nincstelenek között Szécsényi, hogy a grófi ch-t használhassa, keresztlevelét is meg­hamisította. Mindezeket azért tette, hogy a közélet­ben érvényesülni tudjon. Szécsényi egyébként Zentán, a szerb megszálló csapatok bejövetele után, önként sietett a hűségesküt letenni. Cikké­ben ezután idézett Rassay Károlynak az »összes /irf(fs«-ban megjelent cikkéből, amelyben Rassay azt irta Szécsényiről, hogy ifjú korában büntet, lenül megpofozták. Megírta Lévay, hogy Szécsényi a háború alatt felmentés érdekében futkosott, családja mindent elkövetett felmentése érdekében. Először mint vöröskeresztes titkárt próbálták fel­menteni. később mint tüzoltófőparancsnokot. Vé­gül is mint hírlapírót mentették fel, de csak azért, mert nagyon szép lampiónos felvonulásokat tu­dott rendezni. Szécsényi volt az, aki a megszálló szerb csapatoknak hust szállított, szerb tisztekkel l>ezsgőzőtt, majd amikor Szegedre költözött, akkor itt a menekültek pénzévet kufárkodott, laprészvé. nyeltet vásárolt, csakhogy a lap segítségével — fő­ispán lehessen.« Szécsényi feljelentésében előadta, hogy azon • a tárgyaláson, melyen Lévay a biróküldési kérelmét előterjesztette és amelyről Klamár Gyula tudósí­tást közölt, — a pör anyagát nem ismertették, ezért a cikk nem felel meg a hiv közlés követelmé­nyeinek. De a cikkben azokon kívül, amiket Lé­vay róla irt, mások is vannak, amik nem hang­zottak el egy tárgyaláson sem. Klamár Gyula a szerdai tárgyaláson azzal véde­kezett, hogy a cikket közérdekből Irta meg és azok a kifejezések, amelyek a cikkében benn­foglaltatnak, szerepeltek a Lévay—Szécsényi-pörők folyamán. Kötelességének tartotta, hogy a tárgya­lásról irt tudósításában felevenitse a pör anyagál De ezek a kifejezések a tárgyaláson is elhangzot­tak, amennyiben azokra Lévay Ferenc, kérelmé­nek előterjesztése közben rátért . Dr. Balassa Jenő védő a bizonyítás elrendelését kérte. Kérte beszerezni « Lévay—Szécsényi-pör iratait és megidézni Lévay Ferencet, aki igazolni fogja, bogy a vád tárgyává tett kifejezéseket a tárgyaláson elmondotta. A bíróság a bizonyítási kérelmet elutasította, mert ugy találta, hogy az ügy Jelen állapotában is elbírálható. A tőrvényszék ezután ítéletet hozott, amelyben Klamár Gyulát egyhavi fogházra ítélte. Dr. Balassa Jenő az ítélet ellen felebbezést je­lentett be. II törvényszék a járásbírósághoz tette át a Fischer Madár-Kármán Vilmos hitelrontási pör iratait I felek részletes előterjesztéseket tettek a szerdai tárgyalásra (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi törvényszék ViM-tanácsa szerdán tárgyal­ta azt a hitelrontási ügyet, amelyet Fischer Aladár, az Angol-Magyar Jutaipar rt. igaz­gatója indított Kármán Vilmos, a Hazai Textil­ipari rt. volt vezérigazgatója ellen. Ebben az ügyben a törvényszék már egy ízben tar-' tott főtárgyalást. A pör abból indult ki, hogy Kármán Vilmos bizonyos részben Fischer Ala­dárt okolta a Hazai Textilipari rt. tőnkreju­tásáért és ily értelmű levelet irt a részvény­társaság egyik legnagyobb hitelezőjének, a Moore ác Weinbcrg dundeei cég egyik tagjá­nak feleségéhez, Weinberg Paulához. Fischer Aladár, aki a skóciai cég megbízottjaként mű­ködött a Hazai Textilipari rt.-nál, hitelrontás és rágalmazás vétségét látta fenforogni a levél­ben és ezért feljelentést tett Kármán Vilmos ellen. Az ügyészség hitelrontásért emelt vádat és a vádtanács is ennek alapján helyezte vád alá Kármánt. A május 14-iki főtárgyaláson Kármán vállalkozott annak bizonyítására, hogy a levélben foglaltak megfelelnek a való­ságnak, viszont Fischer Aladár azok valót­lanságát kívánta igazolni. A törvényszék akkor a főtárgyalást elnapolta, mert a vádtanács az ügyészi vádirat egyrészére nézve nem ha­tározott és visszaküldte az iratokat a vádta­nácshoz, amely azután a vádhatározatot ki­egészítette. A mai főtárgyaláson a vádat dr. Balázs Sándor ügyész képviselte, Kármán Vilmosnak védelmét dr. Bokor Frigyes budapesti ügyvéd látta el. Kármán Vilmos igen sok törvényszéki cégirat és jegyzőkönyvmásolat becsatolásával kívánta igazolni, hogy azok a vállalatok, ame­lyeknél Fischer Aladár működött, tőnkre ju­tottak, okiratokkal kivánta bizonyitani, hogy a Fischer és Társa-cég, amely 1905-ben ala­kult és amelynek tulajdonosa Fischer Aladár volt, 1910-ben megszűnt A cég ellen 30 ki­elégítési végrehajtás és árverés volt fennál­lása alatt. Fischer 1911-ben megalapította az Agrária Paprika- és Terménykereskedelmi rt-t, amely még 1911-ben megszűnt. Ugyan­csak saját alapítása volt az Altalános Bank, mint Szövetkezet is, amelynek ügyvezető-igaz­gatója volt Fischer. A bank 1914-től 1918-ig működött azután megszűnt. Kármán becsa­tolta Flaschner József betétkönyvét aki még ma sem kapta meg a bankban elhelyezett be­tétjét. Ez az üzlet 5800 korona veszteséggel zárult A Szegedi Termény- és Áruforgalmi rt-nek is igazgatója volt. A részvénytársaság a franciaországi burgonyaszállitások miatt azonnali hatállyal felmondott Fischernek, aki 2500 korona végkielégítést kapott. A Czinner­szalámigyárban ugyancsak igazgató volt A gyár 1927-ben megszűnt az épületeket száz­hatvanezer koronáért a Pick-gyárnak adták el. Ebből az üzletből kifolyólag Fischernek pöre is volt a gyár egykori tulajdonosának fiaival, Csányi Pállal és Csányi Károllyal. Csá­nyi Károly egy levélben olyannak állította, aki hazug kibúvókat keres. A szegedi tábla a vádlott Csányi Károlyt felmentette a vád alól. Résztvett a sértett a Szegedi Kereskedők Ke­nyérgyárában is, mint igazgatósági tag. Ez a i gyár is felszámolt. A Hus- és Vásárpénztár,. amelynek Fischer 1927-ben igazgatója volt a*' 1927-es üzleti évet 43 ezer pengő veszteséggel zárta. Kármán bizonyitani kívánta azt hogy a Hazai Textilipari rt-nál Fischer Aladár bi-j zalmi minőségében olyan indiszkréciókat kő-' vetett el, amellyel a vállalatot megkárosította. Ezzel szemben Fischer Aladár részben okira­tokkal igazolta, hogy a debreceni kefegyár­nál, amely még ma is fennáll, a gyár veze­tőségének teljes megelégedésére működött, hogy a Czinner-gyár a szalámigyártás általá­nos gazdasági Viszonyai folytán, melyek a vidéki szalámigyárak fennállását és üzeméi lehetetlenné tették és melyek folytán éppen Szegeden is őt szalámigyár szüntette be üze* mét volt kénytelen a szegedi gyárat beszün­tetni, ami a Magyar Szalámigyár rt.-nak ak ciója volt és amelyből folyólag Fischer Ala­dár ellen semmiféle kifogás fel nem merült, sőt teljes felmondással és végkielégítéssel tá-i vozott. A Hus- és Vásárpénztárra nézve pe­dig előadta és igazolta, hogy azt az előzőr években Vass Jenő igazgatása alatt érték su«t lyos veszteségek, mig azon egyévi idő alatt,; míg Fischer Aladár a Hus- és Vásárpénztár« ral szerződéses viszonyban állott, 12.000 pen­gőt meghaladó nyereség mutatkozott. Ugy a védő, mint az ügyész is a valódiság1 és illetve a valótlanság bizonyítására számon tanura hivatkoztak és kérték azok kihallgat tásának elrendelését. A tőrvényszék hosszai tanácskozás után végzést hirdetett ki, amelyi szerint az iratokat a fenforogni látszó rágal­mazás, vagy becsületsértés vétségeinek elbí->| rálása végett a járásbírósághoz áttétetni ren* delte, mert a tőrvényszék jogi álláspontja sze-j rint azok a kijelentések és állitások, amelyeié az inkriminált levélben foglaltatnak, r.snS Fischer Aladár hitelére vonatkoznak, ha nemi egyéniségérc vonatkozó tényállítások, amel: etí tehát a hitelrontás vétségének kritérium íit nem foglalják magukban, hanem csak rágal­mazás, vagy becsületsértés téwjálladikánaii megállapítására lehetnek alkalmasak. A vég­zés ellen az ügyész felfolyamodást jelentett be^

Next

/
Oldalképek
Tartalom