Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

üeUUUVA ..lOHSZAG 1 '.r/' január 12. "«Mannái miesetre sem fogadja el a franciák által át­wyujtott szankciós javaslatokat. Hágából jelentik: Ma estig a konferencia még nem hozott döntő határozatot. A hat meg­hívó nagyhatalom szombaton este 7 órakor befejezte tanácskozásait. Hétfőn reggel foly­tatják a megbeszéléseket. A szankciók tár­gyában Curtius és Tardieu vasárnap is tanács­koznak A németek tárgyalásai Hágából jelentik: A hat megbízó hatalom bi­zottsági ülése fél 12 óráig tartott. Dr. Curtlus német birodalmi külügyminiszter végérvényesen le­mondott arról, hogy személyesen utazzék Genfbe, mert a szankciók ügyében Tardleuval folytatoít megbeszélése nem járt eredménnyel s így a tanács­kozást tovább folytatja a francia miniszterelnökkel. Az ülésen Cheron francia pénzügyminiszter amiatt panaszkodott, hogy Németország makacs­kodik a különböző anyagi ügyek tárgyalása so­rán. SnOwden angol pénzügyminiszter támogatta Cheron kijelentését. Erre dr. Curtius német kül­ügyminiszter válaszában kijelentette, hogy nem lehet szó arról, hogy a tárgyalásokat német rész­ről elposványositanák. Németországnak azonban a Young-tervet meg kell védenie. Ezek után a külügyminiszter minden kérdésben szóbeli felvi­lágosítást adott. A többi delegáció erre azt kí­vánta, hogy dr. Curtius szóbeli közléseit adják át írásban is. A német delegáció ekez hozzá­járul Í7~éig befejezik a konferenciát Hágából jelentik: A francia delegáció körében híre jár, hogy az érjekczlelet mindenáron be akar­ják fejezni január 17-élg. A franciák ugy látszik, remélik, hogy a németekkel ez Időpontig sikerül megegyezni. Ami a keleti jóvátételek ügyét illeti, francia felfogás szerint a nagyhatalmak ezen a ponton nincsenek közvetlenül érdekelve s ennek H kérdésnek a lárgyalása későbbre ts maradhat, meri a Voung-tervezet akkor Is érvényes, ha a kis­államok a keleti jóvátételi kérdésnek függőben maradása miatt nem volnának hajlandók a terve­zget aláírásukkal ellátni. Német lapvélemény Berlin, január 11. Gróf Bethlen István minisz­terelnök tegnap a külföldi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatához a Gernianla ezeket fűzi: »Gróf Bethlen István itt, Hágában olyan elszánt és fö­lényes vezető benyomását keltette, akit sem a kis-, sem a nagyhatalmak koncentrikus nyomása nem zavar meg. Az optánsügyi vitában az Igazság és jog egész világosan Magyarország oldalén van. Bi­zonyos, hogy a magyarok harci modorát aligha lenne tanácsos sfnwiszerüen Németországnak Is ajánlani, azonban a most tanúsított szilárdság és a mögötte álló nemzeti akarat tekintetében Magyar­ország mindenesetre néldöképül szolgálhat« A kamarák távirata Bethlenhez Budapest, január 11. Á M. T. I. jelenti: Az or­szág mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kama­rái a következő táviratot küldték Hágába Bethlen István miniszterelnökhöz: »A mély hazafiúi aggó­dás elfogódottságával és az isteni igazságban és a jóakaratú emberi megértésbe vetett hittel re­méljük, hogy a nemzetek békés együttműködésé­nek megteremtésén fáradozó nagyhatalmak nem adják hozzájárulásukat a világháború legsúlyosabb sebesültje szenvedéseinek fokozásához. Bízunk a gondviselésben, hogy Nagyméltóságod páratián hősi küzdelmét sikerrel áldja meg. Az Országos Mezőgazdasági Kamara gróf Hoyos elnök, dr. Marschall igazgató Kereskedelmi és iparkamarák: budapesti kamara Belatiny elnök, dr. Szávay fő­titkár ; debreceni kamara: Sesztina elnök, dr. Badó főtitkár; győri kamara: Morva! elnök, dr. Kovács főtitkár; miskolczi kamara: Fodor, Huska elnö­kök, Vittich főtitkár; pécsi kamara: Visnya el­nök, dr. Günther főtitkár; soproni kamara: Spiegl elnök, dr. Taris főtitkár; szegedi kamara: Wlmtncr elnök, dr. TonelH főtitkár.« Őrizetbe vettek egy állítólagos fogorvost, akinek 3 felesége van (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A budapesti főkapitányságon szombaton este őrizel be vették Rell Boldizsár nagykőrösi ál­lítólagos fogorvost, aki széles klientúrával rendelkezett. A beérkezett feljelentés szerint, Bell diploma nélkül folytatta fogorvosi műkő­dését. Ezenkívül sorozatos bigámiával is vá­dolják, a feljelentés szerint hat felesége van, I akikkel mindegyikkel tőrvényesen megeskü- ' dött. Holnap délelőtt hallgatják ki, amikorra beidézték hat feleségét is. (0. M. T. K.) ku pastőrözött tej­szükségletéi naponként pontosan háthoz szál­lítják, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. A háborús emlékérem Budapest, január 11. A M. T. I. jelenti: A kor­mányzó a mult év májusában — mint ismeretes — háborús emlékérmet alapított, amelynek már kiadott alapszabályaihoz most egy utmutatás je­lent meg. A háborús emlékérem a háborút vi­seltek és a háborúban kitüntetettek részére a ki­tüntetések kiegészítő része, a többiek részére, akik háborúban voltak ugyan, de kitüntetést szerezni nem volt alkalmuk, vagy a mögöttes országrész­ben tevékenykedtek a hadrakelt sereg javára, nyilt elismerése annak, hogy a világháborúban ők is szereztek érdemeket az ország védelmében, akár férfi, akár nő. Mindazok, akik a kardos háborús emlékérmer jogosultak, zőldszinü, a többiek pe­dig fehér űrlapokon kérelmezhetik az emlékérem adományozását. Ezek a nyomtatványok az orszá­gos vitézi széknél és a vármegyei székkapitány»­Ságoknál már most, január végétől pedig minden dobánytőzsdében kaphatók 10 fillérért. A kérvé­nyeket a közszolgálati alkalmazottak előljáró hiva­tali főnökük utján, a többi igényjogosultak a köz­ségi, illetve körjegyzőnél, városokban a polgár­mesternél, Budapesten a kerületi elöljáróságoknál nyújthatják be. A szükséges személyi adatokat a benyújtásnál kell igazolni és azt is, bogy a folya­modó milyen címen és minek az alapján kéri a háborús emlékérmet. A tényleges szolgálatban állókról a honvédelmi miniszter külön Intézke­dett. Minthogy az igényjogosultak nagy számára váló tekintettel az előállítás költségeit áz ország pénzügyi helyzete miatt az állam nem viselheti, ezeket az igényjogosultakra kellett áthárítani. Tiszti és hasonló állásúak 6 pengőt, legénységi és hasonló állományúak 3 pengőt, hadiözvegyek és hadiárvák 2 pengőt fizetnek, más igényjogosultak beleértve a külföldieket is, 15 pengőt. OPERA ZONGORATEREM Budapest. VI., Hal A* ucca 18, Op«r&n&i. Világmárkás zongorák, pianinók ezer penflStöl, nemen pengős havi részletre Is. B.79 Nagy tisztviselői kedvosmények. Csomag VeHagsanstaltból Irta: Móra Ferenc. Lehet annak már jó esztendeje, hogy a könyv­Iád asztalomon valami lapos postacsomagot talál­tam, kéregpapirha volt pólyázva, igen szakszerűen, alul-felül deszkalapok közé szorítva és olvan nagy volt, bogy eltakarta a fél Íróasztalt. — Honnan jött? — kérdem a szolgát, aki bicská­val, vésővel, harapófogóval éppen bontási mü­veletekre készült. A régi jó világban csak ugy fel­téptük a csomagokat, én magam már nem is tudok uj divatot kezdeni, a szolgarendü szaktár­saknak azonban ki van adva az ordré, hugy a csomagokat vigyázva kell bontogatni; a kéreg­papírnak nem neki esni, hanem gondosan kigón­gyöüteni és gyöngéd kézzel kisimogatni, a hár­tyapapirt hasonló kíméletes eljárásban részesíteni és a többi ilyen kincsekhez elhelyezni; a szöge­ket kellő megfontolással kihúzogatni és a görbé­ket egyenesre kalapálni; a deszkalapokat nem szét­reccrsenteni a véneivel, hanem szelíd elválásra bír­ni és a zsinegcsoniókaL nem brutálisan elvágni a bicska élével, hanem a hegyével szépen kifej­tegetni és fetgombolyltani. Mert itten nem a gor­diumi templomban vagyunk, hanem csak az úgy­nevezett »kultúra templomáéban, ahol meg kell becsülni a csomagok felbontásából származó mel­léktermékeket. Legalább ha netalántán esetleg mégis jóvátételt kellene fizetnünk, nyugodt legyen a lelkiismeretünk, hogv mi beletakarékoskodtunk a magunk részéről. Jelen alkalommal azonban a magyar közműve­lődés helyi temploma elesett a lécdarab- és drót­szőgbevételektől. Kérdésemre a szolgálattevő ma­jordomus azt a feleletet adta, hogy ugy nézi, a csomagot k ü 1 o r s z á g-ból kaptuk, V e r 1 a g s­a n s t a I t-bó), a nyavalya tőrje ki a nevét. A nyavalya valóban elég hatáskört kapott volna ennek a k ü lor sz á g-nak a teljes nevével: Verlags­anstatt fiir Littcratur nnd Kunst H. Ktemm Actien­Gesellschaft Bgrlin-Grünewald. Ismert könyvkiadó­cég, de nem emlékeztem rá hogy rendeltünk volna tőle valamit. Amint kiderült, nem is nekünk jött a csomag, csak mihozzánk Az igazi címzett Tom Okain ur volt, de a postának tde kellett hozni, mert az is rajta volt. hogy Szeged, Kult UP­p a 1 a s t. — Akkor hát ne bántsuk, János. — kitettem le a harapófogót a majordomus kezéből. — mert nem a miénk. — De mink fizettünk ennvl, meg ennyi kezelési, meg kézbesítési diiat — vitatta János az Illetékes­séget. — Hát azt elég rosszul tettük. — guberáltam ki a János által előlegezett összeget, — mert se a csomag nem háború, se mi nem államférfiak va­gyunk, hogy vaktában vállaljuk. Most már menjen vissza vele a postára és mondja meg, hogv itt va­lami tévedés van, a csomagot felbontatlan vissza­küldjük a feladónak. A postában nem is volt semmi hiba se. (Ezt nem azért moudom, mintha meg akarnám hálálni a pos­tának azt a figyelmét, amivel lágyon mégha tett a napokban. Az unokám levelezőlapot kapott Német­országból ezzel a címzéssel: Vadember Feri­kének, U n garn. Szeged —. és a posta idetalált vele a Kölcsey-uccába.) Azért nem volt hiba a pos­tában, mert vállalta, hogy visszaviszi a csomagot Verlagsanstalt-ba. Csak éppen hogy öt pen­gőt kért volna érte. No. ilyen drágán pedig nem udvariaskodunk — De ha a deszkát leszednénk, akkor olcsóbban vinnék, — vélte János, mint gazdasági tanácsadóm, — pedig a deszka is megérne nekünk másfél pen­gőt, mert nagyon finom fa és sok mindenre fel tudnánk használni. — Nem ugy lesz az, — szomoritottam el a jó embert, — állítsa oda a csomagot a sarokba, nem kér az ott enni, míg a gazdája jelentkezik érte. Aki, biztosra vettem, csak angol lehel. Itt járha tott a bábéra után Szegeden valami angol misz­szióval, megfordult a muzeumban is, most magint idekészül s mivel emlékszik a kultúrpalotára, ide küldette, amit a berlini könyves-cégnél rendelt. Egy kicsit szokatlan ugyan, hogy egy angol ur már igy barátkozik a németekkel, de ez csak azt mutatja, hogy Tom Okain nagyon okos angol. Érdemes lesz vele ősszeédesednl, ha csakugyan megjön. Talán azt is meg fogja tőlem kérdezni, hogy 8 mint megy életem sora. Megmondom neld őszintén, hogy rámférne egy-két pipa angol dohány, de ar­ról a szándékáról azért tegyen le, hogy engem adoptáljon. Ami kis időm még hátra van, azt le­szolgálom én már a magam nevével is, hanem ha az unokámra ráírna egy skóciai várkastélyt, Is­ten neki, abba beleegyezkedek, sőt tán nyugod­tabban Is halok meg. Ámbár bizony megeshet, hogy az unokám, mikor elnézdegéli a parkja ta­ván úszkáló hattyúkat, szégyenli majd a nagy­apját. akinek nemcsak tava nem volt, de méfi ka­csá-ja se, ha csak maga nem költötte. Vagy félesztendeig sokszor támadtak ilyen gon­dolataim ha megakadt a szemem a berlini csoma­gon, de lassankint épp ugy nem vettem észre, mint a iogast, vagy a papírkosarat. 'Csak mikor az ősz: -oszlásomból hazaértem, akkor tünt lel, hogy a rneg«w>kott csomag nincs a sarokban. — No mi az? — hívom szemre Jánost, — jelent­kezett az angol ur? — Az nem jelőntközött, hanem azóta mőgínt jött két olyan csomag a külországból, osztán le­vittem az egészet a műhelybe, mert itt már nem fértek volna. Igen ragyogott a János szeme ég jónak láttam keményen ráparancsolni, hogy hozzá ne merjen nyúlni a deszkákhoz, mig én szót nem értek a kül­országgal. Én azonnal levelet írtam H. Ktemm urnák Ber­linbe, hogy szíveskedjék intézkedni Tom Okain ur! csomagjainak sorsa felől, mert én nem őrizgetem' őket tovább és különben se tudom, kicsoda az á tisztelt ur, (Ellenben azzal már tisztában voltam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom