Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

fi íj)20 (jóember 1. Feln Lajos divaláruháza KlauzáMér. Legolcsóbb bevásárlási forrás. AZ ELET MOZIJÁBÓL (írással és szóval) Egyszerű történet, ugy mondom el, ahogy hal­lottam. A világ mindig azon veszkődik, hogy modern-e valami, vagy régi stílusu ? Válópoiök, botrányok gyanús illatával tele a levegő: olyanok vesztik el a józan eszüket, akiknek már a meg­állapodott koruknál fogva is illenék mcgokoso.dni, — hát ez a kis história kiválik valamennyi közül. A szereplői is egyszerű emberek, kispolgárok. Nagyon korán kerültek össze, gyerekek voltak még, fogalmuk sem lehetett az életről, —. elkin­lódtak egy csomó evet, amikor most az ember nyers-őszintén kimondta. — Hallod-e, asszon}', nem kellesz üekem. A menyecske is megelégelte a kocsmázást. míg az ezzel járó vesíekedést. — na® au ; földerült «E arca. • , — Ejnye, d' a szivemből beszél kend! így gon­dolom én is már régen, csak féltem kimondani. — Akkor menjünk széliéi. .' • ••. — Menjünk. - ' ••.}.•: (Ez a szó, a gyöngébbek kedvéért, az elválást jelenti és ellentétben van az entellektucilck jó­kívánságával, hogy: pukkadi meat Mer« isrv is széjjel lehet menni.') Az asszony még csak nem is sóhajtott. Megcl ő, de mennyire megél cnélkül az ember, úéllí»11 A külseje sem a legutolsó. Már hogy volna .az! Hány deszkalapos lány irigyelhetné az alakját, a ragyogó két szemét, a patyolat-gyenge vállát! Hanem a végén azt mondta: ' — így menjek el kendtől? Hát írást nem ad? — Dehogynem, szentem. Adok étu amennyit vkarn. Nekiült é§ megirla verébfejü betűkkel, valahogy ilyenformán. — *£n, alulírott kijelentem irdssal • és' szóval, hogy hites feleségemet teljes egészségesen és be­csületben útnak bocsátom. Az holmikat szétoszt­ván becsülettel, ezt adom irásba és szóba.« Az asszony pedig folytatta az írást ott, ahol abbamaradt. — »Adom én is írásba ¿s szóba, hogy a férjem­tói egészségesen eljöttem és semmi hitvesi köte­lességet nem keresik rajta, amit ezennel bizo­nyítok.« EZzel vége is volt az egyességnek, kezet fogtak, * többit most bonyolítják le az ügyvédek.'­Nem szebb, úribb, stílusosabb ez, mint aí- a másik, amikor hosszú éveken át marcangolják egymást bizonytalan eredményű bizonyítási eljá­rással az urak? (Pillich Kálmán órája Fi égi emberekről emlékezvén, nem maradhatott ki a sorból Szeged legjellegzetesebb alakja, .Pil­lich Kálmán s akkór mesélle Tóth Pál, nyugal­mazott helyelles polgármester a következőket: ; Pálfv Viktor csorvai tanyájára rándullak ki fgy hideg téli napon. Rövidre volt tervezve az ut, mégis kétszer huszonnégy órás mulatság lett belőle, amin nem akadhat fenn senki, aki Pálfy Viktort ismerte. Magyarázatát is tudták adni a késedelemnek, az egyik ló megsántult, láthatja, akinek szeme van, hogy be van íáslizva valamennyi lábé. (Csak később derült ki, hogy Csikós Jóska fundálta ki Pillich Kálmánnal ezt a trükköt. Tóth Pált akar­ták megragasztani, aki alapjában véve sosem ér­tett a mulatozáshoz.) Harmadnap korán regge! aztán megindultak. Cudar hideg volt, megfagyott a lélegzet is, mikor Pillich Kálmánnak eszébe jutott egy tárgyalás. Vájjon megérkezhelnck-e olyan időben a városba, hogy azt elintézhesse? — Hány óra vau, emberek? Tóth Pálnak semmi kedv.' se volt hozz-.T, hoay kigombolkozzék a bundából, azért azt mond'.a. — Az envdm mcgátlt még tegnap., mert elfelej­tettem felhúzni. „ . — Nekem sose volt órám. tillakozotl Csikós ha­sonló indokból. _ — Már pedig én föltétlenül íudni akarom, hogy mennyi az idő, makacskodott a nagy ágyu. Nek­tek semmi dolgotok, ti csak a kőz érdekében dol­goztok, de énnekem ügyvédi irodám is van. — Várj, ujánlla Pálfy Vii-: néhány óra mul­ta otthon *a.i'uuk s akkor .tudhatod. Pillich hallgatott egy darabig, forrt benne a mé­reg, aztán indulatosan szólalt meg. — Egy mákszemnyi emberség sincs bennetek, kényfelen vagyök magam kigombolkozni. •Meg Is:tétt?;.dö amint' tapogatja a zsebeit, fo­kozódó rémülettel kezd kiabálni. ^ — Az árgyélusát! Az enyém meg ott maradt a ta­nyán. Kocsis, fordulj visszal Erre aztán, sebesen kigombolódott valameny­nyl kabát, szedték elő a remontoárokat, Csikós Jóskának is eszébe jutott, hogy nini, mégis csak van órája. — Pillich azonban hajthatatlan ma­radt. " . . — Jó helyén van, behozza- holnap a béres! — vigasztalták. ...-..•• Nem és százszor is nem'. Amiért kényelmi szempontból nem feleltek az első kérdésére, meg kellett lenniök vissza a majd egyórás utat, csak azután fordították megint Sze­gednek a kocsi rúdját. Aki emlékszik még. rá,. megmondhatja, hogy hányszor járatolt Pillich kéiiyelemszerétökkel ilyen kényszerutakat (Meddig él a légy?) Az'.újságok vegyei-rovatában felbukkannak időn­kint szenzációs leleplezések arról, hogy meddig él egyik, vagy másik állat. — Háromszáz évig él a holló, magyarázta egy­szer a tudós, — Hát én kivárom, hogy igaz-e, — felelte rá, még csák tréfára se gondolva, a tanyai magyar. A napokban járta olyan hír a lapokat, hogy va­lamerre az angol tengerparton kimászott egy tc­kenősbéka, a tekenqjébe gravírozott 1846-os év­számmal. A derék parti lakosok nem tudták megálla­pítani,' hogy báúy éves volt a jeles teremtmény abban az időben, amikor megjelölték, azonban tisztelték a korát, rávésték páncéljára az 1929. évet is, aztán visszabocsáíották a tengerbe. Ha eddig megvolt a vizben, mará'djou ott vagy további száz évig. , Meddig él a kígyó, hánv évig birja ki ivás nél­kül a leve? — mind olyan .találós kérdések,, ami­ken szívesen elszórakozik az elme, mikor me­nekülni akar a mindennapi élet szürkeségéből. (Csodálja bár a kigyóí, hogy az emberi kor hatá­rán tul is van kedve az éleihez és irigyli a tevét« akit. pedi^í a nagyivókkit hasonlítanak össze.) Nékem azonban vau v-gy történelem arról is, hogy meddig él a légy? Már mint az, amelyik megmenekül a fecskefíókák éhes szájától, meg az. enyves papírtól. Dessewffy Sándor, a boldog emlékezetű Csaná­di püspök, szerette Szegedet és mindig jól érez­te magát, ha a körünkbe érkezett. Szelíd aposto.l­arca derűsen mosolygott mindenkire, meghallga­tott kéréseket s továbbította azokat az oldalka­-nonokjához. — Tónika, ne felejtsd el! A Tónika az életkedvvel teli Witleuberger An­tal volt és tragikus véget ért. Egyszer tanyai bérmáló kőrútjukban Pálfi An­tal, á hatalmas termetű tanyai kapitány adott nagy­ebédet a püspök tiszteletére. Hires ember volt oda. künn, jó gazda, kitűnő szónok. Vagy harminc év előtt, amikor a csanádi egyházmegye zarándok­úira ment Velencébe, első püspöke, Szent Gellért hamvaihoz, ott volt Pálfi is a dómban. A prédi­káció után pedig egyszerre csak előugrott s bele­kezdett egy magyar beszédbe. Ugyancsak bámul­ták rajta, de nem merlék clcsifitanL Most azlán, hogy vendége volt Dessewffy, ugvaü­csaíí"ki akart magáért tenni. — Szent atyám, mondja, .majd hozok én magá­nak ennél jobb bort. olyan az. hogy a király is megihatja. • -— Csakugyan? ->• udvariaskodott a pflspSfc. — Harminc éves lesz az ősszel, a magám szüretelése. Azóta palackban hever a pincében. Lemégy az öreg Rupa, de sokáig elmárad. Ami­kor mégjön, hatalmas palack van a kézében, ott tisztítja le róla, nagyobb hatás kedvéért, a társaság előtt a pökhálőt. — Mesés bor, a saját termésem, liarmiuc éves! Aztán nekirugaszkodik a dugóhuzóval, erőlködik. ' — Ejnye, a fene beléd, de megszorultál! Végre nagyot pattan a levegő, a palackból peflig kiszáll egy bolondos kis légy és odarepül a • kegyelmes püspök elé:.. Igen nagy Jett a csend,, csak Tónika kanonok jegyezte meg halálos komolyan: — Magam is olvastam a nagy Bréhmben, hogy •a légy elél harminc-negyven évig. Esetleg még tovább. Aszerint, hogy milyen körülményék kőié jut Bob. Megkezdődött a nagy karácsonyi és uiév! vásár Kettlng Lajos divatáruházában Tisza Xajos köruí, PL'spcikbaxór (Telefon 16-87) és tart december hónapnak egész tarlama alatt!! Ebből az-alkalomböt iülönösen kedveskedni óhajtok igen tisziolt vevőimnek ós gondosan összeválogatott hatalmas áruraktúramnak egyébként is «Eft <>/ mérsékelem. Nőni az ilyesféle alkalmikra közismerien szolid árait, a vásár folyamán •"' /o"«!l külön e célból .beszerzett selejtes árukat ' bocsátok'forgalomba, hanem cégem. hírnevének megfelelően minden igényt kielégítő bőségos árukész­letemnek szine-java All-.o lemérsékalt árak meilctt is nagyrabei-sült vevőköröm rendelkezésére, hogy ez által a nagy ünnepek hangulatához méltó örömet áraszthassak széjjel. — Az eladásra kerülő sok-sokféle árukészletnek tömegéből néhány ajándékul és meglepetésre legalkalmasabbnak vélt cikkre külön is felhívom kedves vásárlóközönségemnek szives figyelmét és pedig: tötb ezer méter. ? ieslű'flntélíbb d vat«il"«4knan «ntl'rje P "- ~ W— .12"— ~ , Jumper" kelmék,incm ••»lm!"íik6in nséteric ai eddigi cl?.d4si ír fejrészén „ündamussa" 8 :cguiabö nai tln»m eyapiübó, minden-elképzelheti czinbea mlrjc Tsnnisx-fSarceSlek n'lsmíra, Riratitaii színtartó métírle . . Lepedővásznak patÉutSé! dap'a rzé'eJ méierie Swájtei nansiih at Összes divatKhUMf cn mt'erje . . . . . ing-puplin d veiniln ..tb'ii míirrie • • 2'5© r»5 TS0 4'40 '95 az eddigi eladási ár feleríozcn . A "5*«? «rape de Chiné imprlmeé Len ebádl6hészl8! divatmmtákijan me!er,e- Jií — I nm iwilvéttkl«! • • F í rjw^I^m V Ar esílendű lolyamán UsszegyUiemlelt, végebbtl ccvjf -- J • származó marQdéUáruUot fcleárben áruiilom Ki. JT ftirdetésemben kiemelt árakon letvUI kérem a kirakataim megtekintését, afjol személye­sen is meggyózödöet áraim olcsóságától. 29 ^W": :4'?m,n,4ban. Tm T$m 1'80 r Cordbársony A-snrAV-90 divítmlniíi'ban m«tcr<e StM Szlnas damaszt ö sierntv,jcs 'lííjzlft

Next

/
Oldalképek
Tartalom