Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

•xa DÉf .M »CV » PAP(i7 4G ten az Önök képviselője a legkiválóbb harcosa. f Taps.) — Előre kellett volna látni, hogy a trianoni Magyarország nem birhat el több minisztériumot én nagyobb adminisztrációs apparátust, mint Nagymagyarország, — előre kellett volna látni, .hogy ha a pénzügyi szanálással nem halad parallel a gazdasági szanálás is, agg rövid idő alatt gazdaságilag teljesen kimerül és tönkre megtj az ország, — előre kelleti volna látni, hogy az utonóm vámtarifa meg fogja drágítani a termelést, — előre kellett volna látni, hogy a könnyelmű pénzpolitika túlzott adóztatásával nemcsak tönkreteszi az adófizetők tízezreit, de feleslegek fitogtatásával kint azt a hamis látszatot kelti, hogy ez az ország még gazdag ország és elő fogja idézni azt, ami most be is következett: hogy akkor, amikor az ország adófizető polgársága elérkezett teljesítőképességének legutolsó határihoz, akkor, amikor a kormány kénytelen volt és kénytelen lesz költségvetését visszafejleszteni, egyszerűen azért, mert az adójövedelmek rohamos csökkenése folytán azt az eddigi méretben fenntartani nem képes, — mikor tehát kénytelen bevallani, hogy eddigi pénzügyi politikája hibás, kőiteké, zése könnyelmű és fényűzése bűnös volt és amikor gazdasági forrásai máris kimerültek, — akkor kellett 1914 utánra az ország részére ujabb terheket vállalni. (Taps.) — És előre kellett volna látni a gazdasági válsággal küzdő nemzet lelkében oly nagymérvű elégedetlenséget, nyugtalanságot és kétségbeesést idézhet elő, mely ha az utolsó percben megállás és változás nem történik, egy oly kataklizmához, vezethet, mely még az eddig megmentett értékeket is teljesen elsöpörheti. (Sokáig tartó taps.) — Ma, midőn ezen politika-kénytelen bevallani, hogy csődöt mondott, alkotmányos országban csakis az azért felelős kormány felváltása következhetnék be. (Lelkes taps.) — A kormány könnyelmű, gyászos kísérleteinek ax ország egész lakossága adja meg az árát, nemcsak azáltal, hogy ma már eljutott pénzügyi teljesítőképességének utolsó határáig, vagy jobbanmondva már-már összeomlással fenyegető gazda sági romlásig, hanem azzal is, hogy mint maga gróf Apponyi Albert megállapította, Hágában kétségtelenül a magyar kormány eddigi gazdasági és pénzügyi politikája adott támpontot arra, hogy. minket magasabbra taksáljanak. — Helytelen volt, hogy a kormány eltűrte, hogy ezen Hágában létrejött megállapodást itthon minden cselekedetét sikernek elkönyvelő hívei, mint ilyet ünnepeljék, mikor világos, hogy az optánspör folyamán a ma^-ar kormány szivós és céltadatosan dolgozó ellenfele, Titulescu, aki eleve kijelentette, hogy a román kormány a magyar optánsoknak nem fog a kisajátított földek után egy lei-vei sem többet fizetni, mint saját állampolgárainak s aki már 1928 márciusában a gehfi 1930 máius 18. tanácsülésen kin„. i atkozftatta, hogy az optánskérdést a jóvátételi kérdéssel egyidejűleg fogják rendezni és ezen álláspontja mellett, a magyar kormány minden tiltakozása dacára kitartott, — eivitázhatatlanul teljes győzelmet aratott Ez a kormány nem képes mélyreható reformot gyakorolni, mert ellentétbe kellene, hogy jöjjön önmagával (nagy taps), mert ha kijelentené, hogy visszatér egy olyan pénzügyi alapra, mely megfelel az ország teljesítőképességének, ezzel bevallaná azt, hogy eddigelé az adózó polgárság teljesítőképességével frivol játékot űzött, mert ez a teljesítőképesség az előző évek adópolitikája folytán annyira kimerült és összezsugorodott, hogy a kormáng által felépített nem egg intézkedést kellene tökéletesen megváltoztatni, nem egy intézményt talán teljesen beszüntetni, mert egg programot és akciót részben, vagy egészben feladni, — ami magában foglalja az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi politikájának nemcsak szigorú bírálatát, de teljes elitélését is. Az eddigi politika balsikeréért pedig felelősséggel a kormány összpolitikáját irányító kormányelnök tartozik. Kormányválság nélkül a mai gazdasági válságot megoldani nem lehet, — (rugó taps) de nem lehet megoldani a bizalmi válságot sem: annyiszor előlegeztünk már bizalmat a kormány programjának és Ígéreteinek, melyek valóra nem váltak, hogy a Bethlen-kormány bizalmat tőlünk többé nem várhat Minél tovább marad araimon ennek a kormánynak rendszere, annál biztosabb; hogy távozása után csak nehéz, zavaros idők következhetnek: Nem azért, mert a kormány távozik, hanem azért, mert tul későn fog távozni. Uj nevekre van szükség, a mai helyOrák, ékszerek 6 havi részletre Alpakka evőszerek 12 99 99 371 Váték órásnál, Kölcsey uaoa 7. Nftjry javítóműhely I T8rt I wlll arany, 'azn»t; régi péra bevMtAe. A. B. 0. buHserzé«. Svéd galyőa-, görgős- és kúpgőrgOs csapágyak Speciatl* automobil- «» moiorkcrékpiircMipftgynk 755 vi*e"e<: KUCSES é$ MAGAY Szeged. Kölcsey o. 1. 0 Kézikönyv diftalan! Az angol WELLINGTON $. c. P. Bázfénypapír ^ A minőség vdltoxailan u I a legfőbb! "»3 Kapható: 437 fifThrnnrkn ''"«»résamél Relcmen ucca \<S zetért nem felelős el nem használt tekintélyekre, A képviselőház ma már nem azonos a nemzettel s ha a miniszterelnök ur bírja is ínég pártja bizalmát, ez nem jelenti eggultál a nemzet egyetemének bizalmát is. Nem bírja pedig azért, mivel az általa inaugurált és véghezvitt gazdasági politika csődöt mondott és talán azért sem, mert nen» mutatott kellő erélyt és szigort egye. ekkel szemben, akik rendszerének támaszai gyanánt szerepelnék. Felhozzák itt is foggal, hogy a kormány tagjainak egyéni integritása minden gyanún felül áll. Ezt soha egy percig kétségbe nem vontam, de érdemül betudni nem tudom. Ez minimuma annak, amit az ország vezetőfér fiaitól elvárhat! (Taps.) — A mait hibái és mulasztásai minden téren a ma uralmon levő kormángt terhelik. Annak politikájával és rendszerével semmi közösséget nerrt vállalunk és ennek minden következményéért ezt a kormányt és pártját tesszük felelőssé (Taps.) — De bármilyen szegények legyünk is és bár. milyen kormány uralkodjék is Magyarországon, a béke revíziójának követeléséről lemondan inem fogunk soha. — Külpolitikánknak ez kell, hogy tengelye legyen és maradjon és ennek kiegészítő része kell, hogy legyen az a belpolitika, mely eléje akar vágni az elégedetlenség kitörésének, mely meg akár akadályozni minden forradalmi megmozdulási lehetőséget azáltal, hogy helyes gazdasági politikával az állam igényeit a lakosság teljesítőképességéhez mérve, megindítsa a gazdasági javulás lehetőségét és mindenki iránt egyforma erkölcsi szigort alkalmazva, helyreállítsa a nemzet összességének bizalmát azok számára, akik hivatva vannak, hogy elvezessék egy szebb jövő felé. Gróf Sigray Antalt beszéde végén a vacsora résztvevői felállva hosszantartó és lelkes ünneplésben részesítettét Nagy Emil beszélt ezután lelkes tetszés mellett. Rendkívül élesen támadta a mai kormányzati rendszert — Minél tovább fog élni ez a rendszer — mondotta —, annál nagyobb lesz a visszaA könyvnapok körül Irta: Móra Ferenc. Szabó Géza barátom, aki mint a város kulturszenátora, magára vállalta a szegedi könyvnapok protektorságát megkért a szegedi könyvkereskedők nevében, hogy vasárnapra én is erről irjam a heti tárcát Az Isten mindenható s ha ő akarja, talán ennek a tárcának is meglesz a haszna Egy könyvvel több fogy el miatta a szegedi könyvpiacon. liánom helyett elkel négy. Hát hogyne tenném meg, ami tőlem telik, hiszen a mesterségemről van szó, a jobbikról, a hálásabbról. Tavaly is megtettem, pedig akkor senki se parancsolta. Akkor is megírtam a könyvtárcát. Igaz, hogy akkor könnyebb volt, felelősség nélkül lehetett írni, mert nem szerveztük meg a kőnyvakciót Szegeden. Quorum pars magna fui... Már csak azért is Kötelességem az idén szót fogadni. Bünbánásból és jóvátételül. • Megbízásom szerint most lelkesednem kellene a könyvért, abban a föltevésben, hogy a lelkesedés ragályos lesz és megkapja Szegeden — tízezer ember? Nem ilyen nagyralátók a szegedi könyvkereskedők. Beérnék ezerrel, npm a maguk »hasznáért«, hanem a város becsületeért De kiegyeznének ötszázban is. S ahogy én ismerem a helyzetet^ abból is elengednének négyszázat Attól tartok azonban, egy kicsit komikus volna az, ha éppen én jelenteném ki, hogy lelkesedem a könyvekért. Ez majdnem olyan volna, mintha a parasztházból, iparosmühelyből, kereskedő-családból, kistisztviselő szülőktől sarjadzott urak azzal kérkednének, hoey ők lelkesednek a dwuok Igaz, hogy nem kérkednek vele és nem lelkesednek érte. Csak megtapsolják lelkesen azokat a grófokat és hercegekét, akik ilyen kijelentéseket tesznek^ mikor népszerűek akarnak lennL Aztán meg — nem is olyan könnyű azt a lelkesedést ragállyá fenni. A multheti pesti kőnyvnapokon a magyar könyvkiadók és könyvkereskedők országos egyesülete egy kicsi könyvet adott ki a könyv kultuszáról. írók a könyvről, — sokszor tízezer példányban. Tizenkét magyar Író aranyba kívánkozó glosszája a könyvről, köztük a Kosztolányi Dezsőé különösen, amit egy középkori miniátornak kellene arannyal és bíborral pergamentre festeni Az árátv gondolom, husz, legföljebb harminc fillérre szabják. S a pesti nemzetnek, amint hallom, nem kellett még igy se. Mit jelent ez? Körülbelül azt, a pesti nemzet nyelvén szólva, hogy az embereknek nem kell a »duma« a könyvről. Tudják ők, mit jelent a könyv, nem kíváncsiak senki magyarázatára. Hála istennek, csak a könyv kelljen és keljen. A pesti kollégák — írók és boltosok — azt mondják, az idei eredménnyel meg vannak elégedve, sokkal jobban, mint a tavalyival. Az eredmény-t ne értse félre senki. Az eredmény itt nem az író hasznát, vagy a boltos hasznát jelenti. Herczeg Ferenc lemondott a Pogányok propaganda-kiadása után járó honoráriumáról és a kiadó egy fillért se számított hozzá az önköltségi árhoz. Itt ráfizetésről van szó, nem haszonról. Haszna csak a magyar közönségnek és a magyar kultúrának lehetv hiszen az egész akciónak ez a célja. S ha ezt a célt sikerül elérni, az megéri még a ráfizetést is. Az első könyvhét, a tavalyi, sok felé kudarccal járt az országban, de Szegeden nem. Tudniillik Szegeden is volt megszervezett könyvhét s be kell vallanom, hogy ebben nekem is volt részem, nem is kicsi. Mussolini azelőtt egy esztendővel kitalálta az olasz könyvnapot s neki ez is sikerült. Természetesnek találták, hogy nálunk is megpróbálják megcsinálni. A kultuszminiszter -ur kitüntetett azzal, hogy engem is meghívott a magyar könyv sorsáról tartott ankétre, ahol én voltam a legkisebb ember. Minden tekintély lelkesedett az eszméért s tudtam, hogy az én tamáskodó szerepem nemcsak nekem kellemetlen, hanem nekik is. De azért mégis csak meg kellett kérdeznem, hogy hogyan kerül majd az eszme szép fehér kovásza a gyakorlat sütőkemencéjébe és milyen kenyérré pirul az ottan? Hát erre persze mindenld csak a vállát vonogatta s abba én is ugy belejöttem, hogy még félesztendő múlva se szoktam le róla. Tudniillik akkorára megjött a városhoz a belügyminiszter leirata, aki kultuszminiszter kollégájának megtette azt a barátságot, hogy ráparancsolt a vidéki váró Soltra is: tessék megrendezni a könyvnapot De hogy hogyan kell megrendezni, azt nem mondta meg. Nem is mondhatta, mert ő se tudta, hiszen nem volt még rá »precedens«, s különben se lehet egy kalap alá fogni az egész vidéket Szombathelyen bizonyosan máskép kell megcsinálni a kőnyvnapot, mint Félegyházán és Szegeden máskép lehet megosinálni, mint Csabán. Az aktát javaslattételre kiadták nekem, nyilván mint könyvtárigazgatónak, akinek hivatalból érteni kell még a kónyvnaphoz is. Hát én se tudtam awat * faa *-**hJUam>: i*»oogat-