Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-04 / 28. szám

1930 február 4. DfiLMAGYARORSZifí 3 Felirat az algyői hid, a bajai ul, a temesvári és a váradl vastitvonal és a tiszai hajózás ügyében A közgyűlés Isméi béri a vízumkényszer enyhítéséi (A Bélmagyarország munkatársától.') Most már kétségtelen, hogy az eredetileg januárra tervezett és azután február 6-ra kitűzött első érdemleges közgyűlést csak február utolsó negyedében hivja össze a főispán. Ennek a halogatásnak az az oka, hogy a közgyűlésnek igen nagy tárgysorozata lesz, a főispán pedig a fontosabb kérdések körüli vita elnyulását szeretné előzetes pártközi megállapodások létrehozásával megakadályozni. A közgyűlés napirendjének megállapítása azért állandóan foglalkoztatta a városi ügyosztályokat. Minden hivatalban szinte tucatszámra készítik elő a közgyűlési darabokat és a hétfői — természetesen nyilvánosságmentes — referáló ülést is a közgyűlésre szánt kérdések megvitatása töltötte ki. — Igen nagy dolgokról van sző — mondotta az ülés után érdeklődésünkre a polgármester —, a városnak fel kell használnia azt a kedvező hangulatot, amelyet a hágai konferencia eredménye keltett ugy politikai, mint közgazdasági téren. Fel kell használnunk ezt a hangulatot arra, hogy megkíséreljük azoknak a régi keletű kívánságoknak a teljesittetésél, amelyek kiragadhatják ezt a határmentivé vált várost kényszerű tehetetlenségéből, amelyek alkalmasak a régi forgalom visszaszerzésére. Ezért elhatároztuk, hogy olyan javaslatokat terjesztünk a februári közgyűlés elé, amelyekben megismételjük régi kívánságainkat. Föliratunk a közgyűléssel a kereskedelmi miniszterhez és kérjük ismét a bajai ui építésének sürgős befejezésé/, az alayői hid megépíttetéséí, de ezeken kivül fölvetjük azt a gondolatot is, hogy jó lenne visszaállítani annak a két vasútvonalnak a forgalmát, amely Szeged szempontjából, de országos szempontból is igen nagyjelentőségű volt mindig: a szeged—temesvári vonaléi, amely megnyílt ugyan néhány évvel ezelőtt, de az útlevél és vízumkényszer miatt háború előtti forgalmának alig egy tizedrészét éri most el és a nagyvárad -fiumei vonaléi, amely a háború után teljesen megszűnt, mivel a vonalnak körülbelül harminckilométeres szakasza jugoszláv területre esik. — Fölvetjük talán a tiszai hajózás megteremtésé^ nek gondolatát is. Milyen fontos lenne, ha a Tisza hajózható állapotba kerülne Szolnoktól egészen Titelig és így belekapcsolódhatna a Duna nemzetköziségébe. Valamilyen módot feltétlenül ki kell találni ennek a kérdésnek a megoldására. Ugy gondolom, hogy az az enyhülés, amely Magyarország és az utódállamok közötti viszonyban előállott a hágai konferencia után, megnyitja a kilátásos tárgyalások lehetőségét a vizűm- és ullevélkényszer eny* biíése érdekében Magyarország és az utódállamok között, mert nemcsak magyar érdek az, hogy ezek a szomszédos államok végre közelebb jussanak egymáshoz. Ezért fölterjesztést intézünk a kereskedelmi és a külügyminiszterhez és kérjük, hogy lépjenek érintkezésbe az érdekelt államok kormányaival ebben az ügyben. A szegedi közgyűlés is tiltakozni fog a szegény betegek körházi költségeinek leszállítása ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Pásztor József tőrvényhatósági bizottsági tag, mint ismeretes, indítványt nyújtott be a februári közgyűlés napirendjére a kórházi ápolási dijak leszállítása ügyében. Pásztor inditvanyában hivatkozott arra, hogy a népjóléti miniszter nagymértékben redukálta azt a hozzájárulást, amelyet az állam fizetett a város által fentartott közkórházban ápolt bitegek ápolási költségeihez. Ezelőtt az volt a rendszer, hogy az állam a szegény betegek ápolási dijait megtérítette, a népjóléti miniszter most ugy rendelkezett, hogy a város ezen a cimen nyolcvanezer pengőnél többet nem kaphat. Ennek a redukciónak a következményeit elsősorban a szegény betegek éreznék meg. Pásztor indítványának első részében ezt javasolja, hogy a közgyűlés ne vegye tuclo- | másul a népjóléti miniszter sérelmes rendeletét, második részében pedig azt, hogy a közgyűlés irion fel a miniszterhez és kérje, hogy továbbra is az eddigi rendszer szerint téri/Se meg a szeaény betegek körházi ápolási költsék geií, Az indítvánnyal a hétfői referáló ülésen foglalkozott a város hatósága. A polgármestertől nyert értesülésünk szerint az indítvány pártoló javaslattal kerül a kisgyűlés, onnan pedig a februári közgyűlés elé és ezt együttesen tárgyalják majd azzal a két körirattal, amelyet ugyanebben az ügyben és ugyanilyen céllal két vidéki város törvényhatósága intézett Szeged törvényhatóságához. Gondatlanságból megölte apját, anyját, testvérét: a törvényszék 1Q0 pengő pénzbüntetésre ítélte (A Délmagyarország munkatársától.) Rendkívül érdekes ügyben ítélkezett hétfőn a büntetőtörvényszék ViM-tanácsa. Gera Imre makói földműves legényt az ügyészség háromrendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolta meg. A fiatal parasztlegény gondatlanságának édesatyja, édesanyja és bátyja esett áldozatul. Ez év májusában lakodalom volt Földváron, amelyre a Gera-család is hivatalos volt A lakodalom jó hangulatban telt el. Geráék felültek a ' kocsira és hazaindullak. A gyeplőt Gera Imre I vette a kezébe. Erős trappban értek az egyik vasúti őrházhoz. Gera nem csendesítette le a lovakat, pedig közeledett a Makóra haladó vonal. A rámpánál lévők figyelmeztették Gerát, hogy álljon meg, mert vonat jön, a legény azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre, hanem felhaj. tott a sinekre. Ebben a pillanatban ért oda a vonat, amely elkapta a kocsit és darabokra tépte. Az összefutó emberek a roncsok közül a hashajtók királya M.10 2 erísségben készül: felnőttek és gyermekek részére. halva húzták ki idős Gera Imrét, Gera Imrénél és Gera Ferencet. A kocsit hajtő Gera Imrének csodálatosjcépeti semmi komolyabb baja nem történt, A hétfői tárgyaláson Gera azzal védekezett, hogy nem látta a közeledő vonatot, mert ha látta volna, nem hajtott volna elébe. Arra emlékszik, hogy valamit kiáltottak feléje, de kissé ittas volt és így nem igen figyelte, mit kiabálnak a rámpánál állók. A törvényszék gondatlanságból okozott háromrendbeli emberölés vétségében mondotta ki bűnősnek a könnyelmű földmüveslegényt és ezért — az enyhítő körülmények figyelembevételével — mindössze 100 pengő pénzbüntetésre ítélte. Dr. Szarvas János ügyész suh/osbitásért felebbezetL gCorfeskedés gyilkossággal és halálos sebesülésekkel Bukarest, február 3. A községi választási küzdelem változatlan hevességgel tart. A moldvai Ries községben a nemzeti parasztpárti polgármester a választási küzdelemben támadt tumultusban halálosan megsebesült. Zandestiben a liberális párt főkortesét megölték. Manulescu, Strunga és Bucaca liberálispárti vezetőférfiak a liberális lapok szerint megsebesültek. Az egész világolt esik a buza ára (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Newyorkból jelentik: A nemzetkőzi búzapiacon az elmúlt heti besszmozgalom hétfőn ujabb mélypontot ért el. Egy hét alatt a csíkágói búzapiacon 8 centtel estek vissza az árak. Hasonló áresést jelentenek a többi nagy világpiaookról. Az áreséseket az orosz búzaexporttal indokolják. A kultuszminiszter támadta a — numerus clausust Az »Egyenlősége fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából a budapesti zsidó hitközség vasárnap diszülést tartott Megjelent ezen az ülésen gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is, aki nagy érdekességü beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a nemzeti egységet minden téren meg kell teremteni, a felekezeti froníon Is. A numerus claususról így beszélt a miniszter: — Közismert dolog, hogy a szavazás elől annak idején kimentem a teremből a folyosóra és ott ezt mondottam: — Meglátjátok, nagy baj lesz még ebből I — Tudott dolog az is, hogy mihelyt a politikai viszonyok alakulása folytán erre lehetőség nyilt, én az eredeti törvényből eltávolítottam azt, ami a zsidóságra nézve fájdalmas és sértő volt így tettem, mert ez fetel meg pótlekai multamnak és annak a politikai iskolának, amelyben nevelkedtem. Tudott dolog az ta, hogy a jobboldali szélsőségesek évek óta senkit nem támadnak olyan élesen, olyan könyörtelenül, mint éppen engem. Teszik ezt azért, mert tudják, hogy én soha, semmi körülmények között, semmiféle szélsőségre kapható nem leszek. Meglátogattam egyszer Vadász Lipótot, akivel egy kabinetben voltam valamikor államtitkár, amikor Vadász már nagybeteg volt — »Nagyon boldogtalan vagyok — mondotta akkor boldogult barátom —, mert mint magyar, elvesztettem hazám kétharmadát, mint zsidó, súlyos helyzetben látom felekezetemet.« _ Erre én ezt feleltem: »Nyugodt lehetsz, mihelyt a politikai helyzet megengedi, mindent meg fogok tenni, amit a kiegyezés korának nagyszerű politikai elve és a nemzet egységének mindennél fontosabb érdeke megkövetel. Én egysége! akarok a nemzetiségi és a felekezeti fronton. Ez a fölfogás irányadó lesz számomra mindig, ugy macán, mint miniszteri működésemben.