Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-14 / 10. szám

1930 január 14. Ilí-I A legszélesebbkor!! bizonyítási rendelték el a Früfewirth—Tonelli safíóporben tonelii főiithár éles Lirélaíe Frühwirtti képviselőről és a kézmüveskamarai akcióról „A képviselő ur elhelyezkedési akarl magának teremteni!" (A Délmagyarország munkatársától.) Nagy érdeklődés mellett tárgyalta hétfőn a szegedi tőrvényszék Vild-tanácsa a Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselőnek dr. Tonelii Sándor kereskedelmi és iparkamarai főtitkár ellen indított ismeretes sajtópörét. A mult év elején az ország iparosságát élénken foglalkoztatták a kézmüveskamara körüli harcok. Évekkel ezelőtt egy törekvés indult meg, melynek a célja az volt, hogy az iparosság külön szervezetet kapjon az ugynevezett kézmüveskamarában. Később egyesek, de különösen Frühwirth Mátyás azt kezdte hangoztatni, hogy az iparosságot teljesen ki kell vonni a kereskedelmi és iparkamarák hatásköréből. 1929 február 1-én megszavaztatták az ország iparosságát: akarja-e a kézmüveskamarát, vagy sem. A szegedi közgyűlésen az iparosság 80 százaléka tartózkodott a szavazástól, a leszavazottak közül pedig csupán 10 százalék óhajtotta a kéizmüveskamarát. A szavazások után a Délmagyarország munkatársa felkereste dr. Tonelii Sándort, hogy nyilatkozzon a lefolyt szavazásról. Tonelii nyilatkozata akkoriban nagy feltűnést keltett, mert nyíltan rámutatott azokra az indító okokra, amelyek a kézmüveskamara propagálóit vezették. Foglalkozott D bsa László, »IPOSz< igazgató szerepével, Frühwirth Mátyásról pedig a következőket mondotta: — Mit mondjak Frühwirth Mátyásról, aki U mentelmi jog védelme alatt valósággal destruáló izgatást folytatott országszerte a kereskedelmi és iparkamarák ellen. Nekik csak egy mentségük lehet: nem tudták, hogy menynyit ártanak az iparosoknak, amikor elidegenítik őket a kamaráktól. A nyilatkozatnak ezt a részét Frühwirth inkriminálta. A hétfői tárgyaláson dr. Tonelii Sándort Ör. Szekerke Lajos védte. Frühwirth Mátyás nem jelent meg, képviseletében dr. Tóth Imre jelentkezett. A tárgyaláson dr. Tonelii Sándor kijelentette, hogy a nyilatkozatot közérdekből és jogos magánérdekből tette meg. Hivatkozott arra, hogy a kereskedelmi és iparkamarák jelenlegi szervezetükben kétségtelenül közérdekű és hatósági jellegű ténykedést fejtenek ki és nyilatkozatával ennek a további zavartalan működését akarta biztosítani. Ezután ismertette a kézmüveskamarai harcokat. A kereskedelmi és iparkamarák kezdetben mellette állottak az iparosoknak a kézmüveskamarával kapcsolatos törekvéseinek, mert arról volt szó, hogy az ipartestületek fölé egy ipartestületi központot állítanak. Később olyan propaganda következett, amely azt akarta, hogy az iparosok teljesen váljanak ki a kamarából. A józanabb elemek tisztában voltak azzal, hogy az iparosság érdekeinek ilyen központosított szerve csakis sérelmes lehet a kisiparosságra. Azt a működést, amelyet a kereskedelmi és iparkamarák, az ország területén, teljes birtokában a vidéken élő iparosság helyzetének, kifejt, azt egy központi szerv semmiesetre sem tudná elvégezni. — Ezután indult meg az a Karc, amelyben a legcsunyább szerepet Frühwirth Mátyás ját. szotta. 1925-től kezdve állandóan izgatott a kamarák ellen, bíztatta az iparosságot a kiválásra, mert, amint hirdette, csak igy lehet a kérdést megoldani. Ha a kereskedelmi és iparkamara részéről tárgyallak vele, mindég azt hangoztatta, hogy nem akarja a kamarákat bántani. De ha kiment a vidéki ipartestületekhez, egyszerre megváltozott. Oit már uszított, izgatott és ezzel a viselkedésével terv. szerűen igyekezett elidegeníteni az iparosokat a kamaráktól. Ezekre vonatkozólag felolvasta Frühwirth több uszitóhangu cikkét. — Amint ezekből is látható — mondotta Tonelii — ez nem egy országgyűlési képviselS stílusa, hanem a •kommunista néagyűlések hanrjja. Azért támadott minket, nehogy az iparosság egy percig is meg legyen velünk elégedve. Azt hangoztatta, hogy ők önzetlenebbül fogják az iparosságot képviselni. Valósággal destruált, mert éppen azok előtt akarta a kamarák tekintélyét lejáratni, akik tagjai voltak a kamaráknak. Ennek igazolására elég felhozni a Magyar Héttel kapcsolatos viselkedését, amikor ezt a hazafias munkát ugy akarta beállítani, mint a kamarák üzleti vállalkozását. — Amikor a Délmagyarország munkatársa felkeresett, nagyszerű alkalmam lett arra, hogy az iparosság előtt bemutassam a kézmüveskamara vezéreit. A nyilatkoza! nem pusztán Frühwirthel, hanem Dobsa László szerepével is foglalkozott. Dobsa bünül rótta fel nekünk, hogy nem tiltakoztunk a 4. szakasz ellen, az ellen a szakasz ellen, amelyet ő segített annak idején megfogalmazni! — Frühwirthék az állították, hogy a kamarák az iparosság filléreiből tékozolnak és a* iparosság érdekeiért nem dolgoznak. Ezzel szemben megállapítható, hogy a befolyó illetékek csak 35 százalékban terhelik az iparosságot. a többit a kereskedők, bankok viselik, ezzel szemben a kamara munkássága 75 százalékban az iparosok érdekeiért folyik. — Nagyon sajnálom — mondotta Tonelii —, hogy Frühwirth nem jelent meg itt személyesen, hogy mindezeket a szemébe mondhattam volna. Szerettem volna neki megmondani, hogy ,épp az ő munkássága . nem volt önzetlen. A képviselő ur egzisztenciát elhelyezkedést akart magának teremteni, azt akarta, hogy ő legyen majd a kézmüveskamara ügyvezető igazgatója. Ezért kellett a kamaráknak éveken keresztül tűrni ezt az uszitást. Dr. Szekerke Lajos ezután előterjesztette ' a valóság bizonyítására vonatkozó kérelmét. Kérte beszerezni Tonelii által emiitett iratokat, lappéldányokat, tanukul bejelentette: Kerékgyártó György miniszteri tanácsost, dr. Radó György debreceni főtitkári, Pásztor Józsefet, Sajgó Józsefet^ Rács Antalt és még másokat. A tőrvényszék ugy határozott, hogy helyt ad a bizonyításnak és evégből a tárgyalást elnapolja. Frühwirth képviselője az ellenbizonyítás be» terjesztésére haladékot kapott. ¿ü kisgyűlés egyhangúlag Back Bernátot leiölte felsőházi tagnak Várhelyi Józsefet, aki elhárította magától a tisztséget, átiratilag üdvSzIi a kisgyűlés — Ki lesz a póttag: dr. Berecz János, vagy Bokor Pál ? (A Délmagyarorszáff munkatársától.) Hétfőn délben tizenkét órakor ült össze a kisgyűlés, hogy előkészítse a szerdára összehívott rendkívüli közgyűlés tárgysorozatát A kisgyűlés ülését tizenkét óra után néhány perccel nyitotta meg dr. Aigner Károly főispán és bejelentette, hogy a törvény értelmében szigorúan ellenőriznie kell a megjelenéseket, ezért felolvastatja a főjegyzővel a tagok névsorát A névsorolvasás alapján kiderült, hogy nem jelenlek meg az ülésen Back Bernát Várhelyi József, dr. Fajka Lajos, dr. Turóczy Mihály és Bakó László. Várhelyi és Back Bernát kimentették távolmaradásukat, Fajka pedig, néhány perc múlva megérkezett A főispán bejelentette ezután, hogy a jövőben vétives mei/hivót küldet szét a tagoknak, majd felkérte dr Tóth Béla főjegyzőt, hogy olvassa föl azt a levelet. amit tegnap kapott Várhelyi József prelátustól. aki jelenleg Budapesten, a Pajor-szanatóriumban gyógykezelteti magát A főjegyző a következő levelet olvasta föl: Méltóságos Főispán Ur! Igen tisztelt Barátom! Tudomásomra jutott, hogy polgártársaim arra gondolnak, hogy a most következő törvényhatósági ciklus megnyitása alkalmából vállalnám el szeretett városomnak az országgyűlés Felsőházánál való képviseletét Polgártársaimnak e kitüntető szeretetében közéleti tevékenységemnek legszebb jutalmát látom és szeretném e bizalmat továbbra is, még fizikai képességeim megerőltetése árán is, kiérdemelni. Sajnos azouban egészségi állapotom még mindig arra figyelmeztet, hogy ezt a kitüntetést felehleg magamtól eU hárítsam, mert érzem, hogy a komoly mandátumot nem tudnám azzal az energiával szolgálni, melyet annak viselőiétől az orszát mai helyzete megkövetel. Egy másik meggondolás is erősít ebben az elhatározásomban. Városunkat a felsőházban begavári Back Bernát személyiben ¡elenleg olyan közgazdasági tekintély képviseli, akit a felsőház rna. cjiú'cor a politikai kérdésekkel szemben a nemzetgazdasági kérdéseken legyen a hat gsuly, nem nélkülözhet. Back Bernát egyéni tekintélyének fénye vissszabat városunkra is. Katolikus szempontból is teljesen mea- % nyugtat eddigi szereplése. Mindenképen indokolatlannak látszik tehát vál« toztatni a mostani helyzeten. Amikor tehát ismételten hálás sziwel mondok köszönetet a felém irányuló közbizalom megnyilatkozásaiért Méltóságod utján arra kérem polgártársaimat, hogy ezt a szeretetet kapcsolják össze városunk gazdasági érdekeittel s amit az én szerény személyem dekorációjára szántak, azt Back Bernát megválasztásával reális érdekképviseletté emeljék. Fogadja Méltóságod megkülönböztetett tistteletem őszinte nyilvánítását. Várhelyi József, p. prelátus, plébános A főjegyző ezután ismertette a polgármester javaslatát a felsőházi tagság betöltésére. A javaslat szerint a város közönségének egyértelmű és megnyugtatónak látszó óhaját vélte kifejezésre juttatni a polgármester, amikor azt javasolta, hogy a felsőházi rendes tagságra a törvényhatóság eddigi felsőházi képviselőjét, az oda újból megválasztható Back Bernát törvényhatósági bizottsági tagot felöljék, mert nem szorul bizonyításra, hogy Back Bernát az ország jelesei között is kitűnő s a gazdasági éleiben jelentős szerepet játszó, nagytekintélyű szakférfiú, a város társadalmában név nélkül, de annál többször és bővebb marokkal jótékonykodó szegedi polgár, egyéni tulajdonságai és iránytszabó közgazdasági ismeretei révén is a városhoz és a város politikai súlyához méltó képviselő lesz a törvényhozás házában. A kisgyűlés tagjai ugy Várhelgi József, mint Back Bernát nevének említésekor lelkes éljenzéssel ünnepelték a szeasdi közélei kél kiválúsúaát. majd