Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

DÉOIVr.VtnOHSZAG és selymet, műselymet ir elő minden halandó finomabb holmija, a hölgyek kombinéi, harisnyái, mosóruhái, a zsebkendők, blúzok éa keztyük számára. - Sokan ugy gondolják, nem követhetik a divatot, mert eszközeik szerények... Helytelen! A Lux tegit! A bakfis, a kenyérkereső, egykét darabjával ép ugy érvényesül­het, mint a nagyvilági hölgy, ki tucatok felett rendelkezik. — Ette pár perces langyos Lux-mosás ujjá • varázsolja azt, amiben holnap tetszeni akar. Szépet helyesen mosni annyi, mint Luxszal mosni Goldberger-Bemberg is ugyanazt mondja éa Lux-oi ajánl Parisette és összes uj gyönyörű kreációi mosásához. Csak a kék dobozban, - amit kimérve és nyitva imlnak, u nem Lvxt -» II tábla is életfogytiglani fegyházra itélte Erdélyi Bélát Budapest, május 17. A budapesti ítélőtábla szom­baton délelőtt hirdette ki az Ítéletet Erdélyi Béla bűnügyében. A tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyva, Esélyt Bétát söntén életfogytig, lant fegyházra ítélte. A tábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapí­tott tényállást és az indokokat telje« terjedelmé­ben magáévá tette. Megállapította a tábla, hogy Erdélyi Béla taszította le a Kauzeüről Forgács Annát. Vargha József főügyész az ítéletben megnyugo­dott. Erdélyi Béla semmiségi panaszt jelentett be és éroes hangon mondotta: — Ártatlanságom tudatában! Gál Jenő védő is fentartotta összes semmiségi panaszait -I , Erdélyi Béla az ítélet "kihirdetése után még sokáig elbeszélgetett védőjével, akit arra kért, hogy juttassa el neki még szombaton a megjelent sportlapokat — Engem az egész tárgyalás nem érdekel — mondotta Erdélyi Gál Jenőnek —, tőnkre vagJwS téve, mert 5:0-nB verlek meg bennüuakef. az olasrofc. Gál Jenő kijelentette, hogy bízik a Eáriában, amely azért van, hogy olyankor segítsen, amikor az alsóbiróságok tévednek. 1930 május 18. hatás. Teljes sziwel és lélekkel csatlakozott Rassay Károly politikájához és ünnepelte Sigray Antalt. Sándor Pál mondanivalóit a vasárnapi gyűlésre tartogatja, inost csak rövidebb beszédet mond. Egy sze­gedi barátja szombaton azt mondotta neki, hogy ha pályázatot tűznének ki arra, hogyan nem szabad egy országot kormányozni, akkor ez a kormánj] nyerné el a pályadijat. (Tet­szés.) Rassay Károly, Még zárt pályázaton is! (Viharos derültség.) . Kun Béla á titkos választójog bevezetését sürgeti be­szédében, mert anélkül a mai helyzeten nem lehet segíteni. A mai választási rendszer csak színház, de nem a nép alkotmányos akaratá­nak a kifejezője. > Az utolsó szónok űr. Baracs Marce! volt, aki frappáns hasonlattal élve azt mon­dotta, hogy az elkorhadt pályáról az ország vonatát a népakarat vágányára kell vinni. A vonat indul, utolsót csengettek, kiút: a jobb jövő, végállomás: Nagymagyarország. (Lelkes éljenzés.) Ezzel a nagysikerű politikai vacsora vé­get ért Rassay nagyszabású beszámolóját vasárnap délelőtt 10 órakor a Belvárosi Moziban tartja ínég. A gyűlésen felszólalnak az összes Sze­gedre érkezett ellenzéki politikusok. Hemzeti—III. kerület 3:3 (1:0) Budapest, május 17. Szombaton játszották le a ligabajnoki mérkőzést, amely a Nemzeti szem­pontjából döntő jelentőségű volt A Nemzeti lel­kes játék után csak egy pontot tudott szerezni, így nem került ki a veszélyes rónából. Most már biztosra vehető, hogy legjobb esetben osztályozót kell játszania. Az első félidőben még vezettek, de az óbudaiak rendre kiegyenlítettek. • 1 származó ezüstáruk, gyémtot, Ilílöw • r - "El III brim4t"> ékszerek, anfciktlr­"HgiUIWKMWImit, rendkívül olcsó áron *** Fischer Testvérek ékszerészénél, Szeged, Kárósz ucca i" _ —a——», 'i'i' i u i laacn—— BUNDÁJÁT ) nyaralíassa SZO&HEJiT ^ TELI KABÁTJÁT ' javilíassa ifj. MentUS Miklós szOcsmester mnlykör elleni megóvó 'níé/etében Tábor ucca 79 569 Olcsó érak. tam a vállam. Azt jelentettem vissza a tanács­nak, hogy jó volna megcsinálni, de nem ér­demes. Olaszországban is csak azért volt érde­mes, mert Mussolini akarta. Nem is csak akarta, hanem csinálta is. Kiállt a fórumra kikiáltónak és árulta személyesen a hóna alá fogott olasz könyveket. Amit Mussolini csinált, azt az ő ked­véért utána csinálta minden podeszta. De arra nem sok kilátás van, hogy a mi minisztereink megtegyék ezt a barátságot a magyar könyvnek. S tán nem is volna nagyon ajánlatos, hogy pél­dául a pénzügyminiszter kiálljon az Oktogonra és felszólitsa az embereket, hogy vegyenek köny­veket. A pesti emberektől kitelne, hogy megkér­deznék a minisztert: miből, uram? A vidéki em­ber nem tenne üyent. Az egyszerűen nem menne oda, ahová könyvvel csalogatnák. Sippal, dobbal, tarka ruhás Heroldokkal. Kosztümös látványos­ságokkal kellene csalogatni, ahogy Pesten tervez­ték s itt-ott meg is csinálták az áldozatkészebb cégek. Akkor esetleg még tömegelés is lenne. De a könyvvásárlás akkor sem biztos. Ilyen kilátá­sok mellett jobb azt az aktát levéltárba tenni Ha nem csinálunk semmit, akkor biztosan nem ér bennünket kudarc. Hivatalosan is arra az álláspontra helyezked­tek, amire én. A Dugonics-Társaság is, a város is s arra hajlottak a szegedi könyvkereskedők is. Utolsó nap aztán néhányan mégis neki vak­merősödtek. Akinek legjobban szolgált a szeren­cse, az eladott öt darab irodalmi terméket: há­rom szakácskönyvet, meg öt irodalmi levelezőt De volt olyan is, aki nem vette be azt a két pengő ötven fillért, amibe a sátorállitás került • L Elérkeztünk az első. évfordulóhoz és a napok­ban főikeresett egy nagy pesti kiadócég főnöke. Mi lesz az idén Szegeden a köuyvnappal? — Ami tavaly — vontam vállat —, mi lenne más? Szeged statisztikai lakossságának fele nem számit. A tanya régebben legalább >istóriás« köny­vet vett a ponyváról. Most már azt se vesz. Nincs is neki való könyve. A város? Ne legyintsen őn, nem bizonyos, hogy azt akarom mondani, amit őn gondol. Nem szi­dom a közönséget és szidni se hagyom. Itt is kétféle közönség van, mint másfelé. Olyan, ame­lyik venne könyvet de nincs rá pénze. Meg olyan, amelyiknek sok pénze van, vesz is mindent csak könyvet nem. Amazok nem segithetnek a könyvön, mert őrajtuk sem segít senki. Emezek pedig nem tehetnek róla, hogy nem éhezik a könyvet mert nincs hozzá lelkük. Ez neki konstitúció dolga, amely vadamikor megváltozhat, de attól félek, azt egyikünk se éri meg. — Szóval? — Szóval itt nem lehet segíteni. A könyv nem olyan, mint a levegő. Levegőt muszáj venni, de könyvet nem. A nagy kiadó, különben apró kis ember, mo­solygott — Annyi pénae mindenkinek van, amennyin egy olcsó könyvnapi emléket megvehet. Hiszen alig kerül többe, mint egy korsó sör. A sze­génység tehát nem érv a kőnnyvnap ellen. Ami pedig a gazdagokat illeti, elmondom önnek egy vidéki megfigyelésemet. Tavaly bent ültem egy vidéki könyves boltban s egész délután ott néze­lődtem. Jöttek-mentek az emberek, a bolt egy percre se volt vevő nélkül. Az egyik tintát vett, a másik levélpapírt, a harmadik noteszt, a negye­dik ceruzát^ tollat, az ötödik papírszalvétát, sfb. Záráskor a tulajdonos kasszát csinált és sóhajtva konstatálta, hogy nyolcvankét pengő volt a napi bevétel, de abból egy fillért se könyvért adtak. Erre felemeltem egy akkoriban megjelent könyvet és megkérdeztem a kollégát, ajánl ta-e azt a ve­vőinek^ főlhiyta-e rá a figyelmüket. Nem, mondja rámbámulva, nem ajánlotta, eszi be se jutott neki, hiszen az nem szokás. Látja, ez a baj, — mond­tam és fel ajánl tam neki, hogy másnap délelőtt majd próbát teszek. És csakugyan másnap nyolc levélpapirosos, papirszalvétás, stb. vevőn próbál­tam ki a könyvemgszerettetés művészetét. Déli zá­rásig hat embert ugrattam be, vagy ha ugy tet­szik, hat embert köteleztem hálára s volt köz­tük gazdag is. Kicsiben ez a könyvnap. Sip, dob, reklám kell a könyvnek, éppen azért, mert az emberek azt tartják, hogy a könyv nem olyan, mint a levegő. Ha megy, ha nem megy, a könyv­napokat minden esztendőben meg kell tartani. Mindaddig, míg az emberek rá nem jönnek, hogy a könyv igen is olyan, mint a levegő: nincs élet nála nélkül Az angolok, a németek, a franciák már rájöttek^ azoknál már nem kell könyynapot tartani. Nem vonogattam többet a vállam. Be kellett látnom, hogy ez a kis ember, aki ugy elveszett a nagy székben, nem is olyan kicsi és hogy a könyvnapot igen is meg kell csinálni. Még a sze­gedi könyvnapot is. • Már csak becsületből is. A pesti kiadó innen Békéscsabára ment, még pedig meghívásra. Ebben az egyben igazam volt tavaly: minden vidéki vá­rosban más a helyzet s Békéscsaba is más, mint Szeged. Békéscsabán már tavaly is nagyon szé­pen sikerült a könyvnap,

Next

/
Oldalképek
Tartalom