Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-23 / 68. szám

IZCOED. Szerkesztőség: Somogyi ucca ll.Lem Teleipn - 13-33.'Kladóhlvniel, feaicsenkönyvVAr «s legyiroda Aradi uccaS. Teleion! 30Ö. - Nyomda L»w llpól ucca 1». Telefon 16-34. Tűvlrntl fts levélcím: DélmaoyarorMAg "leged. Vasárnap, Ш0 március 25 Ara 24 fillér У VI. évfolyam, 67. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben >ZO vidéken és BudapestenЭ-ОО, uuitOldOo 6*40 pengd. - Egyes siám Ara hélkdsc nap 1«. vasár- és Ünnepnap 4IL Hlr» detések felvétele tarifa szerint. Megfeu? lenlk nétta Kivételével naponta reggel Országos íiliakozás Az az egyértelmüseg, az az anisono, ami között a város liberális törvényhatósági kép­viselői, valamint kereskedői és iparosai a Tár­sadalombiztosító Intézet járulékainak feleme­lése elleni országos tiltakozásukat elindítják, elég demonstratív bizonysága annak, hogy politikai pártállásra és világnézleti beidegzett­régre való tekintet nélkül milyen általános elégületlenség, ijedtség és felháborodás fo­gadja a járulékok felemelésének torz, gro­eszk, szadista ötletét. A kormányhatalomtól évek óta azt várja már ennek a megszenvedett országnak síny­lődő népe, hogy végre segítséget is kapjon 8 terhek mellé, hogy végre munkaalkalmat is kapjon a munkátlan kezek és munkátlan eszközök számára s végre könnyíteni fognak az elnyomorodás és munkánélküliség epidé­miájában azokon a terheken, melyeket bol­dog idők boldog napjaiban méreteztek a dol­gozó társadalom tagjai számára. Gazdasági programot négy év óta vár az ország s négy év óta hiába vár. A magángazdaságok szaná­lása négy év óta még csak szavakat sem kap. A pénzügyminiszter expozéja elhangzott, az expozé azonban olyan jelentéktelen kérdéssel, mint a gazdasági program, még csak futólag sem foglalkozott. A gazdasági élet számára a kormányhatalomnak évek óta nincs más szava, mint a bizalom követelése, az optimiz­mus kikényszerítése. Ha most kellene arról tanakodni, hogy szük­ség van-e erre az intézményre s meg kell-e szervezni a Társadalombiztosító Intézetet, munkáltató és munkás egyértelműen vallaná ennek az intézménynek feleslegességét. Ho­gyan deformálódott, hogy fordult ki sarkaiból a gondolat, amíg a szociális gondoskodásból a mai intézménnyé átalakult. Se munkás, se munkáltató, se orvos nem látja hasznát ennek az intézménynek. Csak a tisztviselők, akiket a hatalom, az összeköttetés, vagy a protekció helyezett el benne. A Társadalombiztosító In­tézet monumentális alkalmat szolgáltatott a társadalom államosításához. A Társadalombiz­tosító a társadalomnak csak azt a részét biz­tosítja, amelyik tisztviselőiből és alkalmazot­taiból áll. A tisztviselőtársadalomnak egy je­lentékeny részét biztosítja a Társadalombiz­tosító, de nem azokat, akik tagjai, hanem azokat, akik alkalmazottai az intézetnek. A Társadalombiztosító járulékok a legelvi­selhetetlenebb közterhe lett a magyar társa­dalomnak. A munkabér liz százalékát veszik el olykor huszonnégyszázalékos késedelmi ka­mat s az adósok börtönének visszaállítása mellett. Mert aki nem fizeti a járulékot, kihá­gást követ el s aki kihágást követ el, azt elzárásra ítélik. Ha az adót nem fizetjük, leg­feljebb transferálnak és árvereznek. De ha a biztosítási járulékot nem fizetjük, akkor transferálnak, áruereznek és lecsuknak. Ilyen szankciók, garanciák, biztosítékok és kautálék állnak őrt a járulékok mellett s ezek az őrök — a temetkezési vállalat huszárjai a magyar gazdasági élet ravatala mellett. Hová lett a szociális gondolat ebből az in­tézményből, hová lett a szociális gondoskodás azonfelül, hogy az alkalmazottai ellátásáról gondoskodik a pénztár, helyesebben: gondos­kodni kénytelenek — árverés és adósok bör­töne a kényszereszközök — a munkanélküli munkáltatók és munkanélküli munkások. Higyjék el, ha nem egyenlő, általános, közsé­genkinti és immár nyílt elégedetlenség ki­sérné ennek az intézménynek működését, a járulékok emelésének terve sem keltette volna ezt az országos felhál orodást. Aki azonban figyeli az adminisztráció hibáit, figyeli ezt az elefantiázisban szenvedő szervezetet, aki látja azt, hogy hogyan helyeztek el benne embereket, hogyan minősítettek át forgalmi adóellenőröket a szociális gondoskodás mun­kásaivá, hogyan szervezték meg a tisztviselő­hadosztályokat, mennyit költöttek lukszuskia­dásokra s mennyi szükséges beruházással ma­1 radtak adósok, aki összehasonlítja, hogy meny­nyit költenek adminisztrációra és mennyit betegellátásra, aki hiába kér feleletet arra a kérdésre, hogy hov& tették a rokkantalapra történt befizetéseket s hogyan lehetett ezeket a befizetéseket büntetlenül elvonni tőrvényben mm meghatározott rendeltetésétől, az osztozkodik a felháborodásban s erősiti a tiltakozás hatá­rozott és erélyes kiáltását. Nem a járulékokat kell emelni, hanem le kell építeni az adminisztrációnak bábeli tor­nyát. Az igaz, hogy a Társadalombiztositót szanálni kell s el kell tüntetni a deficitet. De a tervezett mód vétkesen hibás és bűnösen rövidlátó. Ne az intézmény szociális felada­tainak betöltésén takarékoskodjanak, hanem azon a tisztviselőjóléti intézményen, amit ma még a Társadalombiztosító Intézet bürokráciá­jának neveznek. Ne a munkanélküli munkál­tatók zsebéből racionálják ki az utolsó fillért s ne a beteg munkás szájából a táppénzen vásárolt kenyeret és tejet reformálják ki, — racionalizálják az adminisztrációt és reformál­ják a rendszert. Elejtették a Társsáalomíbiztosltó Járulékemelési tervét A néplöléí! miniszter nem férult Budapest, március 22. Vass József népjóléti miniszter ma délelőtt sürgős értekezletet hí­vott össze a Társadalombiztosító Intézet ügyei­nek rendezése dolgában, az értekezleten részt­vett Dréhr Imre államtitkár is, de megjelent azon a Társadalombiztosító Intézet egész ve­zetősége, valamint az intézet szakreferensei is. A tanácskozáson mindazokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a Társadalombiztosító Intézet bajainak kiküszöbölésére vonatkoznak. A népjóléti miniszter tájékozódást akar nyerni az intézet egész anyagi helyzetéről, 8 bajok hozzá az Intézel felterjesztéséhez okairól és a betegségi ágazat pénzügyi egyen­súlyának helyreállításáról, illetve az erre vo­natkozó lehetőségekről. Mint illetékes helyen közölték, a mai tanácskozás anyagából a nép­jóléti miniszter már kikapcsolta a járulék' emelés kérdését. Vass ugyanis elhatározta, hogy a járatéit emeléséhez, amely az Intézet felterjesztéséhen foglaltatott, nem járul hozzá. Más módokon keresi a megoldást, amelyet olyan sürgősnele tart, hogy holnap, vasárnap délelőttre az ér­tekezlet folytatását határozta el. MriantI íiÉoR^aíos tárgyalásai a spanyol UUlügymlnissierrel, a német és as angol nagyKöveitel (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: Briand külügyminiszter a szombati nap folyamán titokzatos diplomáciai tárgyalásokat folytatott le. Előszőr Hőss né­met nagykövettel tárgyalt, majd az angol nagy­kővet jelent meg nála, végül Alba herceg, spanyol külügyminiszter kereste fel a Quai d'Orsayn. j , Briand tárgyalásainak részleteiről és cél­járól semmi sem szivárgott ki. Nem tartják kizártnak, hogy a londoni leszerelési konfe­rencia ügyéhen folytatott bizalmas megbeszé­léseket. Párisból jelentik: Egyes lapok híradása sze­rint Marinkovics jugoszláv külügyminiszter Genfből Párisba utazik, ahol érdeklődik a ke­leti jóvátételi tárgyalások iránt. Kormányválság Romániában az erdélyi tartományi főnök évek előtti visszaélései miatt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A lapok ismét kormány­válságról közölnek híreket. Michelaku föld­mivelésügyi miniszter követelte Maniutól, hogy hivja vissza Dobrescu erdélyi tartományi fő­nököt, aki ellen més államtitkár korában elkö­vetett visszaélések miatt bűnügyi eljárás Indult meg. Maniu nem akarja visszahívni Debrescut mire Michelaku lemondását kívánja bejelen­teni. Liberális körök nemzeti koncentrációs kormányt követelnek 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom