Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

1930 február t<5. Of:l .M tr:v*nn»«7 Irta dr. Pártos Ernő. Korábbi törvényeink az összeférhetetlenséget csak a törvényhozó testület tagjaira nézve szabályozták, helyesebben ezek közül Is csupán az országgyűlési képviselőkre nczve (1875:1. tc., majd pedig az ennek helyébe lépett 1901:XXIV. tc.) mig a felsőházi tagok összeférhetetlenségének szabályozását az 1926. évi XXII. tc. 39. §-a külön törvénynek tartotta fenn, amely ezideig még nem készült el. A törvényhatósági bizottság tagjai' nak összeférhetetlenségéről & székesfővárosi tőrvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló 1920:IX. tc.-ben van elő»zőr szó. Ez a tőrvény időközben hatályát »esztette, de az inkompatibilitásra vonatkozó rendelkezéseit lényegileg az 1921:XXVI. tc. is átvette, a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. tc. pedig a szabályozást most már I vidéki (megyei és városi) törvényhatóságokra is kiterjesztette. Közjogunk mindaddig, amig az összeférhetetlenség csak az országgyűlési képviselőkre nézve volt törvényileg szabályozva, az inkompatibilitásnak két válfaját ismerte: a közbenjárási és az érdekeltségi, vagy függőségi összeférhetetlenséget. Az előbi az erkölcsi tekintetből meg nem engedhető (tisztességbe ütköző) kijárással létesül, a másik akkor áll elő, ha a képviselő olyan állást foglal cl, vagy olyan ügyletben, vállalatban részes, amely közte és az állam közt függőségi kapcsolatot hoz létre. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. tc. idevágó rendelkezései kél irányban térnek el az országgyűlési képviselők összeférheletlenségét szabályozó 190i:XXIV. tc. rendelkezéseitől. Az egyik eltérés abban áll, hogy az 1929. évi XXX. tc. nem ismer függőségi inkompatibilitást, hanem azokat az eseteket, amelyek az 1901:XXIV. tc.-ben, mint összeférhetetlenségi esetek szere[>elnek, a kizárási okok kézé sorozza. (Nem közvetlenül ugyan, hanem a székesfővárosi jogszabályokra való utalással, amelyeket a kizárási okok szabályrendeleti megállapításánál alapul kell venni s amely jegszabályokban az 1901:XXIV. törvényből ismert függőségi összeférhelellenségi esetfik már a kizárási okok küzt találhatók) E formai és fejtegetésünk szempontjából nem lényeges eltérésnél sokkal lomosabb a másik, amelg az összeférhetetlenség belső tartalmának egy egészen uj esettel való kibővítésében nyilvánul meg. Mellőzve itt az 192U:XXX. tc. 8. §. 3. bekezdésének a) pontjában körülírt összeférhetetlenségi esetet, a tisztességbe ütköző kijárást, amelynek niegrendszabáiyo:ása ellen nem lehet észrevételt tenni, — áttérek a b) pontnak arra a rendelkezésére, amely szerint összeférhetetlen helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, i>aki a törvényhatóság érdekeit közvetlenül, 'Mjy közvetve érintő vagyoni természetű ügyben ügyvédként, megbízottként, vagy képviselőként a törvényhatósággal szemben jár el.« (Az 1921. évi XXIV. tc. 6. §-a a székesfővárosi bizottsági tagokra nézve ugyanezt a tilalmat ugy fejezi ki, hogy a bizottsági tag az ilyen ügyekben »a székesfőváros érdekével ellen! cles irányban ügyvédként stb. nem működhetik.«) Itt tehát az összeférhetetlenség bármely erkölcsellenes alkotóelem hozzájárulása nélkül. azzal a puszta ténnyel létesül, hogy a bizottsági tag állal képviselt érdek más, mint a törvényhatóság érdeke. Az inkompatibilitásnak ez az újszerű szabálya elsősorban, sőt mondhatni kizárólag az ügyvédeket érinti, mert habár a törvény nemcsak róluk, hanem általában azokról a bizottsági tagokról beszél, akik mások megbízásából, vagy képviselet ében járnak el, ámde a nem ügyvéd bizottsági tagoknál az ilyen eljárás csak ritka kivétel, mig az ügyvédeknek hivatásszerű foglalkozásukhoz tartozik s így rájuk nézve az ügyködési körnek minden megszükitése egyszersmint kenyérkérdést is jelent. Az 1874:XXXIV. tc.-be foglalt ügyvédi rend tartás az ügyvédekre nézve a felek képviselete tekintetében — az ügyvédi tisztesség és kari tekintély követelményeitől eltekintve — sem miféle korlátozást nem tartalmaz. Ha már most az 1929:XXX. törvénycikk (és hasonlóan az 1921:XXIV. tc. is) az alaptörvényeink közé sorozható ügyvédi rendtartással szemben olyan tilalmat állit fel, amely a szabad ügyfélképviselet alkotmányjogi elvét — az 1874. évi XXXIV. törvénycikk kifejezett módosítása nélkül, csak ugy incidentaliter — keresztültöri, nagyon alaposan meg kell vizsgálni, vájjon minő gyakorlati vagy eszményi cél elérése tette ezt a rendszabályt szükségessé. Sem az 1924:XXIV. tc. 6. §-ának utolsó bekezdése, sem pedig az 1929 :XXX tc. 8. §. 3. bekezdés b) pontja nem mondja meg, hogy a tilalom az ott érintelt vagyoni természetű ügyeknek mely csoportjára vonatkozik, nevezetesen csak azokra az ügyekre, amelyek a bíróságok előtt folynak, vagy pedig azokra is, amelyekben maga a törvényhatóság, illetve annak valamely hatósága, közege stb. jár el. Az 1929:XXX. tc. idevonatkozó rendelkezéséből azt kell ugyan következtetni, hogy csak a bíróságok előtt folyó ügyekről van szó, mert a törvény »a törvényhatóságokkal szemben« való eljárásról beszél, már pedig alig képzelhető el, hogy a törvényhatóságnál a törvényhatósággal »szemben* járhasson el valaki, — mindazonáltal feltételezve egyelőre, hogy a törvény tilalma az eljárásoknak mindkét területére kiterjed, könnyebb áttekintés végett válasszuk kétfelé az eseteket s vegyük előbb szemügyre, vájjon származhatik-e hátrány a tőr• vényhatóságra abból, ha a bíróság előtti eljárásban (perben) olyan ügyvéd képviseli az ellenfelet, aki tagja a törvényhatósági bizottságnak. Erre a kérdésre csak a leghatározottabb Ázlafáshoz Mosáshoz Henko nemmel lehet felelni, mert a független bíróságot sem a peres feleknek, sem pedig képviselőiknek a peres kérdéssel össze nem függő személyes körülményei nem érdeklik, még kevésbé lehet szó arról, hogy a bíróság érdemi döntését a törvényhatósággal szemben álló fél javára befolyásolná az, hogy ez utóbbit olyan ügyvéd képviseli, aki tagja a törvényhatósági bizottságnak. Ha a perbeli vita tárgyát képező kérdésben a törvényhatóság áll jogos alapon, pernyertes lesz akkor is, ha az ellenfelét bizottsági tag képviseli, ha viszont elveszti a pert, akkor ez nem azon múlik, hogy az ellenfelet ki képviseli, hanem azon, hogy az ellenfélnek van igaza. Gyakorlati szempont ezek szerint egyáltalán nem indokolja az ügyvéd bizottsági tagok eltiltását attól, hogy ilyen ügyekben a magánfeleket a bíróság előtt képviselhessék. Ami már most az eszményi (erkölcsi vagy etikai) szempontot illeti, van olyan teliogás, amely visszásnak tartja, hogy az az ügyvéd harcoljon a tőrvényhatósággal szemben álló fél oldalán, akinek, mint »törvényhatósági képviselőnek« az a kötelessége, hogy a tőrvényhatóság érdekeit szolgálja. A kérdésnek ilyen beállítása azonban már alapjában hibás. Nem is szólva arról, hogy a bizottsági tag a törvényhatósági életben való részvételével nem a törvényhatóságot, hanem a lakosságot képviseli, neki tehát nem az a feladata, hogy harmadik személyekkel szemben a tőrvényhalóság érdekeit képviselje — ami a hatósági szervek jogkőre — hanem as JkaraLlkaii vesz réjsi íeWtsJts? 15~24<*ig az ersza^ds iïtfÇtTw&tTtl ktrakaíverseiiY A Goidbcrger-Bemberg Parisette tan minősége, tartóssága, mosliatósága, mintáinak gazdagsága hirdetésre nem szorul. Az t«> Paríaette-mintákat. valamint uj Golcfl)erger-Beml>erg szöveteinket (Mousseline-Amourette. Crepe-Germaine,Crêpa« Pastorale. Goldïclnne-Goldona) mutatja be Kurucsev Sándor Tabár Péíer Va ¡da Ernő Fein Lalos BIau László Halmi József Szabó L. és Társa Kovács Károív Keítfnq Lajos Kék Csillag Winlerniíz Márton a vfcWïtiyen rèsztvevS kiraiataîW GOLDBERGER SÂM. F. ÊS FIAI R.T»