Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

DÉOIVr.VtnOHSZAG és selymet, műselymet ir elő minden halandó finomabb holmija, a hölgyek kombinéi, harisnyái, mosóruhái, a zsebkendők, blúzok éa keztyük számára. - Sokan ugy gondolják, nem követhetik a divatot, mert eszközeik szerények... Helytelen! A Lux tegit! A bakfis, a kenyérkereső, egykét darabjával ép ugy érvényesülhet, mint a nagyvilági hölgy, ki tucatok felett rendelkezik. — Ette pár perces langyos Lux-mosás ujjá • varázsolja azt, amiben holnap tetszeni akar. Szépet helyesen mosni annyi, mint Luxszal mosni Goldberger-Bemberg is ugyanazt mondja éa Lux-oi ajánl Parisette és összes uj gyönyörű kreációi mosásához. Csak a kék dobozban, - amit kimérve és nyitva imlnak, u nem Lvxt -» II tábla is életfogytiglani fegyházra itélte Erdélyi Bélát Budapest, május 17. A budapesti ítélőtábla szombaton délelőtt hirdette ki az Ítéletet Erdélyi Béla bűnügyében. A tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyva, Esélyt Bétát söntén életfogytig, lant fegyházra ítélte. A tábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást és az indokokat telje« terjedelmében magáévá tette. Megállapította a tábla, hogy Erdélyi Béla taszította le a Kauzeüről Forgács Annát. Vargha József főügyész az ítéletben megnyugodott. Erdélyi Béla semmiségi panaszt jelentett be és éroes hangon mondotta: — Ártatlanságom tudatában! Gál Jenő védő is fentartotta összes semmiségi panaszait -I , Erdélyi Béla az ítélet "kihirdetése után még sokáig elbeszélgetett védőjével, akit arra kért, hogy juttassa el neki még szombaton a megjelent sportlapokat — Engem az egész tárgyalás nem érdekel — mondotta Erdélyi Gál Jenőnek —, tőnkre vagJwS téve, mert 5:0-nB verlek meg bennüuakef. az olasrofc. Gál Jenő kijelentette, hogy bízik a Eáriában, amely azért van, hogy olyankor segítsen, amikor az alsóbiróságok tévednek. 1930 május 18. hatás. Teljes sziwel és lélekkel csatlakozott Rassay Károly politikájához és ünnepelte Sigray Antalt. Sándor Pál mondanivalóit a vasárnapi gyűlésre tartogatja, inost csak rövidebb beszédet mond. Egy szegedi barátja szombaton azt mondotta neki, hogy ha pályázatot tűznének ki arra, hogyan nem szabad egy országot kormányozni, akkor ez a kormánj] nyerné el a pályadijat. (Tetszés.) Rassay Károly, Még zárt pályázaton is! (Viharos derültség.) . Kun Béla á titkos választójog bevezetését sürgeti beszédében, mert anélkül a mai helyzeten nem lehet segíteni. A mai választási rendszer csak színház, de nem a nép alkotmányos akaratának a kifejezője. > Az utolsó szónok űr. Baracs Marce! volt, aki frappáns hasonlattal élve azt mondotta, hogy az elkorhadt pályáról az ország vonatát a népakarat vágányára kell vinni. A vonat indul, utolsót csengettek, kiút: a jobb jövő, végállomás: Nagymagyarország. (Lelkes éljenzés.) Ezzel a nagysikerű politikai vacsora véget ért Rassay nagyszabású beszámolóját vasárnap délelőtt 10 órakor a Belvárosi Moziban tartja ínég. A gyűlésen felszólalnak az összes Szegedre érkezett ellenzéki politikusok. Hemzeti—III. kerület 3:3 (1:0) Budapest, május 17. Szombaton játszották le a ligabajnoki mérkőzést, amely a Nemzeti szempontjából döntő jelentőségű volt A Nemzeti lelkes játék után csak egy pontot tudott szerezni, így nem került ki a veszélyes rónából. Most már biztosra vehető, hogy legjobb esetben osztályozót kell játszania. Az első félidőben még vezettek, de az óbudaiak rendre kiegyenlítettek. • 1 származó ezüstáruk, gyémtot, Ilílöw • r - "El III brim4t"> ékszerek, anfciktlr"HgiUIWKMWImit, rendkívül olcsó áron *** Fischer Testvérek ékszerészénél, Szeged, Kárósz ucca i" _ —a——», 'i'i' i u i laacn—— BUNDÁJÁT ) nyaralíassa SZO&HEJiT ^ TELI KABÁTJÁT ' javilíassa ifj. MentUS Miklós szOcsmester mnlykör elleni megóvó 'níé/etében Tábor ucca 79 569 Olcsó érak. tam a vállam. Azt jelentettem vissza a tanácsnak, hogy jó volna megcsinálni, de nem érdemes. Olaszországban is csak azért volt érdemes, mert Mussolini akarta. Nem is csak akarta, hanem csinálta is. Kiállt a fórumra kikiáltónak és árulta személyesen a hóna alá fogott olasz könyveket. Amit Mussolini csinált, azt az ő kedvéért utána csinálta minden podeszta. De arra nem sok kilátás van, hogy a mi minisztereink megtegyék ezt a barátságot a magyar könyvnek. S tán nem is volna nagyon ajánlatos, hogy például a pénzügyminiszter kiálljon az Oktogonra és felszólitsa az embereket, hogy vegyenek könyveket. A pesti emberektől kitelne, hogy megkérdeznék a minisztert: miből, uram? A vidéki ember nem tenne üyent. Az egyszerűen nem menne oda, ahová könyvvel csalogatnák. Sippal, dobbal, tarka ruhás Heroldokkal. Kosztümös látványosságokkal kellene csalogatni, ahogy Pesten tervezték s itt-ott meg is csinálták az áldozatkészebb cégek. Akkor esetleg még tömegelés is lenne. De a könyvvásárlás akkor sem biztos. Ilyen kilátások mellett jobb azt az aktát levéltárba tenni Ha nem csinálunk semmit, akkor biztosan nem ér bennünket kudarc. Hivatalosan is arra az álláspontra helyezkedtek, amire én. A Dugonics-Társaság is, a város is s arra hajlottak a szegedi könyvkereskedők is. Utolsó nap aztán néhányan mégis neki vakmerősödtek. Akinek legjobban szolgált a szerencse, az eladott öt darab irodalmi terméket: három szakácskönyvet, meg öt irodalmi levelezőt De volt olyan is, aki nem vette be azt a két pengő ötven fillért, amibe a sátorállitás került • L Elérkeztünk az első. évfordulóhoz és a napokban főikeresett egy nagy pesti kiadócég főnöke. Mi lesz az idén Szegeden a köuyvnappal? — Ami tavaly — vontam vállat —, mi lenne más? Szeged statisztikai lakossságának fele nem számit. A tanya régebben legalább >istóriás« könyvet vett a ponyváról. Most már azt se vesz. Nincs is neki való könyve. A város? Ne legyintsen őn, nem bizonyos, hogy azt akarom mondani, amit őn gondol. Nem szidom a közönséget és szidni se hagyom. Itt is kétféle közönség van, mint másfelé. Olyan, amelyik venne könyvet de nincs rá pénze. Meg olyan, amelyiknek sok pénze van, vesz is mindent csak könyvet nem. Amazok nem segithetnek a könyvön, mert őrajtuk sem segít senki. Emezek pedig nem tehetnek róla, hogy nem éhezik a könyvet mert nincs hozzá lelkük. Ez neki konstitúció dolga, amely vadamikor megváltozhat, de attól félek, azt egyikünk se éri meg. — Szóval? — Szóval itt nem lehet segíteni. A könyv nem olyan, mint a levegő. Levegőt muszáj venni, de könyvet nem. A nagy kiadó, különben apró kis ember, mosolygott — Annyi pénae mindenkinek van, amennyin egy olcsó könyvnapi emléket megvehet. Hiszen alig kerül többe, mint egy korsó sör. A szegénység tehát nem érv a kőnnyvnap ellen. Ami pedig a gazdagokat illeti, elmondom önnek egy vidéki megfigyelésemet. Tavaly bent ültem egy vidéki könyves boltban s egész délután ott nézelődtem. Jöttek-mentek az emberek, a bolt egy percre se volt vevő nélkül. Az egyik tintát vett, a másik levélpapírt, a harmadik noteszt, a negyedik ceruzát^ tollat, az ötödik papírszalvétát, sfb. Záráskor a tulajdonos kasszát csinált és sóhajtva konstatálta, hogy nyolcvankét pengő volt a napi bevétel, de abból egy fillért se könyvért adtak. Erre felemeltem egy akkoriban megjelent könyvet és megkérdeztem a kollégát, ajánl ta-e azt a vevőinek^ főlhiyta-e rá a figyelmüket. Nem, mondja rámbámulva, nem ajánlotta, eszi be se jutott neki, hiszen az nem szokás. Látja, ez a baj, — mondtam és fel ajánl tam neki, hogy másnap délelőtt majd próbát teszek. És csakugyan másnap nyolc levélpapirosos, papirszalvétás, stb. vevőn próbáltam ki a könyvemgszerettetés művészetét. Déli zárásig hat embert ugrattam be, vagy ha ugy tetszik, hat embert köteleztem hálára s volt köztük gazdag is. Kicsiben ez a könyvnap. Sip, dob, reklám kell a könyvnek, éppen azért, mert az emberek azt tartják, hogy a könyv nem olyan, mint a levegő. Ha megy, ha nem megy, a könyvnapokat minden esztendőben meg kell tartani. Mindaddig, míg az emberek rá nem jönnek, hogy a könyv igen is olyan, mint a levegő: nincs élet nála nélkül Az angolok, a németek, a franciák már rájöttek^ azoknál már nem kell könyynapot tartani. Nem vonogattam többet a vállam. Be kellett látnom, hogy ez a kis ember, aki ugy elveszett a nagy székben, nem is olyan kicsi és hogy a könyvnapot igen is meg kell csinálni. Még a szegedi könyvnapot is. • Már csak becsületből is. A pesti kiadó innen Békéscsabára ment, még pedig meghívásra. Ebben az egyben igazam volt tavaly: minden vidéki városban más a helyzet s Békéscsaba is más, mint Szeged. Békéscsabán már tavaly is nagyon szépen sikerült a könyvnap,