Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

A Oftl.IWAííVtMowKZ*« 1930 február 16. umm legfőbb 247 legszebb legolcsóbb ClmmáSkfP R butorsy&rosnZl Cimre figyelni! tefili^^Slí Fe^etesss U. 15. Bészfetttotésra készpéiuárban. Bek, kétségkívül először is azt a kérdést ve­Hk fel előttem, hogy miként lehet a hangot írót nélkül továbbítani. Engedjék meg, hogy 6 kérdésre egy jóslattal feleljek. Lesz egy idő, még pedig nem is nagyon sokára, mikor az em­berek azon fognak csodálkozni, hogy valaha a hangot természetellenes módon belepréselték » drótba és meqnehezlíették a szabad ter­mését.... Ilyenformán beszélt a német mérnök néhány esztendő előtt és ugy látszik, hogy kezd igaza lenni neki. Ha egy kiosit gondolkodunk a rá­dió felett, akkor valósággal misztikus ered­ményekre keil jutnunk. Itt ebben a szobában, ihol én most ezt a cikket kopogtatom, millió meg millió hang kavarog zűrzavaros össze­visszaságban. A hangok itt vannak, de én nem hallom őket. Van ellenben egy szerkezetem, »mely megfelelő beállítás mellett kiválasztja ízt a hangot, amelyet fölakarok fogni. A néma hang igy válik hallhatóvá. Hang és kép íovábbiíésa drót nélkül A fizika haladásának szabályai szerint a ta­lálmányok egymásba kapcsolódásának megvan a sorrendje. A régi rendszerű távírót követte a telefon és telefon-hírmondó, ezt a drótnélküli táviró és hangnak drót nélkül való továbbítása. Az illusztrált lapokban éppen mostanában lát­tam néhány képet, amelyeken európai és ame­rikai városok polgármesterei telefonkagylót tar­tanak a kezükben. Drótnélküli telefon segítsé­gével váltanak egymással üdvözléseket. Ked­vező atmoszférikus viszonyok mellett a han­got ekkora távolságra egészen jól lehet hal­lani. Az angol királynak a leszerelési konfe­rencia előtt tartott megnyitó beszédét a magyar rádió ís közvetítette. Szelén-lemezes távíró­készülékekkel tudunk már képeket továbbítani, sőt továbbítjuk már a képeket drót nélkül is. Képek drótnélküli továbbítására már két rend­szer is van, Beltn professzoré és Thorne Ba­keré. Az utóbbi rendszerű képtávirón a továb­bítandó kézirat, rajz vagy fénykép minden egyes pontját úgyszólván végigtapogatja egy vékony fénysugár, mikörben a lap a részleges sötétedés következtében, hol világosabb, hol pedig sötétebb fényt vet vissza. A fényrez­géseket egy, a célra szerkesztett fotocella ve­szi fel és alakítja át el°ktromos rezgésekké. A vevőberendezés az elektromos rezgéseket is­mét fényrezgésekké formálja s az eredeti lap képét egy fényérzékeny filmszalagra viszi át. Egyszóval birtokunkban van már a drótnél­küli távolbafotografálás. Vájjon lehetetlen-e ezek után elképzelnünk, hogy néhány esztendő múlva tudjuk majd továbbítani a mozgóképe­ket is? Kísérletek, még pedig sikeres kísér­letek máris történtek ezen a téren is. Ezek után nem kell nagy fantázia annak ki­találásához, hogy mi a íelekfnefon? Az a szerkezet, melynek irányítása a hatalmam­ban van és amelynek segítségével közvetlen összeköttetést tudok fenntartani mindazokkal a tőle távollevőkkel, akiknek szintén van egy ilyen szerkezet a birtokukban. A természetes fejlődés csakis az lehet, hogy nemcsak kap­hatjuk a híreket, de adhatjuk is. Egyáltalán nem látszik valószínűtlennek az olyan óraszerü, mellényzsebben hordható kis telefon-szerkezet, melynek segítségével bárkit bárhonnan felhív­hatunk. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ez a szerkezet egy tükörrel lesz kombinálva, mely­nek segítségével azt, akit felhívunk, nyomban látjuk is. Ez a szerkezet a telekinefon, amelynek min­den részlete már megvan. Csak az hiányzik még, hogy valaki ezeket a különálló résziete­ket egyesítse. Ha értenék hozzá, megcsinál­nám magam. De mert nem értek hozzá, köz­kinccsé teszem elméleti jellegű találmányomat: csinálja meg helyettem bárki más. Ugyanakkor azonban hölgy-olvasóimhoz in­tésem a bizalmas kérdést: kellemes lesz-e,vagy kellemetlen, ha a telekinefont tényleg megcsi­nálja valaki? Városatya-portrék Dr, Szalay JófttJ Dr. Szalay József Dr. Szalay Józsefről nagyon nehéz ujjat mon­dani, — annyi árnyalata van az életének, (bocsá­nat, ne értessünk félre, ezek az árnyalatok fénye­sek,) s annyi alkalom volt már, rá, hogy életének jelentős stációin foglal­kozzék vele a nyilvános­ság. A sok-foglalkozásu emberben az ugyneverett kebelbeH ágazatok az agyoncsépelt vicc szerint rendszerint a »mástk« tu­lajdonságot fedezik fel, Szalay József egyénisége azonban éppen azért ol van rendkívüli, mert a rend­Á "W' fK őri Drancs a száz érzékű, | ezer szemű, a nnarsszokig - tökéletes rendőrfőkapi­tányt becsüli benne, (akár­csak fölöttes hatósága, amelyik nagyfontosságú munkálatok elvégzését bíz­za rá), — viszont az irodalom is a magáénak vallja, akár tudományról van szó, Dugonics-ülés megnyitójául elpazarolt essay-miniatürről, színda­rabról, vagy vidámhangu történetről, amit a sok­féle hivatása során látott meg. Annyi bizonyos, hogy irodalmi tónust visz a hivatalos működésébe, ahol ő már régen megho­nosította azt a stüust, stilizálást, amit mostanában a belügyminiszter külön e célra Íratott müvei sze­retne elérni. Azt mondják, hogy legnagyobb ereje a világon a butaságnak van. Mi megtoldjuk azzal, hogy a »Miszerint«-et sem lehet az erők összemé­résénél fumigálni, legföljebb a iDeazonban« gyűri le, ha ugyan nem használja fel küzdelmüket ér­vényesülésre a »Hovatovább«. Nagy közigazgatási beidegzések ezek a középosztály körülbelül mást sem hagyott a leszármazottjaira örökül, csak a használatukat. Olyan könnyen nem múlnak kl, még akkor sem, ha a közigazgatási temetőkben élnek. Szalay József azonban már évtizedek előtt megkezdte az irtásukat, kezdte mint szolgabíró s folytatja most rendőri nagy hatalmával, appa­rátusával. Miért tartson örökké ott a magyarorszá­gi magyar, ahol ma van toráki testvére, aki egyet­len kukkot sem ért meg az oláh végzésből! Hogy aztán másrészről az irók, ujságirók, mű­vészek és egyéb csirkefogók társadalmában nagy rendet, fegyelmet tart, megvédi őket főleg önma­guk elten, kényelmeseket karhatalommal rendel ki kulturális közmunkára, — ez a főfoglalkozásá­ból ered. (Hiszen sok minden egyeben kivül épp azért nagyon alkalmas irodalmi-elnöknek, hogy legyen egy tekintélyünk, akinek senki sem mer el­lentmondani. Viszont Szalay ugy tud kérni, olyan lebilincselő mosollyal, hogy még az elvetemült gonosztevőben is megszólaltatja a lelkiismeretet. Hát még az iróbant) Kopott frázisnak tartanám a fölemiitését, hogy mekkora könyvtára, kéziratgyüjteménye, (majd azt mondtam, hogy ujjlenyomata), ritkasága van, de nemcsak az öreg könyvért lelkesedik, nagyon tud­ja értékelni a frisset is, ha arravaló. (Ámbár borban is az öregje a jő, amelyikről kiderült már, hogy életképes, hogy évről-évre nemesebbé válik. Mert lehetnek, akár száz, vagy több éves, rossz könyvek is, de történelmi értékű a nyomásuk, a kötésűk. Aminthogy sokszor kiderül, hogy a re­mekbe fujt palackban csak ecet-ágy van.) Ebből lehet megérteni, hogy a reprezentálás kö­telezettségén kívül, — ami egy óriási kerületben elég jelentős, — miért nem él Szalay József úgy­nevezett társadalmi életet. Mert sokkal jobb kör­nyezetben van, ha a könyvespolcai, incunábnlu­mai, metszetei, szenvedélyes kutatással, áldozatok­kal megszerzett ritkaságai kőzött lehet. — Csak akkor unatkozom, ha társaságban va­gyok, mondta egyszer valaki. Egymagamban s >ha. Hires ember mondta, hamarjában nem tudjuk megmondani, hogy ki volt, de akkora iskolát la­pított, hogy a hálás utókor már nem tartja a ne­vét folyton kéznél levő raktáron. Szalay József is ott van, rég elérkezett oda, hogy fölötte álljon mindennek, megértse azt, ami a gyorsan élő, felületre teremtett lelkeknek érthe­tetlen s egyéniségének klasszikus segédeszközeive! fogadja, bonyolítsa te a dolgokat. Vau egy ujságfrázis, amit széltében-hosszában használnak, amikor kedveskedni :i';arnak valaki­nek, Azt mondja, hogy azt m 1 i »Mélyen szán­D>. Slngtr /»/oda tó gondolatokkal teli beszédet mondott....« (eset­leg a hordóról.) Mindig megüt ez a. frázis, mert a »mélyszán­tás« után nagyobb termésnek kell következnie, azt pedig alig-alig tapasztalom, hiába kisérem figye­lemmel a közélet sok szántó-vetőjét. Ellenben Sza­lay József, akit nem tisztelünk meg ezzel az ag­rár technikus-terminussal, kezdeményezéseiből, ős­erejéből, a maga tehetségéből és agilitásából annyi szellemi csűrt, pajtát, magtárt töltött már be, hogy már megint uj oldatát, foglalkozását kell fel­fedeznünk: a jó gazdát, aki a kalendárium min­den napjára talál munkát. A vármegyében kezdte s most, hogy a közig«», gazgatást átalakították a vármegye formájára, ugy érzem, hogy városatyaként az elemébe jutott Nem lett ugyan hütelen hozzánk, — de őhozzá érkezett el a vármegye. Dr. Singer Isíván Az öregebb generáció vagy kidől, vagy meddő­nek tartja a közéleti küzdelmet, mindenesetre azt mondja: — Csinálja más, csinálják a fiatalok, hátha ők jobban tudják. A maguk szá­mára készítik elő a jóvflt, legyenek hát ök felelősek írte. Kevesen tudnak kellő Idő­ben visszavonulni, ép Sze­geden van rá néhány jel­legzetes példa. Vannak azonban crotgoK, amikre az emberek kényt», lenek maguktól rájönni* amithogy a gyereket is hi'iba figyelmezi etik, hogy ne ugráljon annyit a dí­ványon, mert lebukik ég beveri a fejét. Mégis ugrál addig, amig a maga tapasztalata nem tériti észhez. Csakhogy a gye­rek előtt ott áll a jövő, mig az öreg ember csak a múltban kotorászhat. Ezért örvendetes, hogy az uj közgyűlésben jelen-' tékeny számban szerepelnek a fiatalok, az élet delén innen állók, akik meg nem fogyatkozott hit­tel indulnak neki a közéletnek, nem ismerik an­nak árkait, szirtjeit. így is kell, hogy legyen, fanatizmus nélkül nem lehet munkába fogni. A körjegyzőségre aspirálhatók közé tartozik dr. Singer István is, aki a szemünk előtt nőtt fel és fejlődött értékké Mindig szerény, mindig udvarias és előzékeny, talán azon a határon tul is, amely zavarba hozza a sok viharban szinte érzéket­lenné váló és immár semmit sem váró halandót Szokatlan az ilyen ember manap, amikor ideg­kérdéssé vált az adok-kapok fogalma. Azonban mint minden nagy érték, kétségkívül belőlrül ér­kezik ez is. Singer István csak Pistája mindenkinek, harmo­nikus éleiének külső megnyilatkozása arcának örö­kös derűje, szives mosolya. — Kérlek Pista, helyettesíts Pista, segíts Pista, — kap rá mindenki, akinek szüksége van valamire és Pista helyettesit, segit, boldog, ha szívességet tehet, szenvedélyes jogi vitatkozóknak, »eset-meg­beszélőknek« örökös médiuma és partnere, aipit akarsz. Az utóbbi dolog azonban azt jelenti, hogy lehet Is hozzá fordulni megbeszélésre, mert érdemes. Az ő ifjú kora a komolyság jegyében folyt le, könyvek mellett. <3 volt az a minta-fiu, akit a lé­hák társasága nem szeretett, mert példának állí­tották elébük. — Látod a Pistát? Miért nem vagy te Is olyan, mint ő. Hogy pon'os, pedáns, maga a megbízhatóság, abban talán van valami atavisztikus eredet. Édes­apja, a minden angol flegmát felülmúló Singer bácsi, nagy vidékek legjobb biUiárdozója volt. Art a három golyót pedig lehet találomra lökdösni, elgurulnak, keringenek, találkoznak is, — azonban a tökéletes játékhoz higgadt megfontoltság, mér­tani és számtani tudás kell, ott nem érvényesül a handa-banda, csak a finom kombináció. Amely­nek aztán száz, meg száz a lehetősége. Singer Pista már hazulról hozta magával a jo tulajdonságait, azokat alapnak használva épitetta ki a maga életét nemcsak tanulással, művelődés­sel, hanem tudással is. Lássuk hogy mit fog csinálni, hol ragadja meg a küllőjét annak a boszorkányszekérnek, amit ré­szint közéletnek, részint közigazgatásnak hívnak 1 Fiatal, felkészült, életerős, ambícióktól duzzadó, — az ő tipusa verekedheti ki valamennyiünk nagy álmát; Szeged előbbrevitelét, jövő boldog­ságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom