Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-12 / 130. szám

SZEGED. SzerKesztöség: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: Kiadóhivatal, kOlctOnkOnyvil&r és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. - Nyomda • L»w Llpói ucca 19. Telefon ? 16-34. TAvlrall é»levélclm: Délmagyarorsz&g Szeged. Csütörtök, 1930 junius 12 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 130. szám ORSZÁG ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, kUllítldHn 6-40 pengő. ^ Egye* szám Ara heikrtznap lö, vniiAr- és Ünnepnap 2-4 >111- Hír« detések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétlO kivételével naponta reggel Orvoskongresszus után A pünkösdi szegedi orvoskongresszuson elhangzottak közül különösen egy kijelentés ragadta meg figyelmünket. A szegedi egyetem kórbonctanára előadásában elmondotta, hogy mióta Szegeden van, egyetlen egy olyan gyermek hulláját boncolta, aki tuberkulózissal nem volt fertőzve. Ezt a mondatot kellene a szegedi várospolitika fundamentumává tenni. Ezt a mondatot kellene felirni a szegedi városháza kapujára, hogy mindenki, aki oda belép, első és mellőzhetetlen kötelességére figyelmeztesse. Ez a mondat összesűrítése mindannak, amit tennünk kell s fájdalom, összesűrítése mindannak is, amit elmulasztottunk, Hányszor hangzott már el ennek a városnak félig tégla-, félig vályogfalai között, hogy küzdeni kell a tuberkulózis ellen. Azt se lfhet mondani, hogy mindig csak szalmafellángolások követték a fogadkozásokat. Követte olykor-olykor tett is, de ezt a tettet mindig elorozták a legjobban rászorultak elöl. Hogy csak a legujabbakat említsük: a városi közgyűlés elhatározta, hogy minden évben ötven kislakás építési költségét felveszi a költségvetésébe s igy ötven munkáslakás felépítését biztosítja minden évben. A határozat megvolt, bölcs, hasznos és emberséges határozat, csak ¿ppen nem találtatott senki, aki végrehajtotta volna. A közgyűlés elhatározta azt is, hogy munkásbérházakat épit a Taschlertelken. Az építési költséget is megszavazták, az épületet fel is emelték, csak éppen egyetlen munkásnak nem jutott hely a munkások számára megszavazott s a munkások számára felépitett palotában. S most méltóztassanak idefigyelni: amikor a közgyűlésen számonkérték a város uraitól, hogy miért nem hajtják végre azt a közgyűlési határozatot, mely évenkint ötven munkáslakás felépítését rendelte el, a válasz az volt, hogy végrehajtják, íme a Tascler-telken nem is ötven, de sokszorosan több munkáslakás épül. Érvnek hatásos volt, elmés és tetszetős, csak éppen olyan messze járt az igazságtól, mint a szegedi városi szinház a kulturhivatástól. A munkáslakások építésének elodázását azzal indokolták, hogy — nem a munkások számára építkeztek a Kálvária-ut mentén. Talán nem lenne teljes a felsorolás, ha nem emlékeznénk meg a gyermekkórházról is. Az emberi jótékonyság lehetővé tette, hogy kórházat adjunk a beteg szegedi gyerekek rendelkezésére. A város az alapítványi ház tulajdonát veszélyezteti a gyermekkórház megnyitásának halogatásával. És mégsem nyitják meg. Mintha arra várnának, hogy lesz még olyan idő is, amikor a szegedi egyetem kórbonctanára egyetlen gyermekhullát sem fog találni tuberkulótikus fertőzöttség nélkül. A szociálhjgiénia tudósai már régen tisztán látják, hogy kórházakban és szanatóriumokban az egyedek betegségét meg lehet gyógyítani, de a népbetegséget csak a betegség okainak kiirtásával s az egészséges élet feltételeinek megteremtésével lehet legyőzni. Egészséges lakás, egészséges levegő, egészséges ivóvíz, — ez lenne a szentháromsága a tüdővész elleni küzdelemnek. Mit tett Szeged város a jószándéku, a jószándékkal végre is hajtott, de az arra szorultak elől elorzott határozatain kívül ennek a tömeggyilkos betegségnek leküzdésére? Megalkotta a lakáskatasztert, amiből megtudtuk, hogy háromezernél több fertőzött család lakik emberi lakásra nem alkalmas odúkban, amiből megtudtuk, hogy mennyi az elmulasztott kötelesség és mennyi a fel nem vállalt teendő. Lakáskatasztert még csak készíttetett a város, de lakást már nem, legalább is nem azoknak, akik a tuberkulótikus halál siralomházában tengetik levegőtől és naptól megtagadott életüket. Klinikák építése és lakások rombolása, — ez keresztmetszete a városi építkezéseknek. Mintha a klinikákat csak azért kellene építeni, hogy a lakóházak lerombolásával a tuberkulózissal szövetséget kötött várospolitika el tudja helyezni áldozatait. Minél több lakóházat romboltak le, annál több lakót zsúfoltak össze a tüdővész melegágyában: a pincelakásokban. De akárhány klinikát építettek is, a betegek befogadására, a gyógyulásra szorultak istápolására elég hely nem jutott. Ha szinházi deficittel meg lehetne oldani a tüdővész elleni küzdelem feladatait, akkor Szegeden már régen nem volna teendő. Amikor azonban vagy harmadfélszázezer pengő jut egy évben a szinházi játék alimentálására, ugyanakkor számbajövő összeg nem áll rendelkezésre a tüdővész elleni küzdelem céljára. S ne is emlegessenek fajvédelmi jelszavakat addig, amig a fajvédelem programja a zsidók szidásában merül ki s amig senkinek sem jut eszébe, hogy a fajt ugy lehetne s ugy kellene elsősorban védeni, ha a magyarság legnagyobb és leggyilkosabb ellensége: a tüdővész ellen tennének is valamit „Bábjátékkal, harangjátékkal nem lehet Szegeden idegenforgalmat csinálni" mondotta Hunyady gróf a parlamentben Wo!íí Károly a csongrádmegyei munkanélküliek „szabadrablás! vágyáról" beszélt Budapest, junius 11. A képviselőház szerdai ülésén megkezdték az appropriációs törvényjavaslat tárgyalását. Fábián Béla: öt év alatt, a szanálás" óta, a költségvetés a duplájára emelkedett az államháztartás egyensúlyát ezzel sikerült fentartani, de viszont sikerült ezzel a magángazdaságot tönkretenni. A forgalmiadóbevétel 1928—1929-ben 13.4 millióval volt több, mint az előirányzat. Míg az egész országban lehúzott redőnyök mutatják az igazi helyzetet, addig ennek az évnek első négy hónapjában kétmillió pengővel több volt az adóbevétele, mint az elmúlt év első négy hónapjában. Hogyan lehet ez, mikor az adófizetők száma csökkent? Ugy, hogy ugyanazon adótárgyra sokkal nagyobb adót vetettek ki, mint tavaly. A fizetésképtelenségek száma az országban tavaly az év első felében ÍS8 volt, az idén 848. Megdöbbentnek az adóvégrehajtási adatok is. Szolnokon 8094 adófizető van és az elmúlt évben 18.000-nél több adóvégrehajtás történt 5829 esetben tűztek ki "árverést Az idén, február elsején Magyarországon nagyon sok vidéki város nem tudta fizetni tisztviselőit. A kisiparosságot és a kiskereskedelmet három faktor teszi tőnkre: a közterhek, a Társadalombiztosító járulékok és a szövetkezetek. Az iparosokat a forgalmiadóátalányok elfogadására rettenetes terrorral kényszeritik. Mindig azt szokták kórdezni, mi lesz a szegény forgalniiadóellenőrökkel, valahányszor ellenük szólalok fel. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Budapesten a forgalmiadóellenőrök 90 százaléka két fizetést huz és nagyjában vidéken is hasonló a helyzet. Itt is csak azt lehet mondani: elégedjék meg a forualrniadóellenőr egy fizetéssel. Gaál Gaszton: Azzal senkisem törődik, hogy mi jut annak a szegény kis háztulajdonosnak, aki szoba-konyhás házában lakik és 70 pengő adót fizet! Fábián Béla: Cegléden a visszaadott iparigazolványok ellenére is több adót hajtottak be a múlt évben, mint amennyit előirányoztak. Ez az ország az, [axhol lehet a munkáltatóktól előre beszedni a 10 százalékkal magasabb balesetbiztosítási járulékokat (Ugy van, ugy van, minden oldalon.) Wolff Károly a következő felszólaló. A szociáldemokrácia az egyedüli veszedelem, a liberálizmus csak a szociáldemokráciának nyit ajtót. A szociáldemokrácia csak módszerben különbözik a kommunizmustól. Állítom, hogy az országban tömege a szociáldemokrácián kívül csak a keresztény irányzatnak van. A zsidóság nem látja be, hogy a keresztény nemzeti alapot kellene támogatni. A zsidóság fiatalsága mindig forradalmár. (Wolff Károly a szociáldemokraták állandó közbeszólása közben folytatja beszédét) Nem akarom a szociáldemokratákat meggyőzni, csak erőt szervezek, hogy legyőzhessem őket Propper Sándor: On az erőszak alapján áll. Wolff Károly: Erő még nem erőszak. (Zaj.) Gaál Gaszton: A bepofozás a szakszervezetekbe olyan gyöngéd eszközi (?aj a szociáldemokratáknál.) Malasits Géza: A Krédó egyletbe is be pofozzák az embereket (Nagy zaj.) Wolff Károly: A keresztény nemzeti egység alapján állok. Propper Sándor: 19t8-ban hol álltf Wolff Károly: Akkor is azon az alapon álltam. Nekem ne mondjon ilyet! Propper Sándor: Aki nyakig benne volt, az ne mondjon ilyeneket. Wolff Károly: Megdöbbentőek a csongrádmegyei állapotok. Nyiltan hangoztatják a csongrádmegyei munkanélküliek, hogy engedjenek n< k k 24 órai szabadrablást. Ilyen a hangulat az egész országban. A jutalékrendszer visszaélésekre vezet. A hadikölcsönvaforizáció kérdése, a belföldi tőkfiképzés fontosabb, mint a külföldi. Mind ezen okok miatt a tizenkettedik órában aggályaimat fejezem ki. Túlságos a bizantin szellem, a független véleménynyilvánítást már lázadásnak tekintik, Független embernek meg kell mondania az igazságot Malasits Géza: Közelednek a fővárosi választások, azért beszél igy. Wolff Károly az ország ujabb terhet nem vállal-, hat magára és a valorizációs terhek emeléséről szó sem lehet. Propper Sándor: Mi van a királyi borokkal, fő. udvarnagyi birö urT Malasits Géza: Elég volt ebből a rendszerből. (Hosszantartó nagg zaj.) Az elnök percekig csenget és azután cjepdra inti a szocialistákat. Felkiáltások a szocialistáknál: Oda szóljon. (Zaj.) Propper Sándor: Mi van a királyi borokkalT (Nagy zaj.) Wolff Károly (ingerülten): Nem tartom méltónak válaszolni erre a kérdésre. Ezt a kérdést már a Ház előtt tisztáztam, önnek nincs joga ismét felvetni Propper Sándor: De fel fogom vetni. Nem prédikálhat morált. Elvesztette erre a jogot. (Nagy zaj.) Wolff Károly ezután befejezi beszédét és kijelenti, hogy az appropriációt elfogadja. (Nagy tüntető taps a kormánypárton, zaj a szocialistáknál.) Kabók Lajos: Komédia ez. Ellene beszél és mellette szavaz.