Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1930 január t. n#T.MA OVt f« © KÖTÖTTÁRU FEHÉRNEMŰ HARISNYA KEZTYÜ 700 EGYI Néhány szerény kívánság' az uj évre Ha a közúti híd közepén, Újszegedről jövet megállunk és végignézünk azon a perspektíván, amely elénk tárul, kénytelenek vagyunk az objektív kritikus véleményét adni: Szeged szép város. Impozáns a klinikák hosszú sora, a fogadalmi templom, a Stefánia-sétány parti részlete, a színház... De ha fáradságot vesz magánnk az eddig felületesen szemlélő s csak néháitv lépést tesz a Nagykörúton kívül. akkor is nu jv perspektíva tárul elé: a munkalehetőségek, ennek a városnak sok rejtett nyomoruságán való segítés beláthatatlan tágasságu perspektívája. Mert mi itt a legfőbb tennivaló? Nyugatabbra hozni ezt a várost azzal, az értékben is sok-sok kilométerrel, amellyel még földrajzi fekvésénél is távolabb fekszik a modern Nyugattól. Nem akarok az utópiák távolába menni, itt akarok maradni a szük szegedi lehetőségek világában, kiragadni néhány megvalósítható és megvalósítást parancsoló szükségszerűséget. Azt az egyet mindjárt elöljárójában le kell szegeznünk (és azt hiszem, kénytelen lesz megállapítani mindenki, aki ennek megállapítására hivatva van): a szociális nyomorúság világjelenségénél is fokozottabb ennek a nyomoraságnak mérete ebben a mi Potemkinvárosunkban. S ha eljutottunk ennek a ténynek megállapításáig, jussunk el annak a bátor belátásáig is, hogy a jótékonyság olyan ingatag alap, amelyre egy város jólétének kritériumait felépíteni legalább is könnyelműség. Itt súlyos bajok vannak, melyeken a különböző jótékonysági akciók csak palliative segítenek. Olyan ez, mintha nagy testi fájdalmakat morfiummal gyógyítanánk, anélkül, hogy a fájdalmak alapokát keresnők. Talán elalszik egy-egy órára nyugodtan a beteg, de felébredve fokozottabban fogja érezni a fájdalmakat. Nem hiszem, hogy ez a gyógymód bármely lelkiismeretes orvost megnyugtathatna. Csakis egy esetben: a menthetetlen, halálos betegség esetében. De ott talán mégsem tartunk. Ha eljutottunk annak a belátásáig, hogy ennek a jól felöltöztetett, de igen vérszegény városnak sok szociális baján nem jótékonysággal, de intézményesen kell segíteni, miért ne lehetne a város adminisztrációját ugy átcsoportosítani, hogy legyen is egy olyan városigazgatási tényező, amely csakis ezzel a legfontosabb kérdéssel és ennek a fontosságnak megfelelő intenzitással foglalkozzék? Világosan és nyíltan: értem alatta a szociálpolitikai ügyosztály felállításának szükségességét. Ha ennek az ügyosztálynak fontosságát legalább is olyan mértékűnek tartom, mint a kulturügyosztályét, nem láthatja senki ebben a kultura lebecsülését. Mert ki képzelhetné el egy testileg-lelkileg elnyomorodott városi lakosságnak fejlődését a kultura terén? E kérdéshez tartozik egészen szorosan két szerény kivánság, amelynek beteljesülése nem szeretném, ha az előbb emiitett igen fontos keret megalkotásáig késne. A munkanélküliségről és ezzel kapcsolatban azokról a hiányokról, amelyek a dolgozók téli tüzeiője és éléstára körül mutatkoznak, talán már sokat, de még mindig nem eleget hallottunk beszélni. Büszkén említette a budapesti törvényhatóság egyik nőtagja a tavasszal: »Egy eredményünk van. Elmondhatjuk: ha éhező és fázó felnőtt volt is Pesten a télen, de éhező és fázó gyermek nem.« Szerény kívánságom az uj évre: bár mi is elmondhatnánk ezt Szegedről! S mert tudom, hogy az 1930-as évben csak szerény kívánságokról lehet Szegeden szó — bár másképpen is el tudom képzelni —, mégis megelégednék a kérdésnek következő megoldásával. Az óvodákban és iskolákban — legalább az erős téli hónapok alatt —, az oktatás befejezése után fütsenek egy helyiséget, ahol az erre szoruló gyermekek az egész napot megfelelő felügyelet mellett tölthessék el, ott játszhassanak, végezhessék feladataikat. Ugyancsak ezeknek a gyermekek, nek főzessen a város központi konyhán tápláló ebédet, mely ncfc költségét bizonyára be | lehet állítani a sokkal nagyobb és talán kevésbé szükséges tételeket elbíró városi költségvetésbe. Hol vannak ezek a napközi otthon-pótlékok a külföld nagyszerűen felszerelt ilyen otthonaitól? De mégis, pillanatnyilag segítségek lennének a ma nagy nyomorúságában. Ugyancsak a város közegészségügyi törekvéseihez is lenne néhány hozzáfűzni valóm. Csodálattal nézem az itt felnövő nagyszerű orvosegyetemet és mondhatom, hogy például az uj gyermekklinikánál különbet külföldön sem láttam. De, és sajnos, hogy mindenütt ott van egy -de-, mindaddig, amig nem a pro. filaxis elve fog a közegészségügyben vezetni> az egészségügyi nagyszerű intézményekre kiadott horribilis összegek, Tiszába dobott pénz. Addig, amig Szegeden 10.000 ember lakik egészségtelen, nedves lakásban, összezsufoltan, a legkétségbeejtőbb szociális viszonyclk kőzött, a tüdővész, gyermekhalandóság, trahoma elleni kórházak építésével történő védekezés csak harc a szélmalmok ellen. Talán akadna olyan külföldi tőke is, amelyet modern kislakások építésére lehetne felhasználni, talán a városi házak közül egy-egyben ne csak három—hatszobás lakásokat építenének? Talán lehetséges lenne az is, hogy itt Szegeden, a tuberkulózis főfészkében, ne szárazon sepernék az uccákat s kényszerülne a szegény városi lakó a felvert porral még több bacillust nyelni? Talán... talán és reméljük, meg is lesz az uj esztendőben a külvárosrendezés> szerintünk legfontosabb programpontjának, a külvárosi baktérium táptalajoknak, a szennyvízzel telt árkoknak betemetése és a külváros csatornahálózatának és vízvezetékének kiépítése. (A Délmaggarorszig munkatársától.') A Szilveszter-köszöntők ismét fölvonultak kedden délelőtt a városházára, amely ilyenkor, az év utolsó napján, hármas ünnepet ül. Búcsúztatja az utolsó perceit élő esztendőt, készülődik az uj méltó fogadtatására és ünnepli nevenapját ülő gazdáját, a polgármestert, akinek szobájában kora reggeltől késő délig sürög-torog a jókívánságokkal, ékes szavakka' fölfegyverzett vendég. A polgármester minden évben nagy harci készülődésekkel fegyverkezik erre a napra. Széles ét hosszú fogadóasztalát, amely körül a legbizalmasabb városi ügyeket hányják-vetik meg az év hétköznapjain, szivarokkal, cigarettákkal és a hölgyek számára rezervált cukorkákkal rakja ki, de azért hagy helyet rajta a ciklámeneknek, a gobelin-hamutartóknak, a bonboniereknek és egyéb névnapi apróságoknak is. Azutáu odaáll az akiák és vadonatúj naptárak alatt roskadozó Íróasztala elé, fölnyittatja az ajtókát és elszántan, fáradhatatlan fogadja, viszonozza a meginduló jókívánságáradatokat. A legtöbb Szilveszter-köszöntő a sok jókívánság között, szerényen elrejtve, selyempapirba csomagolva olyant is hoz magával, amely nem a felköszöntött polgármester számára kívánja a jót, hanem szerény önmaga számára. A forma körülbelül ez: — Engedje meg Méltóságod; hogy kedves nevenapja alkalmából magam és családom nevében a legjobbakat kívánjam és megragadjam egyszersmind az alkalmat, hogy az uj esztendőre is minden jót kívánjak. Tartsa meg az ég egészségben, erővel, boldogságban kedves családiával efiyüttí Az oktatás ügyéhez pedig az lenne egyelőre az 1930-as évre szerény kívánságom, mely] ] még csak nem is terhelné a város költség- f vetését: tűnjön el az iskolákból az a pedagógiai szellem, amely a katonás fegyelmet tartja főerénynek. engedjenek több és szabadabb 'eret a gyermek öntevékenységének, mert ez a tehetségek kifejlesztésének legjobb módja és ne legyen ma már pedagógus, aki a pál- ; cát még mindig a nevelés rekvizitumának, tartsa. Hiszen lenne ezen a téren nagyon j sok kívánságom. Amerre nézünk magunk kö-1 rül, a pedagógia valóságos forradalmát éli. Uj iskolatípusok, uj lélektani alapokon nyugvó pedagógiai irányelvek vannak keletkezőben, i De talán majd az 1931 -es évben ezen a téren 1 is többet kívánhatunk. Akkorra már talán | élni fog az illetékesekben annak a belátása,, hogy a már meglevő, nagyszerű felsöbbfoku i oktatást, csak erősebb fundamentumok bírják el. Folytatnám tovább, de félek, hogy a kívánságaim, ha nem is minőségükkel — mert ebben a tekintetben már igénytelenebbnek lenni, ma 1930-ban, Európában nem is szabad —, de sokaságuknál fogva szerényteleneknek fognak látszani s én elöljáróban néhány, szerény kívánságról beszéltem. De magyarázza ezt a kis írást az, hogy olyan erősen érzem: a mi generációnk az élet mostoha gyermeke. Végigéltünk egy világégést, végigszenvedjük egy világégésokozta károk igen hosszura nyúló regenerációs idejét. Talán azért él bennem és a hozzám hasonlókban olyan intenziven a vágy: mindent megtenni azérU hogy egy jobb, emberibb élet lehetőségét biz« tositsuk az utánunk jövőknek. Dr. Sz. Szamek Sára. 'A polgármester mar éppen visszakívánja a sok jót, amikor féllépést hátrál a látogató, elhaHátju a hangját és odasúgja a polgármesternek: — De lenne nekem is egy szerény kérésem. Nem akartain vele máskor is háborgatni Méltóságodat. Tetszik tudni, az unokahugom férjének az öccse, Igen jóravaló, derék fiatalember. Szeretne a városhoz kerülni. Minden állást elfogad. Talán a köztisztasági telepnél akadna számára valami kis állás... A polgármester erős akaratú ernber. Tud parancsolni arcvonásainak és a ráncok nem merevednek meg a. szeme körül. Megszorítja a látogató kezét és olyasfélét mond, hogy majd meglátjuk, amit lehet, megteszünk. Talán lehet valamit tényleg csinálui az uj esztendőben. De azért a névnapi szivarból, cigarettából és bonbonból jut minden látogatónak, akár van saját magának szánt névnapi jókívánsága, akár csak a polgármesternek szánt jókívánságokkal jelentkezik. Reggel kilenc órától déli egy óráig felvonul a polgármester előtt az egész város. Jönnek a méltóságok, a kisemberek, iparosok, kereskedők, munkások, intézmények, hivatalok, hatóságok, egye« sületek küldöttségei, mindegyiknek szónoka van és mind bizonyitgatja, hogy az általa képviselt tábor megbonthatatlanul áll a polgármester háta mögött Minden szóra válaszolni kell és mindenkinek mást kell válaszolni. De a polgármester győzi. Csak egyszer rekedt meg a szava, egyetlenegyszer csuklott el. amikor könnyet is láttak a szemében. Amikor a munkanélküli munkások ncgy.] Reggel 9~íől déli l~ig tartott a városházi Szilveszíer-SíöszöiilőR felvonulása Egy csendes munkanélküli küldöttség a sok ünneplő közöli