Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-20 / 65. szám

1930 március 20 *amm**aBmmmmmmi UELMAGT \HORSZAG o A Délmogyarorscág regénye STEFAN ZWEIG: II RENDÖRMINISZTER Foucfoé éíeíe Fordította: Szirmai Tivadar. 16 'A" két kiküldött buzgalma nem merül ki * mészárlásokban. Nem feledkeznek meg gyász*» megbízásuk másik feléről, a város lerombolásáról sem. Rögtön megérkezésük után jelentést küldenek Párisba, amelyben elpanaszolják, hogy elődjük nem teljesítette a kötelességét és az épületek elpusztítása eddig csak immel-ámmal haladt. »De mi aknákkal fogjuk gyorsítani a munkát* — irják. — »Már kirendeltük a sappeur-csapatokat és Belleconrt két napon belül a levegőbe repül.» Bellecourt hires épület-homlokzatait XIV. Lajos idején kezdték építeni és a munkál Mansard legtehetségesebb tanítványa fejezte be. Ez volt Lyon legszebb része, tehát leg először ezt szemelték ki pusztulásra. A paloták lakóit brutálisan kiűzik otthonukból és a munkanélküliek csapatai, férfiak és nők vegyest, néhány hét alatt rombadőntlk e gyönyörű műemlékeket. A szerencsétlen város jajveszékelését elnyomja az ágyúdörgés és az összeomló falak robaja. Mialatt a »comité de justice« halomszámra gyilkolja az embereket, a »oomíté de démolition« a házakat dönti le és a »comité des substances« ugyanakkor könyörtelenül folytatja a rekvirálást, az élelmiszerek, ruhanemüek és értéktárgyak elkobzását. Minden házat végigmotoznak a padlástól a pincéig, mindenütt bujkáló szökevényeket és elrejtett kincseket kutatnak. Az egész város reszket attól a két embertől, aki láthatatlanul dirigálja a szörnyű terrort. Fouché és Collot fegyveres katonáktól őrzött lakásukba vonulnak vissza és napról-napra ujabb rémtetteket eszelnek ki. A legszebb paloták már rombadőltek, az áruházak kiürültek, Brotteaux mezejét ezernyi áldozat vére festette pirosra, amikor végre néhány bátor polgár elszánta magát arra, hogy élete kockáztatásával Párisba szökik és átad a konventnek egy könyörgő irást, amelyben kegyelmet kér Lyon számára. A kérvény hangja természetesen végtelenül óvatos és alázatos. A szerencsétlen, megfélemlített emberek még panaszkodni sem mernek, inkább még dicsőitik a herostratesi határozatot, amely »a római szenátus szilieméhez Is méltó volna«. Csak a kérvény végén hivatkoznak arra, hogy a konvent talán mégsem kívánja az egész várost teljesen eltüntetni a föld színéről. Irgalmat kértek azok számára, akik még megmaradtak, hiszen a város őszintén megbánta eltévelyedését és lakói kőzött ártatlanok is akadnak. De a konzulok hamarosan értesülnek a titkos kegyelmi akcióról. Collot d'IIerboiS, aki jobban tud beszélni, mint a társa, gyorspostakocsival Párisba siet, hogy minden ellenintézkedést megelőzzön. A konventben és a jakobinusok klubjában nagy beszédeket tart és arcátlanságában arra vetemedik, hogy kegyetlenkedéseit humanizmusnak nyilvánítsa. >Meg akartuk kimélni a lakosságot a rengeteg sok kivégzés szörnyű látványától. Ezért elhatároztuk, hogy a halálraítélteket nagyobb csoportokban végezzük ki. A büntetés gyorsítása és leegyszerűsítése humánus emberi érzésből fakadt.« A jakobinusok körében Collot lelkesen ecseteli az uj, humánus kivégzési módszer előnyeit: «Igen, beismerem, hogy kétszáz bűnöst egyetlen sortűzzel küldtünk a másvilágra, Csodálkozom, hogy ezt az eljárást a szemünkre \etik. Lehet-e kivégzés kíméletesebb és könyörületesebb? Ha egyenkint állilotluk volna őket a guillotine alá, minden elitéit százszor végigszenvedte volna előre a halál gyötrelmeit, mialatt várt volna, mig sorra kerül.« És ezek az üres frázisok, a forradalom véres szótárából sebtében kiragadott szavak, mint annyiszor, most is beválnak! A konvent és a jakobinusok helyesléssel fogadják Collot I930. évi tavaszi divatujdonságok! Lack pántos cipó p14 Drapp, meiRvorő ufdonságok <0^.50 Antilop cipők divatszinctiben i.50 Férfi sevro cipő ,16" Női trottör cipők .50-töl Férfi bagaria cipő Tekintse meg bevásárlás előtt áros hlrahalölnhal fejtegetéseit, felbuzditva a lyoni prokonzulokat áldásdus működésűk folytatására. Ugyanazon a napon nagy ünnepély van Párisban: Chaliers hamvait elhelyezik a Pantheonban. Tehát Chaliers ugyanolyan megtiszteltetésben részesül, mint eddig csak Jean Jacpies, Rousseau és Marat. A szeretője pedig, éppúgy mint Marat ágyastársa állami nyugdijat kap. Ezzel a lyoni mártír Franciaország nemzeti hőse lesz, akiért bosszút állni hazafias feladat. Nincs olyan kegyeilen tett, amely ne emelné Fouché és Collot népszerűségét. Mindamellett bizonyos aggodalom fogja el a két tyoni diktátor szivét. Már nem érzik magukat biztonságban. A konventben labilis a helyzet, a többség hol Dantonhoz, hol Robespíeroehez pártol. Néha a mérséklet, néha pedig a terror nyert teret. Ez az ingadozó hangulat fokozott óvatosságot igényel. A cinkostársak elhatározzák, hogy megosztják a szerepüket: Collot d'Herbois Párisban marad, hogy figyelemmel kisérje a konventben és a bizottságokban felülkerekedő irányzatot és szükség esetén brutális nagyszájuságával minden támadásnak elejét vegye, — ezalatt pedig a munka másik része, a lyoni rendcsinálás folytatása Fouchéra bárul. Ez históriai szempontból igen fontos momentum, mert Fouché később igen ügyesen megkísérelte, hogy kollégájára tolja a felelősséget a lyoni rémteltekért. De mihely tudomásunk van az imént emlilelt munkamegosztásról, tisztán látjuk, Fouché védekezésének hazug voltát. Hiszen Collot távolléte és Fouché korlátlan egyeduralma alatt sem szünetelt Lyonban a halál aratása. Ezalatt is ötven, halvan, száz embert végeznek ki naponta, éppen akkor rombolják le a legtöbb szép épületet és á zsúfolásig telt börtönök megürülnek, de nem azért, mert lakóikat szabadon bocsátják, hanem azért, mert sorra vágóhidra hajtják őket Fouché maga is dokumentumokat szolgáltat : Mkedésérfll, ebből az időből való sajátkezüleg Irt jelentéseiben, amelyekben ilyeneket mond: ¡-Az én Ítéleteim csak a bűnösöket tartják rettegésben, de a nép vigaszt és megnyugvást talál bennük, lelkesedik értük és helyesli őket. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a szivünk ellágyult. Kijelenthetem, hogy egyetlen bűnőst sem méltattunk kegyelemre.« De egyszerre csak mi történik? Fouché megváltoztatja a hangját. Finom szimatjával megérzi, hogy a komentben megfordult a szél. Ezúttal nem is kellett hozzá valami szimat, elég hangosan beszélt az a hallgatás, amely a Lyonból küldött jelentéseket Párisban fogadia. Fouché vérszomjas kirohanásai nem keltenek többé lelkes visszhangot. Jakobinus barátai, ateista el\-társai, Hébert, Chaumette, Ronsin egyszerűje csendes emberek lettek, sőt nemsokára végleg elhallgattak, mert Robesplerre kemény keze torkon ragadta őket. Ez a rejtélyes, erkölcsi idealizmusban tajtékzó tigris egy darabig leselkedve nézte a két szélsőséges párt küzdelmét, aztán hirtelen előugrott nz árnyékból és az ultraradikálisokra vetette magát. Felelősségre vonta Carriert. aki Nantesban kőrülbe^l annyi emberi fojioLi vizbe, ahányat Fouché Lyonban kartácstüzzcl pusztított el. Aztán hűséges famulusa Saint .Tust utján, lefejeztette Strassburg hóhérjait. Az Istenkáromló népünnepéiyeket esztelen kicsapongásnak minősítette és Párisban betiltotta. A konvent tagjai gyáva alázatossággal csatlakozlak az uj irányzathoz. (Folyt, kőv.) igazolványba fényképatl p 2© tiitérért MSST1 SIMONY I t«nTk«D»». !<orx4 MirWaJ »emfcM < Mnu^tv fi