Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

o OELMAGYARORSZ 11)30 inn- ár 12. legjobb 247 legszebb legolcsóbb Clilfl AP 1 acvIÁ butorayáromái Címre ügyelni! ^SPQBÍ IsPMHy Feketesas II. 15. Pésziettlzetésrs készuéniárban. Vilő az fparfesífllei elöljáróság! ülésén az iparosnagygyülések szükségességéről Kulturbízolfságot alakitottak (A Délmagyarország munkatár zát ól.) Az ipartestület elöljárósága szombaton délután ülést tartott. Körmendy Mátyás üdvözölte a 42 felszabadult tanoncot, majd megnyitói ta az ülést. Az elnöki előterjesztések során Körmendy megemlékezett az iparosság székházavató ünnepségéről és köszönetet mondott az ünnepség rendezőjének és a vigalmi bizottságnak. Klein Ottó reflektált az elnök szavaira és az ünnepség valamennyi előkészitőjének ugyancsak köszönetét nyilvánította, az előljárósági tagoknak, az ipartestület minden tisztviselőjének, dr. Gyuris Istvánnak, Veres Józsefnek, dr. Hatz Ellának és Alth Irénnek. Ezután elhatározta az elöljáróság, hogy az ipartestületi nagyteremtől az emeleli büfféhez vezető utat lépcsővel köti össze. Körmendy bejelentette, hogy az iparosn agy gyűléseket időről-időre a szükséghez képest összefogja hivni, miután azonban az ilyen nagygyűlésnek politilcai tendenciája is van, de a békét szeretné megvalósítani, nem találja szükségét annak, hogy nagygyűléseket sürün hívjon össze. Az első nagvcvülést ianuár végén fogiák meatarl tani. ^ Marosán Emilt meglepi az elnök bejelentése. Kijelenti, hogy igenis sok témája volna a dolgozó kisiparosságnak, amelyeket meg kell vitatni. A teendők dandárjára mutatóit rá. ¡826 Az elnök békéről beszél, a nagygyűlés nem fogja megzavarni a békét Ha az elnök nem akar iparosnagygyülést tartani, majd tartani fognak nélküle annál is inkább, mert közgyűlési határozat van arra. huny havonta kell nagygyűlést tartani. Körmendy mindazokat a sérelmeket, amelyeket Marosán felhozott, magáévá tette, de szerinte a sérelmeket Marosán mondja el az elöljáróságban. Marosán Emil a zárszó jogán szólalt fel. A bajok orvoslását csak az iparostömegek megmozgatásával lehetne elérni. Nem veszi tudomásul Körmendy válaszát. Schódli Gyula, a faipari szakosztály elnöke indítványozza, hogy Klein Oltónak átiratilag fejezze ki az elöljáróság köszönetét. Javasolja, hogy az avatásról készített filmfelvételeket szerezze meg az elöljáróság. Indítványozza, hogy az ipartesület alakítson kulturbizoltságot, amely különféle kulturális feladatok megvalósításával foglalkozzon. Az elöljáróság elfogadta Schódli indítványait. A7 iparosok temetkezési egylete bejelentette, hogy az egyesület a Tiszán strandfürdőt létesít. Takács Ferenc adózási sérelmeket tett szóvá, majd több apró ügy letárgyalása uián az ülés félnyolckor ért véget. ** kirakatok árakkal Rclchlrisincl AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A gondos bíró) Somtyódy István járásbiró tárgyalási metódusán, ítéletein, még ma is mosolyogni szoktak a kothurnusban járók, azért nem lehet tagadni, hogy volt abban az érdemes emberben sok érdekes vonásAz ő prakszisából való ez a kis történet is. A malacbandában összeveszett a prímás a pi¿ulással. Van egy régi cigány-vicc, valahogyan ilyenféle: — Te loptál, mikor tányérozlál. — Hogy mered rám fogni? — Nincs a kezedben a légy. Ahol ugyanis nagy a bizalmatlanság, ott a táhyérozó az egyik kezében a tányért tartja, a másikban legyet fog. A légy elevenen való visszaszolgáltatása a bizonyítéka annak, hogy nem nyúlt a közvagyonhoz, hisz_en akkor ki kellett volna nyitnia a markát. Nyáron könnyű a rendszert kijátszani, mert több a kávéházban, meg a vendéglőben a légy, mint a vendég. Csal; télen nincs meg ez a bőség, ámbátor olyan rosszak a megélhetési viszonyok, meg az üzletmenetek, hogy ha kerül két-három feléledt légv. akkor is számbeli fölénybe kerültek a vendégek fölött. .161 szervezett külső bandák ezért tartanak mindig hizókurán néhány legyet. Hogy legyen a szükségben. Már most hiányzott-e a légy, vagy modernebb bizalmi alapon történt a tányérozás, — az mellékes. Az a fő, hogy a prímás megvádolta a pikulást. — Loptál, sikkasztottál. Mars ki a bandából. Kártérítés cimén pedig lefoglalta a pikuiáját. így került az ügy Somlyódy István elé a hangszerrel együtt, amely bűnjelként szerepelt Lényegtelen az is, hogy a felek kibékültek. A prímás ment el hamarabb, a másik még ott maradt. — A pikuláraat kérem. \ — Hohó, mondta akkor Somlyódy, az nem íncgy olyan egyszerűen. Maga holnap visszajön s telejajgatja a fejemet, hogy a bíróság elrontotta a pikuiáját. Semmi kedvem házzá, hocv a birósá| got ilyen kellemetlenségbe sodorjam, árért pró' bálja ki itt előttem, hogy jó-e a hangszere, vagy van-e hibája? A cigány'elővette a hangszerét, megtörülte, megcirógatta, kipróbálta a billentyűit, aztán rágyújtott egy nótára. A szomszédos hivatali helyiségekben félbemaradt a tárgyalás, az emberek felfigyeltek, a folyosón várakozó magyarok fiatalabb része illegetni kezdte magát. (Egy kesejhaju legény minden esetre igen alkalmatosnak találta a pillanatot arra, hogy a szemérmeles Pösze derekához nyúljon.) Somlyódy István éhes füllel hallgatta a dalt. — Talán a -Nagy Bercsényit próbálná meg, ez illik legjobban a hangszeréhez. Nosza hát rágyújtott a cigány a hires kuruc nótára, a legszebbre, a legáliitatosabbra. Elhallgatta volna azt az elérzékenyülést Somlyódy még sokáig, de kénytelen volt megfosztani magát a gyönyörűségtől. Végtére hivatalban van az ember. — Elég volt. Jó a hangszer? — Jó. — Akkor vigye. •, (Tévedés) Kelen Hugóék este .elmennek valahová, de viszszanezve az uccuról azt látják, hogy a Pista gye| rek már megint a szenvedélyének hódol, felgyuji totla a nagy csillárt, amely összesen százakra menő égőt foglal össze. Ugyanezért Kelen oemegy a Bohnba és onnan telefonon felhívja a saját számát. — Halló, mondja elváltoztatott hangon, itt a gázgyár. Ki van ott? — Kelcnéklől. — Kérem, foivtatja, kémeink azt jelentik, hogy őnöknéi nagy villanypazarlás folyik. Tessék azonnal eloltani a nagy csillárt, különben kikapcsoljuk az áramot. Visszajövet a fülkéből, az ajtóig sem ér, mikor látja, hogy ' használt a fenyegetés, a szoba sötétben van. Csak reggel találkozik a gyerekkel. — Nem telefonált az este senki? — kérdi szokása szerint. A gyerek nyugodtan felel. — De igen. A gázgyár. — Mit akartak? — Azt mondták, hogy tévedés. ...Épp tárgyaljuk az esetet, hogy milyen ravaszok az apróságok, hogy tudják már a sablónos telefon-slágwortot is, amikor megszólal valaki. — Tudniillik amikor eltávozott Kelen Hugó, a Telbisz Pista megint felhívta a Kelenék számát s azt mondta a Pista gyereknek: — Az előbb odatelefonált a gázgyár, hogy oltsák el a villanyt. Csak azt akarjuk mondani, hogy tévedés volt. Aminthogy erre nyomban kigyulladt megint a csillár. Kelen Pistike viszont mégis igazat mondott. (Embert barátjáról. ..) A nénike ezüsthajú, nagyon kedves matróna, aki az egész életét küzködve élte át. Először is az urával birkózott nagyon sokáig, mert sehogy se tudták beosztani a kicsi jövedelmet. Az embernek ugyanis külön kiadási tételei voltak a kocsmára. Minden uj bor fokát ő akarta megállapítani, lehetőleg a hajnali órákba nyúló elmélyedés után. Elsején nem mert az ember a hivatalba menni, mert pincérek és pikkolók ott adtak egymásnak találkozót a szobája előtt. Különös módon valamennyi keskeny cédulát szorongatott a kezében, a cédulákon pedig számok szerepeltek. De épp ugv megjelentek a harmincnapos találkozón fűszeresgyakornokok, szabóinasok és cipésztanoncok, elmulasztva a dángubálással otthon a drága dologidőt. Egyszer aztán meghalt s követte őt a fia. Kezdetben még gyermek, később jókedélyü ifjú, aki fölényesen tulteszi magát az iskola zsarnokságain, hamar önállósul mint napidíjas, aztán negyvenéves korában is épp olyan kocsmatőtelék. ami• lyen valamikor az apja volt. ! Szegény nénikének sohasem rendelt jó sorsot | a végzet, mert hiszen most ugyanazokat a szorongásokat kellett végigszenvednie, amikben eddig élt. Épp hogy csak szorongásainak a tárgya változott s már nem az urát várta haza hajnalban, hanem i a fiát. — Soha nem nősülők meg, mondta a dalidózások hőse olyan pózban, mintha Rothschild-gyerek kapálóznék az ellen, hogy megcsípjék a lányos anyák. — Ez a legtisztességesebb tulajdonság benned helyeselt az ezüsthaj n özvegy. Minek tennéd tönkre egy szerencsétlen leány életét? A napokban megint egyedül van otthon az öreg asszony, mint már olyan sokszor, — amikor kopogtatnak az ajtaján. — Tessék I Egy férfiú lép be, köszön. — Tetszik valami? — kérdi a néni. Az bemutatkozik s azt mondjat hogy a fiát keresi, a Lajoskát. — Nincs idehaza, de tessék megmondani, mit kiván tőle, majd közlöm vele. — A barátja vagyok, folytatja az Idegen. De nem találtam a szokott helyén, azért ide bátorkodtam. Az ezüsthajú néni tekintetén valami szomorú bágyadtság ömlött szét, lemondó volt a hangja is. — A barátja? Ne haragudjon, kedves fiam, de nem Ibhet maga tisztességes ember, ha az én fiammal barátkozik. Bob. | Arany függő, gyiirU, lánc a leooc?óbb ej^ndék. 6 hnvi részletfizetési 45 | ROSEKnEUG, Károlyi u. 1. sa Eredeti VrtéH uttoi lm, Űffílnf Bl9rlnt.WgJJK: áthúzások * te* Sálttí!. éspjsáí^ s" 8 Teuton «*