Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-29 / 296. szám

4 DELM AGYARORSZÁG 192У ciecembjr 2У. Báli cs alkalmi ruhákra "káprázatos színekben a párisi újdonságok megérkeztek. Selyem Transpateni, Moirek, ezUst- és aranykelmék, csipkeszövetek, selyem Tüllök, selyem Resil és l>ompaáur selymek. Szabó L. és Társa Szeged, ucca S. Kél pengő ölvén fillér napszáméri leülte a barátja ötnapi fogházbüntetését A bflnfeíésáíruházás Magyarbánhegyesen uzus, vallották a szombati főtárgyaláson (A Délmagvarország munkatársától) Szombaton két magyarbánhegyesi napszámoslegény fölött Ítélkezett a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa. A két legényt az ügyészség kőzokirathamisitás bűntettével vádolta meg, amelyet igen érdekes módon követtek el. Gorütos Pétert a mezőkovácsházai főszolgabíró e mult év nyarán egy munkássztrájkból folyőlag, többedmagával együtt 5 napi fogházbüntetésre ítélte. Gordos azonban, aki épp a büntetés megkezdése idején vállalt egy nagyobb átalánymunkút, nem akarta leülni a büntetését és ranga holyeltj 2.50 penfifi napidíjért felfogadta barátját, Ambrus Mihály 21 éves legényt. Atnbrus le is ülte az öt napot, a végén azonban kiderült a törpisság és mindkettőjük ellen megindult az eljárás. A szombati főtárgyaláson Gordos Péter azzal védekezett, hogy a büntetés ->á?ruházás«-ra engedélyt kapott a magyarbanhegy esi főbírótól. A büntetés kitöltése előtt felkereste a kőzségbirót, aki azt mondotta, hogy állithat maga helyett valakit, aki leüli helyette a büntetést, sőt a biró ajánlott is egy legényt, aki ezzel szokott foglalkozni. Ambrus Mihály azzal védekezett, hogy ő is ugy tudta, hogy amit müveinek, az megengedett dolog Abban az időben munkanélkül volt, öttagú családot kellett eltartania és nagyon megörült a napszámnak. A legények védője a bizonyítás elrendelését kérte a fórvényszéktől. Tanút jelentettek be arra, hogy az Ilyen személycsere mlntfpiiírapos dolog MagyarbáiihegyesM! és hogy vannak egyesiek, akik hiva'ásszerürn foglalkoznak ez. 'el. Tanút jelentettek be arra is, hogy a községbíró fpüia'áln-.a/ta Gordost, hogy állítson maga helyett valakit. A törvényszék az előterjesztett bizonyítási inditványt elutasította, még pedig azért,, mert ha ilyen uzuí van Magyarbáuhegyesen, akkor azok a tanuk, akiket bejelentettek és akik maguk is követtek el iiyen bűncselekményeket, úgyis megtagadják a tanúvallomást. Ezután Ambrus Mihályt és Gordos Pétert egy-egvhónapi fogházra ilélEék. Az Ítélet Jogerő*. Juvenálís Jelentése ás 1929. ga&űasági e&szien&fáről Mindig ugy volt, hogy az ember nehéz időkben is iparkodik lelke ruganyosságát megtartani. Felvidítja az embert a nyomoráról szóló éle és a közreadója a hallgatójával könnyebben megérteti magát, ha nem közvetlenül a száraz, szomorú eseményt beszéli el. Hétköznapibb az adoma külső formára és ha nem is kerül be az irodalomtörténetbe. mint Tompa allegóriái, szájröl-szájra járva eljut az érdekeltekhez. így ismertük meg mi idelent a kommün idején a híres »cicach« szócskával egész Pest hangulatát és politikai helyzetét. így jár most az emberek között és nem hinbwa, hogy lenne is Szegeden egy boltos is, ki ne hallotta volna még Kohn és Grün legújabb beszélgetését. (Még eddig a kereskedők élcelődésed e két adófizető nevéhez fűződnek. Nincs kizárva, hogy idővel a Hangya és a Futura erre a dicsőségre is ráteszik hatalmi kezüket, mint ama bizonyos egyiptomi gabonaszállitúxra.) Együtt sétál már jó ideje a két elvállialatlan jó barát. Végre Kohn hangja megtöri a csendet: »Ja, jatt« Grún is csak hosszú ut után dupláz rá: »Aj, aj!» Kohn egy óra múlva folytatja: »Ja, ja!« Türelmét veszti erre Grün: »Te Kohn, itt hagylak, ha mindig csak üzletről beszélsz!< A kereskedelem mai sötét helyzetére fényesebben, mint e rövid kis párbeszéd más nem világithat rá. Mintha minden üzletember évvégi mérlege lenlie. mit még a pénzügyigazgató.ság adóvallomásba is elfogad. Csak Kálmán király egykori »kcret*-törvönyét kell megfelelő pénzügyminiszteri rendelettel adaptálni és már is jogai;.pot i nyerne egy ily rövid adóvallomás: »De oommer- j ciís, qua non sünt, nulla mentio fiat!« Csiripeli ' ezt ma minden veréb és közhellyé válik róla a j beszéd, mint ahogy azzá alacsonyul Trianonnak minden csapása. Mert mindaddig üres a szó, még ha nagyot kong is rá a hordó a szónok lába alatt és a vesztett háborúról szóló minden sirám, ha a miniszteri programadás nyomába nem jár az építés. Mérhetetlen nagy, Trianon mi veszteséget ránk zúdított és csak egy dolog közelíti meg: az a rombolás, mit az elmúlt tíz év alatt a gazdasági megélhetésünk ellen elkövettünk. Elsősorban csődöt mondott a mezőgazdasági termelésünk. Ez vüágjelenség! — hangzik a felelősök védekezése. De nem világjelenség, hogy mint megállapították (Dániel Arnold: A magyar közgazdaság válsága és a kivezető ut. Századunk, Novemberi szám.), a magyar mezőgazdasági termelés ma kisebb, mint 1914 előtt!! Ez a mi különös specialitásunk. Ez eredményezi, hogy »a mezőgazdaság nyújtotta kereseti alkalom a földmives nép tömegeinek eltartásihoz ma még annyira sem elég, mint a mult század végén, a legkiélezetlebb mezőgazdasági túlnépesedés idején. így azlán a nagyjából még mindig agrár jellegű országban a földmives népesség kevés iparcikket fogyaszt: az ipar a védővámok dacára sem tud fejlődni, mert kevés a piaca és kevés a tőkéje«. És ép ugy, amiui az illetékes kormányzati tényezők cem tudnak mezőgazdaságunk elmaradottságán változtatni, ép ugy nem változott Szeged mezőgazdasága nagyjában az elmúlt nyolcvan év alatt sem. Tudatos e torzítás, de találó és hozzávetőlegesen vág, hogy a város mint földesúr a tulajdonát képező kerek 65.000 hold birtokát csak ugy kezeli ma is, mint ahogy az »átkos« Bachkr szak idején a »hazaáruló« Bonyhádi megyef'Wifc erős kézével az első bérbeadást elrendelte. Három sürün, apró betűkkel telenyomtatott oldat a város hivatalos »Haszonbérleti szerződése«. A 25 pont közül csak a hetedik szakasznak egy kis része rövid néhány sorban tartalmaz a bérbeadóit földre vonatkozólag a mezőgazdasági üzem mikéntjére néhány előírást. Szakember a megmondhatója, hogy ez a kevés is nem-e elmaradott, nem-e hiányos. Nagyon az az ize, mintha korábbiaknak lenne kiollózott csökevény«. De niucs ÍK szerve és e szervnek pénzügyi fedezete a közigazgatási labirintusunkban, amely révén a város a »kisgazda« bérlőket belterjesebb gazdálkodásra rá tudná vezetni és azt a kevés előírást ellenőriztetni. A többi 21 pontja e szerződésnek mind a haszonbérlet jogügyi részére tartozik egyik korábbi megállapításomnak megfelelően, hogy városunknál a jogász a mezőgazda és amint Allahnak egy a prófétája, e jogásznak is egy az ő mumusa, egy a virgácsa: a végrehajtót De azért nem annyira elmaradott e szerződés. Van annak egész modern pontja! A 17. szakasza! Minden fizetendő összeg aranypengőben fizetendő, szószerint: sHa netalán a mindenkori forgalomban levő pengőnél vagy netáni más pénzegységnek az értéke a pengő mai értékéhez viszonyítottan csökkenne (így: 1 n-nel!>, ugy az évi bér stb. a pengő mai értékéhez valorizálandó. Arany pengő alatt mindenkor az 1925. XXXV. te. 3. szakaszában meghatározott arany értékű értékpénz értendő.« Még nem felejtettük el a minapi parlamenti vitát. Ott a többség hozzájárult a belügyminiszter ilyes ízű tjtáni defetistaságához, dehogy az újonnan megválasztott polgármesterünk, ki a város közönsége, mint haszonbérbeadó képviseletében a szerződést aláírja, ennyire destruálna az ország annyi mérhetetlen pénzébe és vagyonába került pengő értéke ellen — ugyan ki hitte ezt volna"? I 65.000 hold földbirtok bizony nagy érték. Fenyegető az a veszély, hogy intézését a jövőbeni jogvégzettre bizzák és nem lesz ezentúl a tanácsnokaink között még olyan sem, ki a magántulajdona gazdálkodásán tannlta a föld szeretetét, ha már törvény betűje nem szakszerük képesítéshez köti a város e nagy birtokának intézését A kőz érdeke mintha ezt követelné. Az ipari termelésünk versenyképessége köztudomás szerint az alacsony munkabéreinken nyugszik. Nem képzelhető el, hogy a csökkent hozamú mezőgazdaságunk mellett a szunnyadó iparunk kis jövedelmű alkalmazottai vajmi nagy áruforgalmat idézhetnek elő. Sinyli is ezt az állapotot a kereskedelmünk! Világjelenség az is, hogy a tőkét nyújtó bankok nem immobolizálhatják most magukat, ami magyarul annyit tesz: a mezőgazda, a gyár nem kapnak tőkét A fogyasztó nem jut készpénzhez. Redukálja a legszükségesebbre az élet standardját és amit mégis vásárol, azt a kiskereskedőnél élvezett személyi hitelből veszi. A kiskereskedő így nem jut készpénzhez és a nagykereskedőjének marad adós, a nagykereskedő meg az importőrjének, gyárosának és az államnak. városnak adóval mindannyian. A kereskedő adósságát váltó fedezi: azaz az adóság tejárathoz kötött. Lejáratkor meg nincs pénz, mert a kiskereskedő sem kap a fogyasztójától. A kereskedő meg erre egyéni gusztusa szerint tőnk-re megy, kényszeregyez, csődöt mond, öngyükol, egyszóval mint adóalany is megszűnik. Mind csupán azért, mert a legclsőbbrendü közszükségleti cikket is hitelbe adta, a cukrot, gyufát, lisztet, meg a többit. Ps ez olyan súlyos eset? Hisz eddig is ez volt az eljárást Látszaü-a igen, de tényleg nemi Az a lehetetlen állapét vált úrrá, hogy a kereskedelem cukor, só, gyufa, liszt formájában kamatmentes hitelt nyújt az egész gazdasági életünknek. Már pedig ez az egészségtelen helyzet nem képezheti a kereskedelem közgazdasági feladatát Az általa nyújtott kamatmentes hitelen a kereskedelem is elvérez. Az eladott áru árában kalkulált felár a tisztességes kereskedelmi hasznot sem fedezi — hisz »slajderozni« kénytelen, véli, hogy forgalmat érjen el — nemhogy az eladási ár még a nyújtotta hitel kamatát is fedezné. Az ősszel fenyegető nagy veszélyt éltönK át Szegeden. Az izgalom hevében a tényezők megtalálták* az egyetlen helyes utat. A szikra csak perzselt és nem gyújtott. Bizonyság, hogy oltani még lehet. Ki vállalja emberi gyarlóságával fedezni a fenyegető tüzet? Hanibal ante portás I Ne engedjük be a városba! Ez az év újévi kívánságom! Juvenálís. Szovfetkövet Varsóban Varsó, december 28. A lengyel kormány megadta a működési engedélyt Antonov OvszísjMikonak, Szovjetoroszország újonnan kinevezett varsói követének.