Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-06 / 78. szám

1930 április 6. DÉLMAGYARORS^AG 19 STEFAN ZWEIG: A Pélmagyaroraiág regénye A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordítottat SZINNAI TIVADAR • - ... 28 És kiderült, hogy igaza volt. Hogy humánus érzelmeiket igazolják és népszerűségre tegyenek szert, a thermidoristák kivégeztetik a leghirhedtebb terroristákat, Fouquier-Tinvillet, Joseph Lebont, az arrasi néptribunt és Carriert, aki hatezer embert fojtalott bele a Loire vizébe. A jobboldalnak azzal is kedveskednek, hogy visszahívják a konventbe a hetvenhárom száműzött girondistát és csak későn eszmélnek rá, hogy önmaguknak ástak vermet, amikor a reakciót többségre juttatták. Most már kénytelen feláldozni saját párthiveiket is, Billaud-Varennet és Collot d'Hcrboist, Fouché lyoni kollégáját. A tűz már Fouché kabátját perzseli. Most még sikerült megszabadulnia azáltal, hogy a lyoni események bűnét hazug módon Collotra hárítja, bár maga volt a közösen aláirt vérengző rendeletek értelmi szerzője. Sikeresen hivatkozik arra, hogy túlságos engedékenységével vonta magára a zsarnok Robespierre haragját. Adja a mártírt és ezzel egy időre félrevezeti a konventet Megmaradhat a helyén, mialatt társa, Collot d'Herbois a »száraz guillotine»-ra kerül, a maláriás nyngatindiai szigetekre, ahol néhány hónap múlva el is pusztul. De Fouché sokkal okosabb ahhoz, hogy már biztonságban érezze magát. Ismeri a politikai szenvedélyek természetét, tudja, hogy a reakció étvágya napról-napra nő; a bosszú nem nyugszik meg addig, amig nem végez az utolsó jakobinussal és magával a köztársasággal is. Fouchét vérbüne a köztársasághoz köti; vele él és vele bukik. Élete ugyanolyan veszedelemben forog, mint hat hónappal azelőtt. A gyáva embert a kétségbeesés újra vakmerőségre kényszeríti. Valahányszor élete és hatalma megtartásáról van szó, Fouché csodálatos erőkifejtésre képes. Miután látja, hogy normális eszközökkel nem lehet a konventet visszatartani az egykori terroristák üldözésétől, a régen bevált módszerhez — a terrorhoz — folyamodik. Annak idején, amikor a girondisták száműzését, majd a király elitélését akarták kierőszakolni, az uccát mozgositották a parlament ellen. Az óvatosabb képviselők megriasztására — akkor még a konzervatív Joseph Fouché is közéjük tartozott — felvonultatták a külvárosi munkástömegeket és ezek a proletárcsapatok ellenállhatatlan lendülettel győzelemre juttatták a vörös zászlót. Mért ne lehetne újra összeszedni a forradalom régi gárdáját, a Bastille megostromlóit, az augusztus lO.-i hősöket, hogy akár ököllel is szétverjék konvent kellemetlen uj többségét? Fouché elhatárzoza, hogy felhúzza a külvárosi csatornák zsilipjeit. Persze, nem megy ki személyesen a külvárosba, hogy tüzes lázító beszédeket tartson, nem követi Marat példáját, aki valamikor, saját élete kockáztatásával izgató röpiratokat osztogatott az uccán. Ennél már Fouché sokkal óvatosabb. Nem akarja vállalni a felelősséget és a balsiker kockázatát sem. A mindenkit magával ragadó beszéd nem az ő mestersége, jobban ért a sugdosáshoz és intrikához. Mint mindig, most is talál egy embert, aki helyette cselekszik és ugyanakkor hátával eltakarja az uszítót. Akkoriban egy becsületes, szenvedélyes forradalmár bujkált Párisban, akinek neve Francois Baboeuf volt, bár Grachus Baboeufnek nevezte magát. Szellemi képességei nem voltak épen ragyogóak, de a szive tele volt naiv lelkesedéssel. Földmérő volt, majd később könyvnyomdász, tudása primitív és hiányos, de forradalmi meggyőződése sziklaszilárd. A republikánus vezérek nem szívesen vették, sőt maga Robespierre sem szerette Marat bolsevista eszmeit, amelyek az egyenlőséget vagyoni térre is ki akarták terjeszteni. A vezérek sokat szónokoltak a testvériségről, de a magántulajdon megszüntetésére nem gondoltak komolyan. Annál komolyabban vette Baboeuf Marat homályos szavait és lobogó fáklyák gyanánt körülhordozta őket Páris proletár kerületeiben. Ezek a fáklyák azóta lelohadtak, de csak egy kis szél kell hozzá, hogy fellobogjanak megint. Fouché erre szárait és érintkezésbe lép Baboeuffel. Nem érintkezik vele nyíltan, de titokban ráveszi, hogy röpiratokat szerkesszen a konvent árulásának leleplezésére. Fouché maga korrigálja a röpiratok kefelevonatait. Meg akarja mozgatni a csőcseléket, hogy vasdorongokkal, zászlókkal, dobszóval újra fellármázza a várost. Veszedelmes kísérlet, de a népszerű, jámbor, jóhiszemű, lelkes Baboeuf széles vállai mögött meg lehet kísérelni. Baboeuf, aki néptribunnak és Grachúsnak nevezi magát, megtiszteltetésnek veszi, hogy a híres képviselő közügyekben vele tanácskozik. Igen, Fouché a nép egyetlen igaz barátja a konventben, becsületes ember, aki most is a hegypárt padjain ül, nem keresi a jeunesse dorée és a hadseregszállítók barátságát, minit a többi. Baboeuf nem veszi észre a cselt, nem látja a kezet, amely előre taszítja. Azt hiszi, hogy a saját feje szerint cselekszik, amikor megindítja a rohamot Tallien. a thermidoristák és a kormány ellen. De Fouché csak ezt az egyszerű, egyenes gondolkodású embert tudja megtéveszteni A kormány átlát a szitán és Tallien nyílt ülésen vádolja Fouchét azzal, hogy ő rángatja dróton Baboeuft. Fooché felpattan a helyéről és habozás nélkül megtagadja uj szövetségesét, épenugy, mint a jakob?n»jso':rál Chaumettet és a lyoni számadásnál Collot kollégáját. Nem, alig ismeri Baboeuft, elitéli túlzásait, semmi köze hozzá. Az történik, ami máskor. Fouché visszavonul és előretolt bábja lakol. Baboeuft nemsokára elfogják és egy kaszárnya udvarán főbe lövik. Fouché politikáját mindig más ember fizeti meg a vérével. Tehát ez a terv nem sikerült. Fouché csak azt érte el vele, hogy ismét magára terelte a figyelmet. Az emberek emlékezőtehetsége felfrissül, mind sűrűbben kezdik emlegetni Lyont és a brotteauxi vérmezőt. A reakció most már dühösen gyűjti a vidéki tanukat és vádlókat Fouché ellen. A lyoniak után Nevers és Clamecy lakosai vonulnak fel ellene. A konvent mind hangosabban vádolja Fouchét terrorizmussal és hatalmi visszaéléssel. Fonché szívósan, ravaszul, energikusan védekezik. Olyan ügyes, hogy megnyeri maginak ellenfelét, Tallient is, aki a védelmébe veszi, mert már maga is aggódni kezd a reakció felülkerekedése miatt. De már ő sem segíthet a népszerűtlen Fouchén. 1795 thermidor 22-én, egy évvel és tizenkét nappal Robespierre bnkása után, a konvent hivatalosan vád alá helyezi Fouchét terrorisztikus üzelmei miatt. Thermidor 23-án már a letartóztatását is elhatározzák. Miként Danton árnyéka Robespierre után, ugy Robespierre kézé Fouché titán nyul a sírból, hogy lerántsa magához, (Folyt, tflv.jj Ruháfáí, kelméjét, fehérneműiét csak megbízható helyen festesse, tiszíttassa, fitST Lucza Józsefnél "f^s® forduljon bizalommal Szeged nagy és régi ipartelepéhez. 912 iól és olcsón lesz kiszolgálva. Főüzlet és ipartelep: Rákóczi tér. (Saját ház, az aj adóhivatal és a tűzoltó laktanya kőit.) Telefon: 10—75. — Fióküzletek: Kazinczy n. 11. Telefon 994. Gizella tér 3. Telefon 10—65. Kiskunfélegyháza Kossuth u. 15. FUggönyök tisztítása gözklkészltéssel. Hogy hol történik az angol exportmalacok melléktermékeinek eladása! Sehol máshol, csak PAPP VILMOSNÁL Főüzlet: Iskola ucca 1. Telefon 20-08 I. fióküzlet: Mikszáth Kálmán-u. 21. . II. fióküzlet: lik Csirepessor 27.