Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-15 / 11. szám

DíLM * nv A Í O 1930 lanuar 15. Borús időben is... lényképezhet Schleussner rollfilmre Z3C scheiner: Kapható kizárólag 283 Liehmann lálszerésznél Kelemen ucca, Ha-Ha melleit. Lehet-e tömeges vásárlásra csábítani Szegeden? i. Levél a szerkesztőhöz Tisztelt Szerkesztőségi Figyelemmel olvasfam vasárnapi számukban azt a cikket, amely a reklámmal foglalkozik és elismerem,. hogy elméletben igaza is van a cikkírónak. A gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy még ha szabadna is. nehéz lenne Szegeden tömeges vásárlásra csáuitani a közönséget. Ehez, sajnos, hiányzik Szeged környéke, hiányzik a vásárlóképes munkássereg, amely mindig a legmegbízhatóbb fundamentuma a kereskedelemnek és hiányzik a kereskedő forgótőkéje. Hiányzik végül, amit talán elsősorban kellett volna megemlíteni, az iniciativa, a példaadó buzdítás. Semmieselre sem akarom szemrehányással illetni kereskedelmi kamaránkat, de azt csak meg kell mondanom, hogy ezen a téren' adósa a szegedi kereskedőknek. A szegedi kamara nemcsak hogy nem buzdított, nemcsak hogy nem oktatott a célszerű és hasznos reklámra, de éppen ellenkezőleg, kerékkötője volt annak. Tudjuk, hogy éppen a kereskedelmi kamara az a fórum, amely a reklám miatt beadott panaszokat átveszi és az illetékes biróságot megalakítja. Szerény véleményem szerint a kamarának — ha már elmulasztotta a hatásos és célravezető propagandát ismertetni — már régen kötelessége lett volna szót emelni az elburjánzó denunciálások ellen és védelmébe kellene venni azt a néhány kereskedőt, aki, hogy megélhessen és a közönséget minél jobban kiszolgálhassa, forgalmát reklám utján igyekszik fokozni. A kereskedelmi kamarának ném szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy a közönségnek bármenynyire redukált is az életstandardja, mégis csak van szükséglete és amennyiben a szegedi kereskedelem nem igyekszik azt a maga részére megszerezni, ugy az a hatalmas fővárosi propaganda haJása alatt teljes egészében a budjpesll kereskedelemé lesz. A -kamarának kötelessége lenne a közönséget tájékoztatni és figyelmeztetni, hogy itthon szerezze be szükségletelt és főleg az lenne kötelessége, hogy megakadályozza az egyre gyakoribb féláru vasúti jegyek kiadását, ami úgyszólván kizárólag a vidéki kereskedelem rovására megy. Hiszen ha mindenki minden szükségletét Szegeden szerezné be, akkor lehetne beszélni tömeges vásárlásról és akinek mégis sikerülne a szegedi közönséget ilyen módon elcsábítani, az nem birságot és nem vegzálást, hanem kitüntetést érdemelne. Tisztelettel: (Aláirás.) II. Dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár nyilatkozata A fentiekben közöltük egy szegedi kereskedőnek szerkesztőségünkhöz intézett levelét. Minthogy vasárnapi cikkünk hatása alatt mások is érdeklődtek nálunk az ügy állása iránt, kérdést intéztünk dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkárhoz, aki a következőket válaszolta: — Az ilyen természetű ügyek vagy az 1884. évi ipartörvény 51. és 52. szakaszának, vagy a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk hatálya alá tartoznak. A kamara oz Ilyen természetű ügyeknek nem bírói fóruma, csak bizonyos esetekben, lia a panaszos nem kér kártérítést, hanem csak a cselekmény abbanhagyását kivánja, alakit választott biróságot. amely egy hivatásos biró elnöklete alatt teljesen szabadon mérlegel és ítél. A törekvése a kamarának az ilyen ügyekben mindig az volt, hogy azokat az eseteket kivéve, ahol a tisztességtelen verseny tény. álladéka kétségtelenül megállapítható, békés egyességre bírja. Hogy ez a legtöbb esetben eredménynyel is járt, mutatja, hogy ilyen abbanhagyási kereset nagyon kevés esetben, volt a kamara vá. lasztott bírósága előtt — A kizárólag tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladás miatt emelt panaszokra a kamarának semmi ingerem-Iája nincs, ezek közvetlenül a kibágási bíróság elé tartoznak, amely az érvényben levő törvény és a meghozott miniszteri döntések és elvi határozatok értelmében ítél. Nekem az egyéni meggyőződésem az, hogy a régi ipartörvény 51. szakasza, amelyet sokkal kezdetlegesebb viszonyok kőzött hoztak, ma már sok tekintetben túlélte magái és akadálya az olyan üzleti reklám kifejlődésének, mely a fejlettebb Iparral és kereskedelemmel biró nyngatl államokban napirenden van. Ennek a helyzetnek a fonákságát lépten-nyomon érezzük is. — Kedvező gazdasági viszonyok kőzött senki se törődik azzal, hogy a szomszédja mit csinál. Rossz üzletmenet mellett azonban mindenki félti a maga falatját és védekezik a konkurrencla ellen. Ez a mostani sűrű feljelentések magyarázata. Véleményem szerint az 51. szakasz abban az értelemben volna megváltoztatandó, hogy hirdetni mindent szabad, ami a valóságnak megfelel. Ismervén azonban a helyzetet, nem hiszem, hogy éppen ma egy ilyen törvénymódosítás keresztülvihető volna. il&ffszunstek a tiltott közlési pürfik A Kúria felmentett kél tiltott közlés! pSrben egy felelős szerkesztői Budapest, január 14. A Kúria ma döntött a tiltott közlési pörök régóta húzódó ügyében. Döntése ugy szól, hogy a felelős szerkesztő' nem lehet felelősségre vonni, ha az ügyészség nem tudja kinyomozni a tiltott közlési paragrafusok alá tartozó cikk szerzőjét. A Kúria döntése irányt szab az alsóbbfoku bíróságoknak is és igy a jövőben nem ismétlődhet meg majd az, hogy különböző bíróságok különböző felfogású Ítéleteket hoznak. Eddig a tőrvényszék Schadl-tanácsa és Váradi Brenner Alajos törvényszéki biró elnöklete alatt működő tanácsa felmentette az elébe kerülő felelős szerkesztőket azzal, hogy a tiltott közlés nem saj'ódeüktum, fokozatos felelősségnek helye nincs s igy ha a szerzőt az ügyészség nem tudja kinyomozni, akkor a felelős szerkesztőt nem lehet elitélni. A Töreky-tanács és Méhes-tanács viszont homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedvén, elitélte a felelős szerkesztőket. Ma került először felelős szerkesztő tiltott közléssel vádolva a Kúria elé. És a Kúria felmentette a vádlottat az ellene emelt vád alól. Roros László ellen az ügyészség kétrendbeli tiltott közlés miatt indított eljárást. A Méhes-tanács 200—200 pengő pénzbüntetésre ítélte a felelős szerkesztőt, mint a tiltott közlések ismeretlen tetteseinek tetleslársát. Az Ítéletet a tábla Gadó-tanácsa megsemmisítette és a vádlottat felmentella. A Kúria első számú büntető tanácsa ma tárgyalta a pört. Felolvasták az iratokat, amelyekből kitűnt, hogy a felelős szerkesztő tagadta, hogy tudna arról, hogy ki irta az inkriminált cikkeket és az ügyészség nem is tudta a bíróság elé állítani a cikkek Íróját. A Kiírja mindkét tUíaitkörfósi pörben felmentelle a felelős szerkesztőt az ellene emelt vádak alól, mert az ügyészségnek nem sikerült kinyomozni a cikkek szerzőit. Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. Megkezdik a felepekhez vezető utak kiépítését — a imé (A Délmagyarország munkatársától.') Az útügyi bizottság kedden délelőtt ülést tsrlott a polgármester elnökletével, hogy most már végérvényesen összeállítsa az útépítési programot és megállapitsa, mennyi pénzre van szüksége, hogy az állam hozzájárulásával a programba felvett utakat elkészíttethesse. Az ülésről, amely természetcsen és szokás szerint zárt volt, a polgármester tájékoztatta a nyilvánosságot. Érdeklődésünkre elmondotta a polgármester, hogy a bizottság által összeállított munkaprogram belekapcsolódik a kormány útépítési programjába és összeállítására az adott alkalmat, hogy a kormány a közhasznú utak építési költségének egyharmad részét államsegélyként kiutalja. A rendelet szerint a másik harmadrészt a törvényhatósági útalapnak, a harmadik harmadot pedig az érdekelt birtokosoknak kellene összeadniok. — Megkérdeztük az érdekelt gazdákat többször is — mondotta a polgármester — de, sajnos, negatív eredménnyel. Az érdekelt gazdák egyhangúlag és határozottan jelentették ki, hogy egyetlen fillér terhet sem vállalnak magukra. Tudok arról, hogy más törvényhatóságok területén a gazdák megkérdezése nélkül, egyszerű közgyűlési határozattal vetették ki mindenkire a költségekből reá eső részt, mi azonban ehez a módszerhez nem kívántunk folyamodni, mert tudjuk, hogy a gazdák helyzete igen súlyos manapság. Ezért azt határoztuk, hogy az útalap adja a költségek kétharmadát, mivel pedig készpénze nincs, az utalapi jövedelmek terhére tőrlesztéses kölcsönt veszünk fel. — Elsősorban azt kellett megállapítanunk, hogy melyek azok a szükséges utak, amelyekhez remélhetünk állami hozzájárulást. A törvény szerint elsősorban a lakótelepekhez vezető utakról lehet szó. Ezért vettük föl a programba a Somogyi-telepen keresztül vezető három és félkilométeres ut, a Klebelsberg-telephez vezető egykilométeres, az Aigner-telephez vezető egykiloméleres ut kiépítését. Felvettük ezenkívül azt a három és félkilométeres utat is, amely a röszkei útból ágazik ki a Börcsökkeresztig és a felsőközponti útból kiágazó háromkilométeres kereszlutat is. A programba fölvett utak hosszúsága 2G kilométer és a városra eső kétharmad költség körülbelül ftfl/százhúszezer pengő lenne. Elmondotta még a polgármester, hogy az útügyi bizottság határozatát legközelebb a közigazgatási bizottság, majd a közgyűlés elé terjesztik, ahonnan fölkerül a kereskedelmi miniszterhez és ha minden jól megy, á fövő évben már meg is kezdhetik az utak kiépítését, ami három évig tartó munkát fog jelenteni. •saiasHiHHaBaHaaMBDiHmMiK na<tjar festimiivészch áSlMií kiállításai Klauzál-tér. volt WeínMélc helyiséig. Az összes legkiválbób mesterek legfőbb munkái hallatlanul olcsó árban. {Kedvező fizetési feltételek. | Megtekintés vásárkényszer nélkül. 40 j