Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

'lírdu január 12. OE» Egy francia lusfős könyve Magyarországról Elzárkózunk. Bezárják a határt sok külföldi irás elöl és tgy van, hogy a Scotus Viatorok, Kémery Sándorok könyveire nem jelenik meg felelet és hogy a külföld még ma is az emigránsok írásai nyomán szemléli Magyarországot De van rosszabb is. Még a tudományos körök is felvilágositatlanul maradnak. A földrajzi könyvek még ma is AusztriaMagyarországról beszélnek... És nemcsak egyszerű földrajzkönyvirók, hanem egy olyan tudós is, mint Antoine Meillet, az Institut tagja, a Collége de Francé tanára is furcsa hangon, rosszindulattal ir rólunk. 1928-ban jelent meg egy könyve, amely az uj Európában ismerteti a nyelvek és népek helyzetét és a mi tudományos körünk még most sem sietett rá válaszolni. Pedig Meillet tudós, talán a világ egyik legnagyobb nyelvésze és szavának hatalmas hatása van. Felelet kellene megállapításaira! Már a második kiadás előszavában megmutatja első kifogásait: csak Lengyel- és Magyarország nem hajtotta végre az agrárreformot, még Oroszországban és Romániában is a parasztok lettek a föld birtokosai... Elismeri ugyan a mai határok jogtalanságát — de csak egy kicsit vannak a nyelvhatárok mögött a stratégiai okokból megállapított cj határvonalak... 1910 körül a magyarok nem voltak többségben és mégis »magyarizálták« az Országot Életre hivtak egy nyelvet, mely képes volt civilizációt hordani, van irodalmuk és tudományos munkáik... Később teljesen megfordítja véleményét: irodalmának nincs presztízse, nincs varázsa... A magyar »épnek műveltsége nem eredeti». És a magyar nyelv? Csupa török, germán, latin, szláv kölcsönszóból áll, úgyhogy javarészben idegen a szótára. A magyar nem egy régi civüizált nyelv... Telve idegen befolyások nyomaival és maga semmi hatást sean gyakorolt a szomszédos népek nyelvére... Komplikált strukturáju... Más nyelvcsaládhoz tartozik, mint a legtöbb európai nyelv és ezért szinte megtanulhatatlan... Egy magyar hazáján kivül még i tolmácsot is alig kaphat... Tudományos munka, bármily értékű legyen is az, ismeretlen marad, — ha le nem fordítják... És a magyarok mégis tjrannisztikus'an rá akarták erőszakolni nyelvüket • kisebbségekre... Dacára, hogy azoknak volt nyelvük, melynek nemességi titulája ért annyit, mint a magyaré... A szlovák (tót) egy cseh dialektus: a cseh pedig múlttal bír és a 19. században már civilizációt hordott». A román nyelv egyenértékű Európa nagy nyelveivel... A horvátok nyelve kápráztató irodalmi nyelv... A legnagyobb tévedés következik ezután: »fia Magyarország oligarchikus szervesete engedett volna a demokratikus haladásnak, amely a világot magával ragadta, akkor a rr>agyar nyelvet az arisztokrata kaszt romlása magával vitte volna. Mert csupán ezen osztály politikai hatalma védte meg a magyar nyelvet..« Trianon felfordította a helyzetet. Most csak 2 és fél millió magyar van a mai határokon kiviil... Megvannak iskoláik, melyek hivatalos jellegűek. Újságjaik nagy példányszámban jelennek meg. Most rajtuk a sor, hogy védekezzenek a rwnanieálás ellen... Az osztrák-magyar monarchia két részre oszlott jz£.tat, hogy az egyik fél hivatalos r.yelvs a magyar voit, pedig, ha megőrzik a németet hivatalos nyelvként, akkor legalább egy uralkodó nyelvet beszélnének... De még a német telepesek és a zsidók is kényszerültek megtanulni ezt a nyelvet a magyart... * A magyarokat tárgyaló részsn végigvonul a rosszindulat árnyéka. És nemcsak a rossz beállítás és téves információ alapja ennek, hanem mert a nagy tudós, Meillet egy uj Európát remél, álmodozik az Európai Állam-egyesületröl. Nyelve ennek nem lehet — szerinte — az eszperantó; csupán az angol vagy a francia. A kis nyelvek a nacionalizmus támogatói. Okai tehát Európa szétdaraboltságának. De a népek gyakran cseré'.tek már nyelvet. Megvan tehát a remény, hogy a helyzet változni fog. »A kis demokráciák tetsze'egnek maguknak nemzeti nyelvükkel, de amint a nyelvjárások elmúlnak, ugy meg fognak halni ezen kis nyelvek is— Evvel zárja be A. Meillet könyvét, melynek címe: »Les ¡angu.es dans ÍEurope nouvellei (1928.) Az j elmondottakhoz kommentárt fűzni nem kell. (É L.) ' Emléksziké a tavalyi télre? A tavalyi télnek számos meghűlésére, fájós derékre, fagyott lábakra?' Az idén mindezen sok bajt elkerülheti; a vastag, meleg posztóval, duplaerős gumitalppal és háromszoros gum¡szigeteléssel késztilt nORCQ cipő reggeltől estig melegen tartja lábát és a legnagyobb, /rí." / Tjy hóban vagy sárban sem engedi át a nedvességet; tökéQZlMÁl 'etes biztonsággal vízhatlan. 02*10 Minden más téli cipőnél jobb Minden más téli cipőnél olcsóbb VASARNAPI KONFERANSZ Tisztelt Maszkok, Dominók, Columbinák, Arcok és egyéb Álarcok, a farsang visszavonhatatlanul megkezdődött — áll a bál és forog a tánc. De nemcsak az élet és a hétköznapok báltermeiben, de a színházban is... Sőt, hogy kicsit stílusosak is legyenek, farsang tiszteletére elővarázsolták Casanova karneválját is... — bár ez a karnevál nem ment egészen simán a nagy csavargó operettjének főpróbáján. - örtént ugyanis, hogy a főpróba táncában először Sziklai főrendező ur és Beck főkarnagy ur zöfögtek össze, majd amikor már elsimult a vihar, délfelé dolga akadt a zenekarnak és amikor éppen a karneváli velencei kép következett volna, ott állt a főpróba zenekar nélkül... Volt nagy álarcos riadalom, hiszen karnevál — zongoraszóra nem éppen velencei dolog!.» De azért becsületes munkával legyőzték a bált és a karnevált mégis megrendezték, — az esti premiér mit sem vett észre a délelőtti főpróba velencei éjszakájából... A legközelebbi prózai esemény: Földes imre Égő város, — sajnos, ezalkalommal is nélkülöznünk kell Étsg Emília napfényes művészetét «z utolsó pillanatban meghiusult a tervezett vendégszereplés... De készülnek a Molnár-darabra is, — Góth Sándor szerepét Tarnag direktor játsza, Makay Margitét Könyves Tóth Erzsi... Előtte az eddig tervezett Molnár-jelenet helyett a régi és kedves emlékű Szép Galateát játszák elv — bombaprogramot terveznek... Megkezdték a Tommy és társa próbáit is, ez lesz a legközelebbi operett-tálalás, — de változatlanul folynak az operatársulat Fidclió-próbái is... Tolnag Andor pénteken Szegeden iárt, egyelőre csak egy ©stére vendégszerepelt (de nem a színházban), mert szerződése egyelőre még Pestre köti Volt azonban egy szabad estéje, mire azonnal vonatra ült, hogy megnézze: él-e még régi városa... Pesti vc i'légszereplését e hónap végén fejezi be, úgyhogy februárban ismét szerencsénk lesz hozzá a sze.zedi deszkákon... _ Pesten egyébként öles plakátok jelzik, hogy a szegedi Hont Ferenc rendezte a Magyar Színház legújabb francia vígjátékát a Fajankót Ez a színlap egyébként még egy érdekes szegedi névvel szolgál: Pókay Jrma leszerződött a Magyar Színházhoz és most játsza el első szerepét.. A szegedi zenei élet eseménye: Kollár Pálnak, a fiatal talentumos zongoraművésznek hangversenye, amit nagy érdeklődéssel várnak az egész vonalon. A Fészek Klub majd minden tagja meghallgatja a fiatal művész produkcióját... Méltóztatik tudni, hosy a farsangon kívül megkezdődött a vadászok bálja is. Persze volt már néhány egészen jő Nimród-tört.\iet is. Például legutóbb Várostanyán, amelyen főpróbát tartottak a tegnapi államtitkári vadászathoz. Erre a főpróbára persze csak néhány szegedi vadász kapott meghívást, hogy kitapasztalják: van-e elegendő vad? A meghívottak kőzött szerepelt egy jólismert férfiú is, aki néha érdekes pörökben is elő szokott fordulni. A férfiú vigan vadászgatott és csak amikor már hazatértek a hajtásból, akkor derült ki, hogy kölcsönkért puskából célozgatott a nyulakra és neve nem is szerepel a vadászlicencesek névsorában... Olyan vadászt is meghívtak erre a főpróbára., akinek nem is volt engedélye vadászni... y J Nagy vadászat volt őrgróf Pallaviciniéknal is, bár mindössze néhány arisztokrata kapott meghívót Beníentesek szerint három napig hullottak a nyulak és az eredmény: 6000 nyal, 4000 fácán... Tessék csak kicsit számolni: egy darab nvul ára 6 pengő. . Nagg György ur ujabban azzal szórakozik, hogy bajuszkiscrlctet növeszt. Tesnao megkérdezte egy ur: — Mit csinálsz öregem, bajuszt növesztesz? — Na igen — felelte ő —, muszáj valamit csinálni, ha már nem fordulok elő a színpadon... Mint méltóztatnak tudni, a Bástya is hazaérkezett Itália gólfényes ege alól. Persze most mindenki a csapat körül lebzsel, hiszen Szeged legyőzte Milánói... Vége-hossza nincs a mesének, a gólokról, a gramofonról, a römiről, no meg az uj hódításokról. E»y-egy történet édesen festi a szegedi futballegények kedvét, de ezeket még sem lehet el konferálni. Talán inkább azt, ami VIgevsnóban történt ahol nemcsak hat gólt ereszí tettek meg a szegediek, hanem nagy tisztesség! ben is volt részük. A győzelem után meghívást j kaptak a városházára, ahol a kis olasz város polgármestere üdvözölte a szegedi legényeket A polgármester azután odament mindegyik szegedi úrhoz és külön is diskurálgatott, — illetve csak ő beszélt mert a piros-feketék még nem tanulták meg Petrarca forró nyelvét Mikor aztán Possákhos ért a center nagy hidegvérre! válaszolgatni kezdett. A polgármester csak nézett a többiek is ; néztek: mi ez... Possák pedig rendületlenül beszélt: alegrettó! furioso! cinquecentő!... Nyugodtan és legalább öt percig folytatta a halandzsát, mire azután az volt a válasz, hogy az olasz polgármester elmosolyodott és — magyarul folytatta a halandzsát... Van még egy édes történetem, bár ez pesti vadászati területen történt Néhány szegedi ur, ügyvédek és mások, az elmúlt napokban Pesten jártak