Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-27 / 118. szám

BBBHBBHHMHHB SZEGED. Szerke»ztO(ég: Somogyi ucca 22. L emu Teleion: 13—33. -Klndóhlvntal, killcíllnliiínyviAr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Teleion: 306. — Nyomda • Löw LIpAI ucca 19. Teleion : 16-34. Távirati £*lev£lclm: Délmagyarország Szeged. Kedd, 1930 május 27 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 11S. sz:«%m ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2$ vidéken «> Budapesten 3-60, KUltSldOn ®-40 pengd. - Egyes tzAm Ara hétklfc« nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 HU. Hir­detések felvétele tarlla scerlnL Megle« lenlk hétlö kivételével naponta reggel Rádió Szeged . Fenn Oszlóban és lenn Athénben, Ham­burgban, a kulturnyugaton és keleten a rádió­műsorok a közeljövőben uj helységnevekkel bővülnek. Budapest mellett más magyar vá­rosnevek is átmennek a világ köztudatába, rádiószempontból egyelőre olyan jelentőség­gel, mint amilyen a wieni műsort közvetítő Grácnak vagy Innsbrucknak van. Szegeden kulturproblémák nem okoznak gondot Az a hatósági balhit vert itt gyökeret, hogy csak a színház a kultura és hogy ennek következtében a kulturával szemben fenn­álló kötelezettségeinek eleget tesz a város, ha minden évben legalább 200 ezer pengőt rá­fizet a színházra. Arról egy szót se hallani a városházán, hogy a kultura az analfabe­tizmus csökkentése is, hogy kultura az egész­séges lakás, a jó ivóvíz, a részint kövezett, részint aszfaltozott ucca, hogy kultúra a vá­sárcsarnok, a portalanítás, a kórház és hogy kultura a népjólét. Kulturgondolatok és kul­turtervek itt nem születnek. Ezeket Pestről importálják a kultuszminisztériumból és Is­ten mentse azt a városi tisztviselőt vagy azt a még elvetemedettebb városatyát, aki a maga szerény, de jó ötleteivel merne előállni. Itt nem lesz kívülről kormányozva, pénz pe­dig csak akkor lesz megszavazva, ha a kul­turtervnek már a csomagolása is mutatja, hogy magas helyről indították útnak. Csoda-e, ha ilyen szellem mellett lassan­kint elveszítették az érzéket a meglátás ere­detiségéhez és a koncepció önállóságához? Csoda-e, ha a városháza nem változott át nyüzsgő méhrajjá, amikor bejutott oda an­nak a hire, hogy relaisleadókat létesítenek az országban, de Szeged nincs azok között a városok között, amelyek mellett a kereske­delmi miniszter dönteni akar? Csoda-e, ha csak a Bádió Klub mozdult meg és csoda-e, ha nem látják át a városházán, hogy annak is nagy hatása lesz a város jövőjére, ha itt léte­sitik az egyik relaisleadót és annak is, ha elkerülik Szegedet? ~ A polgári zenekartól messzebb állunk, mint valaha. Ha lesz Szegednek radióleadója, mégis meg lehet majd csinálni. Ezzel megoldódik a kizárólag zenei hivatásának élő filharmó­nikus és színházi zenekar kérdése. A kétéves szinházi válságon az opera leépítésével akar­tak segíteni. Az opera megmenekült, de a fejlesztés eszközei hiján kilátástalan jövő előtt áll. Ha Szegeden épitik az egyik rádióle­adót, a rádió és a szinház együttműködése folytán teljes operatársulathoz jutunk, amely­nek most már egyéb föltételei is meglesznek ahoz, hogy tudjon élvezetes előadásokat nyúj­tani és fejlődni. A rádió bekapcsolódása foly­tán nagyobb, teljesebb és kiemelkedőbb le­het a szegedi hangversenyszezon. Viszont már a mai Szeged is az érdekes és értékes szá­mok egész sorát tudná szállítani a rádiónak. Kiváló irók, képzett tudósok, kitűnő zenészek és buzgó színészek egész sora él ebben a vá­rosban, akik mind-mind legalább ugyanany­nyi joggal állhatnak oda a leadóhoz, mint a pesti vagy bármelyik nagy külföldi leadó leg­több szereplője. A fogadalmi templom orgona­játéka egész Európa érdeklődésével találkoz­nék. Azután itt lesz a harangjáték, minden év­ben le lehet majd adni egy-két futballmecs­cset, nem vallunk szégyent operaelőadásaink­kal és országos érdeklődésre tarthatnának B3HEI számot az olyan eredeti bemutatók, mint ami­lyen Kacsóh Pongrácz daljátéka volt. Végre erélyesen kellene sürgetni a pro­gramszerüséget és a nagyvonalúságot a város­fejlesztésben. Helyes, ha a kormány törő­dik valamennyi város fejlődésével és intéz­ményeiből valamennyinek juttat. De tartósan eszméljenek most már arra, hogy ebben a nyolcmillió lakosú országban sem maradhat Budapest az egyetlen nagyváros és hogy nem­zeti érdekből is szükségünk van legalább még egy olyan városra, amely számításba jön a szó nyugateurópai értelme, igényei és föl­tételei szerint is. Erre a szerepre Szeged van predesztinálva. Ila másért nem, nemzeti jelen­tősége miatt. Ebben a városban a magyarság legerősebb várát erősitik, segítenek kiépíteni és európai jelentőségére emelni. A háború előtt megengedhette magának a kormány azt a fényűzést, hogy két uj egyetem közül az egyiket Debrecennek, a másikat Pozsonynak Ítélje oda. De ma nem lehet a két rádió közül az egyiket Debrecenben, a másikat Pé­csett építeni. Az sem lehet, hogy mind a ket­tőt Északmatyarországon építsék. Az Alföld magyarságát kell erősiteni. Vigye innen a rádió szerte a világba az Alföld szabad le­vegőjű, gazdag kulturáját, tanulságos múlt­ját és forró imádatál. Kint az áldott földeken már hajladozik a karcsú buza. Aratásra érik. Mindent: okosság, belátás, tervszerűség, kul­turális és gazdasági lendület érleljen itt meg a nép számára. Szegedet többé ne lehes­sen elkerülni, ha uj intézményeket létesít a kormány. Meg kell teremteni éhez a kőzszél­lemet. 24 óra alatt fogjon munkába a ható­ság. Minden kapavágással, amely Szegedet fejleszti, nemzeti hivatást teljesít. Véres uccai harc Rangoonban hinduk és mohamedánok között U] támadások a sörakiárak ellen CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Bangoonban hétfőn dél­előtt véres harc volt a mohamedánok és a hinduk között. A harc ugy kezdődött, hogy a sztrájkoló kikötőmunkásság megtámadta azokat a birmai munkásokat, akik sztrájk­törők voltak. Később az egész bennszülött lakosság beleavatkozott a harcba. A rendőr­ség tehetetlenül állt a túlerővel szemben. Míro a harc véget éít, 16 holttest hevert az uccif­kon, ahol a mob lett az ur. Este már az üz­letek kirakatait fosztogatták. A forradalom egyre terjed. Hiába tartóz­tatják le százával Gandhi önkénteseit, min­dig ujabb ezrek nőnek és minden órában uj támadásra indulnak a sóraktárak ellen. Hajmeresztő kegyellenségekről beszéllek az angol alsóházban London, május 26. Az alsóházban Brockway képviselő, a független munkáspárt egyik ve­zére, szenvedélyes hangú bestédben ostorozta a kormány indiai politikáját és felolvasta a peshavari zavargások indiai leirását. Eszerint az indusok vértaniu türelemmel viselték az angol csapatok hajmeresztő kegyetlenségeit ?s egyesek maguk kérték a katonákat, hogy lőj­jék őket is aqyon, amit a katonák habozás nél­kül teljesítettek. A vérengzés reggel 11-től dél­után 5-ig tartott és a hullaszállító kocsik nem győzték elvinni a holttesteket A király kérdés, Albrecht hűségnyilatkozata* az olasz és az angol barátság a képviselőház külügyi vitájában Budapesf, május 26. A parlament hétfői ülé­sén a külügyi tárca tárgyalását kezdték meg. Beck Lajos Briand páneurópai jegyzékével fog­lalkozott Az európai agrárválság megoldása után az első feladat a fogyasztási pjacsok megszerzése. Briand terve az emberiséget szerető ember nagy­szerű gondolata, aki lelke mélyén az emberi igaz­ságtalanságok kiegyenlitésére vágyik és végső cél­jául — be nem vallottan — a békék revíziójára is. Wolíf Károly azt kifogásolta, hogy külpoliíikánk­ban hilsok a titokban kezelt ügy. Mindent titko­san kezelnek, amit a külföldi lapokban már reg olvastunk. Jogászi szempontból nézve, megszűnt a nemzetközi jog és helyébe az ántánt jogai lép­tek. A kisebbségi kérdésben nem tudjuk érvénye­síteni jogainkat. Peyer Károly: «mióta az olasz barátsági szer­ződést megkötöttük, az olasz bevitel Magyaror­szágra lenyegesen emelkedett, de gabonakivitelünk Olaszországba lényegesen csökken'. A párisi tár­gyaláson is láthattuk, hogy az olasz barátság egyenlő volt a semmivel. Annál többet ért az angol barátság, amely azonban csak azóta áll fenn. amióta mnnkáskormánv van u.viUixm. mcrL aexn állott fenn a konzervatív kormány idején, ami­kor a szimpátia Bománia felé orientálódott Kény­telen hitelt adni a külföldi lapok híresztelései­nek — mondotta ezután Peyer —, amelyek azt állítják, hogy a miniszterelnök római utazása a magyar királykérdéssel vo'.t kapcsolatban. Beszél­nek arról is, hogy ami tor a Habsburg-ház mostani feje novemberben nagykorú lesz, a képviselőház és a felsőház elnöke nyilatkozatot fognak lenni, hogy a magyar nemzet nem tekinti magára nézve kötelezőnek a detronizációs törvényt Almásy László: Én kijelentem, hogy a magam részéről semmiféle nyilatkozatot nem kívánok tenni. Peyer Károly: A külföldi lapokban azt olvasom, hogy a király kérdés napirendre kerül. Nem tar­lom valószínűnek, hogyha valaki Magyarországon 14 millió pengp kö tött az agitációra, akkor most egyszerűen lemondjon a trónról és hűségnyilat­ko/atot legyen. Mcskó Zoltán: Privát ügy az egész hűségnyilat­kozat. Nem érdekel bennünket. Peyer Károly: Ezek a híresztelések a külföldön el vannak terjedve. Ha a külföldi közvélemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom