Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-15 / 133. szám

1930 junius 15, DÉLMAGYARORSZAG IT STEFAN ZWEIG: A Pélmagyarorsgág regénye A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordítottax SZINNAI TIVADAR 69 Az otrantol herceg ötvenhat éves volt, amikor a hatalom csúcsára érkezett. Milyen regényes, tekervényes pályát futott be egy negyed évszázad alatt! A sápadt kis szatócsfiuből tonzúrás, .komor szemináriumi tanitó lett, majd néptribun és prokonzul, aztán herceg és nábob, de még mindig a császár cselédje, most aztán nem szolga többé, hanem Franciaország ura! Az intrikus legyőzte a zsenit, a végzet az eszmét. Hálhatatlan férfiak egész légiója hullott el körülötte: Mirabeau meghalt, Marat gyilkosság áldozata lett, Robespierre, Desmoulins, Danton a guillotine bárdja alatt vérzett el, konzultársa, Collot Guyana szigetén halálos lázzal tusakodott, Lafayette elszalasztotta az érvényesülés második lehetőségét is; Napoleon, a világ ura, álruhában, hamis útlevéllel a tengerpart felé szökött; Muratra és Neyre főbelövetés vár; a Napoleon kegyelméből trónra kapaszkodott Bonaparték földönfutó koldusákká váltak. Egy egész glóriás nemzedék rövid tündöklés után lezuhant a sötétségbe, de Fouché áll és ragyog, most aratja türelmes, kitartó vakondokmunkájának a gyümölcseit. A kamara, a szenátus, a minisztérium hajlékony viasz a kezében; a nagyhangú generálisok reszketnek a nyugdijukért és bárányszelidséggel követik az uj elnök intézkedéseit. A polgárság és a nép bizik benne. XVIII. Lajos követet küld hozzá, Talleyrand üdvözli, Wellington, Waterloo győztese tárgyalásokba bocsátkozik vele — Franciaország sorsának történelmi szálai Fouché kezében találkoznak. Roppant feladat vár rá: a megvert országot megvédelmezni a bevonuló ellenség mohóságától, a fellengős, de céltalan további ellenállást megakadályozni, kedvező békefeltételeket kicsikarni, államformát és államfőt választani, a káoszt megszüntetni és rendet teremteni. Mindenki elvesztette a fejét, de Fouché nagy szellemi frissességgel, emberfölötti energiával és csodálatos biztonsággal halad a maga utján. Mindenkivel barátkozik és mindenkit félrevezet, csak a tervét követi rendületlenül. A parlament előtt Napoleon fiát támogatja, Carnot szemében hü köztársaságinak tünteti fel magát, a szövetségeseknél az orleánsi herceg hiveként szerepel, titokban azonban XVIII. Lajos malmára hajtja a vizet. Finom, alig észrevehető lavirozásokkal átevez a royalisták vizére és óvatosan kezükre játsza a rábízott hatalmat. A jó pszichológus nem is választhat más utat; csak gyors kapituláció és a régi királyság tekintélye teremthet nyugalmat, szerezhet kíméletes békefeltételeket az ezer sebtől vérző, ellenséges csapatoktól elárasztott országnak. A realizmus iránti erős érzékével Fouché felismeri, hogy ez az egyetlen és szükségszerű megoldás. És meg is valósítja a saját akaratából, a saját erejéből, a kamara, a szenátus, a tanács, a nép és a hadsereg kívánságai ellenére. Fouché nagyon okosan viselkedik, de a bölcsesség legmagasabb csúcsára nem tud felemelkedni. Nem tud lemondani, nem látja a határt, amely azt mondja, hogy: elég. Most, a siker delelőpontján, dúsgazdagon, tekintélyesen visszavonulhatna és életfogytiglan zavartalanul élvezhetné kortársai tiszteletét. De, aki husz éven keresztül lopva kóstolgatta a hatalom nektárját, nem tudja félretolni a serleget abban a pillanatban, amikor azt hiszi, hogy végre nagyot húzhat belőle, szabadon, kedve szerint. Jól tette, hogy a legyőzött Franciaországot visszavezette legitim királyához. De hogy ezért a tettéért borravalót is akart és verejtékesen folytatta intrikáit egy miniszteri állás kedvéért: ez már nemcsak aljasság, nemcsak bün, de ostobaság is volt. Eddig mesterien bujkált, ügyesen, türelmesen, kitartóan megmászott ezer lépcsőt; de az utolsó lépcsőfoknál kitörte a nyakát Hogy miként próbálta Fouché eladni az országot XVIII. Lajosnak egy miniszteri állásért erre nézve határozott adat áll a rendelkezésünkre. Egy jellemző okmány, amely szószerint megörökítette az egyébként tüneményesen óvatos Fouché diplomáciai tárgyalását a royalisták vezérével. A dolog előzménye még a »száz nap« folyamán játszódott le. Napoleon visszatérése után egyetlen elszánt királypárti akadt, Vitrolles báró, aki Toulouseban csapatokat toborzott Napoleon ellen és fegyveresen szembe mert szállni vele. Elfogták és felvitték Párisba. A császár rögtön agyonlövette volna, de Fouché közbevetette magát az érdekében. Ujabban mindig a mérséklet pártján volt, különösen, ha olyan emberekről volt sző, akiknek alkalom adtán még hasznát veheti. Elérte, hogy Vitrolles bárót rendes haditörvényszék elé állítsák és a vizsgálat befejezéséig fogvatartsák. Amikor Fouché lett az ország ura, a báró felesége tüstént felkereste és férjének szabadonbocsátását kérte. Fouché örömmel teljesítette a báróné kérgét; kapóra jött neki, hogy érdemeket szerezhet a Bourbonok előtt. Vitrolles bárót kiengedték börtönéből és a kiszabadult royalista vezér első dolga az volt, hogy felkeresse Fouchét és megköszönje a szívességét. Ezalkalommal a következő barátságos beszélgetés folyt le közöttük: — Mik a legközelebbi tervei, báró ur? — Tüstént Gentbe akarok utazni. A postakocsi a kapu előtt vár rám. — Ez a legokosabb, amit tehet, mert az élete itt még nem volna biztonságban. — Nem üzen valamit általam a királynak? — Ó, istenem, mit üzenhetnék neki? Mondja meg, kérem, őfelségének, hogy számithat a két szó óriási hatással van rá! Egymásra nevetnek. A legvadabb republikánus kigúnyolja elvtársát és kollégáját a Áz toláshoz Mosáshoz llenko Persil hűségemre, de sajnos, egyelőre nem sokat tehetek érte. Ha rajtam múlna, Őfelsége már holnap beköltözhetnék a Tuilériákba. — Pedig én azt hiszem, hogy egyedül ön az, aki lehetővé tehetné a király mielőbbi visszatérését. — Higyje el, hogy téved. Még igen nagy nehézségekkel kell megküzdenem. Még jó, hogy a kamara leegyszerüsitette a helyzetet. Hiszen tudja, hogy II. Napoleon uralkodását proklamálják... — Második Napoleon? Lehetetlen? — Sőt a legtermészetesebb dolog a világon. Hiába, ezzel kell kezdeni. — De, remélem, nem veszi komolyan senkf? — Még csak az kellene! Minél többet gondolkodom a dolgon, annál nagyobb esztelenségnek tartom. De sok ember van, aki Napoleon presztízsének a hatása alatt áll és ragaszkodik ehhez a névhez. Carnot kollégám is szentül meg van győződve arról, hogy, csak II. Napoleon mentheti meg a helyzetet. — És meddig tartson ez a tréfa? — Valószínűleg csak annyi ideig, amely] szükséges ahhoz, hogy I. Napoleontól végleg megszabaduljunk. — Mikor lehet erre számítani? — Magam is szeretném tudni. Ebben a pillanatban még a holnapi naivra is nehéz jóslatokat mondani. — De ha Carnot annyira ragaszkodik Napóleonhoz, nehéz lesz eltéríteni tőle..» — Ugyan, kérem! Csak a francia nép érdekeire kell hivatkoznunk', akkor mindjárt mellénk áll. Képzelje csak': francia népi Ez a a royalisták vezére előtt. Vitrolles kezdi megérteni Fouchét. (Folyt, kőv.) SZINESZETI LEXIKON A színművészet egyetemes enciklopédiája. Szinjáíszás * Szinpadmliv észét « Rendezés * Film Tánc * Varieté * Szinészles népszokások « Életrajzok. A legkiválóbb magyar és külföldi szakírók közreműködésével szerkesztette NÉMETH ANTAL. 1000 kép (168 mümellékleten és a szövegben) mutatja be mindon nép színjátszását, szinpadés színházművészetét, a primitív népek teátrális szokásait, báb- és árnyjátékokat, a tánckulturát, jelmezeket, maszkokat, a filmszinjátszást stb. 2, kötet dísze* angolvászon-kötésben. Győző Andor kiadása Budapest, 1930. Szeőcűcn megrcnáeinefö a Délmaguarorszâg üirlap- és Nuoműavállalat Részvénytársaságnál. Van szerencsém, t. vevőimet értesíteni, hogy 112 férfi szabó és készruhaüzletemet Mikszáth Kálmán ucca 1. szám (PQspökbazár) alól lényegesen megnagyobbítva Széchenyi tér 16. sz. alá, a volt „Turul" cipőüzlet helyiségébe helyeztem Át, ahol dúsan leiszerelt raktáramban az eddig is megszokott szolid árak mellett továbbra is a leglelkiismeretesebb kiszolgálásban lesz a t. Közönségnek része. T. vevőinek továbbra is n. b. pártfogáséi kéri ördög fereitC szabómester.