Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-05 / 4. szám

Dft?.M4GVABOI?S/AG 1930 január 5. Teleíon: 3oe DéSmagy®r©rszli$ jegyiroda Telefon : 306 Január 13» HARMÓNIA V. Bériéi. bodo jejrlzsx Arin- És daleatle Tisza. Január OLLÁR FÁ.X;¿* zongoraestje Tisza. Jegyeit elővételben a Délmanyarország |egylrodá}ában. jjj •HnnMnnKMmMiiii 'LkH JW Luxemburg az adózók eldorádója A fejedelemség uj adózási törvényekkel csábítja Európa tőkéjét — Lévy Alfréd, a „koronázatlan nagyherceg" Luxemburg, január hó. (A Délmagyarország tudósítójától.) A kicsiny Luxemburg egyre nagyobb erőfeszítéseket lesz, hogy elsőrangú fontosságú gazdasági centrummá váljon. Habár a bányaipar, a vas- és acélmüvek, valamint a nemzetközi nyersacéltröszt székhelye a kicsiny országocskának bizonyos gazdasági jelentőséget kölcsönöznek, hatásköre mégis természetesen korlátozott, Luxemburg két nagy koncernje tekintélyes érdekeltségekkel rendelkezik Németországban, Franciaországban és Brazíliában, sőt az Arbed- és Hadir-koncernek érdekeltségei ezekben az országokban már tulmennek a tulajdonképeni munkaterületükön: a bányaiparon. Svájc és néhány amerikai állam példájára Luxemburg arra törekedik, hogy a hatalmas nemzetközi koncernek, holding-társaságok és trösztök székhelyeit Luxemburg területen birja letelepedésre. Ennek érdekében a nagyhercegség valóságos animáló pénzügyi törvényeket léptetett legújabban életbe. A holding-társaságok, bármilyen eredetűek és kiterjedésüek legyenek, hihetetlenül nagy kedvezményekben részesülnek. Ugy az alapitási költségek, mint az évenkénti adók lényegesen alacsonyabbak, mint Európa adózásilag legolcsóbb országaiban: Hollandiában, Svájcban és Liechtensteinben. A luxemburgi adóhivatalok ezen felül nem törődnek avval, hogy az } iüeíő vállalatok milyen idegen részvényekkel cs érdekeltségekkel rendelkeznek és a nyílt és titkos tarlalékok sem esnek adóbevallás alá. Ennek a szinte adómentességet jelentő törvénykezésnek Lévij Alfréd bankár, Luxemburg »koronázatlan nagyhercege« az apja. Lévy, aki ma mintegy 35 esztendős, a háború után a berlini Deutsche Bank képviselője volt Saarbrückenben. A német infláció idején ügyesen spekulált és meglehetős vagyont szerzett. Később banküzletet alapított Luxemburgban a Deutsche Bank kommanditálásával. Tavaly már Belgium fővárosában, Brüszszelben is megnyitotta fiókját Lévy. bankja. Lévy főként olyan üzletekkel foglalkozik, amelyeket mások kilátástalanoknak tartanak, így Luxemburgban összevásárolta az összes rosszul ment gyárakat, amelyekért nem fizetett többet telekértéküknél és azután a Iegerő. sebb racionalizálással virágzó üzemeket csinált belőlük. Legújabb terve az, hogy Luxemburg a magas adózású Európában a nemzetkőzi trösztök eldorádója legyen. Terve alighanem sikerrel fog járni. A nagy Investmenl-Trust, amelynek megalakulása már hónapok óta kisért, tavasz elején előreláthatólag Luxemburgban alakul meg. * ** Grófi ágy a külvárosban — 40 fillérért (A Déhnagt/arország munkatársától.) A levegőben tavaszi illatok lengenek, a tél komor profiljából alig mutatott még valamit. Az aszfalton: tavaszi pocsolyák; a szivakbeu: tavaszi örömök... \ perifériákon egyszerre megváltozik a kép. Mindenfelé végeláthatatlan sár és óröm — sehol.. . Kendős asszonyok baktatnak a kuíra, rosszruliáju férfiak cuppognak a térdig érő sárban... Mosolygós arc sehol, az emberek szivére ráfeküdt a sár, ez a csúnya, könyörtelen, hideg, piszkos massza... Egv elátkozott város, sápadt arcu. éhes, beteg lakókkal... Kis házak sorakoznak egymás mellé. Oly kicsik, hogy látni rajtok: itt csak összehúzódó, kenyértelen emberek lakhatnak. A kapukon esőverte cédulákon, öreg, szarkalábbelük jelzik: iU ágy kiadó! Majdnem minden kapun cédula fehérlik: mindenki az ágyát kínálja... Nyolc óra felé jár az idő. Az ucca kihalt, az emberek beletemetkeztek parányi ház-koporsíikbi. — Agyat tetszik keresni? — szólal meg a túlsó oldalról egy sötét árnyék. — Akkor tessék velem jönni... Megyünk az öregasszonnyal. — Negyven fillérért elalhat nálam — mondja Útközben. Ugy fog aludni, mint egy gróf... Ez megnyugtató. 40 fillérért grófi alvás. Oceasió. — Még jó, hogy velem találkozott — mondja a kapu előtt —, betévedhetett volna valamilyen rossz helyre is... Az udvaron majd elmerülünk mind a ketlcj. Szerencsésen elvergődünk a küszöbig, aztán benyitunk a konyhába. Kellemes meleg van, tüz ég, petróleumlámpa világit. A fai mellett két ágy áll. Az egyikben alszik valaki. • f v *• — .4 leányom — mondja az asszony -- már lefeküdt A rövidhaju. csinos, 16—17 év körüli ledny felriad és felül. Világoskék batiszt hálóing van rajta. A leány a fejére rántja a takarót... Bemegyünk a belső szobába, ahol majd ug> alhatok, mint egy gróf. Az asszony behozza a lámpát: a szoba kivilágosodik. A parányi szobában hat ágy, hal vaságy áll katonás sorrendben. Öt már foglalt Az ágyak előtt sáros, óriási bakkancs'ík állanak. A »grófok« bakkancsai... A világosságra két-három vendég felül az ágyban és kíváncsian bámul a jövevény felé. Az egyiken szabályos sávozott fürdőtrikó feszül, a másik semmit sem ¿asznál hálóingnek. — Uj lakó —, mutat bs az asszony. A többiek is felébrednek. Lekezelünk. Súlyos, nehéz kézfogások. — Hát az ott az ágya... Negyven fillér... Leszurkolom a pénzt, amit a többiek fejcsóválva néznek. Leülök az ágyra. Az asszony egy utolsó pillantást vet a szobára, aztán kiviszi a lámpát. — Minek fizette ki? — szólal meg az egyik ágyból egy hang. Ez biztosan nekem szóL — Mit minek fizettem ki? .¿/t * — Az ágyat... — Hát kérte... — Persze, hogy kérte, de azért nem kell sietni... Nem értem a dolgot Aztán rájövök, hogy mélyen megsértettem az érdekeikel azzal, hogy fizettem, mivel ők régi idő óta nem fizetnek. — Eszméletre tér az asszony —, dörmögi az egyik ágy. — Van egy cigarettája? — kérdi egy másik ágy. Sorba kínálom mindegyiket. Es tetszik nekik. Ileiyreütőttem az előbbi csorbát, „ »• — Csak vetkőzzön egész nyugodtan, — biztatnak —, ne szégyelje magát., t Egy ideig csönd van. A cigaretták parazslanak a sötétben. Lefekszem én is, magamra húzom a takarói és megindul a beszélgetés. Az első ágy kezdi, aki érettségizett ember, ő a szoba esze. A többiek is résztvesznek a társalgásban: a pincér, a kereskedősegéd, a napszámos és a volt diinok. Beszélgetés közben urazzák egymást — Ezt, ezt, a munkanélküliséget kellene meg-»' szűntetni. A kormány semmit sem tesz — magyarázza a szoba esze —. Hát miből éljünk, mi? Erre senki sem tud felelni. Hallgatnak. Gondolkoznak. Öt munkanélküli gondolkozik: miből lehetne élni... — Az Isten verje meg, még kenyérre való sincs i .. — szólal meg valaki. — Hát hiszen éppen ez a baj... Ha kenyér volna... * Nem álmodoznak elegáns ruhákról, moziról, színházról, bécsiszeletről, csak kenyérről, a mindennapi, egy falat kenyérről... — Mcqa volt a szükségmunkán — mondják a kereskedőnek —, maga keresett.. .1 — De még mennyit, direkt folyószámlát nyitottam a bankban... Nagyobb baj az, hogy nem esik a hó. Idén nem lesz hótakaritás, nem lesz pénz... Ez bizony óriási baj... Ez a tavaszi idő, mely odabenn a városban örömöket szül. idekünn keserűségeket teremt így beszélgetnek a munkanélküliek még egy ideig, aztán egyik is kiesik a beszélgetésből, a másik is, végül ketten maradunk a szoba eszével, A konyhából is horkolás hallatszik., , — Durmoljunk mi is —, mondja álmosan a szoba esze... És álmukban méteres hő esik, tele a Széchenyitér, a Kárász-ucca csillogó, fehér, eltakarításra váró hóval... Olcsó tortSIi&ns éScszer a legszebb ajándék. 6 havi részletfizetés! 250 ROSENBERG, Károlyi 11. 1. kihordásra íl® 919 fillér llíerfe © Viszonfeladftbn&k termelői Arak. ViddU sz&Hilts. M ÖRDÖG VINCE, Kálvária U. 16. BALLY Cl B©Bwár®$i Clpőiia CIPöK !PoK 338 T5„rv.0,Szeped, Széchenyi i B t.'ri i.Váro«) hérhíi ^wv^véov, Gá-Ef-üé a viláshM t kftvetkez?' minősegekben Lapható: Közép szálú, eíflsí jegyű . - P 5*80 Közép szálú, wany Segyü . . P 4*50 Finom szálú, ezüst jegyű . , P 4*30 Finom szálú, arany fegyű . . P 5*20 Erős szálú, ezüst iegyíl. . . P 5*— Erös szálú, arany jegyű . . P 6"— Diva№arisnyáb,hirazeii és a jour nyilas Minden párért "^nva'osságot válla'unV. Gé-EMé gyáffcrsnyu 18,3 kötöttáru killoSeisssifsk gyári lerakató Pollik Testvérek Széchenyi tér és Csekonics ucca.