Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-15 / 11. szám

január 15. A levágásra szánt disznó megölte a gazdiáfái (A D é 1 m q g y a r o r s z á £ m u n k a t ¡í r s á t ő 1) Hétfőn délután a Gyula melletti Kanálisi-szőlők egyik házában különös szerencsétlenség történt. Kovács Pál főgépész és családja disznóöléshez készült. A főgépész magához vette az élesre fent disznóólő kést, mialatt a többiek az udvar sar­kában lefogták a leölésre szánt disznót. A disznó azonban olyan agresszív magatartást tanúsított, hogy a rajta tévő emberek alig tudták tartani, sőt egyszerre le is estek a védekező állat hátáról. A disznó futásnak eredt, az emberek pedig üldö­zőbe vették. A disznó azonban olyan jól taktiká- | | ÍI — nimnifiiÉiini S Holnap BIRÓ LA JOS ,r - » I nagy HONTALAN HOS-e I ? premier EMIL, JANNINOS-sai | J ^IJIJIK f If 11 Illfim 11. Város atya-portrék zott, hogv hosszú hajsza után sem sikerült elfogni. A nagy hajszában azután az állat felbőszült és megtörtént a szerencsétlenség. Kovács Pál, nagykéssel a kezében, a rohanó disznó elé állott. A megriadt állat teljes Súlyával neki rohant a gépésznek és feldöntötte. Kovács a hatalmas lökéstől a főidre bukott még pedig olyan szerencsétlenül, hogy a/, éles dlsznóölö kés mar­kofáiig a szivébe hatott. A szerencsétlen emberen az orvosok nem tud­tak segíteni, azonnal kiszenvedett «ÉHMMWfiWiMMfc Lapunk mai számában megkezdjük az uj város­atyák ismertetését, néhány vonással jellemezve az egyéniségüket. Nem vállalunk kötelezettséget arra, hogy kivétel nélkül mindenkit bemutatunk, kül­ső törekvésekre, igyekezetekre nem reagalunk, a magunk szemével nézünk mindenkit épp ugy, ahogy semmiféle vélemény-nyilvánításunkban sem fordu­lunk idegenhez. Megbízunk munkatársainkban, akik az egyes portrékat megfestik, érdek nélkül, az ér­dekességet, a jellemző vonásokat, tulajdonságokat, a közélettel való kapcsolatokat keresve. Bevalljuk azt is, hogy senki se várjon hajbókolást, nem azt a célt akarja szolgálni a rovat, aminthogy sose volt kenyerünk ez a zsáner. OeSsre Péler Kezdetben vala a városi közkórház, amely Po­sonyi Ignác jótékony nevéhez fűződik. Ennek a régi táblabírónak az olajfestésü képe ott emlé­kezteti a kórházban a késő utódokat az önzetlenségre és az áldozatkészségre s az a le­genda járja róla, hogy több alkalommal változáson esett át. A különböző vezetők ugyanis időnként átpingáltatták, a kor­nak megfelelő öltözetet adva rá. Mikor erről van szó, az emberek nevetni szoktak, mert felületes, ah. az emberiség, nem ; lát messzire az orrától s nem ' • szereti tudomásul venni, hogy kortársai is számos átfestésen mennek keresztül, pedig még élnek és a jótékony cselekedetekből si­keresen kivonták magukat. A szegedi közkórházat Singer Mátyás tette nagy­gyá olyan időben, amikor az ország legelső köz­intézményei közé sorolták. Nem támaszkodott a város segítségére, a gvógvdi.jakből s a belügy­minisztérium által megtérített ápolási költségek­ből emelte egymás után a pavillonokat s lía igaz, hogy minden cselekedetnek megvan valamerre a hála-pandanja, akkor a gyógyulástkereső embe­riségnek meghatottan kell gondolnia azokra a könnyelmű, sőt könnvüvérü teremtésekre, akik egykor itt otthont kaptak. — Voltaképpen kigyógyult, vissza is térhetne a hivatásához, mondta tipegő léptii Singer di­rektor, — azonban az emberi egészség oly ah szent dolog, hogy ami biztos, az biztos. Maradjon hát még egy hétig minálunk, az ápolási alap ugy is megtéri ii a költségeit. De meg aztán ui pavÜlon is kellene. Singer iránt nem rótta le Szeged a háláját El­lenkezőleg. elkeserítették, elvadították a várostól, ! amely cselekedetben mindig nagyok voltunk, szin­te tökéletesek. Jött a^tán a Boros-éra, azt mond­hatnók, hogy a miivészel jegyében. A világ leg­szeretetreméjtóbb embere művész volt, szerencsés és könnyű kezű operatőr, aki valósággal irtózott az adminisztrálás labirintus-szerű terheitől. Szó sincs róla, egy Idssé leromlott a kőzkórház, vár­va a maga Messiását, aki Debre Péterben érke­zett meg. Tessék ma megnézni a kórházat és megálla­pítani, hogy mit jelent a német alaposság és szí­vósság. Debre majdnem többet tartózkodott a vá­rosházán, mint az intézetben, egyre azt kérve, amitől Szeged jó ideje dideregve fázik, pénzt Ha elküldték, egy óra múlva már megint ott volt Lázította az embereket, hogy ne feledkezzenek meg egészségükben a könnyen megérkező beteg­ségről sem. Nem volt a közgyűlés tagja, de ott állt a tanácsterem ajtajában, hallgatta, müven mederbe terelődik a kórházi vita s akárhány­szor nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. Hiszen olyan valamiről volt szó. ami a szivéhez nőtt A polgármester szemrehányó pillantást vetett rá, hiszen a polgármester odaígérte a közkórházat is az egyetemnek. Ha nincs Debre Péter, ma már kórház nélkül vagyunk, csak másodsorban gyó­gyítási, elsőben tanulmányi anyagok. Azonban Deb­re szavai világositatták fel a közvéleményt s terem­tettek olyan általános felzudulást, hogy már ré­gen visszavonult minden terv és kísérletezés. Debre aztán mindig meg tudta szerezni azokat a pénzeket, amik a kórház rendbehozásához szüksé­gesek. Ha lejött egy miniszter Szegedre, gondia volt rá, hogy az meglátogassa őket. A többi aztán magától jött. Vass József lépett ott is közbe, hogy oda ne ajándékozzuk a kórházat. Toldozott, fol­dozott Debre, megelégedett részletekkel is, ha nem tellett többre, használaton kívül helyezett szobák­ból ragyogó termeket varázsolt elő, mindenek­fölött pedig elővarázsolta a tisztaságot Nem olyan babonás fogalom aa, ha megvan hozzá az ember­nek az érzékén felül az aprolékossárrtg menő gond­ja, körültekintése, mindént személyesen ellenőriz­ni akarása. Azt mondják, hofcv különös passziói vannak. Idegesség, vagy mi lehet ez: a folyosókon néha odatapad a keze a falhoz, akárcsak a gyereké, a termekben ís mindenütt végighúzza valamin az ujiát — Dehogy ideges! Port keres! A második csatáját a gyermekkórház körül nyer­te meg, habár itt még miudig misztikus diplo­máciai eljárás folyik. Legalább ugy tetszik. De végtére van magyar szokás fs, amely azt diktál­ja, hogy amikor az idegen először lép bs a házba, várja meg a fölmelegedést s ne akarja kidurni hazulról a házir,épet. Szegedi érdekek önzetlenebb harcost rég kap­tak különbet Debre Péternél, aki néhány év alatt egészen a mi fiunkká idomult Ezekután pedig nem csupán az ajtófélfa mellől szól bele a viták­ba, hanem elmondja odabent is a szive vágyát Grosz Marcel Amikor beszélsz vele, azt hinnéd, hogy oda se hallgat, rád se néz, pedig máris meglátta, hogy mekkora összegről van kiállítva a négybe haj­lított váltód s tudia azt is, hogy az egyik zsiránsod - csak a fele összegre jó. Már "" pedig a váltó testesiti meg azt L ;j a szép régi fogalmat, amely sze­* J rint »mindnyájan egyért, egyen­^ sí** ;>í az'összesért«. (Kedves sze­? > f dő barátom, ha az utolsó szó * : j, helyett tévedésből >összegért<-et szednek, az se lesz olyan nagy baj.) Csányi János idejében, ami­kor bizonyos körökben szintén volt akkora a pillanatnyi nyo­mor. hogy a jellemzésére hason­latért Béla király koráig kellett visszamennie, — a Kereskedelmi és Iparbankban elébe mentek a váltót szorongató embernek, leültették, megkínál­ták cigarettával, elismerő szavakkal illették, pénzt azonban nem adtak. Az ősi szegedi jelszó jár­ta itt. , — Vagy jó az illető s akkor nincs szüksége köl­csönre, vagy nem jó s akkor bolondok lennénk, ha veszélyeztetnők a pénzünket. Élt abban a három évtizeddel mögöttünk ma­radt korban egy egész raj aranyifjú Szegeden, javarészt váltóból. Mind igen derék férfiakká vál­tak az idővel, a pénzintézetek egyikükre se fizet­tek rá, ellenben ők fizettek néha tulon-tul hosz­szu időn át kamatot. Soha ennél biztosabb pénzt, hiszen a must is felforr egyszer, ugy válik borrá. Csakis a Kereskedelmi és Iparbank nem állt velük szóba, legföljebb ha ezerholdas zsiránsthoz tak. Jó öreg Csányi Jánosnak csak egy szive volt, de azt is a bank trezorjában tartotta. Ha lüktetni akart, előbb megnézte, hogy mennyi az angol kamatláb s milyen kedvvel ébredt Kőszegváry ur, az 0. M. bank kisubickolt bajuszu főnöke, aki civilben is megmaradt rideg katonának. Mikor meghalt, jött egy kis átmenet, majd « hivatalból aggodalmaskodók sopánkodtak yáitig, — Mi lesz a Kereskedelmivel? Mintha egy püspök halála megrendítette vol­na bármikor a hitéletet. Hogy ki legyen a püspök utódja, azon a kor­mányok törik a fejüket Rómával együtt, javarészt azon vitatkozva, hogy kí ne legyen. Itt ellenben azt mondta az igazgatóság, mikor seregestül aján­lották a kapacitásokat: — Majd nevelünk mi magunk kapacitást. Itt van a Gró'sz Marcink attól a pillanattól fogva, hogy letette az érettségit. Amit más nem tud meg­csinálni, azt megcsinálja ő maga. Ha valaki 8 szomszéd szobába megy; mire visszatér, Mard már feldolgozta az asztaíán heverő anyagot. Semmi se sok neki, semmi se nehéz. Komplikáltnak tetsző ügyekben egyetlen szóval világit rá a dol­gok lényegére és információs irodák nélkül is ugy ismer mindenkit, hogy a minősítésében benne van­nak a fillérek is. Mi az, hogy kapacitás. Aztán mikor ér el az ember erre a fokozatra? Kell hozzá kor, kísér­letezés, magától jövő és természetes siker? Eh,j bolondság. Próbáljunk egyszer reálisan gondol­kozni. így tőrtént, hogy harminc éves sem volt Grósz; Marcel s vezérigazgatója lett a Kereskedelmi és Iparbanknak, amelv azóta is hűségesen őrzi mind-. azokat a tradíciókat, amelyeket a neve megválasz­tásával vállalt. Soha nagvobb missziót nem tel-, jesithet. mint ami mostanában nehezídik a vál­laira, amikor a közmondás megfnrditottiaként az is hal'gat, akinek a háza ég; csak gond. szapo­rodó homlokredő mindenütt és a szimpla sóhaj-; tásra azt mondja a szomszéd: — Kérem szépen, megállapodtunk benne, hogy1 üzleti ügyekről nem tárgyalunk. Viszont az uccán szó nélkül A. vállára teszi kezét B. Mire az hátra se néz, ugy szólal meg. — Hagvion békében, nekem se fizet senki. , Az utolsó kilenc, válságos, semmiféle időhöz nem hasonlítható nehéz történelmi esztendőt, játsz­va győzött le Grósz Marcel, akinek elég iskolát jelentett maga az élet, elég tapasztalatot a sajáí szeme, meglátása, embersége. Cigarettával nem kínálja a jelentkezőket, dicsér® szót sem mond, szinte ridegen adja meg a választ. — Tessék lemenni a pénztárhoz, ott kiadják a pénzt. A pénznek nincs ssentimentalizmusa, az ember azonban sokszor kénytelen a maga elérziékenyülé­sét ridegnek tetsző páncéllal eltakarni, különben szétszedik. Azt hiszik, hogy vicc a régi adoma, amely sze­rint Rotschild kidobatja a szegény embert, mert nem akarja, hogy megszakadjon a szive? Sz<5 sincs róla. Soha annál vérzőbb igazságot. Mert lehetetlen a nyomort Iáhű, ha nem segíthetünk rajta. A maga tisztes körében azouban Grösz Marcel több Rotschildnál. Intézetének előkelő nívója, nagy­rafejlődése, a leghitelesebb tanú rá. A közgyűlésnek viszont az ő nívójával lesz al­kalma megismerkedni. Vau ott sok szakkérdés, amely nem nélkülözheti az ifjú bankdirektort. A legszebb ró: BIIXIE DOVE e Floridai szto és Cenrafl Nagel.M. Kid foglyai nagv műsor ianuár 15 én, szerdán a Belvárost Moziban. Előadási kezdete 5. 7. 0 v3«.'r- dtin'nnan 3, 5. 7, 9 ór.ifcn­Korzó Maxi Jar.uár 15, 1Ü ín, szerdín, Cífl OitöKI' Sikoly a viharbanJ D-ima Jsan Hersbolt ffiííerep'éiéve'. - AronklvHl A. bércek lovasa. Vadnyugat lör'énet Tefl Welte-sel f Elftadás' k fcezde'e 5 7. 9, vacá"- és Cnnepnan 3. 5, 7. 9 ó-aW f írógépek, uiak <g használtat kedvezft tizetisi feltételek melleit. _ _ _ Javítóműhely és kellékrakíír. K.BIXER, Széchenyi tér & — Telefon 3—&S

Next

/
Oldalképek
Tartalom